Hunyadi János a XV. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, híressé a törökök elleni harcaiban elért sikerei tették, amiért a korabeli Európa nem lehetett elég hálás.
Hunyadi János apja feltehetôen egy Havasalföldrôl Erdélybe menekült bojár, Vajk Buthi, anyja Morzsinai Erzsébet. Fiuk 1407. körül született. A család 1409-ben megkapja Luxemburgi Zsigmondtól Hunyadvárt és a körülötte fekvô uradalmakat, innen ered a család neve, bár akkoriban sok magyar még mindig az Oláh családnevet használja megnevezésükre. Hunyadi ifjúkorát apródként tölti, elôször a szerb fejedelemnél, majd a zágrábi püspöknél. Amikor a püspököt Zsigmond fôkancellárrá nevezi ki, Hunyadi is vele megy Budára. Itt csatlakozik Zsigmondhoz, 1431-ben velemegy Itáliába, ahol a milánói herceg oldalán Velence ellen harcol. 1433-ban részt vesz Zsigmond német-római császárrá koronázásán, majd 1436-ban a király csehországi hadjáratán. Hunyadi tehát világot látott ember, aki Magyarországon elsôként ismeri fel a nehézpáncélos lovasságnál sokkal könnyebben mozgatható gyalogság és a táborita szekérvárak, valamint a tábori tüzérség szerepét.
Hunyadi elsô törökellenes csatája 1437- ben Szendrô visszafoglalása Zsigmond vezetésével. Végvári sikereinek elismeréseként a Tallóci család lemond számára a szörényi báni címrôl. Ezzel Hunyadi az országnagyok közé emelkedik, de komolyabb politikai hatalommal még nem rendelkezik pénzügyi helyzetébôl kifolyólag. Szörényi bánként Hunyadi feladata számos végvári állás tartása. Ehhez sereget kell szerveznie, ami túlnyomórészt cseh huszita zsoldosokból áll, a fennmaradó részt Hunyadi familiárisai, késôbb pedig népfölkelôk teszik ki.
Zsigmond 1437-es halála után a bárók különbözô álláspontra helyezkednek, ami a trónutódlást illeti. Egyesek Habsburg Albert fiát, a csecsemô V. Lászlót (1440-53-57) ismerik el királyuknak, mások, így Hunyadi is I. Jagelló Ulászlót (1440-44). 1441-ben a két király fôerôi Bátaszéknél ütköznek meg. Ulászló seregeit Hunyadi és pártfogója, Újlaki Miklós macsói bán vezeti. A csata a Habsburg- pártiak vereségével végzôdik, amiért Újlaki és Hunyadi megkapja az erdélyi vajdaságot (1442), a temesi ispáni és a nándorfehérvári kapitányi címeket. Evvel Ulászló érdekeltté teszi ôket a területek "habsburgmentesítésében". A kapott területeken a felek megosztoznak, Hunyadié a Dunán inneni rész, Újlakié a Dunán túli.
1441-ben, miközben a Habsburg-pártiakat üldözi, benyomul Szerbiába és Nándorfehérvár környékén megveri Isza bég hadát. Erre válaszolnak a törökök 1442-ben, amikor betörnek Erdélybe, ahol a magyar védelem elég gyenge. A törökök egészen Gyulafehérvárig fosztogatják Erdélyt, Hunyadi vereséget szenved tôlük Marosszentimrénél március 18-án, de már március 22- én népfelkelôkkel együtt a Vaskapunál megsemmisítô gyôzelmet mér a törökökre, amiben a huszita szekérváraknak csatadöntô szerep jut, a törökök nem tudnak mit kezdeni ellenük. Amikor a török újra támad Erdélyben, Hunyadi már felkészült, a Maros mentén sorozatos gyôzelmeket arat. 1442-ben a szultán békét ajánl Ulászlónak, ha átengedi Nándorfehérvárt és évi adót fizet. A békeszerzôdést nem fogadják el, a Török Birodalom európai részének seregei indulnak meg Magyarország ellen. Ezeket azonban sikerül Hunyadinak szeptember elején Törcsvári-szorosban legyôznie, ahol