II. Lajos

II. Lajos (Prága, 1506. július 11. – Mohács, 1526. augusztus 29.) Magyarország, Horvátország és Csehország királya.

Lajos a második Jagelló-házi magyar király. Apja II. Ulászló (1456–1516), anyja Foix Anna, Candale grófnője (1484–1506).

1515. nyarán lengyel kezdeményezésre létrejött a bécsi találkozó II. Ulászló magyar király, Jagelló Zsigmond lengyel király, és Habsburg Miksa német-római császár között. Magának a találkozónak a költségeit a zsidó Fuggerek állták, és Bécsben a bankárház feje, Jakab is személyesen megjelent. Ennek oka az volt, hogy az 1514-es magyar országgyűlési végzések a Fuggerek érdekeivel ellentétes rendelkezéseket tartalmaztak.

A bécsi találkozón a három uralkodó elhatározta a még gyermek (6 éves) Lajos házasságát Habsburg Máriával, Miksa császár unokájával. Ugyanakkor megállapodtak abban is, hogy Ulászló halála esetén Lajos gyámja Miksa és Zsigmond lesz. Miksa emellett fiává fogadta Lajost.

1516. március 13-án – két évvel a Dózsa György vezette parasztfelkelés elfojtása után – 60 esztendős korában - meghalt II. Ulászló. A nemesség korábban ugyan fogadkozott, hogy többé nem választ meg királynak mást, mint magyar embert, Ulászló fia mégis megörökölhette a trónt. A 10 éves Lajost az áprilisi országgyűlés nagykorúvá nyilvánította és megkoronázta. Évente megújítandó, 28 tagú ügyvivői tanácsot választottak melléje, de nevelője Báthori István – a későbbi nádor – volt, akit Brandenburgi György német őrgróf váltott fel (pontosabban túrt ki).

A serdülőkorú Lajos trónra lépése után is tovább folytatódott az ország urainak viszálya, pedig éppen egy erős központi hatalomra lett volna nagy szükség.

II. Lajost ábrázoló tallér

II. Lajos korántsem volt annyira tehetetlen uralkodó, mint apja, II. Ulászló. Fiatal kora ellenére igyekezett megerősíteni hatalmát. Külföldi szövetségeseket keresett. 1521. január 13-án feleségül vette Miksa német-római császár és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg lánytestvérét, Máriát. A házasságtól elsősorban a török elleni fegyveres és pénzbeli segítséget remélt. Reményében azonban csalatkoznia kellett. Ferdinánd ugyanis Ausztria anyagi erejét az I. Ferenc francia királlyal harcoló V. Károly császárnak tartotta fenn.

1519. január 12-én meghalt Miksa, akinek Lajos fogadott fia volt. Erre alapozva Werbőczy István, mint nádor megpróbált közbenjárni a német birodalmi rendeknél, hogy Lajos legyen a német-római császár, de senki sem vette komolyan, és végül a császári címet Miksa egyik unokája, a spanyol király vásárolta meg, és ő lett V. Károly néven az új császár. (A könyvelések szerint 498 274 rajnai forintot és 46 krajcárt fizetett a választófejedelmeknek, mellékes kiadásai 350 000 rajnai forintot tettek ki, ebből valamennyi jutott magának Lajosnak is, mint cseh választófejedelemnek. A Fuggerek itt megint kitettek magukért, mert félmillió forinttal szálltak be a császárválasztásba, cserébe a politikai befolyásért.)

1521 nyarán – a kialkudott hozomány nélkül – megérkezett Magyarországra Habsburg Mária, akit már a 9 éves Lajoshoz feleségül adtak fejedelmi gyámjai. Tényleges egybekelésükkor Lajos 16 éves, Mária 17. Egyébként, Mária, akárcsak V. Károly, vagy Ferdinánd osztrák főherceg, Miksa unokái voltak. (Ferdinánd egy évvel később, 1522-ben lett az osztrák örökös tartományok kormányzója, főhercegi címmel.) A királyné udvartartásának költségeit is a kincstárnak kellett állni. A királyné legfőbb bizalmasa politikai téren a német Brandenburgi György őrgróf, pénzügyi téren a zsidó származású Szerencsés (Sneáor) Imre lett. (Szerencsés előtte Szalkai László esztergomi bíboros pénzügyeit intézte; Spanyolországból menekült zsidó család sarja volt, aki áttért a kereszténységre. Maga Szalkai keresztelte meg, keresztapja Perényi Imre váradi püspök volt. Habsburg Máriával és az egri püspökkel együtt a Fuggerek, illetve ezek magyarországi képviselője, Thurzó Elek ellen lépett fel.) Mária, akárcsak környezete a lutheránus vallást követte.

