Addig élek amíg élek,
amíg bennem zeng a lélek,
zeng a lélek zeng a szó,
zeng a szerelem ajtó

Kis menyecske, gyenge teste,
megkívánja minden este.

Szeret engem valaki,
de nem mondom meg, hogy ki.

A városi legények,
jaj de bénák szegények!

Volt szeretőm, volt egy pár,
kiért szívem holtig fáj.
Volt szeretőm tizenhat is,
de jó lenne most egy vak is!

Jaj, de szépen néznek minket,
áldja meg az Iten őket.

száraz a bokor a tetőn
száradj el régi szeretőm
úgy száradj el mint a nádszál
mint a lekaszált szénaszál

ikerablak nyílj kétfelé
régi babám nézz kifelé
nézz ki rajta keservesen
hogy ölelem a kedvesem

Alig várom szüretet,
Szüret után egyebet,
Hogy vigyék el nénémet,
Néném után engemet.

Ha ez mindig így vóna,
Ingem, gatyám nem vóna,
Ingem, gatyám eladom,
Mégis megházasodom.

Kerek ablak, réz a sarka,
Nézz ki babám, nézz ki rajta,
Nézz lefelé, nézz felfelé,
Nézd meg, ki jár arrafelé.

Az én gatyám három szél
járjuk mint a forgószél

aki minket meggyaláz
pokolban legyen kanász

Túl a hegyen egy faluba,
Gyászol engem egy viola.
Violának nincsen magja,
Szeretőmnek nincsen párja.

Odafenn a hegytetőn,
Ott lakik a szeretőm,
Fehér kendőt lobogtat,
Engem oda csalogat,
De én oda nem megyek,
Szeretője nem leszek.

Kék ibolya a temetőn
Haragszik rám a szeretőm
Ha haragszik nem bánom
Mással élem világom

Helyet , helyet nekünk is
Ha kicsinyek vagyunk is

Túl a hegyen érik a zab
Szeretnélek de nem szabad
Szeretőd van attól félek
Attól engedelmet kérek
Szeresselek amíg élek

A visai leányok
Kenderáztatni járnak (járnok)
Hazajönnek vizesen
Adnak csókot szívesen (csókot adnak szívesen)

Túlsó soron a mi házunk
Fehér rózsa nyílik nálunk
Ha fehér kell fehért adok
Ha piros kell magam vagyok

Húzzad cigány ne húzz kettőt,
Mos’ kaptam egy új szertetőt
Olyan mint a gyöngyvirág
Azt se tudom hogy hívják
Ahol megyen az utcán
Rózsa nyílik a nyomán
Ha nem rózsa viola
Szívem vigasztalója

Még azt mondja a retek
Hogy én sokat szeretek
Nem jól mondja a retek
Mer én egyet szeretek

Még azt mondja a dió
Hogy a legény az mind jó
Nem jól mondja a dió
Mer a legény egy se jó

Három Kislány a réten
Virág van a kezében
Nem kell nékem a virág
Csak az aki csókot ád

Ablakomba két kis csirke
Egyik kakas másik jérce
Én eszem a zúzát máját
Csókolom a babám száját

Gyere rózsám Enyedre
Ott a világ közöpe
Ott árulják a rózsát
Csokros szegfűt, violát

Az én babám szemöldöke
Többet ér, mint a hat ökre
A hat ökre szántó-vető
De a babám hű szerető

Egy szem szilva besztercei
Van szeretőm egy alszegi
De azt tartom én titokba
Hogy a felszegi ne tudja

Kecskeugrást láttunk már
Táncolhatnánk mi is már

Vess figurát olyan cifrát
Csizmád sarka hányjon szikrát

Ezek a szép legények
Nem tudják a legényest
Eltátják a szájukat
Elviszik babájukat

Piros, piros papiros
Szép a leány, ha piros
Ha nem piros, színtelen
Mint az alma, éretlen

Lapi-lapi, csere lapi
Gyere rózsám hozzám lakni
Hogyha nem jössz hozzám lakni
Száradj el, mint a falapi

Túl a vízen egy faluba
Szeret engem egy viola
Violának minden ága
Szeret engem mindahánya

Három kötés nyakravaló
Elhallgass te takonynyaló

Voltam leány, vagyok is
Adtam csókot, kapok is
Ez a legény olyan volt
Egyszer kapott majd meghótt

Akinek most kedve nincs
Annak egy csöpp esze sincs
Nékem kedvem úgy volna
Ha a babám itt volna

Aki reám haragszik
Rázza hideg tavaszig
Ha a hideg elhagyja
Rontsa ki a nyavalya

Húzzad cigány, ne húzz kettőt
Most kaptam egy új szeretőt
Olyan, mint egy villa széna
Üsse meg az Isten nyila

Jaj, Istenem, jaj annak
Kinek csókot nem adnak
Lám énnékem adnának
Tizenheten kínálnak

Az én rózsám fürjmadár
Selyem keszkenőbe jár
Ahogy megyen az utcán
Rózsa nyílik a nyomán

A menyasszony gyöngyöt fűz
Ég a szeme, mint a tűz
Ha az enyém úgy égne
Száz aranyat megérne

Helyet, helyet nekünk is
Ha kicsinyek vagyunk is
Én se kicsi, te se nagy
Éppen hozzám való vagy

Fáj a szívem, hogyne fájna
Ha a bánat el nem hagyja

Sárga virág a réten
Nem láttalak a héten
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig