|
A Mohácsi vész
A mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) II. Lajos magyar király vívta I. Szulejmán török szultánnal, aki 1521-ben elfoglalta Belgrádot és Szabácsot. 1524-ben fenyegette Lajost, hogy a folytonos békeszegés miatt elfoglalja majd Magyarországot és Németországot. A háború hírére Lajos segítséget kért az európai fejedelmektől, de csak VIII. Henrik angol király ajánlott fel segélyt (amely 1527-ben érkezett meg Mária királynéhoz, Pozsonyba), továbbá a pápa 50.000 aranyat, ellenben sem V. Károly, sem Habsburg Ferdinánd (osztrák főherceg, a magyar király sógora) nem tettek semmit. II. Lajos megkísérelt a védekezés érdekében hitelt szerezni a Fuggerektől, azonban ők a Magyarországon korábban bevezetett kereskedelmi vámok miatt nem adtak. Az 1526. április végére összehívott országgyűlés május 1-jén megszavazta a hadi adót és elhatározta, hogy a nemesek ne csak személyesen jelenjenek meg, hanem annyi katonát is állítsanak, amennyit csak tudnak. E határozatnak nem volt nagy foganatja.
A csata
A király Szapolyai János erdélyi vajdához futárt menesztett, majd ő maga július 20-án indult el Budáról csekély sereggel, amely útközben 12.000 főre nőtt. Augusztus 16-án nevezte ki a sereg vezéreiül Szapolyai György szepesi grófot és Tomori Pál kalocsai érseket, aki nagyon vonakodott a vezérséget elfogadni. Az urak nagy többsége Mohácsot választotta a csata színhelyéül. A magyar sereg, amely 24.800 emberből állott és 85 ágyúval volt felszerelve (igaz ebből csak 53 került a használatba), augusztus 29-én egészen délutánig csatára készen állt.
A törökök, akik a Mohácstól délre eső síkot egészen elfoglalták, csak másnap akartak támadni Ibrahim nagyvezér vezetése alatt; addig pedig Bali bég Nyárad felől megkerülte a magyarok balszárnyát, amit ezek csak délután vettek észre. Ekkor Tomori ellenük küldte a király őrzésére kirendelt elitcsapatokat (Ráskay Gáspár, Török Bálint, Kállay János), amivel nagymértékben hozzájárult a II. Lajos balvégzetéhez
Ibrahim ruméliai hadtestének felfejlődése a magyarokat ágyúik elsütésére bírta, úgy hogy a csatát meg kellett kezdeni. A magyarok első csatavonala szétszórta a ruméliai (európai) török sereget, mely még nem állt hadrendbe. Mikor azonban a második csatavonal, melyben a király is helyet foglalt, megütközött a török sereg centrumában álló -az ágyúkat fedező- janicsárokkal, fordult a kocka. A túlnyomó részben lovasokból álló sereg megfutamodott, de más irányba nem menekülhetett csak a Duna felé, és sokan a mocsárban lelték halálukat. A veszteségeket csak a következő napon lehetett megbecsülni: 16 000 magyar veszett el, köztük a prímás, Tomori Pál kalocsai érsek, további 5 püspök, 16 zászlós úr, és maga a király, aki menekülés közben belefulladt a Csele patakba.
Következményei
A mohácsi csata eredményeképp az ország védtelen maradt. Mivel a király meghalt, s a magyar hadsereg megsemmisült, a törökök akadálytalanul vonulhattak észak felé. Még Budára is bevonultak, de a közeledő tél miatt végül távoztak, azonban végigfosztották a térséget. Ha nem is közvetlenül, de közvetetten a csata hozzájárult az ország későbbi széteséséhez, és török, illetve osztrák megszállásához.
