Tanítás – tanulás (tartalmi követelmények)

1.     Az oktatáselmélet alapfogalmai

Oktatás: a tanulásra és a tartós tudásra, az ismeretek megszerzésére és alkalmazására irányuló pedagógiai tevékenység, mely az ellenőrzés ismétlés segítségével történik.

Az oktatás a következő ismeretrendszerekre osztható, melyek kapcsolatban állnak egymással: tanítás, ismeret, tanulás. Ezekből pedig kialakul a képzés, mely a jártasságot, készséget és képességet foglalja magában.

Tanítás: az oktatás tanár általi személyes tevékenységi formája irányítja a csoport személyes tanulását

Tanulás: az oktatás során elsajátított ismeretek, jártasságok és készségek kialakítását, képességek kifejlesztését jelentik.

Ismeret: az objektív valóságról, a valóság reális rendszereiről a megismerés folyamat eredményeként az emberi tudatban megjelenő képmások

Ismeretrendszerek: képzés, jártasság, tudás, készség, képesség

-         képzés: az elsajátított ismeretek gyakorlati felhasználása révén jártasságok, készségek alakulnak ki és ezek által fejlődnek az egyéni képességek

-         jártasság: olyan alkotóeleme a tudásnak, mely az elsajátított ismeretek alapján annak alkotóalkalmazása révén egy tudatosan végrehajtott gyakorlati tevékenységre való felkészültséget jelent

-         tudás: jártasság, ismeret, készség, képességekből áll össze

-         készség: a cselekvés automatizált eleme

-         képesség: az egyének pszichikus tulajdonságai, amely valamely tevékenység gyakorlása révén kifejlődik és nyilvánul meg

Tanulási stílusok: auditív

      - a verbális ingerekre figyel elsősorban

-         vizuális stílus- a látottakra támaszkodik

-         mozgásos stílus – a memorizálást gyakran mozdulatokkal való leírással segíti a gyerek

-         társas stílus – szülők, tanárok segítő jelenlétét igényli

-         egyéni stílus – nyugalmat, csendet kedveli, zavarják a környezet ingerei

-         impulzív stílus- gyakrabban előbb beszélnek, minthogy mérlegeltek volna, ez rontja a teljesítményt.

-         reflektív stílus- probléma megoldás előtt szisztematikusan elemzik, logikai egységekbe foglalják az információkat.

3       Cél- feladta és követelményrendszer

Az oktatás tudatos és tervszerű tevékenység, melynek során a pedagógus és a tanuló egyaránt célokat tűz ki maga elé, s ezek elérése, megvalósítása érdekében tervezi-szervezi meg tevékenységét.

Az oktatási cél fogalma

Az oktatás céljai a tanulók személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a tanítási-tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során.

Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magában foglalja a tanítást mint tanári és a tanulást mint tanulói tevékenységet, amelyek egymással kölcsönhatásban valósulnak meg.

Az oktatási cél egyben nevelési cél is. Felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás a teljes gyermeki személyiségre ható folyamat, így a neveléssel egységben, egymástól el nem különítve értelmezhető csak.

Az oktatási cél funkciói

Az oktatás meghatározó sajátossága, hogy céltudatos tevékenység, „intencionális aktusok sorozata”, melyben a kiválasztott célok iránytűként befolyásolják az oktatás egész rendszerét, annak minden komponensét.

A célok kiválasztásakor figyelembe vett szempontok közös elemei a következők

- Társadalmi értékek, szükségletek, tevékenységek

- Nevelésfilozófiai nézetek

- A tanulóra és a tanulási-tanítási folyamatra vonatkozó pszichológiai és pedagógiai tudás

A társadalmi értékek, szükségletek, tevékenységek hatása az oktatási célok kiválasztására

Az 1980-as évektől értékrendi változások figyelhetőek meg. Az ellentétek két dimenzió mentén érhetők tetten: szociális vagy individuális értékek, illetve konzervatív vagy modern értékek mentén.

A szocialista pedagógiában az egyén formálásában is a közösségi hatásrendszer az elsődleges, s a közösség számára fontos feladatok megvalósítása során fejlődik ki a személyiség, és így jön létre legfontosabb eredménye az egyén önmegvalósítása.