nem tudták létszámfölényüket kibontakoztatni. Ez a gyôzelem felrázza egész Európát, a pápa, IV. Jenô megadóztatja az egyházi jövedelmeket, így akarván egy nagyobb törökellenes szövetséget létrehozni. Elképzelése azonban nem válik be, viszont III. Frigyes megígéri, hogy nem támad hazánk ellen, amíg mi a törökökkel vagyunk elfoglalva. Hunyadi 1442- tôl megkezdi egy komolyabb hadsereg megszervezését a töröknek a Balkánról való kiszorításának érdekében. A 35000 fôs hadsereg túlnyomórészt irreguláris alakulatokból áll, mint a gyalogság, ami parasztokból és városi polgárságból áll (népfölkelôk); kisebb részét alkotja a reguláris sereg: zsoldosok egész Európából, Hunyadi familiárisai és egy kisebb tüzérség. A tervet természetesen támogatják a balkáni, török függésben lévô államok, sok bolgár, bosnyák, albán és szerb (Brankovics György) harcol Hunyadi seregében. Hunyadi 1443-ban kereskedôk jelentéseibôl arról értesül, hogy a szultán birodalma keleti határának védelmével van elfoglalva, ezért megindítja a hadjáratot, aminek már célja a török teljes kiûzése Európából Drinápoly elfoglalásával. Hunyadi 1443. július 22- én indul meg seregével, arról viszont nem tud, hogy a velenceiek nem állítják ki az ígért gályahadat, ami a szultánt Ázsiába rekesztené. Hunyadi lovasságával néhány napi járással elôrébb tart fôseregénél, így elôbb érkezik Nis alá, mint a török csapatok, és rendre megveri ôket. Amikor november 3- án 20-30 ezres török sereg jelenik meg a harctéren, az egész keresztény sereg megérkezett már. Ezt a sereget Hunyadinak sikerül a Morava folyó mentén legyôznie. A szultán közben visszatér Európába, és Drinápolynál vonja össze seregeit, Hunyadi akadálytalanul nyomulhat elôre Szófiáig (december eleje). Hunyadinak nem sikerül átjutnia a Balkán- hegységen (török védekezés), kénytelen visszafordulni, az utána küldött üldözô csapatokat 1444 januárjában megveri Szófiánál kétszer, majd Nis környékén is. A hadjárat Hunyadi teljes sikerét hozta, a kétezer kilométeres út során egyetlen csatát sem veszít. A hosszú hadjáratot a drinápolyi béke zárja le, amely tíz évre szól; a szultán visszaadja a vissza nem foglalt végvárakat és Szerbiát; szabadonbocsátja foglyait; szükség esetén 25000 fôvel siet a magyar király megsegítésére; valamint kötelezi magát 100000 arany hadisarc megfizetésére. A békeszerzôdés megkötését magyar részrôl hosszas mérlegelés elôzi meg, de végül is 1444. június 12-én elfogadjuk. Július elején Brankovics György szerb fejedelem felajánlja Hunyadinak magyarországi birtokait Szerbia visszaszerzéséért. Ezáltal Hunyadi lett az ország legnagyobb birtokosa; négymillió hold földdel, 60 mezôvárossal, 28 várral és több, mint ezer faluval rendelkezik. Hunyadi, a többi bárótól eltérôen jövedelmei nagy részét a török elleni védekezésre fordítja, de az új birtokait csak akkor kapja meg, ha a király kötelezi magát a béke megtartására. A békeszerzôdést 1444 augusztusában szentesítik, de ekkor a pápa már tárgyal Hunyadival és Ulászlóval egy újabb hadjáratról.