mohácsi vész – 1526. augusztus 29-én kora délután a Magyar Királyság mintegy 25 ezer főnyi hadserege a mohácsi csatamezőn megsemmisítő vereséget szenvedett I. Nagy Szulejmán szultán (1520–1566) 75-80 ezer főnyi oszmán-török csapataitól. A csupán másfél órán át tartó ütközetben a magyar sereg szinte teljes gyalogsága mellett a politikai–katonai elit jelentős része (hat főpap és egy tucatnyi báró) veszett el, miközben menekülése során az ifjú magyar király, II. Lajos (1516–1526) a megáradt Csele-patakba fulladt. A csatavesztés következményei valódi fordulópontot hoztak Magyarország, sőt egész Közép-Európa történelmében. Elkezdődött a török uralom Magyarországon, amely Szapolyai János (1526–1540) és I. Habsburg Ferdinánd (1526–1564) magyar királlyá választásával polgárháborúval párosult. Az utóbbi trónra kerülése azonban lehetőséget teremtett arra, hogy Magyarország három részre szakadása, két világbirodalom (az Oszmán és a Habsburg) frontvidékévé válása és ezzel járó másfél évszázados pusztulása ellenére is az európai keresztény kultúrkör része maradhasson. Moháccsal azonban a Magyar Királyság korábbi lokális nagyhatalmi szerepe örökre elveszett, és egy új birodalom, a Duna menti Habsburg Monarchia része, bár igen fontos és meghatározó része lett. A mohácsi csata esztendeje I. Ferdinánd cseh királlyá választásának köszönhetően ugyanakkor egyúttal az »Osztrák Ház« irányította új közép-európai nagyhatalom születési évének is tekinthető.
Mohács és a három részre szakadt ország
Hunyadi Mátyás halála után a fő és középnemesség között a politikai hatalom megszerzéséért kirobbant harc tovább folytatódott. 1516-ba trónra került a kiskorú II. Jagelló Lajos. A kincstár üres volt, így amikor a törökök első nagy támadásukat intézték 1521-ben a Duna-Száva mentén, akkor a királynak nem volt pénze zsoldosokat fogadni. A hiányzó összeget az ezüstpénz rontásával akarták előteremteni. 1526-ban a szultán 80 ezer főnyi seregével indult Magyarország ellen, a vele szemben csak 26 ezer főnyi magyar sereg állt. A magyar sereg részint idegenekből állt, mert a parasztságot nem merték hadba hívni a Dózsa-féle parasztháború óta. A sereget Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette. A döntő ütközetre Mohácsnál került sor 1526. augusztus 29-én. A csata két óráig sem tartott, hatalmas vereséget szenvedtünk. A menekülés során életét vesztette a király is. A király halálával az ország központi kormányzat nélkül maradt.
1526. október 12-én a törökök kivonulnak az országból. A nemességet elsősorban a királyválasztás érdekelte. 1526. november 10-én a székesfehérvári országgyűlésen az 1505-ös végzésre hivatkozva a Köznemesi Párt hívét, Szapolyai Jánost megkoronázzák (1526-1540). Szapolyai a legnagyobb hatalmú politikus volt ebben az időben.
Az Udvari Párt V. Károly német-római császár testvérét, Ferdinándot emeli trónra 1526. december 17-én Pozsonyban. Ferdinánd érvényesíteni kívánja királyi jogait, s hadsereggel támad Szapolyai ellen. Szapolyai Lengyelországba menekül. A franciáktól kér segítséget, de ők nem adják meg. Ezután a törökökhöz fordul: "Tiéd az én uram, Magyarország királya mindenével".
1529-ben Szulejmán (1520-1566) 200 ezer főnyi seregével visszahelyezte Budára Szapolyait, s ő maga Bécs alá jutott. Bécset azonban nem tudja elfoglalni, ezért visszavonul. Ferdinánd a nyomában Észak-Dunántúlt visszahódította Esztergom kivételével. Ezzel az ország két részre szakadt.
