Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz
Miki, Miki, Mikulás, hova bújsz, hova állsz, mennyi aranyat találsz a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat, ide add, oda add a cukrot, a kosarat, gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak a jegenyefák alatt? Lopództál egy nagy halom dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget bakancsod a rét felett, minden gyerek észrevett az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi, csak az ég ruhádra hinti a havat, és ezüst, csillogó hajad a füst.
Felhobol van a szakállad, szél tömi meg a pipádat, rókaprémbol van a bundád, szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba a csizmát, a cipot, mi meg addig elbújunk a sutban, hogy legyen idod
hozni mindenféle jót, mazsolát, mogyorót, s mikulások, gyerekek, cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró puttonyodban, csuda jó! Mi már tudjuk, hogy te jössz, kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletodve, míg a lábad törlöd le, jól tudod te, illik ez a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz, bezörögsz, bejöhetsz, tapsolunk, ámulunk, soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti csillagfény a homlokod, olyan ember vagy te, mint mi, csak pirosabb és nagyobb! |