Az oktatási célok osztályozása

A nevelési-oktatási célok egymással egyenrangúak vagy alá-fölé rendeltségi viszonyban lévők lehetnek.

A taxonómia egy olyan osztályozási rendszer, amelyben az események, jelenségek, tárgyak vagy célok egymásutánját egységes elv határozza meg. Bloom és munkatársai a személyiségfejlesztés három területét emelték ki, és ezekre készítették el célrendszerüket: a kognitív (értelmi) fejlesztésre, az affektív (érzelmi-akarati) fejlesztésre és a pszichomotoros fejlesztésre.

Tantervelmélet alapkérdései

Tanterv: a magját a tananyag alkotja

a.)    tananyag kiválasztása

b.)    tananyag elrendezése

társadalmi és egyéni értékek: a jelenre és a jövőre vonatkozó célok és ehhez szorosan kapcsolódó tartalmak.

Tananyag kiválasztása 3 forrásból lehet

-         tanuló érdeklődése

-         kortárs társadalom igényei

-         szaktudományok képviselői által fontosnak tartott ismeretek

két szűrője van: az általános filozófia és a tanulás pszichológia által feltárt fejlesztések

Tananyag elrendezése

Horizontális elrendezése: egymás mellettisége a tananyag elrendezése

Kulturális eszköztudás: önálló tanulás eszközei megvannak-e. Ezsköztudást használjuk fel a tudás megszerzésére

Horizontális: szerkezete differenciálódik. A tananyag egységes és oszthatatlan.

Minimális kompetencia vagy eszköztudás: törzsanyag része, iskolai tananyag.

Lineális elrendezés: Egymás utánisága a tartalmaknak

Koncentrikus elrendezés: matematika

Teraszos elrendezés

Spirális elrendezés:

A tananyagok a tantervben találhatók meg. Tudatunk révén vagyunk képesek a valóságot megismerni. Fiziológiai és pszcihikus folyamat. Pszichikus képződmények az agyban.

Szubjektum megismerés: mindig abban szubjektív akiben keletkezik a tudás. Tarolhatóvá válik a tudás, mások által is hozzáférhető, objektíválódik.

Az ember születésekor elkezdődik de csak a beszéd kialakulásakor erősödik fel a kulturális elsajátítás. Pontos, valósághű tudás kialakítására kell törekedni

Tudás szerkezete:

-         ismeret: tudás „passzívabb” oldala. Az ember és a valóság közti kapcsolat realizálása.

-         Tevékenység

Ismeretek:

-         létezésük helye szerint: érzékelés, konkrét szint

-         elvonatkoztatás, absztrakció

-         szenzomotoros szint: érzékelésre valamilyen mozgásos válasszal reagál

-         szenzoartikulális: érzékelésre hanggal

Amortív artikuláció: gondolkodás történik hangos beszéd nélkül

Koexisztencia törvénye: mind a négy szint együtt is működik

Didaktikai következmények: a tanítást csak a megfelelő

-         kommunikációval érdemes

-         törekedjünk mindig magasabb szintre (transzferál)

-         tegyünk elkeseredett kísérletet, ugyanazon mozgó kommunikációval

A differenciálás kérdései, munkaformák /szervezési módok/

a.)    Frontális munka lényege, előnyei, hátrányai

A frontális munka olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyermekek tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.

Lényege:

-         egységes oktatást tesz lehetővé

-         Mindenki számára biztosítja a tanulás lehetőségét, de a feltételeit nem, mert csak azok a tanulók vesznek részt benne, akik a pedagógussal együtt akarnak dolgozni

-         Elérhetőek lehetnek a résztvevők intenzitása -> különböző lesz a tanulás teljesítménye is

-         Legtöbbször osztálykeretben zajlik, leggyakrabban tanítási órán alkalmazzák

-         Arra az alaphelyzetre jött létre, amikor a pedagógust tekintették a tudás forrásának és a fegyelem biztosítójának, így tehát a frontális munka központja tartalmilag és formálisan is a pedagógus. Az irányítás egyértelműen a tanár személyéhez kötődik (Ő közöl, kérdez, mutatja be a feladatot, értékel, engedélyezi a gyermeknek a közlést, a feladat elvégzését). A gyerekek aktivitása az ismeretek befogadására, szabályok betartására, engedelmességre irányul. Ehhez a felálláshoz kapcsolódik az osztálytermi berendezés (párhuzamos padsorok, a tanulók a tanárra néznek, egymásnak a hátát láthatják)