1532 tavaszán Szulejmán ismét elindult Bécset elfoglalni, azonban Kőszeg vára alatt megtorpant. A vár, élén Jurisics Miklóssal hősiesen állta az ostromot. Augusztus 5-28-ig védekeztek, míg Bécsújhelynél 90 ezres német had gyűlt össze. A szultán nem vállalta a döntő csatát, s visszavonult.
Az országon belül folytatódtak a pártharcok. Szapolyai és Ferdinánd végül belátta, hogy egymást nem tudják legyőzni, s 1538-ban Nagyváradon békét kötöttek. Rögzítették a fennálló helyzetet, s megegyeztek abban, hogy Szapolyai halála után Ferdinándé az egész ország. Ha Szapolyainak közben örököse születnék, akkor kárpótolni kell őt egy hercegséggel. I. János feleségül vette Jagelló Izabella lengyel királylányt. 1 évre rá fiuk született. János Zsigmond kéthetes volt, amikor Szapolyai meghalt.
Utyesenics György horvát-dalmát családból származott. Martinuzzi Györgyként nevelkedett Corvin János udvarában. Halála után Szapolyai Jánoshoz állt, majd pálos szerzetes lett Szerzetesi neve Fráter György. I. János halálos ágyán megeskette őt, hogy fiából királyt csináljon. Fráter a csecsemőt királlyá választja. II. Jánost a Szulejmán el is ismerte királynak. Ez azonban a Nagyváradi béke megsértése volt, s Ferdinánd 1541-ben hadsereggel indult Budára. Fráter a törököktől kér segítséget. Jöttek is, azonban csellel elfoglalták Budát (1541.augusztus 29.). A Duna menti terület a szultán birodalmának része lett, az ország három részre szakadt.
A szultán Izabella királynéra és tanácsadójára, Fráter Györgyre bízta Erdély, Tiszántúl és Temesköz kormányzását adó fejében. Ferdinánd békét kért, cserébe viszont át kellett adnia néhány várat. Ferdinánd a következő évben sereget küldött Buda elfoglalására, de kudarcot vallott.
Fráter György erős központi kormányzatot hozott létre Erdélyben. Kiábrándult a törökökből, s Ferdinándnak akarta átjátszani Erdélyt. 1551-ben lemondatja Zsigmondot. Ferdinánd Castaldót, a spanyol zsoldosvezért küldi sereggel Erdélybe. Fráter eközben megtévesztésből kapcsolatot tart a törökökkel. Ferdinánd viszont nem bízott benne, ezért engedélyezte a megölését. Így Pallavicini orvgyilkos megölte Fráter Györgyöt. Castaldo át akarja venni Erdélyt, fosztogatni kezd. Az erdélyiek visszahívják Zsigmondod és Izabellát. Ferdinánd elveszti Erdélyt. 1564-ben meghal Ferdinánd.
1543-45-ben indított hadjárat során a törökök elfoglalták Vácot, Esztergomot, Székesfehérvárt, Simontornyát, Pécset. 1551-52-es hadjáratuk során elfoglalták Temesvárt, Szolnokot, azonban Dobos István által irányított Eger várát nem tudták bevenni. 1566-ban elfoglalják Gyulát, de Szigetvár ostrománál az idős Szulejmán meghal. Azonban Zrínyi Miklós által vezetett várat önfeláldozó kitörésükkel sem menthették meg.
1568-ban Miksa császár (1564-1576) békét kötött a törökökkel Drinápolyban. 1570-ben János Zsigmond a Rajna menti Speyerben békét kötött a Habsburgokkal. Ebben Zsigmond lemondott a királyi címről, helyette fejedelmi címet vett fel, s a Habsburgok elismerték Erdély önállóságát. Zsigmond fiú utód híján a Habsburgokat ismerte el örökösnek, de halála után nem voltak elég erősek, hogy érvényt szerezzenek joguknak a törökök ellen.
