Hiányzol nekem.
Hiányzik ajkad,
Tengerkék szemed.
Arany fürtjeid,
Más simítja már,
Bárcsak láthatnám,
Lelked mosolyát,
Még egyszer, utoljára...

Ottó András: A nyár

"Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom."

Lord együttes Hiányzol

SZERETNÉLEK
MÉG EGYSZER LÁTNI
Gyulai Pál

Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a fák alatt,
Hallgatni édes csevegésed,
Mint gyermek, úgy örülni véled,
Szakítva a virágokat.

Szeretnélek még egyszer látni
Homályos őszi délután,
Kandallódnál a karosszéken,
Ha mintegy elringatva, ébren
Alszol, s álmodva nézsz reám.

Szeretnélek még egyszer látni,
Midőn úgy várod jöttömet,
Megismersz immár a távolból,
S bár ajkad olyan hidegen szól,
Elárul néma örömed.

Szeretnélek még egyszer látni,
Szép csöndes nyári estvelen,
Holdfénynél az akászok árnyán,
Midőn fejed keblemre hajtván,
Így suttogsz: még maradj velem!

Szeretnélek még egyszer látni,
A vén udvarház csarnokán,
S ha elhangzott az isten-hozzád,
Még visszanézni utolszor rád
S először sírni igazán.

Szeretnélek még egyszer látni,
Meggyógyítna egy pillanat.
Mit szenvedtem, feledni tudnám,
S még egyszer örömest feldúlnám
Éretted ifjúságomat!

NAPLEMENTE VAN
Lenau

Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír untalan,
sirva ellebeg.

Villám sáppadón
száll az ég alatt,
képe lenn a tón
gyorsan átszalad.

Villám fényinél
téged látlak itt:
lengeti a szél
hosszú fürteid!

(Babits Mihály)

Reggel így ébredtem melletted,
S azt hittem, hogy ez a pillanat soha nem érhet véget.
Mikor ajkad forró testemet érintette,
Szemedben a szerelem tüze égette szívemet.
Abban a pillanatban valami fura érzés járta át a testemet,
S arra gondoltam szeretem az én picikémet.
Most is a nevedet suttogom,
remélem, eljut hozzád a szerelmi vallomásom.
Bárcsak itt lennél velem,
S fülembe súgnád, szeretlek életem.

Nélküled oly rút a világ
Hidegek a nyári éjszakák
Felhők gyűlnek az égre és
Nem melegít már a napsütés.

De ha újra itt vagy velem
Testem te tartsd melegen
Ne hagyj el mindig bennem égj
Sose múljon el ez a szenvedély.

Értsd meg hát
Ha nem vagy velem, úgy vágyom rád.

ŰŰ"... Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy."

(Goethe)

"Itt vagy velem, gondolatban...
Tegnap este óta lelkem nem háborog
Elcsitultak benne azok a viharok,
Szemem előtt most már hatalmas cél lebeg
Szeretném elnyerni édes kis szívedet
Vágyom utánad, kincsem
Remélem nem álom
Ketten legyünk egyszer
Módját megtalálom
Hozzám simul tested
Vállamon a kezed
Szívünk dobbanását
Mindet érezheted
Drága, kedves napsugár
Ragyogsz ma is kicsit rám?
Hetente úgy hét napon
Szeretném, ha mosolyod
Nekem szólna, rám ragyogna
Szívedben kis helyem volna…
Messze vagyok, Tőled távol
Ó ha tudnád, hogy hiányzol
Bárcsak itt lehetnél velem
Hogy szeretném ezt, Istenem!
Egész úton szól egy dallam
Itt vagy velem, gondolatban…"

"Hiányzol nekem Kedvesem
Hiányzol nekem Kedvesem
A bánat ül a lelkemen
Eszemmel tudom; nem szabad
A szívem majdnem megszakad
Mégis, hol a pillanat
Mikor újra láthatlak
Megint egy új hét
Remény és álom
És én még mindig
Csak arra vágyom
Láthassam arcod
Hallgassam szavad
Bár lehet hogy ezért
Örültnek tartanak
Felidézem ismét az elmúlt hetemet
Versem és a Te gyönyörű szép szemed
Belenézve mélyen, pillanatok alatt
Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad…
Lelkemben ilyenkor nagy harangok szólnak
Van-e helye annak a csodaszép szónak
Mit elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán
Itt maradt a szívem félig-meddig árván
Visszajön-e egyszer, csókokkal borítva
Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva
Mély ez az érzelem, könnybe lábad szemem
Hisz az élet sokszor, nagyon könyörtelen…"

"Szívemből szól ez a kicsiny versike,
Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve,
Karomba zárva, édes csókodra várva,
Egyedül ébredve, én szerelmedért árva..."

Li Sang-jin
A névtelen kedvesnek

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se
fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém.
De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.