III. István

Útja a trónra

III. István 1147-ben született, keresztapja VII. Lajos francia király lett, aki keresztes hadai élén éppen születésekor vonult át az országon. Istvánt 1152-ben hivatalosan is trónörökösnek nevezték ki, amit ellenségesen figyelt Géza két fivére, László és István, akik Konstantinápolyban, I. Mánuel bizánci császár udvarában várakoztak bátyjuk halálára, ami végül 1162. május 31-én következett be. III. Istvánt néhány nap múlva megkoronázták. Királyként mögötte állt anyja és Lukács esztergomi érsek. Fruzsina elsősorban a német területekkel fennálló jó viszony kiépítésében segített. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1166-ban István feleségül vette Anna ausztriai hercegnőt, II. Henrik herceg lányát.

Ellenkirályok

A Bizánci Birodalom különösen Mánuel uralkodása alatt igen aktív magyarországi politikát folytatott: törekvése az volt, hogy az országot alattvalójává tegye, vagy akár meghódítsa. Mánuel épp ezért pénzzel és seregekkel támogatta István herceget, aki amint tehette, rátört Magyarországra. A királlyal szemben jelentős túlerőben volt, azonban a magyar előkelők körében olyan népszerűtlen volt, hogy bátyját, Lászlót koronázták meg. Ez a konstrukció is megfelelt Mánuelnek, azonban Lukács esztergomi érsek megtagadta a „szkizmatikus” császár jelöltjének felkenését, akinek végül Mikó kalocsai érsek helyezte a fejére a koronát. Lukács erre kiátkozta az ellenkirályt, mire László börtönbe vetette őt.

A viszonylag népszerű II. László elől III. István híveivel együtt Pozsony vidékére húzódott vissza. László a békülékeny politika jegyében pápai közbenjárásra szabadon engedte Lukács érseket, de az nem vonta vissza az átkot, sőt az ellenkirály közelgő halálát is megjövendölte. Az ismét bebörtönzött érsek szavai beteljesültek: II. László 1163. január 14-én elhunyt. Ekkor hívei fivére mellé álltak, aki IV. István néven vonult be a történelembe. Őt is Mikó érsek koronázta meg január 17-én. A rossz természetű uralkodó gyorsan elvesztette támogatóit, sőt összeesküvés szövődött ellene. Ezt még leverte bizánci segítséggel, de III. Istvánnal nem bírt.

Unokaöccse a székesfehérvári csatában június 19-én legyőzte, fogságba ejtette, majd trónigényéről lemondatva visszaküldte Mánuelhez, aki kijelentette, hogy felhagy IV. István támogatásával. Az ekkor kötött békeszerződés értelmében került III. István öccse, Béla herceg - a későbbi III. Béla - Konstantinápolyba. Ennek ellenére 1164-ben ismét betört Magyarországra, és egészen Bécsig jutott. Barbarossa Frigyes császár ekkor III. István mellé állt a trónviszályban, hogy legyen, ki megvédje a potenciális vetélytárstól.

Közben IV. István ismét szervezkedni kezdett, immár a német-római császárnál is - sikertelenül - segítséget kérve. Az ellenkirály azonban nem kapott elegendő támogatást sehonnan sem, így visszaszorult Zimony várába. Végül hívei mérgezték meg 1165. április 11-én saját életüket féltve.

Uralkodása

Nagybátyjai bukása nem hozta meg a nyugalmat III. István számára. Öccse ugyanis Konstantinápolyban nevelkedett, és Mánuel hozzáadta lányát. Amellett, hogy a császári trón örököse lett, Béla kiváló alapot jelentett Mánuel számára, hogy beavatkozzon a magyar ügyekbe: így például az ő dalmát és horvát hercegi címére hivatkozva foglalta el a fent említett területeket. 1165-1167 között folyt a harc balkáni vidékeken, végül a bizánciak győzelmét hozó zimonyi csata (1167. július 8.) után Mánuel és István békét kötött: a Szerémség magyar, Dalmácia - ahol Velence 1165-ben meghódította Zárát - pedig bizánci fennhatóság alá került. Az ellenségeskedéseknek végül az vetett véget, hogy Magyarország és Velence között dinasztikus kapcsolat jött létre.

A folyamatos harcok közepette István igyekezett támogatni az egyházat és felvirágoztatni az országot. Apjához hasonlóan lemondott az invesztitúra jogáról, és kijelentette, hogy az egyház javait csak végszükség esetén használja fel saját céljaira. Ő volt az első magyar király, aki városi - közelebbről székesfehérvári - polgároknak privilégiumokat adott.

Eléggé fiatalon, 1172. március 4-én hunyt el - talán mérgezés következtében. Lukács temette el Esztergomban. A trónon öccse, III. Béla követte, saját Béla nevű fia nem érte meg a felnőttkort.

A század kilenc Árpád-házi uralkodója közül talán a legjelentősebb volt. Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. Mivel apja első fia, III. István volt a trónörökös, Bélának jutott az a szerep, hogy Magyarország és Bizánc között a kapcsolatot szorosabbra fűzze. Ennek érdekében - és a két ország szövetségének zálogaként - a bizánci udvarba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a bizánci császár Mária nevű leányával. Új méltóságot létesítettek kedvéért, így ő lett a császár után következő második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították.

I. Mánuel bizánci császárnak később azonban fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét felbontották. Kárpótlásul I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Ágnest vehette feleségül. Mánuel oldalán harcolt testvére, III. István ellen. Bátyja, egyes feltételezések szerint mérgezés miatt bekövetkezett halála (1172. március 4.) után hívei neki ajánlották fel a trónt. 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága, egyesek - így saját anyja is - öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta.

1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba - ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken - így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus is.

Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre.

András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Székesfehérváron, a bazilikában temették el, sírjára csak 1848. december 12-én bukkantak rá. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő sírja az egyetlen, amit hitelesen feltártak.