I'm here today, just like every yesterday. Heavy heat, and sheets stick to my skin. Can't get away from nothingness.
I try to get up, but I have to give in to the force that is keeping me down. I overcome gravity, I look outside. A cat cries out, trapped upon a window sill, but is crying's drowned out by my screaming inside. What will it take?
I wonder what it's like exposed outside, would I be safe? When will it break. Try to look out, I see reflection I just want to break. Sirens moan. They're forever crying... someone's probably dying.
The sound sticks inside my head. Talk to myself, I'm company, but who is to say if nothing if said? Two windows stare back at me. Three stories high nothing is new. I may sit, but someday I'll stand. I'll muster up the will and fire myself through.

Itt vagyok ma, mint ahogy tegnap is.

Fullasztó meleg, és bőrömre tapadt lepedők. Nem tudok a semmitől menekülni. Megpróbálok felkelni, de fel kell adnom, a visszatartó erő miatt. Legyőzőm a gravitációt, kívülre nézek. Egy macska sír, mert kint ragadt a párkányon, de a hangját elűzik a bennem élő sikolyok. Mibe fog ez kerülni? Kíváncsi vagyok, milyen kint lenni, biztonságban lennék-e? mikor törne meg? Próbálok kinézni, csak a tükröződést látom, amit összetörnék. Szirének sírnak. Örökké sírnak...talán valaki épp haldoklik.

A hang bent ragad a fejemben. Magamhoz beszélek, én vagyok a társaság, de ki mondhatja, ha semmi, ha mondta. Két ablak néz vissza rám. Három emelt magasan semmi sem új. Most talán ülök, de egyszer majd felállok. Felvonultatom az akaratom és átküzdöm magam rajta.