Előnyei:

-         ez a mód teszi lehetővé a leggyorsabb tanítást

-         legolcsóbb a tömegoktatásban

-         nagy osztálylétszám esetén nem is lehet mást csinálni

-         a pedagógusnak megadja az együtt haladás, az átlátás illúzióját

-         módot ad a pedagógusnak a szereplésre

-         a gyerekek a tanáron kívül egymástól is sokkmindent (tényeket, megközelítési módokat) tanulhatnak.

Hátránya:

-         csak azok a tanárok érnek el jobb eredményeket, akik motiváltak „veszik a tanár hullámhosszát”, s közöttük versenyhelyzet alakul ki.

-         A tanárral együtt haladni nem tudó vagy nem akaró gyerekek minden szempontból leszakad.

Mivel az együtt tanított gyerekek képességei, tudásszintjük egy-egy tanulási- tanítási szituációban meglehetősen eltérőek, ezért ennek a módszernek legnagyobb hatékonysága az aktuálisan homogén tanulócsoportba lehet. (Pl. megközelítően azonos szintű tanulók csoportja, vagy ha a konkrét tananyaggal kapcsolatban teljes ismeretlenség uralkodik.)

A gyerekek vezetik a frontális munkát, főleg társas jellegi miatt. A frontális munka kettős színpad között zajlik. Elülső színpadon zajlanak a fő események (tanár tanít, gyerekek figyelnek), a hátsó színpadon a melléktevékenységek (az oktatást követni nem tudó gyerekek leveleznek, leckét írnak, álmodoznak).

A pedagógus számára a frontális munka hatalmas erőfeszítés, hiszen egyszerre kíván figyelemkoncentrációt, és figyelemmegosztást különféle tevékenység területen. Nemegyszer figyelmezési harcba keveredik a haladni nem tudó, vagy nem akaró gyerekekkel.

b.)    Egyéni munka sajátosságai, feltételei

Egyéni munka során az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Célja az új ismeret szerzése, a korábban tanultak alkalmazása, rögzítése.

Változatai:

Egyedül végzett munka, itt az egyéni munka tartalma úgy kerül meghatározásra, hogy nem vagyunk tekintettel a tanulónak a megalapozó tudására, az önálló feladatmegoldáshoz szükséges tanulási sajátosságok szintjére. Szórt teljesítményű gyerekek esetében a tanulók egy részének az egyedül végzett munka csak a tanulás lehetőségét kínálja fel a feltételeit nem, hiszen csak azoknak a tanulóknak biztosítja az elsajátítás lehetőségét, akikhez a feladat éppen szól vagy, akik olyan segítséget kaptak, hogy valóban tudnak lépni.

Rétegmunka lényege, hogy a tanuló képességei alapján az osztályt csoportokra osztják, s ennek megfelelően kapnak az egyes rétegek nehéz, közepes, könnyű egyénileg megoldandó feladatsort.

Teljesen egyénre szabott munka, ha a megoldandó feladat meghatározásakor tekintettel vagyunk az egyes gyerekek előzetes tudására, feladatmegoldó szintjére, és a tanulási szituáció hatására.

Részben egyénre szabott munka, ha hasonló szintű tanulók számára adnak azonos feladatot.

Az egyéni munka az elsajátítást, a tanulást szolgálja.

Az egyéni munka folyamán a tanuló elakadhat, elbizonytalanodhat, a pedagógus segítségnyújtása minden ilyen esetben természetes mozzanat, de a direkt segítsége mellett (kiegészítő magyarázat, rávezető kérdés) fontos a tanulási segédletek önálló alkalmazására inspirálni a tanulókat. Lehetőséget kell adni az önellenőrzésre. Az egyéni munka a gyerekek számára szembesülést jelent a saját mindenkori szintjével, fejlesztő hatása csak akkor jelenik meg, ha a feladatmegoldáshoz megfelelő előzetes tudással, tanulási stratégiákkal rendelkezik a diák, ellenkező esetben stressz, továbbromló önkép vagy közömbösség, illetve szembefordulás a tantárggyal lesz az eredmény.

c.)    Párban folyó tanulás lényege, hatása a tanulókra

A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. Szolgálja az új ismeretszerzést, alkalmazást, rendszerezést, rögzítést, értékelést.

