Eliana és Ginny unottan forgolódtak ágyukban.
- Ginny! - suttogott Eli.
- Eliana! Mi van?
- Hiányzik Jamie...
- Mennyünk? - futott át ördögi vigyor Ginny képén.
- Gyerünk!
A két lány egyszerre pattant ki az ágyból, beleugrottak mamuszukba, és szaladtak is a fiúk hálója felé. Halkan nyitottak be a sötét szobába. Ott az összes fiú halkan sziszegett álmában. A két lány saját pasijuk ágya felé vették az irányt. Mind a ketten lágy puszikat kezdtek lehelni párjuk orcájára, s egyszerre rántották be őket az ágyba. Laza csókcsatába kezdtek Eliék párjukkal, de tudták, itt és most nem szabad átadni magukat az élménynek. Így hát a csókolózás lassan enyhült, és mindannyian egy szó nélkül elaludtak. Reggel épp időben ébredtek, Neville és Ron pedig voltak olyan kedvesek nem beköpni őket. Együtt indultak reggelizni, de a Nagyteremnél különváltak Rontól és Neville-től. Édesnégyesben fogyasztották reggelijüket, mikor egy szőke csaj robbant be hozzájuk.
- Sziasztok! - köszönt nagy vidáman, és szemezni kezdett volna Jamie-vel de az elkapta a tekintetét, és szenvedélyesen megcsókolta Elianát. - Én Kimee Furnunen vagyok. Titeket hogy hívnak?
- Eliana.
- Jamie.
- Harry.
- Ginny.
- Áhh, buti kérdés volt titeket tudom kik vagytok! Eliana az egyik bajnok, Jamie a barátja, Harry a bátya, és Ginny a legjobb barátnője. Jól mondom?
- Ilyen jól terjednek már köztetek is a hírek? - kérdezte Harry.
- Hátő, ja! Mindegy most csak azért keveredtem ide, hogy kérdezzek egy-két dolgot... Jamie elképzelhetőnek tartod, hogy elhagynád másért Elianát, és hogy nem sokára? - mindenki döbbent, kidülledt szemekkel meredt Kimee-re.
- Nem! Ő már a menyasszonyom... És Szeretem!
- Oh... Igen? Hát akkor bocsi a zavarásért, sziasztok! - ezzel távozott.
- Te miért hazudtál? - kuncogott Eli.
- Hát mert nekem nem kell más, csak Te! - csókolta meg. A reggeli befejeztével, különfolytatták útjukat. Eliana és Gin mentek LLG-re, Jamie és Harry pedig átváltoztatástanra. Eli még elszaladt a mosdóba, ezért Ginny addig előre ment. Eli hamar végzett, de barátnőjét már sehol nem látta. Elindult hát ki a szabadba, de valaki hirtelen elkapta az egyik karját és a falnak szorította.
- Nathan! - harsogta. - Engedj el!
- Nem! Itt maradsz!
- Ki vagy te, hogy megmond mit csináljak, és mit nem?
- Mindjárt a gyilkosod leszek, ha nem fogod be azt a lepcses kis pofikádat! - szegezte Elianának a pálcáját. - És most lódulj! - lökte meg.
- Hova?
- Abba a terembe! Gyerünk!
Eliana nem tudott mást tenni, félt, így hát követte a fiú utasításait. Egész testén végigfutott a borzongás, ahogyan Nathan egyre erősebben nyomta hátának a pálcát. Eszébe jutottak a bálon történt dolgok... Remegett, mint egy nyárfalevél, és teljesen tehetetlen volt. Pálcáját is félt elővenni, mert mi van ha a fiú gyorsabb nála? Valamit ugyan tenni kellett...
- És most megbűnhődsz azért amit tettél! - kiabálta, miután rászórt egy disaudiot a teremre, és egy záróbűbájt.
- Mégis mit csinálsz? Megátkozol? - ekkor Nathan erőből ököllel akkorát levágott Elianának, hogy szerencsétlen lány a földön kötött ki. Pálcáját ledobta az egyik sarokba, majd kihámozta a lány ruhájából, az övét, s azt is jó messzire elhajította.
- Úgy látod, használok pálcát? Meglátjuk, puszta erővel melyikünk az erősebb... - mivel a fiú a Hollóhát kviddics-csapatában hajtó volt, ezért neki is elég kigyúrt teste volt, lehetetlen volt, hogy Eliana saját erejével legyőzze. Eddig ugyan a fellegekben járt, és mindenkinél erősebbnek érezte magát, de bele se mert gondolni egy ilyen helyzetbe. Halk sikoly hagyta el a torkát, majd egyre több és egyre hangosabb, ahogy a fiú a ruháit próbálta letépni. - Hiába sikítozol! Most nem jön senki! - vigyorgott, majd rávetette magát a lány szájára, amitől a lány egyből elhajolt. Nathannak nem esett kárára, hiszen még így is volt Elianán még mit „felfedezni”. Megszabadította kabátjától, majd a többi ruhadarabot szó szerint letépte róla. Eliana egy-szál fehérneműben feküdt ott a jéghideg padlón és vacogott. Meg sem tudott mozdulni, orrából eleredt a vér, és sejtette, hogy szeme alatt egy illetéktelen karika díszelegtetett. Nem akart több ütést kapni, se mást, ezért meg se próbálkozott valamelyik pálca megszerzésével. - És most csak az enyém leszel – hajolt le hozzá a felbőszült fiú. - Innen már nem ment ki senki... - szólt még majd a hajánál fogva felemelte a sokkos állapotban lévő lányt, és erőszakosan megcsókolta. Időközben saját magáról is ledobta ruháit, és immáron teljesen meztelenül simult a döbbent lányhoz. Percek kérdése volt, és Elianáról is lekerült az a maradék két ruhadarab. A fiú feldobta a lányt az asztalra, de Elianából előtört a nem akarás.
- Ne! Hagyjál! - ordította. Csípett, harapott, karmolt, rúgott, de Nath erősebb volt nála. Kapott két pofont, és még egy erős ütést, újra ököllel. Próbált ellenállni, de a fiú egy hirtelen mozdulattal szétnyitotta a lábait és belehatolt. A Roxfortot hatalmas sikoly járhatta át. Elianát, mintha több millió apró kis tű szurkálta volna belülről, elkezdett sírni a fájdalomtól. Minden porcikája egyre csak égett neki, ahogyan a fiú durván mozgott benne, és élvezte a testét. Már csak mereven bambult maga elé, mint valami élőhalott, majd elfogta az undor, mikor a fiú egy kéjes nyögés következtében elment a lányban... Érezte, mint a vulkán, úgy tört ki benne, majd csak úgy, minden szó nélkül távozott a teremből. Eliana hirtelen felállt, maga elé kapta talárját, apró kis fekete pöttyöket vélt felfedezni a szobában, amiből egyre több és több lett, majd végül teljesen elfeketedett minden, és összeesett.