12. Fejezet

„Mért hazudtál nekem?”

Eliana az elmúlt két hónapban minden idejét Patrick- kal töltötte. Új „párja” még az első próba utáni interjúra, és a fényképezésre is elkísérte. Közeledett a Karácsonyi Bál, amit az utóbbi hetekben hirdettek ki, és a diákok nagy örömmel készülődtek rá – kivéve Jamie- t. Elianáék épp a klubhelységben beszélgettek, mikor a téma a bálra vándorolt.

• Ha már itt tartunk... - szólalt meg Patrick. - Ugye természetes, hogy te velem jössz? - nyomott egy puszit a lány arcára.

• Öhm... hát az úgy volt... Hogy még év elején megígértem másnak...

• De hát te az én barátnőm vagy!

• Jó, tudom, de megígértem... És mindig betartom amit ígérek...

• Aha, értem... Felmenjünk a szobámba? Most senki nincs fent...

• Hát nem tudom...

• Már két hónapja ígérgeted, – és te mindig betartod amit ígérsz – hogy feljössz.

• Jó, oké mennyünk.

Patrick és Eliana kézen fogva sétáltak fel a fiúk hálójába, ahol elég nagy sötétség volt. Beléptek a szobába, és Patrick Elianát a falnak döntve csókolta meg. Álltak így egy darabig, majd a fiú az ágy fele kezdte húzni a lányt. Ledöntötte, majd elkezdte a nyakát csókolgatni. Apró puszikkal bombázta a lányt, majd levette a pulcsiját róla. Eliana ezt még hagyta, de ő nem csinált semmit, ami miatt a fiú félre érthetné a helyzetet. De Patrick többet akart, keze lecsúszott a lány farmerjára, ahol kikapcsolta a gombot. Eli tudta itt kell megállítani.

• Patrick, ne...

• Mért? - folytatta tovább, mintha meg se hallotta volna a „ne” szót.

• Mert nem akarom...

• Hidd el jó lesz...

• Neked... De mivel én nem akarom, nekem nem...

• Hát az már nem nagyon tud érdekelni...

• Hogy mi van?

• Jól hallottad... Azt hitted szeretlek? De édes...

• Én aztán nem... Szerintem pont fordítva áll a helyzet...

• Most már nem érdekel... A tested kell és kész, nem több... - ezzel együtt ráküldött egy záróbűbájt az ajtóra.

• Hagyjál, ne!

Most már a fiú durván nyúlt a lányhoz, elkezdte pólóját letépni róla, majd erősen csókolgatta. Kezdett bevadulni. Levette saját pólóját is. Eliana mérhetetlen undort érzett, és egy-két kósza könnycsepp csordult ki a szeméből. Eliana tehetetlen volt, nem tudott mit tenni. Elgyengült, és félt. Patrick úgy mint a pólóját, a többi ruháját is letépte róla, majd mikor már „arra” került volna a sor Eliana torkaszakadtából, ahogy csak tudott elkezdett sikítozni, aztán pedig neveket kiabált.

• JAMIE! HARRY! SEGÍTSÉG!

• Kiabálhatsz, senki nem volt se a klubhelységbe, se sehol... Emlékezz csak vissza.

Ekkor egy hirtelen pillanatban berobbant az ajtó, és Jamie állt ott.

• Te jó ég... - ez a pár szó jött ki a száján. Eliana magára kapta a legközelebbi takarót, maga köré csavarta majd Jamie védő karjaiba futott. - HARRY! - kiabált le Jamie, a fiúk hálójából, ahol Harry két másodperc múlva meg is jelent. - Van egy „kis” probléma... - Harry húgára tekintett, majd benézett az ajtón. Egyből felfogta mi történt – vagyis történt volna.

• Most megöllek! - ordította, majd belépett a szobába, és akkorát lekevert, – a már félig felöltözött Patrciknak – hogy az a földre zuhant és orrából elkezdett ömleni a vér. Jamie lassan becsukta az ajtót Eliana előtt, és szorosan magához húzta a lányt. Pár perc múlva Ginny jelent meg.

• Ginny, vidd át Elianát a szobámba. Nekünk Harryvel még van egy kis elintéznivalónk.

• De hát...

• Azt mondtam, vidd fel! És hozz neki ruhát! - ezzel belépett a zárt szobába. Eliana zokogva Ginny nyakába zuhant.

• Mit történt, drága?

• Megfogják ölni...

• De mi volt?

• Meg akart erőszakolni...

• Jajj... Istenem... Gyere...