Változatai:

Páros munka: hasonló szinten lévő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak meg feladatot.

Tanulópár: különböző szinten lévő tanulók között tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a céllal, hogy a jobb szinten lévő gyerek segítsen a másiknak. Ha a párok kialakulása rokonszenvi alapon történik, s ha tanulmányi tekintetében a pár kötött a különbség csekély, akkor mind az együttműködés, mind az oktatási eredményében mindkét fél számára fejlesztő lesz. Tanulópár kialakításánál élhetünk tanári javaslattal, érdemes odafigyelni, hogy a különböző tanulók különböző területen lehetnek erősek.

Hatása a tanulókra:

Első lépcsőfok a gyerek számára ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatot szerezzenek. De szereznek még szociális és tanulási tapasztalatokat. A magyarázó fél maga is sokszor a magyarázat során érti meg a tanultak lényegét, ismételten rögzít, gyakorolja az anyagot. Közvetlen tapasztalást szerez arról, milyen is nem jó tanulónak lenni. A pedagógus szerepe abban merül ki, hogy törekszik a pozitív visszajelzésre.

d.)    Csoportmunka

A csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg vállalt vagy kapott feladatot. A tagok között kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre. Ezek a viszonyok akkor bontakozhatnak ki igazán, ha a csoportnak nincs formálisan kijelölt vezetője.

Alkalmazható új anyag feldolgozása, alkalmazás, rögzítés érdekében. Csoportot létrehozhat tanár, gyerekek, de történhet mechanikusan is (pl. ülésrend szerint)

Eldönthetjük, hogy csoportmunkának milyen funkciót választunk. Ha változatossági céllal alkalmazzuk, akkor a csoportfeladatnak valódi gondolatcserét igénylőnek kell lennie, tervezett időn belül feldolgozható legyen, s hogy az osztály közös tudását gyarapítsák.

Ha differenciális céllal alkalmazzuk, akkor a feladat meghatározásnál fontos szempont a tanulók valódi ismerete és, hogy a feladat a csoport szintjéhez igazodóan fejlesztőek legyenek.

Nevelő hatása:

A gyerekek megtanulnak figyelni, hallgatni egymásra, vitatkozni egymással, gyakorlatot szereznek a munkamegosztásban. Élményeket szereznek a konfliktusok kortárscsoportokban való megoldásának módjairól.

Az együttes munka során átalakul az osztálytársas kapcsolatrendszere (régebbi kapcsolat felbomlik, újrastrukturálódik, a társas mező sűrűsödik.

A frontális munka a pedagógus közvetlen irányítását feltételezi, amíg a többi szervezési mód indirekt irányítású.

A tanítási-tanulási folyamat szervezeti keretei és formái

Az oktatás alapvető, rugalmas szervezeti kerete a mai hazai iskolákban az osztály.

Az osztály a kezdeti halmazszerű állapotból sajátos szociális egységgé válik. A közös „sors”, közös élmények a „mi-tudat” kialakulása irányába hatnak.

Az ültetés rendjét az 1777-es és 1806-os Ratio Educationis írta elő: a tanulók ülésrendjét a teljesítményük határozza meg. (elől a jól teljesítők, hátul a gyengék).

Később az Európai szempontok is megjelentek: szemüvegesek, kicsik elől

Jelenleg az Európia szempontok figyelembe vétele mellett a szabad ülésrend gyakorlata dominál. Az „elültetés” a pedagógusok kezében fontos fegyelmi eszköz.

Az osztály belső élete nagyrészt a pedagógusok elől elfedve zajlik.

Az osztály informális kapcsolatrendszerét a célzott megfigyelés mellett szociometriai vizsgálattal lehet feltárni, az uralkodó értékviszonyokról értékpreferencia-vizsgálattal szerezhetünk információt, az így nyert információk segítségével lehetségessé válik a tanítás- tanulás körülményeinek célszerű alakítása. Az osztály belső életének megismerésére ma az osztályfőnök az illetékes.

