II. József és a felvilágosult abszolutizmus

II. József (1780-1790) nagy léptekkel látott hozzá egy korszerű birodalom kiépítéséhez, abszolutista eszközökkel. Magyarországon meg se koronáztatta magát, ezért kalapos királynak is nevezték.
1781-ben kiadott türelmi rendeletével megengedte a protestánsok vallásgyakorlatát és hivatalviselését. Bizonyos feltételek mellett új iskolák és templomok építését is lehetővé tette a protestánsok számára. Intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni. Hiába utazott a pápa Bécsbe (fordított Canossa-járás), elhatározásában nem tudta megingatni. Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését. Azokat a szerzetes rendeket, amelyek nem végeztek valamilyen hasznos munkát, feloszlatta. A cenzúrát kivette az egyház kezéből. A falusi papokat viszont támogatta, a plébániák száma 10 év alatt mintegy 1200-zal nőtt. 1784-ben a német nyelvet tette hivatalossá. 1784-ben parasztfelkelés tört ki Erdélyben, 30 ezer román paraszt élén Horia és Kloska. 1785-ben kiadott jobbágyrendelet révén megszűnt az örökös jobbágyi állapot. 1788-ban Oroszországgal szövetkezve hadjáratot indított a törökök ellen balkáni birtokaiért, de kudarcba fulladt. Ennek egyik oka az volt, hogy a francia forradalom miatt elvesztette szövetségesét, XVI. Lajost, aki a húgának a férje volt.
A közigazgatás átszervezésével csökkentette a megyék jelentőségét, s ezzel ismét rendi érdekeket sértett. Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. Az úriszék pedig csak a jobbágyok egymás közti pereire szolgált. Meg akarta adóztatni a nemesi birtokokat, de ez csak terv maradt.
II. József támasza részben a plebejus származású értelmiség volt, nem volt tömegbázisa.
II. József 1789-ben a táborban vérhast kapott, halálos ágyán, 1790. február 20-án Bécsben, a türelmi és jobbágyrendelet kivételével minden intézkedését visszavonta (nevezetes tollvonás).

A XVIII. században több kelet-európai uralkodó felismerte, hogy a hagyományos erôforrások mértéktelen kizsákmányolása hosszú távon a sikeres hatalmi politika korlátját jelentheti. Ekkor született meg a felvilágosult abszolutizmus, ami az európai peremzóna országainak kísérlete volt az állam szervezetének modernizálására. A felvilágosult abszolutizmus persze szintén nem lépett túl a feudalizmus keretein, hiszen ha erre kísérletet tett, nyomban a nemesség merev ellenállásába ütközött.