Ez a tánc a legényeké

nem a házas embereké!

Ide lábam ne tova

hátra van még a java!

Szűrő szita tejes lábas

félre innen aki házas!

Ez a (legény) úgy járja

össze akada lába!

Járjad (legény) járjad most

nem parancsol senki most!

Járd ki lábam járd ki most

nem parancsol senki most!

Ide nézz a figurára

ne az anyád szoknyájára!

Ez a (legény) olyan szép

mint egy három lábú szék!

Húzd ki cigány hegedűt

a te kezed nem ezüst

se nem ezüst, se nem réz

csak egy ügyes cigánykéz!

Jaj,  Istenem, de megvertél,
hogy két szeretőt rendeltél.
Az egyiket nem szeretem,
a másik nem szeret engem.

Járj előttem lábujjhegyen,
hogy vigyelek át a hegyen,
este jövök, reggel megyek,
míg a világ nálad leszek!

Az én szemem olyan kerek,
ahányat lát annyit szeret,
de a szívem olyan igaz,
ezer közül egyet választ!


Égig éri laboda,
nem termettem dologra.
Lábam termett a táncra,
szemem kacsingatásra.

Szállj le madár a kapuról,

Igyál vizet a lapuról.

Mer' a Tisza befagyott,

A szeretőm elhagyott.

Ha elhagyott, nem hagyom meg,

S kérem az Istent, verje meg.

palatkai templom előtt
három ágú diófa nőtt
három ágán hat levele
titkok a szeretőm neve

Ez a (legény) olyan forma,
Mintha bivalybornyú volna,
Ha kihajtják a mezõre,
Messze hallik a bõgése.

Víg a gazda, víg a vendég,
Bárcsak így tartana mindég,
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat.

Kerek az én csizmám sarka,
Kereken fordulok rajta,
Kerek az én szoknyám alja,
Legény legyen, ki felhajtja.

A mérai csorgóvíz,
Olyan édes, mint a míz,
Aki iszik belõle,
Vágyik a szerelemre.

Ez a (legény) úgy járja,
Térdig látszik a lába.


Innám, innám, de nincs mit,
Borért küldnék, de nincs kit,
Itt van az én galambom,
Elmegy az, ha én mondom.


Megesküdtem Isten elõtt,
A mérai templom elõtt,
Hogy nem tartok több szeretõt,
Csak minden ujjamra kettõt.


három napig úgy járom
térgyig kopjék a lábom
vess figurát olyan cifrát
hogy a patkód hányjék szikrát

ne bocsásd meg forgasd meg
a tempóját úgy add meg

Hosszú szárú tulipán
húzd a nótát te cigány
három éjjel három nap
nem elég a lábamnak

Amikor én kicsi voltam
a szilváért majd meghaltam
de mióta nagyobb vagyok
a legényért majd meghalok

Édesanyám mondta néköm
minek a szerető néköm
de én arra nem hallgattam
titkon szeretőt tartottam
titkon szeretőt tartottam
kivilágosodott rajtam

Kamarási templom előtt
Megfogadtam Isten előtt
Hogy nem tartok több szeretőt
Minden ujjamra csak kettőt
Ha nem kettőt bár egyet
Kit igazán szeretek

Jaj, Istenem de szép dolog,
a sok/a két bolond együtt forog.

Járjad lábam járjad most
Nem parancsol senki most
Ha parancsol valaki
Ott az ajtó taszítsd ki

Ez a (legény) olyan muja,

azt sem tudja hova dugja,
Megkérdezte az anyjától

elől dugja e vagy hátúl.

Rúgd ki, lábam, rúgd ki most
Nem parancsol senki most
Ha parancsol valaki
Rúgd ki lábam azért is

Járjad, bolond, nincs eszed,
Ami volt is eleszed!

Jaj, Istenem, add nekem
Be igazán szeretem
Hogyha nekem nem adod
Bánatimba meghalok

Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát, annyit szeret.
De a szívem olyan igaz,
Ezer közül egyet választ

Ez a (legény) olyan fürge,
Mint a három lábú ürge!

Kicsi vagyok, hamis vagyok,

Azért szeretnek a nagyok,

Kicsi vagyok, jó kedvű,

Csókot adok jóízűt.

Az eltitkolt szerelem,

Nem csal meg oly hirtelen,

De ha azt a világ tudja,

A két szívet szijjel marja.

Ne bánd édes virágom,

hogy így élem a világom.

Éljed te is, nem bánom,

tiszta szívből kívánom.

Tiszta szívből, szeretetből,

éljed te is jókedvedből.

Igaz vótam, mint a gyertya,

mégse hittél nekem soha.

Olyan igaz vótam hozzád,

mint tulajdon édesanyád.

Piros rózsa gurulóba,

Most vagyunk az indulóba.

Muzsikál a szárazfája,

De szépen szól a nótája.

Gyere rózsám ki a hegyre,

Vess keresztet a fejedre.

Én a hegyre kimehetek,

De keresztet nem vethetek,

Mert a tied nem lehetek.

Verd meg Isten, verd meg azt,

Kinek szíve nem igaz,

Mer´ az enyém igaz volt,

Mégis megcsalatkozott.

Nem megyünk mi még haza,

Mer´ a banda jól húzza!

                     Az én lábam fűzfavessző            

Tekeredik mind a kettő.

 Volt szeretőm, volt egy pár,

Kiért szívem holtig fáj!