Az uralkodói udvarban működött a Titkos Tanács, mely a Habsburgok uralma alatt álló országok kül és belpolitikai kérdésében foglalt állást. Az Udvari Tanács hatásköre egyre inkább az igazságszolgáltatásra korlátozódott. Az Udvari Kamara a pénzügyekkel foglalkozott. Az Udvari Kancellária legkülönbözőbb ügyekben hozott döntést, foglalta írásba, és továbbította az illetékes hatóságokhoz. A katonai ügyek intézésének céljából az Udvari Haditanács végrehajtói hatásköre az egész Habsburg-uralom alatt álló területekre kiterjedt. szinte annyi rendi intézményrendszer működött a Habsburg-birodalomban, ahány tartomány volt. A rendek törekvéseit a tartománygyűlés útján érvényesíthették. Az uralkodó csak hozzájárulásukkal vethetett ki adót, az országos jövedelmek felhasználásába is beleszólhattak, s törvényt (dekrétum) sem adhatott ki a jóváhagyásuk nélkül.
A királyi országrészben a rendi intézmények csúcsán az országgyűlés állt. A tanácskozási nyelve latin volt. A felsőtáblán a főpapság és az arisztokrácia tagjai foglaltak helyet, az alsótáblán pedig az alsópapság, köznemesség, és a városok képviselői. A szavazatokat nem számolták, hanem mérlegelték. A két tábla az egyes kérdésekben külön foglalt állást. Ha ezek eltértek egymástól akkor egyeztető tárgyalás, üzenetváltás indult meg. A közös feliratot az uralkodó elé terjesztették, aki egyetértése esetén dekrétumba foglalta, vagy nem hagyta jóvá, akkor azt tovább kellett tárgyalni. A király és az ország intézményei között minden belpolitikai irat az uralkodó székhelyén működő Magyar Kancellárián ment keresztül. A pénzügyigazgatás céljából megszervezték a Magyar Kamarát.
Erdélyben 1566-ban a szultán biztosította a szabad fejedelemválasztás jogát. Az erdélyi vármegyék igazgatásában a főispánnak volt nagy szerepe. Ő elnökölt a vármegyei bíróságon. A vármegyék hatalma alá a magyarokon kívül a románság is tartozott. A székelyek és szászok közigazgatási-bíráskodási területei a székek, élén a királybírák álltak. Az uralkodói döntést igénylő ügyeket Erdélyben a Fejedelmi Tanács tárgyalta, az uralkodói döntések végrehajtásáról a kancelláriák intézkedtek.
Az oszmánok által meghódított országrészeket katonai alapokon szervezték meg. Az elfoglalt területeket kormányzóságokra (vilajet), azon belül meg szandzsákokra osztották. A vilajeteket a bég, a szandzsákat a beglerbég (pasa) kormányozta. A mindennapi életet a szultáni törvények (kánun) szabályozták. A hódoltsági területen a magyar önkormányzati szervek megmaradtak, ezért a török közigazgatás mentesült az alsó szintű hivatali szerv kiépítéséről. A törökök hagyták önállóan gazdálkodni a településeket, de saját anyagi érdekeit is szem előtt tartották. Próbálták minél jobban és minél hamarabb megszedni magukat.
1683-ban az oszmán hatalom ismét Bécs ellen indított támadást. A birodalmi seregek és a lengyel király felmentő hadainak segítségével sikerült felszabadítani Bécset és visszavonulásra kényszeríteni a támadókat. I. Lipótnak sikerült fegyverszünetet kötni a franciákkal, így létrejött pápai támogatással a Habsburgok, Lengyelország, és Velence részvételével létrejött egy törökellenes szövetség 1684-ben, a Szent Liga. Ehhez később Oroszország is csatlakozott. 1686-ban Buda, 1688-ban Belgrád is a szövetségesek kezére kerül. XIV. Lajos a balkáni előrenyomulást megsokallva támadást indított a Rajna mentén, így a törököknek sikerült visszafoglalni Belgrádot. 1699-ben megkötötték a karlócai békét, melynek értelmében a Temes-vidék kivételével egész Magyarország felszabadult.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