A törökök is a háború folytatásán gondolkoznak, egyik fél sem veszi komolyan a békeszerzôdést. 1444-ben a szultán kis-ázsiai lázadók leverésével van elfoglalva, így a magyarok megszegik a drinápolyi békét, és szeptember 22-én 20000 fô átlépi az ország határát. Hunyadi gyorsan nyomul elôre az Al-Duna vonalán, néhány erôdöt visszafoglal (Nikápoly), de eléggé megkésve érkezik a Fekete- tengerhez, az ígértnél kevesebb velencei gálya nem tudja megakadályozni a török csapatáthajózásokat, ráadásul állítólag a genovai gályák a törököket segítették, természetesen nem ingyen. 1444. november 10-én az 50000 fôs szultáni sereg és Hunyadiék között csatára kerül sor. Hunyadinak sikerül lovasságával megfutamítania a török lovasságot, ám ekkor a meggondolatlan király rohamot vezényel a janicsárok ellen. Ez csúfos kudarccal végzôdik, maga a király és a pápai legátus is ottveszik. A fejetlenségen Hunyadi sem tud úrrá lenni, a csatát a törökök a javukra tudják fordítani. 1445 májusában országgyûlést hívnak össze, amely úgy dönt, hogy V. Lászlót fogadja el királlyá, feltéve, hogy III. Frigyes kiadja ôt és a koronát. Amíg a király kiskorú, addig helyette az országtanács kormányozza az országot. A belbiztonságért és az ország védelméért hét fôkapitány felelôs, legjelentôsebb közöttük Hunyadi és Újlaki. 1445 szeptemberében Hunyadi kisebb diadalokat arat az Al-Duna mentén, de a siker nem tartós. 1446 júniusában Hunyadit kormányzóvá választják a király nagykorúságáig, így Hunyadit korlátozottan megilletik a királyi jogok: korlátozott birtokadományozási jog, korlátozottan rendelkezik a királyi jövedelmek felett, de nem élhet a legfelsôbb bíráskodás jogával, erdélyi vajdaként társat kap maga mellé, az országtanács ellenôrzése alatt áll. Hunyadi feladata az ország egységének helyreállítása, ám ebben nehézségei támadnak Cillei Ulrik miatt. A két család közötti békét házasság szentesíti, valamint Cillei szlavón bánná való kinevezése. 1446-47-ben Hunyadi III. Frigyes ellen vezet hadjáratot, siker nélkül. 1447 decemberében Hunyadi sikeres hadjáratot vezet Havasalföldre, a terület ismét magyar fennhatóság alá kerül. 1448-ban Hunyadi -mivel nem sikerült nyugati szövetségeseket találnia,- egymaga indul a havasalföldi vajdával a török ellen. A csatára Rigómezôn kerül sor (II. rigómezei csata) október 18-19-én. A harc kimenetele nem kétséges, mert Brankovics féltette országát és elárulta a haditervet, továbbá a szultán seregi hamarabb érkeztek, és már minden stratégiailag fontos helyet megszálltak mielôtt a csata elkezdôdött volna. A vereség még a várnainál is súlyosabb, a menekülô Hunyadira Brankovics egyezséget kényszerít: mivel Hunyadi tervével veszélyeztette Szerbiát, ezért vissza kell adnia Brankovicstól 1444-ben kapott birtokait.
Hunyadi hadjáratait, bár nem koronázta ôket siker, nem lehet elhibázottnak tekinteni, mert a balkáni államok bíznak Magyarországban, maguk is szembeszállnak a törökkel, így hazánkat kevesebb csapás éri, illetve idôt nyerünk a belsô rendezéshez.
1452 szeptemberében III. Frigyes kiadja V. Lászlót, ezért Hunyadi lemond a kormányzóságról, amiért Beszterce grófjává nevezik ki, de megmarad országos fôkapitánynak és a királyi jövedelmek kezelôjének, így még mindig ô rendelkezik a magyar hadsereggel és a királyi jövedelmekkel. 1453. május 29-én II. Mehmed sikerrel ostromolja Bizáncot, a város elesik, megszûnik a Kelet-Római Birodalom. Erre a magyar országgyûlés 1454 januárjában nemzeti hadsereg felállítását szavazza meg, amelynek fôparancsnoka Hunyadi. A törökök tovább nyomulnak elôre, 1454 augusztusában megtámadják Szerbiát, de a magyar sereg Brankovics segítségére siet, a törökök ideiglenesen lemondanak tervükrôl. 