Megérkeztem Télországból, kisgyerekek: -Jó napot! Tudom, nagyon vártátok már, hogy múljanak a napok. Siettem is tihozzátok csengős szánon, szaporán. Szikrát szórt a szarvas talpa, úgy suhant az út porán. Fürge lába belefáradt. Messzi van a mesevár. Túl az ezer jéghegyerdőn, hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel-bélelt, hóból épült palotám. A kemény fagy jégvirágot zúzmaráz az ablakán. Van egy kicsiny toronyszobám. Benne furcsa műszerek. Világhírű messzelátóm jég-üvegén hókeret. Ha én abba betekintek, -higgyétek el nem csoda- akármilyen messze laktok, mégis ellátok oda.
Hol, mit láttam, nagy könyvembe minden este beírom. Megtelt könyvem sok-sok lapja, elfogyott a papírom. Tudjátok, hogy rádiómnak a világon párja nincs? Csönddel bélelt palotámban valóságos drága kincs. Ha gyermekek énekelnek, a szívemhez szól a dal, s úgy érzem, hogy nem vagyok vén, hanem újra fiatal.
Tip-top, tip-top! Körbejárok az üveghegy tetején, amikor a messzeségből víg dalotok száll felém. Ha a táncban elfáradtam, megpödröm a bajuszom, bebújok a hóágyamba, nyújtózkodom, aluszom. Mikor aztán felébredek, ajándékot keresek Piros almát, aranydiót, feketemák-szemeket.
Feneketlen zsákom mélyén citrom-narancs is akad, osszátok szét gerezdenként, veszekedni nem szabad! Kedvetekért jövőre is telitömöm zsákomat, ezer évig megtartom még ezt a jó szokásomat. Búcsúzóul daloljatok. Integessen kezetek. Hószarvasom az udvaron pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről tekint ide Télapó! Küldjek erre hófelhőket? Örültök, ha hull a hó? Frissen esett pihehóban hócsatázni sem tilos. Attól lesz majd jobb az étvágy, s az arcotok szép piros. Na most rajta! Repülj szánom! Hószarvasom! Hoppla-hopp! Kisgyerekek jó étvágyat, mindenkinek jó napot! |