Egy ideig ültek Jamie ágyán, és Ginny hagyta, hogy Eliana kisírja magát. Belebújt Jamie ágyába, majd szólt Ginnynek, hogy elmehet ruháért, most már kezd megnyugodni. Miután Ginny elment, Eliana átlépett egy másik világba – a gondolatok világába. Soha nem hitte volna, hogy a fiú ilyenre képes. Ő csak felejteni akart. De nem ilyen áron. Akkor inkább kínlódik egész életébe, de ezt nem akarta. Megvetette saját magát, és el kellett ismernie, Ginnynek igaza volt. Ez egy óriási hiba volt. Barátnője nem sokára visszatért pár ruhával a kezében. Eliana egyből felöltözött, majd Ginnyvel együtt bebújt Jamie ágyába. Nem szóltak egy szót sem egymáshoz, csak vártak. Közel fél óra múlva megérkezett mind a két fiú. Ginny egyből Harryhez szaladt, Eliana pedig Jamie- hez. A két fiú ruhája csupa vér volt, de rajtuk semmilyen seb nem illetéktelenedett. Eliana lassan Jamie- hez bújt, a fiú pedig viszonozta az ölelést. Míg megnyugodott Jamie karjaiban pihent, majd átment testvéréhez.

• Én meg mondtam, hogy ebből probléma lesz...

Elianának több se kellet bőgve testvére nyakába zuhant, majd – nem volt ugyan biztos benne – Harry szeméből is kihullott pár könnycsepp. Mindenki két külön ágyra ült. Ginny Harryt babusgatta, Eliana pedig ismét Jamie karjaiban landolt.

• Ezért kicsapnak titeket... - szólalt meg Eliana.

• Az se érdekelne – válaszolt Harry. - De nem fognak. Minden emléket kitörültünk Patrick, attól fogva, hogy összejött veled...

• Ügyes vagy drágám... - adott egy csókot Ginny Harrynek, majd valamit a fülébe súgott. - Mindjárt jövünk...

Eliana és Jamie kettesbe maradtak a szobába. Mélyen egymás szemébe néztek, mindketten tudták ide most nem kellenek szavak. Eliana fejében megfordult, hogy megcsókolja a fiút, de tudta, nem szabad, és úgy látszik Jamie is így volt ezzel. Ehelyett lefeküdtek az ágyba, és szorosan egymáshoz bújtak, majd mély álomba merültek.

Eliana lassan kezdett ébredezni. Jamie éjjeli szekrényén lévő órájára pillantott, ami hajnali hármat mutatott. Úgy látszik a fiú is kezdett ébredezni, mert eléggé mocorgott. Eliana lassan oda kúszott hozzá, és pár szót a fülébe súgott.

• Szeretlek Jamie...

• Én is Szeretlek Eliana...

A lány elmosolyodott, felvette cipőjét, majd halkan távozott a szobából. Felment a saját hálójába, de ott az összes szobatársa aludt. Lefeküdt ugyan az ágyába, de egyszerűen nem jött álom a szemére. Inkább a gondoldatoknak szánta értékes idejét... Egészen reggel hatig tűnődött, ugyanis Ginny akkor kezdett ébredezni. Miután felkelt a két lány együtt ment el fürdeni, majd ez a nap is úgy indult mint a többi. Készülődés, reggeli, órák, stb... De Eliana és Jamie még mindig ugyanúgy nem szóltak egymáshoz. Épp ebédidő volt. Több száz bagoly röppent be a nagyterembe, csomagokat, és leveleket pottyantva a diákok ölébe. Eliana egy kifejezetten nagy csomagot kapott, egy hozzácsatolt levéllel.

• Fűha, ez kitől jött? - nézett rá kérdőn Ginny.

• Anyuéktól... - szólt majd kibontotta a levelet, amit szemével gyorsan átolvasott. - Azt írja anyu, hogy ez lesz a báli ruhám – már ha nekem is tetszik. És, hogy egyszer az ő idejükben is volt bál, és ez volt az ő ruhája, ő és apu akkor hetedévesek voltak. Majd fent kibontjuk, oké?

• Oké... Menjünk most?

• Mehetünk...

Elianáék elindultak a szobájukba még átváltoztatástan előtt, és izgulva bontották ki Ginnyvel a csomagot.

• Fuhh, csemmeg Eliana! Te, te pukkadjál meg! - viccelődött Ginny.

• Azt mindig is tudtam, hogy anyunak van ízlése, ne de hogy ennyire... - kuncogott Eli.

• Na induljunk, ezt meg szépen elrakjuk... Nem sokára itt az a bizonyos este... Kivel is mész?

• Nathan... Ígéret...

• Ja, értem... Na, indulás!