A Tanácsköztársaság (1919. március 21-én kiáltották ki) előtt és alatt a proletariátus rengeteg terror csapatot szervezett, amelyek a burzsoá viszonyok feletti diktatúrára szerveződtek, és tevékenységük a burzsoázia elleni könyörtelen harcban csúcsosodott ki. A leghíresebbé közülük a Lenin- fiúk váltak. A szervezetet, miután spontán módon megszerveződött alárendelték a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának, de végül is az osztály nem igen tudta befolyásolni tevékenységét. Két kommunista "vezető" tudott bizonyos akciókban hatással lenni rájuk (persze csak akkor, ha az összefüggött az ő elképzeléseikkel is), Szamuely Tibor és Korvin Ottó. Legenda övezte már a megjelenésüket is, felszerelésük a következő volt: bõrnadrág, bõrkabát, bõr- lábszárvédő, tányérsapka, karabély, Steyre- pisztoly, szurony és tojás kézigránát. De az igazi legendát persze a burzsoázia elleni könyörtelen harc övezte. Általában a helyi proletariátussal összefogva leverték a szervezkedéseket, pl. május 1- én Szolnokon, 2-án Hatvanban, 7-én Devecserben, június elején Dunaföldváron, 21-én Dömsödön, 22-én Szekszárdon stb., és igen csak kivették a részüket a budapesti június 24-i ellenforradalmi szervezkedés leverésében is.

"A Magyar Tanácsköztársaság Kormánya akkor is, ha hatalmát a legszélsőbb szigorral érezteti, mindig humánusabb lesz azoknál a kormányoknál, akik az emberiségre a háború borzalmait hozták." - jelentette ki Kun Béla. De a Lenin- fiúkhoz sokkal közelebb álltak Szamuely szavai: "Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!" (Vörös Újság, 1919. február 11.)

Rendelet a feloszlatásukra

Persze tevékenységüket élesen, helyenként fegyveresen támadta a magát kommunistának tartó Forradalmi Kormányzótanács. " A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és forradalmárok felelősséget nem vállalnak." - írta Böhm Vilmos, tanácskormány hadügyi népbiztosa.

Rendeletbe foglalták, hogy minden spontán önkényeskedést azonnal megtorolnak. A megtorlással Haubrich József szociáldemokrata városparancsnokot bízták meg. Az önkényeskedők egyik fő tevékenysége a túsz-szedés volt. Ez a tevékenység egyébként igen fölösleges, de a Lenin- fiúk sajnos nagy hibája volt, hogy nem tudtak teljes egészében elszakadni a kormánytól, és a Politikai Nyomozó Osztály parancsára kezdtek bele a túsz-szedésbe. Ezért a kormányzótanács május 24-én rendeletben tiltotta be a túszszedéseket.

A Lenin- fiúk osztagát már a megalakulásuk pillanatában fel akarták oszlatni (ha kell akár fegyveres harcok árán is). Böhm egy rendeletet adott ki április 30-án: "Ismételten jelentés érkezett hozzám, hogy hadműveleti területen részben egyes parancsnokságok, részben különböző munkás- és katonatanácsok különböző elnevezéssel, mint politikai terrorcsapat, helyi vörös csapat és a többi, csapatokat toboroznak, alakítanak és ezeket különböző karhatalmi, sőt helyenkint a forradalmi kormányzótanács rendeleteit túllépő célokra használják fel. A forradalmi kormányzótanács rendelete értelmében senkinek sincs joga az országban csapatokat toborozni, csak a hadügyi és belügy népbiztosságnak. Minden egyéb csapattoborzás, ha a legjobb szándékkal történik is, könnyen ellenforradalmi tendenciákat szolgálhat. Ennélfogva elrendelem, hogy a hadműveleti területen lévő valamennyi, a hadsereg, vagy vörös őrség rendszeresített állományába és hadrend- alakulataiba nem osztott úgynevezett politikai terrorcsapat vagy más elnevezés alatt működő külön csapat haladéktalanul föloszlatandó és az ott lévő katonák a vörös hadsereg kötelékébe besorozandók. A jövőben mindazok, akik ilyen önkényes politikai terrorcsapatokat alakítanak, vagy azokat vezetik, vagy azokban részt vesznek, haladéktalanul rögtönítélõ törvényszék elé állítandók..."

Május 19- én a Lenin- fiúkat hivatalosan lefegyverezték. Május 23- án Csernyék sikertelen merényletet követtek el Böhm ellen.

Cserny követelései

A június 24- i ellenforradalmi mozgolódás után Cserny még erőteljesebben hallatta a hangját: "Veszélyben a proletárdiktatúra! Budapesten dühöng az ellenforradalom, s hogy nem diadalmaskodott az kizáróan az én embereim érdeme... Ezen utolsó három nap megmutatta, hogy véres kézzel kell átgázolni és vérbe kell fojtani az ellenforradalmat. Meg kell szervezni a vörös őrség tüzérosztagát. E célból kérek 2OO tagból álló legénységet, 8O nyomozó, 35 őrségi személyzetet és egy 25 főből álló törzset. Ezek szereltessenek fel 16 ágyúval, 12 gépfegyverrel és egyéb lőfegyverekkel. Bocsáttassék rendelkezésükre megfelelő épület. Én átveszem a parancsnokságot, és én fogom megválogatni a legénységet. Az osztag megszervezése után adassék át nekünk a dunai flottilla is. Lenni vagy, nem lenni, ez most a kérdés! Ne tétovázzunk, fogják keményen a gyeplőt."

Nyár közepére – a sikeres északi hadjárat ellenére – a Tanácsköztársaság támogatottsága fokozatosan elolvadt. Kalocsa környékén parasztfelkelés tört ki, amit a Vörös Hadsereg és a Lenin-fiúk véresen megtoroltak, Szamuely maga félszáz résztvevőt akasztatott fel. A morálisan meggyengült katonaság megbízhatatlanná vált, lázongott, a külpolitikai helyzet rendkívül rossz volt. A román csapatok megindulása a főváros felé előrevetítette a Tanácsköztársaság bukását. Augusztus 1-jén az Forradalmi Kormányzótanács (FK) lemondott, a mérsékelt szociáldemokrata politikusokból álló Peidl-kormány vette át a vezetést. Az FK népbiztosai – tartva a bosszútól – különvonattal Bécsbe menekültek.

Őket is kivégezték

A Tanácsköztársaságot, és ezzel a Lenin- fiúk mozgalmát 133 nap után augusztus elsején leverték. Elmondható, hogy Szamuely és a Lenin- fiúk egy- két hónapon belül teljes egészében szembefordultak volna a KMP politikájával, minta hogy erre már kísérletek is voltak. Így az sem véletlen, hogy a kapituláció után, hogy míg a pártvezetőség elmenekülhetett, addig Korvin Ottó, Szamuely és Lenin- fiúk itt maradtak (Csernyéknek volt egy olyan tervük, hogy fel mennek a Bakonyba és erdei banditaként várják ki az közelre várt forradalmat), és így a fehér terror áldozataiként haltak meg. Cserny Józsefet tizenhárom társával együtt halálra ítélték, és kivégezték.

Forrás: geocities.com, wikipedia.org