A törökök 1521-ben bevették a legfontosabb végvárat, Nándorfehérvárt. Nándorfehérvár eleste után 1523-ban Tomori Pál még győzelmet aratott a törökök felett, de mivel nem volt pénz a hadi kiadásokra, a védelmet nem lehetett hatékonyan biztosítani.

II. Lajos

1522 februárjától 1523 májusig Lajos Csehországban tartózkodott, hogy rendezze az ottani ügyeket, és a törökök ellen harchoz segítséget hozzon. 1523. május 4-én országgyűlést tartott Budán, ahol leváltotta Báthorit nádori méltóságáról, és Szapolyaitól követelte a királyi zálogbirtokok visszaadását. A német, főleg lutheránus befolyás erősödött az udvarban. A pápai követ egyenesen azt jelentette Rómába, hogy a németek kormányozzák Magyarországot. (Megjegyzendő, hogy az épp ebben az évben kiátkozott Luther Márton a Werbőczivel folytatott vitája során, a török elleni harcot bűnösnek, Isten ellen valónak tartotta.)

1523. október-decemberben csúcstalálkozóra került sor Bécsújhelyen II. Lajos, Ferdinánd főherceg, Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellár, a cseh főurak, és a pápai, valamint a moldvai követek között. Itt megtárgyalták azokat a kifogásokat is, amelyek Lajos erkölcsi magatartására vonatkoztak. Felrótták neki, például, hogy kamarásai előtt meztelenül mutatkozik, emellett tékozló és könnyelmű, és súlyos felelősség terheli tekintélyének csökkenéséért.

Az 1525. május 7-ei országgyűlésen a rendek követelték Lajostól a Fuggerek kiűzését, mert azok az „ország kincseit kimerítik és kiviszik”, de Szerencsés Imre alkincstárnok leváltását is. Ezek a követelések, a királyné közbelépése miatt is, aztán nem valósultak meg, sőt az 1525. július 3-ai hatvani országgyűlés (amelynek végzéseit a király később nem volt hajlandó szentesíteni) már Szerencsés Imrét rehabilitálta.

Az országban olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy Szalkai bíboros, Mária királyné, Szapolyai vajda és Werbőczi nádor megegyeztek, hogy „Lajost a másvilágra küldik uralkodni, János vajdát királlyá kiáltják ki, és Máriát nőül adják hozzá”, de történészek szerint ezeknek a pletykáknak semmilyen alapjuk nem volt.

Tomori Pál már 1525 őszén értesült arról, hogy a következő évben a szultán seregeivel megtámadja az országot. Ennek ellenére nem történt semmi a védelem megerősítésére. Így 1526 tavaszán, amikor a törökök csakugyan megindultak, sebtében kellett a magyar hadat összeszednie. Tomori javasolta, hogy a Száva, majd ennek átlépése után a Dráva mocsarainál állítsák meg az ellenséget, de ezzel elkéstek.

II. Lajos holttestének megtalálása Székely Bertalan festményén

Lajos király - mindössze 20 évesen, tehát komoly élettapasztalat nélküli uralkodóként - nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor felvállalta a csatát Mohácsnál a túlerőben lévő törökökkel szemben. A vesztes csata után a király menekülés közben a Csele-patakba fulladt, bár voltak olyan vélemények is, hogy meggyilkolták^[1]. Holttestét Szapolyai János megkerestette, Székesfehérvárra vitette, és a királyi kápolnában eltemettette.

Halála után nem sokkal Magyarország három részre szakadt: nyugati részén a Habsburgok rendezkedtek be, középső része 1541. után török tartomány (pasalik) lett, keleti részén az Erdélyi Fejedelemség szerveződött meg, török hűbéresség alatt.