Mária Terézia

Az uralkodása: 1740-1780

A trónutódláskor dinasztikus háború indult. Ennek az volt az oka, hogy a Habsburg birodalom újra meggyengült (a 30-as években több vesztes csata: törökök, dél-Itáliában; aktív külpolitika miatt kiürült a kincstár; nõ lett az uralkodó)

III. Károly törekedett arra, hogy nõi ágon is elfogadtassa az öröklést, ebbe a német tartományok bele is egyeztek, de ez csak taktikai megegyezés volt, hiszen, ahogy Mária Terézia hatalomra került, egybõl bejelentették igényüket Szilézia területére, ami ekkor a birodalom legfejlettebb tagja volt. Erre megindult a Habsburg örökösödési háború.

Mária Terézia jól érezte, hogy a német rendek ellen csak a magyar rendek segítségével tud eredményesen fellépni. Ezért a magyar rendekhez ment kezében a gyerekével és megkérte õket, hogy segítsenek, erre a magyar rendek a vérüket és életüket áldozták a királynõért (“vitam et sanquinem pro rege konto”) és összeült 1741-ben Pozsonyban az országgyûlés, ahol megszavaztak 30-40 ezer embert a királynõ mellé. Sajnos így is elveszítették a háborút a Habsburgok. Erre megegyeztek a poroszokkal, eszerint a poroszok megkapták Sziléziát, de szerébe Mária Terézia maradt az uralkodó. Ezt az elvesztett területet még egyszer vissza akarták szerezni, ezt a hétéves háborúban (1756-1763), de itt is kudarcot vallottak.

Mária Terézia rájött, hogy ahhoz, hogy a birodalom újra “tündököljön” reformokat kell végrehajtani. 3 nagy reformot hozott.

• 1749-ben Haugwitz gróf javaslatára megadóztatta az örökös tartományba lévõ nemeseket.

• 1754-ben Kaunitz (pénzügyminiszter) javaslatára létrehozta a Vámrendeletet. Ez egy merkantilista elvekre épülõ vámhatár volt. Eszerint két határ létezett a birodalomban. Az egyik volt, ami az egész irodalmat körülvette, erre az volt a jellemzõ, hogy az ipari termékekre nagyon magas vámot szabott ki, de az alapanyagok behozatalát nem annyira korlátozta. Ezzel az volt a céljuk, hogy az iparcikkeket exportáljanak. A másik vámhatár a magyar és az osztrák határ között volt. Itt a magyar termékek közül az iparcikkekre magas volt a vám, de a behozott iparcikkekre pedig alacsony, ezzel ellentétben a mezõgazdasági termények kivitele a magyaroknak volt kedvezõbb, a behozatalát pedig védték. Ez az intézkedés a magyar gazdaság agrárjellegét erõsítette.

Hatása: Ennek hatására Magyarország vámuniót alakított a tartomány többi részével. A magyar mezõgazdaság megerõsödött, ezzel a majorsági gazdálkodás szerepe nõtt, megindult az erõsebb nemesi árutermelés. Ez konzerválta a meglévõ politikai, társadalmi, gazdasági viszonyokat. A fõ exportcikk a bor, az élõ állat és a búza lett. Ezzel a rendelettel viszont a magyar ipar szinte tönkrement és nem alakultak ki versenyképes iparágak. Bár a 18. század második felében Mária Terézia férjének Lotharingiai Ferenc voltak kezdeményezései, korlátozott hazai piacra termelõ iparágak fejlesztésére, ezért manufaktúrákat hozott létre Cegléden, Halicsban. A legfõbb baj az volt, hogy a mezõgazdaságban felhalmozódó tõke nem került át más gazdasági ágba (inkább felélték, vagy földet vettek belõle).

Az adóbevétel növelésére irányult a harmadik intézkedés. A legfõbb adóalany a paraszt volt, tehát védeni kellett õket (felvilágosult).

Nagyon sok féle adó terheli a parasztokat:

• Állami adók: hadiadók (forspont, kvártély, elszállásolás, porció), országgyûlés költségei, vármegyék költségei.

• Egyházi adók: tized.

• Földesúri adók: kilenced, robot, ajándék, banalitások (földesúri monopóliumok).

A sok adó miatt lázongások törtek ki az ország egész területén. 1735 Szegedinác Péró vezette parasztfelkelés volt Békés megye területén, de ezt hamar leverik. Ez vezetett oda, hogy Mária Terézia felismerte, hogy a parasztokat védeni kell “Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk.” Szabályozni kell a terheiket. Ezután újabb lázongások következtek (Mádéfalvai veszedelem, Székelyek, majd a Dunántúl is felkelt 1764).

• Erre 1767-ben Magyarország területére (Erdély kivételével) bevezették az úrbéri pátenst (urbárium). Ebben szabályozták a paraszti terheket. A paraszti szolgáltatás a telek nagyságától tették függõvé (sessio). Évente 52 igás vagy 104 gyalog robotot kellett teljesíteni. Szabályozta ezenfelül az ajándék nagyságát is. Ez a rendelet törvényes viszonyt teremtett a földesúr és a jobbágy között. De ez megindította a jobbágyság erõteljesebb differenciálódását, hisz a nyugati megyék be tudtak kapcsolódni a mezõgazdasági kereskedelembe, így ott néhány paraszt felemelkedett.

Mária Teréziára jellemzõ volt, hogy abszolutisztikus eszközökkel kormányzott (rendeletekkel).

• 1754 Határrendelet

• Urbárium

• 1777 Ratio Educations: oktatási rendelet, mely szerint kötelezõ az elemi oktatás 6-12 éves korig anyanyelven, ezután lehetett középiskolába járni, ahol 3 év volt grammatikai osztály és 2 év volt gimnáziumi osztály. 1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára helyezte át, és kiegészítette orvosi képzéssel is.

• Fejlesztette a közegészségügyet, minden településen kötelezõ volt egy bába, és járásonként egy orvos.

• 1761 Államtanácsot hozott létre

• Magyar Nemzeti Testõrséget hozott létre (120 fõbõl állt), ennek az volt a célja, hogy udvarhû arisztokrata csoportot hozzon létre, itt volt testõr Batsányi János.

• Szegényházakat, dologházakat, árvaházakat állítatott fel.

1765-ben II. József (fia) társcsászár lett.