"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepett megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, mert ilyen az emberi szív. "

Sade Márkit idézte, akiről már hallottam, de egy szót sem olvastam tőle, csak néhány közhelyet ismerek a szadizmusról, például, hogy "csak akkor ismerhetjük meg magunkat, ha felfedezzük a határainkat", ami igaz. De egyben tévedés is, hiszen egyáltalán nem olyan fontos, hogy mindent megtudjunk magunkról. Az emberi lény nem csak arra teremtetett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy fölszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat és megsüsse a kenyeret.
Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat. Isteni tánc. Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze. S ha találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat.

"(...) azt mondják, hogy "van egy bizonyos nagyon utálatos Szókratész, és megrontja az ifjúságot". Ha pedig valaki megkérdi tőlük, milyen cselekedettel és milyen tanítással teszi ezt, semmit sem tudnak felelni, mert hiszen nem tudják; de hogy el ne árulják zavarukat, azokat a minden bölcselkedővel szemben kéznél levő dolgokat emlegetik: az égi jelenségeket meg a földalatti dolgokat, az istentagadást, a silány ügy jobbnak való feltüntetését. Mert az igazat, gondolom, nem szívesen mondanák meg, azt tudniillik, hogy kiderült róluk: megjátsszák, hogy tudnak valamit, de nem tudnak semmit. Minthogy pedig ezek, úgy tartom, becsvágyóak és ingerültek, sokan vannak, és együvé sorakozva meggyőző hévvel beszélnek rólam, sikerült és sikerül is teletölteniük a fületeket heves rágalmaikkal."
Platón - Szókratész védőbeszéde

Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt, amiket belesuttogunk a sötétbe próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, vagy hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésein. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.
(Született Feleségek)

13 jó tanács az élethez
1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
8. Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz.
mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
Ne feledd, hogy MINDENNEK OKA VAN, AMI TÖRTÉNIK VELÜNK

’17 éves. Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. És a gyerekek hűvös szemmel nézik a világot. Én is. Nem mintha a hozzám hasonlóknak nem volnának félelmeik. Szörnyű félelmek gyötörnek. De a szem, az hideg marad. Hideg, akár a kő. És nincsenek könnyei.’

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.”
Weöres Sándor: A teljesség felé

"Ha kedves vagy azzal, aki tévesen hív, ha észreveszed a hóban kinyíló virágot, ha az úton elsőbbséget adsz, ha panaszaidnál több a mosolyod, ha néha jól kisírod magad, ha még észreveszed a jól mászható fákat, ha tudsz testvériesen osztozni, ha visszadobod a kishalat, ha néha fáj a szíved egy másikért, ha előfordul, hogy elégedetten alszol el, akkor: JÓL ÉLED AZ ÉLETED!"

"A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket."

Jó annak, akit szeretnek, aki hiányzik valakinek, akit gyakran felhívnak, akit sokszor keresnek! Aki félig már másban él, akinek nem céltalan a remény. Akit valaki szelíden átkarol. Aki élhet egy másik emberért, akinek nem kell sírnia egy apró támaszért, akiben nem kételkednek soha, aki megnyugodhat, ha távol is van otthona. Aki igazat mond és van, aki elhiszi. Aki megóvja és kiben újra megtanulhat élni.

Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva."
/Kosztolányi: Édes Anna/