Az osztályba sorolás szempontjai

Az iskolázás kezdeti évszázadaiban az egyes szintekre, osztályfokokra való besorolás a gyerekek tudásától függött, így életkor szempontjából többnyire heterogén csoportokban folyt a tanulás. Az osztályok évfolyamokkal való azonosítása Comenius pedagógiai rendszerének fontos eleme. Azt javasolta, hogy a gyerekek évről évre haladjanak egy-egy osztályfokot előre. A rendszer elterjedése világossá tette, hogy az életkor szerinti osztálybasorolás a gyakorlatban egyértelmű, pedagógiailag azonban problémákat okozhat.

A XX. Század elején a reformpedagógiai mozgalom képviselői nem fogadták el az életkor szerinti osztályba sorolás gyakorlatát.

Maria Montessori szerint a vegyes életkorú óvodai és iskolai kezdőszakasz formázza leginkább a családot a tanulás természetes közegét.

A század második felében az Európai gyakorlatra még mindig az életkori osztályba sorolás jellemző, bár többféle korrekciós megoldásmóddal próbálkoztak és próbálkoznak. Pl.

- iskolaérettségi vizsgálat iskolákba lépés előtt

- az életkor mellett érdeklődés (vagy a szülőké) alapján történő osztályba sorolás

- életkor mellett a legfontosabb tantárgyak tanulására „osztályok feletti” nívócsoportba sorolás teljesítmény alapján (osztálybontás)

- életkor mellett a képességek (IQ) szerinti csoportba sorolás (streaming)

- problémás, osztályismétől gyerekek egy osztályba sorolás

Koedukáció az osztályban

A koedukáció gondolata az oktatásba az USA-ból érkezett a múlt század végén, s Európa több országában – Magyarországon is – jócskán elhúzódó vitákhoz vezetett.

Lassan nyíltak meg a közoktatás kapui a két nem együttes nevelése előtt. Magyarországon a koedukáció természetesen alakult, a nagyobb településeken gazdaságos volt a külön fiú és lányosztályok / iskolák működtetése.

A koedukáció a magyar oktatásügyben a 60-as évek elején vált általánossá. A folyamatot felgyorsította a II. világháború utáni rendszerváltás, társadalmi demokrácia, az esélyegyenlőség.

Az osztálylétszám

Az oktatás eredményessége kapcsolódik az osztálylétszámot, a ma optimálisnak tartott egyénre figyelő oktatás csak kis létszám esetén képzelhető el. Comenius akár a 300 fős osztályokat is elképzelhetőnek tartotta, szerinte a pedagógus sugárzásában akárhány tanuló részesülhet.

A kisebb településeken a gyereklétszámot követve kialakultak az osztatlan iskolák (együtt tanult minden tanuló) és a részben osztott iskolák (több életkori osztály együttes tanítása).

Sickinger a mannheimi iskolarendszerében az átlagos tanulók osztálylétszámát 43 főben, a nehezebben haladókét 30 főben, az intenzív fejlesztésre szorulókét 15 főben határozta meg.

Kutatások megpróbálták feltárni, mekkora lehet az optimális osztálylétszám, általános válasz nem született. Az elemzések alapján kimondható, hogy az alacsonyabb létszám pozitívan befolyásolja az oktatás eredményességét.

Az oktatás egyéb szervezeti keretei

Egyre gyakrabban jelennek meg az osztálykereteket átlépő megoldások. Leggyakrabbak:

-         osztálybontás: hasonló szinten lévő diákok intenzívebb oktatása miatt az osztályt két vagy több csoportra bontják fel. Tehetségfejlesztés, korrekció, felzárkóztatás

-         nívócsoportos oktatás: hasonló színvonalú csoportok létrehozása párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból. Eredményesebb tanítási-tanulási folyamat érdekében

-         Teamoktatás: két vagy több osztály számára közös tanítás. Tanári előadás, magyarázat, elbeszélés, bemutatás

-         Tanulók feladatmegoldásra szerveződése osztálytól függetlenül lehetőségét a projektoktatás adja meg, ami feltételezi, hogy a tanulók az általuk választott komplex témát önállóan dolgozzák fel, általuk meghatározott kör számára mutatják be

Az oktatás szervezeti formái

Az oktatás alapvető, de nem kizárólagos szervezeti formája a mai iskolákban a tanítási óra. Jelentősége kiemelkedő, hiszen egy tanuló minimum 8600 tanítási órán vesz részt.