1455 nyarán a szultán azonban újra Szerbia ellen támad, s mivel a magyar segítség elmarad, a törökök megszállják az ország déli részét. 1456-ban a szultán a magyar végvárrendszer ellen indul meg teljes seregével, elsô célpontja Nándorfehérvár. A pápa, III. Callixtus június 29-én elrendeli az egyházi jövedelmek megadóztatását, Magyarországra küld néhány egyházi személyt toborozni, és elrendeli a déli harangszót a keresztény vereség emlékére. A magyarországi toborzás vezetôje Kapisztrán János fôinkvizítor, aki az egész országban toboroz, de leginkább csak a déli határról jönnek népfelkelôk. A magyar fôurak pedig elérkezettnek látják az idôt, hogy "megtorolják a rajtuk esett sérelmeket", Újlaki Miklós és Kórógyi János macsói bánon kívül senki nem siet Hunyadi megsegítésére. A vár védelme a kapitány, jelen esetben Hunyadi feladata, a fôuraknak veszély esetén a királyi seregbe kellet bandériumaikat adni, de V. László már régen Bécsbe menekült. Hunyadi sógorát, Szilágyi Mihályt nevezi ki Nándorfehárvár kapitányává. Hunyadi csak késve érkezik meg Nándorfehárvár alá, mert a szultán elôször Smederevot ostromolta, majd amikor evvel nem boldogul, Nándorfehérvár ellen vonul, így Hunyadi nem tudja, hogy mit akar a szultán.
Nándorfehárvár ostroma 1456. július elején kezdôdik meg. Mivel a szultán a Száva torkolatától északra hajózárat épít ki a Dunán, nem kell tartania Hunyaditól, a várbeliek kiéheztetésével próbálkozik. Ezt azonban nem tudja végbevinni, mert július 14- én Hunyadi áttöri a kordont, Kapisztrán serege pedig a Száva torkolatánál állomásozik, így a vár élelmiszerellátása megoldott. Az egyetlen török rohamra június 21-én napnyugtakor kerül sor. Az öldöklés hajnalig folyik, a harcot a kritikus pillanatban érkezô Kapisztrán seregei (és Dugovics Titusz) döntik el. A török táborban szokatlan csend uralkodik, ezért Hunyadi cselre gyanakodva nem enged ki senkit a várból. Tiltásait azonban megszegik, a várbeliek kiözönlenek, de amikor Kapisztrán látja, hogy a balszárnyat védô lovasság megindul ellenük, ô is beavatkozik. A kinntlévôk azonban két tûz közé kerülnek, így Hunyadi is kénytelen beavatkozni. Sorra elfoglalja a török ágyútelepeket és ezekkel, valamint a várból is megkezdôdik a törökök ágyúzása. A szultán egy utolsó elkeseredett rohamot vezényel a keresztesek ellen, de nem sikerül visszaszorítania ôket, így a törökök kénytelenek az éj leple alatt kereket oldani. A kereszteseknek nem engedik meg a törökök üldözését az utánpótlás megoldatlanságára hivatkozva. Mivel a népfelkelôk elégedetlenek, a két vezér gyorsan feloszlatja a sereget. Közben sorra befutnak a nagyúri bandériumok, és közeledik az V. Lajos vezette királyi sereg is, amiknek élén Hunyadi nagyszabású hadjáratot akar indítani török földre. Számításait azonban keresztülhúzza augusztus 11-én bekövetkezett halála. Ô is mint oly sokan mások a két tábort tizedelô pestis áldozata lett (októberben Kapisztrán is meghal).
Hunyadi diadalát egész Európa ünnepelte, a déli harangszó már a gyôztesekért szól. Hunyadi megmutatta, hogy a törököket egy lényegesen kisebb létszámú sereg is sikeresen meg tudja állítani, valamint 70 évig elvette a török kedvét Magyarország megtámadásától.

