Lulu, továbbiakban Luli, egy zsebben hazahozott tacskó-palotapincsi keverék, tacsi külsővel és palotapincsi fogazattal. Csillogó bundájú kislány, egy alom kiskutya büszke anyukája - őket sajnos már nem láthattam, az élet közbeszólt, és én eljöttem onnan, ahol ők vannak.

Kivel is szűrhette volna össze a levet, ha nem Rocky-val... hiába, a kutyafogamzásgátló tabletta náluk nem vált be, mármint leginkább ugye Lulinál...

Rocky egy eszement, szeleburdi, végtelenül kedves és szeretéhes staffordshire keverék. Kezdettől fogva imádták egymást Lulival, mintha csak egy lélek lettek volna! Vagyis még most is azok, de nekem ebben már nincs részem.

Egyetlen vigaszom, hogy tudom, jó helyen vannak, szeretik őket, és semmiben nem szenvednek hiányt.

Rocky révén sajnos szemmel követhettem egy nagyon súlyos betegséget, de szerencsére segíthettem benne, hogy felépüljön, és ugyanolyan őrült, és egészséges legyen, mint a betegség előtt volt. Szívszorító látvány egy kutyát csontsoványan látni, fecskendővel óránként etetni és itatni, és pláne látni, milyen türelemmel tűri a kezeléssel járó többi megpróbáltatást, ami három alkalommal is legalább húsz tűszúrást jelentett - infúzió gyanánt. Ami nagy valószínűséggel megmentette a haláltól, hogy nem fajtatiszta. Kis keverék vérének köszönhetően ellenállóbb volt, mint fajtatiszta sorstársai, akik pár napnál nem bírták volna tovább a betegséggel járó megpróbáltatásokat.

Ma is sokat gondolok rájuk... és közös csemetéikre, akik közül az egyik velük maradt...