A mai demokratikus országok közül csak az USA államainak többsége, Japán és Oroszország az, ahol fennáll a halálbüntetés intézménye, bár azt csak a legsúlyosabb életellenes bűncselekmények büntetéseként alkalmazzák, illetve Oroszországban a gyakorlatban már nem alkalmazzák. Ma a világ 74 országában engedi meg a törvény a halálbüntetést (az említett országokon kívül Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia, és a Karib-térség egyes államaiban. A legtöbb országban azonban csak gyilkosság, illetve háborús bűncselekmény miatt szabják ki. Néhány országban ezenkívül a kábítószerrel való kereskedelmet is halállal büntetik (Kína, Indonézia, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr és Vietnam.

Több diktatorikus berendezkedésű országban még ma is végrehajtanak kivégzéseket politikai okokból. Az Amnesty International jelentése szerint 2004-ben 25 országban alkalmaztak halálbüntetést összesen 3 797 esetben. A kivégzések 90%-ára Kínában került sor, (összesen kb. 3400 személy). Kínában 1990 és 2001 között legalább 20 000 kivégzést hajtottak végre, részben politikai okokból is.

Amerikai Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban 38 államban van halálbüntetés, és 12-ben nincs. 1973 óta több mint száz embert bocsátottak szabadon már a siralomházból, mert kiderült, hogy ártatlan. 2004-ben, hat halálraítéltről derült ki, feketén-fehéren, hogy ártatlan; 2005 december elején egy 1993-ban, Texasban kivégzett férfi bizonyítható ártatlanságára derült fény. 1995-ben Mark Warner virginiai kormányzó változatott meg egy halálbüntetést, mert a hatóságok kidobták a bizonyítékokat. A halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta Texas után, Virginiában végezték ki a legtöbb embert.

A 12 legtöbb halálbüntetést végrehajtó ország 2004-ben:

	Ország	Kivégzések száma	100 millió lakosra jutó kivégzések száma
1	Kína	3,400+	260
2	Irán	159+	230
3	Vietnam	64+	77
4	Amerikai Egyesült Államok	59	20
5	Szaúd-Arábia	33+	130
6	Pakisztán	15+	9
7	Kuvait	9+	400
8	Banglades	7+	5
9	Szingapúr	6+	140
10	Jemen	6+	30
11	Egyiptom	6+	8
12	Belorusszia	5+	48

A halálbüntetéssel kapcsolatos viták:

A halálbüntetést elítélők érvei

A halálbüntetést ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy a halálbüntetés végleg elveszi a lehetőségét, hogy egy ártatlanul elítélt személy számára igazságot lehessen szolgáltatni. Ezenkívül a halálbüntetésnek szerintük nincs valós elrettentő hatása, valamint egyesek szerint antihumánus.

A halálbüntetést támogatók érvei

A halálbüntetést szükségesnek tartók szerint a halálbüntetésnek elrettentő hatása van. Erkölcsi okokból a legfontosabb érvük, hogy a halálbüntetés eltörlése a gyilkos életét felértékeli az áldozathoz képest; gyakorlati szempontból pedig, hogy költséges az életfogytig tartó büntetés (ami ráadásul valójában sokszor nem is tart életfogytig), a tényleges életfogytiglanra ítélt bűnözőknek pedig nincs vesztenivalójuk, így semmitől sem riadnak vissza, ezáltal veszélyt jelentenek rabtársaikra és az őrökre, sőt egy esetleges sikeres szökés révén az egész társadalomra.

Mai módszerek

Golyó általi halál

Főleg a fegyveres testületekkel, illetve a hadbíróságok által hozott halálos ítéletekkel társított kivégzési mód. Valójában a Szovjetunióban és utódállamaiban, a Kínai Népköztársaságban, Utah szövetségi államban, Thaiföldön, és néhány Közel-Keleti államban a polgári büntetőperekben született halálos ítéleteket is általában golyó által hajtják vagy hajtották végre. Mivel Oroszország eltörölte a halálbüntetést, Utah államban és a Kínában a méreginjekcióra tértek át, ez a kivégzési mód visszaszorulóban van.

