Ingem szeress, ne anyádat
Én csókolom meg a szádat
Szeretnélek violám
De nem engedi az anyám.

Más lesz az én kedvesem
Nézheted keservesen

A bokrétám csillagzik
A szeretőm haragszik
Mennél jobban haragszik
Annál jobban csillagzik

Szamosban terem a keszeg
Én a legénynek nem hiszek
Százszor esküszik napjában
Mást ölel minden órában

Le az úton le, le, le
Piros alma le vele
Piros alma torzsája
Sebes a babám szája
Meg kell annak gyógyulni
Ha meg akar csókolni

Gyere rózsám gyere már
Mert a szívem téged vár
Téged óhajt, téged vár
Téged csókol minden száj

Ez az utca gödör, árok
Itt teremnek karcsú lányok
Vékony, karcsú, mint a nádszál
Hajlik, mint a liliomszál

Túl a vízen, túlvilágon
Füge terem minden ágon
Fügét szedtem, de nem ettem
A babámé nem lehettem

Húzzad cigány, húzzad jobban
Táncolni való kedvem van
Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak

Hosszúszárú tulipán
Engem a szerelem bánt
Ha szerelem nem volna
Nekem százszor jobb volna

Félre bánat, félre bú
Bolond, aki szomorú
Lám, én milyen víg vagyok
A szeretőm elhagyott

A visai hegytetőn
Integet a szeretőm
Piros kendőt lobogtat
Engem oda csalogat
De én bíz’ a nem megyek
Mer’ az megcsal engemet

Túl a hegyen van egy malom
Bánatot őrölnek azon
Nékem is van egy bánatom
Oda viszem, lejáratom

Bánat, bánat, de nehéz vagy
De még, hogy a szívemen vagy
Eladnálak, de nincs kinek
Bánatja van mindenkinek

Temetőben kék ibolya
Nem leszek szerelmes soha
Láncot vetek szívemre
S megmutatom mindenkinek

Fehér kendő a fejemen
Fekete gyász a szívemen
Mer’, akit én úgy szerettem
Avval együtt nem lehettem

Volt szeretőm tizenhárom
Tíz elhagyott, maradt három
Kettő megcsalt, egy maradt meg
Azt az egyet én csalom meg

Előre hát, előre
Lássuk mi lesz belőle
Kitörjük a nyakunkat
Úgyse hagyjuk magunkat

Hát te legény, mit gondoltál
Mikor ide kiállottál
Kiállottál, de kiért
A régi szeretődért

Elveszett a pincelakat
Jaj, de vén szeretőm akadt
Alig várom az ördögöt
Hogy vigye el a vén dögöt

Forgasd meg a leánykát
Ád az anyja pálinkát
Nem kell nekem pálinka
Nékem kell a leányka

Édesanyám azt mondta
Férjhez ád a faluba
És azt mondtam, nem megyek
Én senkit nem szeretek
Csak a csokros violát
Szegény embernek fiát

Magos fán terem a físzek
Én a legénynek nem hiszek
Százszor esküszik napjába
Mást szeret minden órába

Vót szeretőm, de elhagyott
Szebbre vágyott, mint én vagyok
Szebbre vágyott, de nem kapott
Még olyat se, mint én vagyok

Ne nízz rózsám a szemembe
Meghalok szígyenletembe
Nízzünk mindketten a fődre
Úgy válik becsületünkre

Húzzad cigány reggelig
Reggelig is egy darabig
Míg a pendely langallik

Húzzad édes muzsikásom
Mer’ én néked megszógálom
Vaj aratok, vaj kapálok
Vaj egy éjen véled hálok

Ez a kicsi legénke
Ha kiskertembe jünne
Rózsát tennék kalapjába
Páros csókot az ajkár

Igazad van, eltaláltad
Egye meg a fene szádat
Három kosár piros alma
Olyat szóltál, mint egy marha

Az én uram olyan vén
Mint egy hosszúnyakú gém

Édesanyám lánya vótam
Míg szeretőt nem tartottam
Mióta szeretőt tartok
A búnak is helyet adok
Édesanyám megtagadott

Én se kicsi, te se nagy
Ippen hozzám való vagy

Az én szívem olyan víg
Mint, akinek háza íg
Az én szemem olyan kerek
Ahányat lát, annyit szeret
De a szívem olyan igaz
Ezer közül egyet választ