Hunyadi János és Hunyadi Mátyás törökellenes harcai

Hunyadi János
I. (Jagelló) Ulászló (1440-44) hadvezére
apja a havasalföldi Serba fia Vajk
a család Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) alatt emelkedik fel
H. J. többféle harcmodort megismer:
    huszita: gyors felvonulás, meglepetésszerű támadás, szekérvár, parasztok alkalmazása, cseh eredetű
    condottieri ('zsoldosvezér'): zárt alakzat, itáliai eredetű
1441 bátaszéki csata
    a Hunyadi és Újlaki vezette Ulászló-csapatok megverik Erzsébet (Habsburg Albert (1437-39)                       özvegye) csapatait; Erzsébet saját fiát akarta a trónra ültetni
    H. jutalmul megkapja a déli szörényi bánságot, melynek határvédelmi funkciója van

Hunyadi János törökellenes harcai:
1441 Nándorfehérvár környékén megveri Iszhák béget
1442 márciusa: Mezid bég 15 ezer katonával Erdélyt támadja
    1442. március 18. Marosszentimre, H. vereséget szenved
    H. familiárisokat és parasztokat gyűjt
    1442. március 22. Gyulafehérvár, H. győz
1442 ősze: Mezid bég vereségét megbosszulni akarva jön Sehabeddin ruméliai beglerbég
    H. elébe megy, megveri a Jalomiţa partján (mai Románia) a 30 ezres sereget
1443 III. Frigyes német-r. császárt ráveszi Jenő pápa, hogy ne támadja Mo-t, amíg az a törökkel küzd
1443-44 "hosszú hadjárat"
    35 ezres sereg (magyar, szerb, lengyel, bosnyák, német) indul 1443 telén
    törökök el vannak foglalva Anatóliában (ázsiai rész), jó alkalom az ellentámadásra
    Nis felé indulnak, a Morava-völgyben több győztes csata, végső cél Drinápoly (Edirne, a törökök                európai fővárosa)
    nem sikerül, mert a hágók a fagy miatt járhatatlanok
    a törökök üldözik a visszavonuló csapatokat, 3 csata, mindet a magyarok nyerik
1444-re két különböző koncepció alakul ki a hadjárattal kapcsolatban:

                   1. az európai uralkodóké: tovább kell folytatni az előrenyomulást
    2. magyar: nem kell tovább folytatni, mert nehéz összeszedni a sereget és megérkezhetnek az                       anatóliai csapatok is
1444 nyara: drinápolyi béke
    1. 100 ezer arany hadisarcot fizetnek a törökök
    2. 25 ezer katonát adnak szükség esetén
    3. a szerbiai és boszniai várakat visszaadja a szultán ill. garantálja ezen államok szuverenitását
    4. Hunyadi személyes érdeke: Djordje Brankovič (Brankovics György) szerb és bosnyák despota                visszakapja szerbiai és boszniai birtokait, H. pedig megkapja D. B. Magyarországon kapott                  bárói birtokát
1444, a drinápolyi béke után: a pápai követek támadásra biztatnak
    jó alkalomnak tűnik, mert III. Frigyes nem támad ill. a velenceiek vállalják, hogy blokád alá veszik a              Boszporuszt és  Dardanellákat, így anatóliai csapatok nem juthatnak át
    csak 20-25 ezer katona gyűlik össze
    délkelet felé indulnak (Rodope-hg., Szófia), végső cél Drinápoly lett volna
    1444. nov. 10. Várna, II. Murád szultán 80 ezer katonával megveri I. Ulászló csapatait
             a ruméliai hadsereg maradványaihoz csatlakoznak anatóliai katonák, mert a velencei                                     hajózár nem működött jól, a genovaiak fejenként 1 aranyért átszállították a                                      törököket
             a szárnyakon a magyar lovasság győzött, de Ulászló meggondolatlanul nekirohan a                                     janicsárok (elit katonák) falának; U. meghal
             zavar támad, menekülés, de a török csapatok nagy veszteségeik miatt nem üldözik őket
1444-46 Magyarországon a "korona uralma": 7 főkapitány veszi kezébe a hatalmat, főleg H. és Újlaki
1446-1453 Hunyadi János kormányzósága (k.=gubernátor)
1448 Kasztrióta György (Szkander bég) albán szabadságharcos felkelése; jó alkalom a támadásra
    1448 októbere: a 2. rigómezei csata, Hunyadi veszít, elveszik a remény a török Balkánról történő           kiűzésére
1453 a török elfoglalja Konstantinápolyt

1456 Nándorfehérvár török ostroma
    Szilágyi Mihály (H. sógora) a várkapitány
    török hajózár, nincs utánpótlás
    felmentő seregek:
             Kapisztrán János itáliai szerzetes Titelnél gyülekezik, Zimony felé vonul
             Hunyadi kis csónakokkal átjut a hajózáron, felgyújtja a gályákat, visz utánpótlást
    1456. július 21. nagy roham
             a törökök elfoglalják a várost, magyarok visszahúzódnak a várba
             a Zimonynál táborozó keresztesek megrohanják a török tábort, H. elfoglalja a t. ágyúkat
             II. Mehmed szultán megsebesül, török visszavonulás, nem üldözik őket, mert 80 ezren                                vannak, magyarok 10 ezren, a keresztesek pedig nem támadnak, csak védekeznek
    III. Callixtus pápa elrendeli a déli harangszót (a győzelem emlékére, vagy az ostrom közben vagy                        már előtte (jún. 29.) - bizonytalan)
    pestisjárvány, Hunyadi, Kapisztrán meghal
    utána 70 évig nem támad a szultáni fősereg

( Hunyadi Mátyás trónra kerülése

1456-58 hatalmi viszály: H. László és Mátyás  V. László (1453-58), Cillei Ulrik

1457 a Hunyadi-hívek megölik V. László patrónusát, Cilleit

1457 tavasza: V. László kivégezteti H. Lászlót, Mátyást fogolyként Prágába viteti

V. László váratlanul meghal

1458 januárja: szegedi egyezmény: Garai nádor büntetlenséget kap, Mátyás király lesz, 5 évig Szilágyi M. kormányzó

1458. január 20. a köznemesség a Duna jegén királlyá választja Hunyadi Mátyást (1458-1490)           )

Hunyadi Mátyás törökellenes harcai:
apja támadott, ő védekezik, mert          1. nincs elég ereje a török kiűzésére
                                         2. a török hads. erős (reguláris és irreg. együtt 80-100 ezer fő)                                        3. nem kap segítséget más európai államoktól
végvárrendszer kiépítése: két védővonal, köztük bánságok (határvédelmi funkció)
1458 a török elfoglalja Galambócot, Mátyás figyelme a déli végek felé fordul
1463 Mátyás elfoglalja Jajcát
1464 M. elfoglalja Szreberniket; 1463-64-ben 30 kisebb boszniai várat is
1476 a Száva-parti Szabács török földvárát foglalja el Mátyás
1479 török válasz: portyázás; cél: Erdély megsarcolása
    Kenyérmező: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthori vajda: magyar győzelem
1481 magyar betörés a török területekre
összegezve: sikeres, mert meg tudta védeni az országot, sőt, több boszniai várat vissza is foglalt
             segítséget kapott II. Pál pápától

a "fekete sereg":    Hunyadi Mátyás zsoldoshadserege
    létszáma 8 ezer fő, szükség esetén 25 ezer fő is lehet
    vezérei         cseh exhusziták, pl. Jan Haugwitz,
             ill. Magyar Balázs, Kinizsi Pál
    nevét a fekete hollóról (Hunyadi-címer), vagy a fekete páncélról vagy a fekete karszalagról (M.                    halála után viselték) kapta

Hunyadi János törökellenes harcai:
Korábbi törökök elleni harcok:

Elõször I (Nagy) Lajos harcolt a törökök ellen 1375 körül. Késõbb a török fenyegetés az I. rigómezei csata után egyre erõteljesebbé vált, hiszen az Oszmán Birodalom egészen Magyarország határáig ért. Zsigmond kezdetben támadó politikát folytatott a török ellen, de a nikápolyi vereség után elismerte a törökök fölényét, és védekezésre rendezkedett be. Ezután egy nagy lehetõséget hagyott ki Zsigmond ugyanis az 1402-es ankarai csatában Bajazid szultán serege megsemmisítõ vereséget szenved Timur Lenk csapatával szemben. A törökök ekkor mintegy 10 évre meggyengülnek, és ekkor lett volna esély arra, hogy kiûzzék õket Európából.