A golyó általi kivégzést régebben kivégzőosztag hajtotta végre. Utah államban a kivégzőosztagot önkéntesek alkották, akik a civil lakosságból kerültek ki. Ez több esetben is pontatlan lövésekhez, és az elítélt lassú, elvérzés következtében bekövetkező halálához vezetett. A Szovjetunióban és Kínában az ítéletet hóhér hajtotta végre egyetlen, a fejre hátulról leadott lövéssel. Thaiföldön az ítéletet a hóhér, a Bangkok Hilton című filmben látottakkal ellentétben, nem géppuskával, hanem géppisztolyból a testre leadott sorozattal hajtja végre. A halál oka a sokk, illetve a nagyfokú vérveszteség.

Magyarországon a golyó általi halálbüntetést utoljára a 2. világháborút követően, a népbíróságok alkalmazták, amelyet az akasztásnál kegyesebb büntetésként ítélték meg. Az ítéleteket kivégzőosztag hajtotta végre a Markó utcai fegyház udvarán. Golyó által végezték ki 1946-ban Bárdossy László, Sztójay Döme és Imrédy Béla volt miniszterelnököket.

Villamosszék
Az Egyesült Államokban és régebben a Fülöp-szigeteken alkalmazott kivégzési módszer. Ma már csak Alabama, Dél-Karolina, Virginia, és Nebraska államokban törvényes kivégzési módszer. Nebraska kivételével azonban az elítélt alternatívaként a méreginjekciót is választhatja.

A 19. század végén az USA-ban, főleg a rosszult sikerült akasztások miatt, többen is javasolták egy humánusabb kivégzési módszer bevezetését. Ellentétben több európai állammal, a nyaktiló (guillotine) bevezetését elvetették. Az elektromos áram kivégzésekhez való felhasználására az ötletet az ekkor már viszonylag gyakori áramütéses balesetek adták. Az első villamosszéket Harold P. Brown, Thomas Edison alkalmazottja készítette, aki Edison konkurrensének, Westinghouse-nak a váltóáramú technológiáját alkalmazta. Az első villamosszékben végrehajtott kivégzésre 1890-ben New Yorkban került sor. Az elítélt, William Kemmler csak többszöri, több percig tartó áramütés hatására halt meg. A kudarc ellenére a módszert New Yorkban bevezették, majd ezt a példát követte a legtöbb tagállam.

A kivégzés során az elítéltet egy székbe szíjjazák, majd a fejére és a lábára elektródákat rögzítenek. A jobb vezetőképesség érdekében ezeken a helyeken a testszőrzetet eltávolítják, és a bőrt benedvesítik. Az elítélt arcára maszkot helyeznek, amit szorosan, szíjakkal rögzítenek. Ezzel akadályozzák meg, hogy a szemek a szemüregből az áramütés következtében kiugorjanak. Az elítéltet először egy 2000 voltos áramütés éri, amelyet alacsonyabb feszűltséggel néhány percig fenntartanak. Ezután régebben az orvos ellenőrízte, hogy beállt-e a halál. Mivel erre szinte sohasem volt példa, az utóbbi évtizedekeben már automatikusan egy második áramütést is alkalmaztak. Az esetek tekintélyes részében harmadik áramütésre is szükség volt.

Bár elvileg az első áramütésnek azonnali eszméletvesztést kellene okoznia, egyes orvosszakértők szerint a koponya rossz elektromos vezető, és ezért az elítélt percekig eszméleténél marad. Ezt a véleményt számos félresikerült kivégzés is igazolja. A kivégzés során a testhőmérséklet elérheti a 60 C° fokot, gyakran füst is képződik, illetve az elítélt teste több helyen el is szenesedhet.