Régen a mainál hosszabb tanítási időszakokban gondolkodtak. A másfél, kétórás időtartamok voltak általánosak, délelőttre, délutánra szétosztva.

A közlekedési viszonyok és életmódbeli viszonyok javulásával külföldön megjelent az egyhuzamban való tanítás gondolata, délelőttre koncentrálva, s ezzel együtt a tanórák időtartamának szabályozása. 1890. Poroszország: rendelet, amely a középiskolák számára 50 perces órákat írt elő 10-15 perces szünetekkel. 1911-es rendelet lecsökkentette 45 percre, szüneteket 10-20 percre változtatta. Hazánkban jelenleg ez dominál.

Az egyes tanítási órákhoz kapcsolódóan különböző rituálék, viselkedésmódok alakultak ki. Pl. csengőszó, hetes jelentése, óra elején és végén történő felállás, jelentkezés, közlésnél felállás.

Az órarend

A tanítási órák rendjének kialakítása több szempont együttes figyelembevételével történik:

- intenzív szellemi munkára a hét 2. és 3. napja 9-11 óráig alkalmas

- hasonló tartalmú, logikájú órák egymásutánja gátolja a feldolgozást.

- fizikai megterhelés után nem célszerű finomabb mozgás igénylő foglalkozást tervezni

- egyes tantárgyak arányos heti elosztása az érdeklődés fenntartásának, a folyamatos gyakorlásnak, a rendszeres ismétlésnek egyik feltétele

Az utóbbi évtizedekben a hagyományos óra centrikus szemléletmód helyett egyre nagyobb hangsúlyt kap a téma centrikus gondolkodásmód

-         a tanítási óra időbeli zártsága miatt gyakran vezet izoláltsághoz

-         az időhöz való igazodás nagy terhet ró a pedagógusokra (pl: órából való kifutás)

Téma centrikus gondolkodásmód esetén egy-egy témán belül lehet meghatározni az egyes órák funkcióját. Egyik változata a tematikus tervezés.

Az oktatás más szervezeti formái

Az oktatás alapvető szervezeti formája a tanítási óra. A tanítási órák mellett, helyett megjelennek a változó időtartamú tanítási alkalmak is. A sokirányú fejlesztést szorgalmazó iskolákban egyre nagyobb szerepet kapnak az óráktól időtartamban, strukturáltságban eltérő, de lényegében azokat helyettesítő szervezeti formák is, mint a tanulmányi kirándulás, múzeumi, könyvtári foglalkozás, nagy jelentőségűek a házi feladat, a korrekció és a tehetséggondozás különböző szervezeti formái.

A tanítási – tanulási folyamat

 

A tanítás-tanulás folyamata minden esetben interperszonális, kommunikatív, interaktív cselekvések, tevékenységek sorozata.

A tanár és a tanuló együttes tevékenysége során nemcsak a tananyag elsajátítása valósul meg, hanem kialakul a tanuló autonóm tanulásra való képessége, kognitív önszabályozása, és tanulási motivációinak magas szinten szerveződő önszabályozása is.

 

A nem tudástól a tudási vezető folyamat, a tantárgyi tartalom tudása 2 részre osztható

 

I.                    Új ismeretek hatékony közvetítése: A tananyag egy része az iskola minden szintjén tényekből adatokból áll, melyeket meg kell tanulni. Az oktatási folyamat megszervezése ekkor az ösztönzést, valamint a leghatásosabb tanulási technikák bemutatását jelenti.

 

II.                 Ismeretelsajátítás és alkalmazás folyamatának szervezése:

 

Figyelembe kell venni:

-         Tudományosság: A képzés teljes anyagának tudományosan igazolt ismereteket kell tartalmazniuk.

-