A török magyar küzdelem a század elején erõsödött fel. Ennek a kornak meghatározó alakja volt Hunyadi János. Hunyadi egy havasalföldi család sarja volt. Apja, Vajk, a kun származású Serba fia volt. Vajk, Zsigmond seregében szolgált, és hûségéért illetve vitézségéért cserébe megkapta Hunyad várát. Az ifjú János is a királyi udvarban nevelkedett apródként Zsigmond és Lazarevics István szerb despota szolgálatában. Ezután házasságot kötött Szilágyi Erzsébettel, és késõbb Zsigmond udvarába került. A következõ évben már Milánóba ment, és ott elsajátította az itáliai hadmûvészetet. Késõbb harcolt a husziták ellen és itt is hasznos tapasztalatokra tett szert. Habsburg Albert uralkodása alatt már a török hadszíntéren is harcolt. A törökök betörtek Erdélybe, és itt Hunyadi a sikereiért megkapta a szörényi bánságot. A királyválasztási küzdelmekben Hunyadi I. Ulászlót támogatta, ám a volt királynõ Erzsébet, fiát , V. (Utószülött) Lászlót akarta a trónra ültetni. A két párt az 1441-es bétaszéki csatán csapott össze és Hunyadinak és Újlaki Miklósnak sikerült legyõznie az Erzsébet-pártiakat. A magyar trónra tehát I. Ulászló ült.

Hunyadi elsõ, komolyabb csatájára 1441-ben került sor. Ekkor Iszhák béget gyõzte le, úgy, hogy egyik katonájával páncélt cserélt. Ezzel bebizonyította, hogy egy jó taktikával le lehet gyõzni a túlerõt. Ezután mindig támadó politikát folytatott. Hadserege zsoldosokból és nem ritkán parasztokból állt.

1443-ban indult meg a szervezkedés a törökök ellen. Hunyadi szerint az ellenséget nem szabad beengedni az ország területére, hanem saját földjén kell gyengíteni. Végsõ célja az volt, hogy kiûzze a törököt Európából, ám ehhez nemzetközi összefogásra volt szükség, melynek során külföldi zsoldosok is csatlakoztak Hunyadi seregéhez. Brankovics vajda támogatásával a sereg összlétszáma 35 ezer fõre emelkedett.

A támadást 1443 júniusában indították, ami szokatlan volt, hiszen eben az idõben õsszel és télen nem sokan harcoltak. A törökök ekkor belsõ gondokkal küszködtek, és a magyarok gyors elõrenyomulása miatt nem tudtak egy egységes sereget felállítani. Ez a gyorsaság sikerrel járt és a magyarok több török várat is elfoglaltak (Krusevác, Nis, Szófia). Mire azonban a magyarok elérték volna végsõ célukat, Drinápolyt, addigra a török had is összeállt, így Hunyadi kénytelen volt visszavonulni, ám eközben is több csatát nyert. A hosszú hadjárat 1444. januárjában ért véget.

Drinápolyi Béke:

A békekötés során a magyarok igen kedvezõ pozícióba kerültek. A törökökkel 10 éves fegyverszünet jött létre. Ezen felül a törökök 100 ezer arany hadisarcot fizettek, visszaadtak több végvárat (Szendrõ, Galambóc), és szavatolták Szerbia függetlenségét.