Valószínűleg a jelenleg alkalmazott kivégzési módszerek között a legkegyetlenebb, legbrutálisabb módszer. Ennek köszönhetően az USA tagállamaiban Nebraska kivételével nem alkalmazzák. Több állam törvényhozása az villamosszéket egyenesen kegyetlen, embertelen kivégzési módszernek nyílvánította.

Az USA-ban, a Kínai Népköztársaságban, illetve a közelmúltig a Fülöp-szigeteken alkalmazott kivégzési módszer. Alkalmazásának ötlete már 1888-ban felmerült, azonban akkor elvetették és helyette a villamosszéket vezették be. Nagy-Britanniában az 1950-es években szintén megvizsgálták a lehetőséget, azonban inkább megmaradtak a "measured long-drop" módszere mellett.

A méreginjekció bevezetésének kérdése 1977-ben merült fel újra, ezúttal sikerrel. Ekkor Oklahoma állam fő orvosszakértője, Jay Chapman, több fokozatú, gyorsan ható barbiturátokon alapuló, módszer bevezetését javasolta. A kivégzés első lépéseként az elítéltet egy ágyhoz szíjazzák, karjait pedig az ágy mellett lévő tartókhoz rögzítik. A karjait alkohollal fertőtlenítik (ennek oka az, hogy a kivégzést akár az utolsó pillanatban is elhalaszthatják, vagy az elítélt kegyelmet is kaphat), majd könyökhajlatnál a vénába szúrják a tűket. Ez kábítószerfüggő elítéltek esetén gyakran nem sikerül, ilyenkor a láb vénáit használják. A kivégzés automatizált, a tűk egy csövön keresztül egy géphez csatlakoznak, amely gombnyomásra kezdi meg a mérgek szervezetbe juttatását.

Az első lépésben nátrium-pentotált fecskendeznek a szervezetbe, amitől az elítélt kómába esik. Elvileg már ez az első lépés halálos, viszont a nátrium pentotál csak mintegy 45 perc múlva okozna halált, ezért a folyamatot még két méreg beadásával gyorsítják.

A második lépésben pancuronium-bromidot, vagy tubocurarin-kloridot, azaz a kuráré hatóanyagát fecskendezik be. Ez az izmokat bénítja meg a szív kivételével, azaz fulladáshoz vezet.

A harmadik lépésben kálium-klorid-ot juttatnak a szervezetbe, ami leállítja a szívet, ezzel szívleállást és a keringés összeomlását okozva.

Bár sokak szerint a méreginjekció humánus kivégzési módszer, valójában rengeteg kétség merült fel alkalmazásával kapcsolatban. Az első probléma abból adódik, hogy az elítélt előkészítése akár 30-60 percet is igénybe vehet, ami komoly pszichikai nyomással jár együtt. A második probléma, hogy a nátrium-pentotál hamar kiürül a az agyból, és az izmokban szívódik fel. Ez ahhoz vezet, hogy a szer beadása után kb. 20 perccel az elítélt magához tér. A helyzetet súlyosbítja, hogy a nátrium-pentotál hatását a pancuronium-brómid semlegesítheti, így az elítélt eszméleténél van miközben megfullad. Ezt viszont, az izombénító hatás miatt, jelezni nem tudja. Az utóbbi években több olyan kivégzés is történt, ahol utólag megállapították, hogy az elítélt eszméleténél volt a második és harmadik komponens beadásakor. A Miami Egyetem kutatóinak 2005-ös vizsgálata szerint a kivégzettek 88%-ának szervezetében kevesebb nátrium-pentotál volt, mint amennyi egyszerű műtéti altatásoknál szükséges.

A fentiek alapján egyre általánosabb az a vélemény, miszerint a méreginjekció szintén kegyetlen kivégzési módszer. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság egyelőre nem foglalt állást.

Elvileg Lincoln-t is így ítétlték volna el, de a stáb és a rendező ezt túl brutálisnak találták, ezért döntöttek a villamosszép mellett.