Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindenütt hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé, valakit titokban szeretni örökkön-örökké.

Ha majd a sors keze nehezül, hű kísérőd a bánat lesz egyedül. Szép szemedből fájó könnyek hullnak, jusson eszedbe emléke a múltnak.

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók mely tüzes a vágytól, érzem örökké hozzád láncol!

Ami álom volt most valósággá vált, szerelmem irántad soha el nem száll! Téged szeretlek, míg világ a világ, veled álmodom át sok hosszú éjszakát!

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.

"Vágyom Rád, mint sivatag a vízre. Mint egy ép test az egészséges szívre. Várok Rád, mint ősz a tavaszra. Mint téli csend, az értelmes szavakra. Szükségem van rád, mint embernek a betevőre. Mint az eszméltető tiszta levegőre. Kellesz nekem, akár a két kezem. Túl fontos vagy: általad létezem"

Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, én már akkor úgy éreztem, meghalok érted.

Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, szerelmes szívemet szerelmes szívedbe szegezni, szólj szám szívem szívedet szeretni szabad-e?

Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem. 

Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!  

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyázhatnak egymásra.

Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Igazán még nem ismersz, légy hát vélem és megismersz. De ne tudja meg senki, mert igazán akarlak szeretni.

Késő éjjelen, magányba burkolózva, egy emlék jön elő újra meg újra. Arra gondolok, kit szívem úgy szeret. Majd reszkető kézzel letörlöm könnyemet.

Csak azt mondja ajkad, amit a szíved érez, s ha igazat mondasz, az életed szép lesz.

Tudnod kell, hogy Tied a szívem, elcsented, de vissza nem kérem, s mert szív nélkül élni nem lehet, cserébe elloptam a Tiedet.

Ha furcsa dolgot érzel az éjjel, ne nyisd ki a szemed, s ne tekints széjjel. Leheletnyi csókot loptam az ajkadra, s talán a Tiéd voltam egy múló pillanatra!

Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek 

Nem azért szeretlek téged, mert szép vagy, hanem azért látlak szépnek, mert szeretlek!

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy perc nélküled maga az örökkévalóság.

Mióta ismerlek sok csillag szebben ragyog! Látod, ők is tudják, hogy veled boldog vagyok!!!

Azt tudom, hogy Te tudod, hogy szeretlek, azt akarom, hogy tudd, hogy én tudom, hogy Te szeretsz!

Írok valakinek, aki nem is várja annak, aki könnyes arcom álmában sem látja. Írok valakinek remegve és félve, jól tudom, nem várja, mert nem jutok eszébe. 

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek, Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!

 Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül, és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.

Ne higgy a fiúnak, ha Rád nevet, ne higgy, ha esküvel mondja, hogy szeret, ne higgy még akkor sem, ha könnyeket ejt, mert a fiú nehezen sír, de könnyen felejt! Ki szemedbe néz némán, az szeret csak igazán!

Nincs reménytelen szerelem, mert aki szerelmes az örökké reménykedik.

Mi is az a szerelem? Te jelented ezt nekem. Kifejezni nem tudom, csak annyit, ha nem vagy mellettem fáj mindenem, SZERETLEK mindörökre.

Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör az érzés: SZERETLEK TÉGED!

A SZERELEM olyan szép szó, csak keresd, hisz oly jó. Ezt az érzést, amit csak akkor érzel, nem kérdés, csak akkor érted, ha már átélted!

 Amikor meglátlak remegni kezd a lábam, elcsuklik a hangom és elfelejtem minden gondolatomat. Szerintem ez a szerelem de ezt így soha nem fogom tudni elmondani Neked, a fenti okok miatt.

Valaki egyszer azt mondta: Ha valakit igazán szeretsz, engedd el! Ha visszajön hozzád örökre a tied marad. De ha nem akkor soha nem volt a tiéd!

Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem ahogy lágyan simogatsz. Érzem hogy néha itt vagy velem, de bárcsak örökké fognád a két kezem!

Csendes éjszakán elkerül az álom, mindig rád gondolok, és hozzád vágyom. Gondold azt, hogy ott vagyok veled, és nézem a két szép szemed, hallgatom a lélegzeted. A füledbe súgom, hogy nagyon jó veled!

 Őszi éjjel álmodj csodaszépet, álmodd, hogy megcsókol egy szőke srác Téged! Átölel karjával, és azt súgja Néked: Ugye nem haragszol, hogy SZERETLEK TÉGED?

Mindenről te jutsz eszembe, rólad minden eszembe jut, minden rólad jut eszembe, mindenről eszembe jutsz, mindenről te jutsz eszembe!

Van, aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, s van aki meghal mert igazán tud szeretni.

Amikor boldog vagyok igazán és ott mosolyogsz előttem, ne szólalj meg, ne sírj, csak borulj a vállamra és ölelj erősen!

Ne sírj, ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!

V-tech volt veled összejönni, de nem szabad sírni, ha fáj. Ha mégis visszahúz a szíved, akkor vétkezz velem éjfél után!

A rózsa csak egyszer nyílik És elhervad azután. Szeretni csak egyet lehet, Tiszta szívből, IGAZÁN!

Sötét éjjel édes álom tovaszáll, felébredek a szívem vadul kalimpál! Kispárnám szorongatom, könnyes a szemem, szeretném, ha velem lennél! Hiányzol nekem!