A béke azonban nem tartott sokáig, ugyanis az országba pápai küldött (legatus) érkezett, aki a pápa utasítására I Ulászlót egy újabb hadjáratra bíztatta és azzal érvelt, hogy a pogány töröknek adott szó nem érvényes. A háborút támogatta Bizánc és Genova is, és ígéretet tettek, hogy megakadályozzák a török seregek utánpótlásának átkelését a tengerszoroson. Ulászló engedett a csábításnak, és megesküdött, hogy támadást indít a törökök ellen. A háború elõtt azonban Váradon megerõsítette a törökökkel kötött békét.

A 20 ezer fõs sereg 1444. szeptemberében indult el. A magyarok viszonylag gyorsan haladtak. A szorosok lezárása azonban nem történt meg. Ez vagy a genovaiak árulásaként fogható fel, vagy annak köszönhetõ, hogy a törökök a váradi egyezményre hivatkozva meggyõzték az itáliai flottát arról, hogy békés szándékkal közelednek, és minden török katona átszállításáért egy aranyat ígértek. A döntõ ütközetre 1444. november 10-én Várnánál került sor. A csata a törökök fölényének ellenére sikeresen indul. A probléma akkor kezdõdött, amikor Ulászló hõsiességét akarta bizonygatni és egy kisebb csapattal megtámadta a janicsárok hadát. Az ütközetben a király meghalt, ezért a magyar had teljesen felbomlott, és a törökök szétverték azt.

A csata után az országban súlyos helyzet alakult ki, ugyanis nem volt trónörökös. 1445 az ország élére 7 fõkapitányt neveztek ki. Ezek között volt Hunyadi János is, aki már-már az ország irányítójának számított. 1446-ban rendi gyûlést hívtak össze, amelyen elismerték új magyar királynak V. Lászlót, ám nagykorúságáig az irányítást Hunyadira bízták. Ebben a döntésben nagy szerepe volt a nemességnek, ezért késõbb a kormányzó erre a rétegre támaszkodott és támogatta õket. Fellépett a bárói túlkapások ellen, és bevonta a nemességet a közigazgatásba. A kormányzó kezét azonban számos kérdésben megkötötték: korlátozták birtokadományozási jogát, és hatalmát az országtanács ellenõrizte. Hunyadi egy újabb hadjáratra készült, ezért keményen beszedte a királyi jövedelmeket.

A támadás 1448-ban indult meg. Ebben az idõben Albániában felkelés tört ki, melynek vezetõje Szkander bég volt. Hunyadi az õ hadával szövetkezve akart a török ellen vonulni, ám ekkor a szerb despota Brankovics György elárulta a magyarokat és nem engedte át õket Szerbián. A magyaroknak ismét csatát kellett vállalniuk a törökök ellen. Ez volt a 1448 október 2. II. rigómezei csata, ahol a magyarok csúfos vereséget szenvedtek, és Hunyadi János is csak ruhacserével menekült meg és a menekülõ kormányzót Brankovics elfogta. Ezután a törökök az albán lázadást is leverték.

Hunyadi hatalma ezután jelentõsen meggyengült, és 52-ben lemondott. Ezután Újlaki Miklóssal létrehozott egy bárói ligát, amelyet az új királyt, V. Lászlót támogatta.

1453-ban V. László kerül a trónra (1453-1458, aki Hunyadit országos fõkapitányává, a királyi jövedelmek kezelõjévé és Beszterce örökös grófjává nevezi ki. V. László teljes mértékben nagybátyja Cillei Ulrik befolyása alatt áll.

1456 júliusában II. Mehmed szultán megkezdi Nándorfehérvár ostromát. V. László Bécsbe menekül, Hunyadi viszont Nándorfehérvárra megy. és ott megerõsíti az õrséget, illetve sógorát, Szilágyi Mihályt kinevezi várkapitánnyá. A döntõ csatára 1456. július 21-én kerül sor. A magyarok elsöprõ gyõzelmet aratnak, bár nem kapnak külsõ segítséget, csak néhány keresztest, akik Kapisztráni János vezérletével érkeznek. Ehhez a küzdelemhez kapcsolódik Dugovics Titusz közvitéz önfeláldozása, illetve a déli harangszó elterjedése. Három héttel a diadal után pestis tört ki és Hunyadi meghalt benne.