Nem úgy van most mint volt régen,
Nem az a Nap süt az égen
Nem az a Nap, nem az a Hold,
Nem az a szeretőm ki volt.
|| :Aki volt az rég elhagyott,
Szebbre vágyott, mint én vagyok,
Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se mint én vagyok. : ||

Azt gondoltam míg a világ,
Mindig ég a gyertyavilág ,
De már látom, hogy elalszik,
Halálomat sokan lesik.
|| : Azért lesik halálomat,
Vegyék el a galambomat,
De én azért se halok meg,
Hogy a szívük szakadjon meg. : ||

Azt gondoltam eső esik,
De csak a szemem könnyezik,
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső.
Hulle, hulle hull a földre,
Hull a gyászos kebelemre,
Árkot mos a két orcámon,
Mint a zápor az utcákon.
Hull ölembe, hull a földre,
Hull a gyászos kebelemre,
Árkot mos a két orcámon,
Mint a zápor az utcákon.

Jaj, Istenem, jaj, mit értem
Amit soha nem reméltem
Jót reméltem, rosszat értem
Jaj, Istenem, mit vétettem

Meg kell a búzának érni
Ha minden nap meleg éri
Meg kell szívemnek hasadni
Ha minden nap bána-t éri

Azt gondoltam míg a világ
Mindig ég a gyertyavilág
De már látom hogy elalszik
S az én rózsám rám haragszik

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő
Hull a könnyem mint az eső