Addig iszok, mulatok
Míg a világon járok
Ha meghalok, eltemetnek
Soha nem is emlegetnek

Aki minket nem állhat
Egye meg a búbánat
Ha nem múlik haragja
Törje ki a nyavalya

A lány olyan, mint a virág
Mikor legszebb, leszakítják
De, ha gonosz kéz töri le
Boldogtalan lesz örökre

Egy szem búza, egy szem rozs
Megérkeztünk éppen most

A szerencse szép virág
De nem termi minden ág
Mert azt ritka ág termi
Boldog, aki megleli

Együnk, igyunk, mulassunk
A búnak utat adjunk

Ez az Erzsi szép menyecske
Úgy repül, mint a kis fecske
Szeretője mindig más
Az ura csak ráadás

Fehér az akácfa virág
Irigy ránk az egész világ
A sok irigy hadd ugasson
Csak az Isten el ne hagyjon

Haragszom a szívemre
Mért ingerel mindenre
De jobban a szememre
Mért akad szeretőre

Jaj, de édes, jaj, de jó
Éppen kedvemre való

Kinek nincsen szeretője
Menjen ki a zöld erdőbe
Írja fel egy falevélre
Hogy lesz neki szeretője

Zöld erdőben zöld a siska
Érted halok én meg, Pista/Zsuzska
Nézzék el, ha elvétettem
Mert poharat ürítettem
Nézzék el, ha elhibáztam
Mert a kocsma előtt jártam

Szép a fekete bárány
S a fekete szemű lány
A legény is, ha barna
Hogyha göndör a haja

Úgy búsulok, majd meghalok
Mégis jókedvet mutatok
Mutatom a jókedvemet
Sírhatok otthon eleget

Úgy ég a tűz, ha tesznek rá
Szól a világ, nem hajtok rá
Én is teszek, hadd lobogjon
Kutya világ, hadd ugasson

Még azt mondja a dió
Hogy a legény egy se jó
Nem jól tudja a dió
Mer a legény igen jó

Magas dombról hallszik a szó
Ott terem a rózsabimbó
Minden ágon kettő-három
Szakasztanék, de sajnálom
Ha azt tudom, hogy meghalok
Mégis egyet leszakasztok

Ha igazán nem járod
Száradjon el a lábod

Ez a lábom ez, ez, ez
Jobban járja, mint emez

Három bokor rózsaszál
Engem babám elhagytál

Szép a tavasz, szép a nyár
Szép aki előttem jár
Mer’ aki előttem jár
Még az éjjel vélem hál.

Húzzad édes muzsikásom
Mer’ én néked megszolgálom
Vagy aratok, vagy kapálok
Vagy az éjjel véled hálok.

Aki nem tud táncolni
Menjen haza aludni
Lám én tudok táncolni
Itt maradok mulatni

Olyan furcsa kedvem van
9 deci bennem van

Házunk előtt mély verem
Benne él a szerelem
Kinyittatni nem merem
Mer kiszáll a szerelem.

Verd meg isten, verd meg azt
Kinek szíve nem igaz
Mer én is csak egyet szeretek
Azért is sokat szenvedek

Szerettelek, nem tagadom
De már annak vége vagyon
Vége vagyon szerelmemnek
Más parancsol bús szívemnek.

Volt szeretőm, mikor volt
Mikor a fán szilva volt
De a szilvát leszedték
Szeretőmet elvették.

Az én rózsám fürjmadár
Selyem keszkenőbe jár
Ahogy megyen az utcán
Rózsa nyílik a nyomán

Oda megyünk, ahol kelünk
Ahol helyet adnak nekünk
Ahol a bor legédesebb
Ott a legény legkedvesebb

Hogyha szeretsz, olyat szeress
Hogyha elhagysz, könnyen feledd
Mert én szerettem egy szépet
Felejteném, de nem lehet
Felejteném, de nem tudom
Még éjjel is megálmodom

Temetőben kék ibolya
Nem leszek szerelmes soha
Láncot vetek szívemre
S megmutatom mindenkinek

Fehér kendő a fejemen
Fekete gyász a szívemen
Mer’, akit én úgy szerettem
Avval együtt nem lehettem