1. Tétel: A társadalmi egyenlőtlenségek, szegénység, depriváció
Társadalmi egyenlőtlenségeknek nevezzük, ha a társadalomban élő egyének illetve családok helyzete nagy különbséget mutat.
Dimenziói:
- vagyon
- jövedelem
- műveltség
- munkakörülmények
- hatalom - érdekérvényesítés
- fogyasztás
- lakásviszonyok
A társadalom az egyenlőtlenség felszámolására törekszik (ez alapvető törekvése a társadalomnak).
EGYENLŐSÉG:
Aktuális pozíciók egyenlősége: Egyforma vagyon, jövedelem, műveltség, stb. hogy minden egyén helyzete teljesen azonos legyen, ezt nem lehet megteremteni.
Esélyegyenlőség: A társadalom minden tagjának legalább is életpályája elején kedvező pozíciója legyen az egyenlőség elérésére.
- Beismeri, hogy egyenlőtlenség van a társadalomban és ezt el is fogadtatja. (Pl.: Társadalmi mobilitás: minél nagyobb annál nagyobb az esélyegyenlőség, és fordítva is igaz).
- Ha a társadalomban nagyon nagy az egyenlőtlenség, de ha az alulról jövők is elérhetnek magas pozíciókat a társadalom el tudja fogadtatni az egyenlőtlenséget (ilyen az amerikai társadalom)
Méltányos társadalom gondolata:
- A társadalom tagjai akkora megbecsülésben részesüljenek, mint amekkora a közjóhoz való hozzájárulásuk mértéke (pl.: egyenlő munkáért - egyenlő bér).
- Meritokratikus társadalomnak nevezzük a méltányosságo alapuló társadalmakat. (a mai modern társadalmakat meritokratikusnak szokás nevezni).
Igazságosság - igazságos társadalom elmélete
- RAWLS igazság elmélete: egy társadalomban igazságosnak tekinthetők azok a jövedelmi különbségek, amelyeket egy hipotetikus kiinduló helyzetben, mikor még senki nem tudja hová fog jutni, mindenki elfogad.
- A társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogokra addig, amíg összeegyeztethető a társadalom többi tagjának szabadságával.
- A társadalmi egyenlőtlenséget úgy kell elrendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen kedvező pozíciókba való bejutásra
EGYENLŐTLENSÉG:
Hogyan viszonyul a társadalom az egyenlőtlenséghez?
1. A társadalmi egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak
Négy álláspont alakult ki ez alapján
1) SZOCIÁLDARWINIZMUS: az egyenlőtlenségek törvényszerűek, sőt kívánatosak. Spencer adaptálta a darwinizmust a szociológiába: A biológiai evolúciót vetíti rá a társadalomra, így beszél a társadalom evolúciójáról. A természetben a fajok versenyeznek egymással. A társadalomban a társadalom tagjai, sőt a társadalmak is versenyeznek egymás között. A verseny következtében van természetes kiválasztódás. Spencer véleménye szerint ebbe a folyamatba nem ildomos beleszolni - "hulljon a férgese"
2) FUNKCIONALISTA paradigma: A társadalmi egyenlőtlenség azért szükségszerű, mert annak következtében alakult ki, hogy a társadalmi munkamegosztás során a társadalmi pozíciók különbözőek. A magas presztízsű foglalkozási pozíciók betöltése az egyéntől különös kvalitásokat és képzést igényel.
3) NEOLIBERÁLIS közgazdaságtan: az egyenlőtlenség azért kívánatos, mert fenn tartja a versenyt, és a verseny biztosítja a fejlődést, a szociális beavatkozás veszélyezteti a fejlődést. Minden a társadalmi egyenlőtlenség csökkentésére tett állami beavatkozás sérti a gazdaságok szabadságát és nem motiválja őket a többlet termelésére
4) ELITIZMUS: A társadalom fejlődése a mindenkori elit intelligenciájának köszönhető. Őket kell privilegizálni, mert különben nem lesz aki megújítsa a társadalmat
- Az egyenlőtlenségek szükségesek, de az egyenlőtlenségek mérsékelhetők
- Az egyenlőtlenségek mérsékelhetőségének biztosítása
2. A mérsékelt egyenlőtlenségek elfogadhatók, de az esélyek egyenlőségét biztosítani kell
Elfogadható, de az esélyek egyenlőek legyenek. Ezt az álláspontot J.S.Mill képviselte. Azokat akik erre az álláspontra helyezkednek Amerikában liberálisnak, Európában szociáldemokratáknak nevezzük. A méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatóak, de csak addig, amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését, azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb eredményre ösztönzi.
3. A társadalmi egyenlőtlenség felszámolása a tejes egyenlőség megvalósítása kívánatos /Marx/ - egalitárius álláspont
G. Lenski: Ha az európai társadalom történetét a vadászó gyűjtögető társadalotól az ipari társadalomig vizsgáljuk, akkor a társadalmi egyenlőtlenség folyamatosan nőtt. A 18-19. századig erőteljes a növekedés, a 20. századtól a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan csökkentek.
Az egyenlőség megjelenési formái:
SZEGÉNYSÉG: szegénynek mondjuk egy társadalmon belül azokat, akiknek jövedelme a kiválasztott szegénységi küszöbnél alacsonyabb.
- Hagyományosan az anyagi javak szűkösségére utaló fogalmi kategória
- A szegénységet elsősorban az alacsony jövedelemmel jellemezzük.
- Az alacsony jövedelemből számos társadalmi hátrány keletkezik (pl: rossz lakáskörülmények, egészségtelen táplálkozás, éhezés, stb., ezek veszélyeztetik az egyén fizikai létét).
- Ma az a szegény, aki a létminimum alatt él.
DEPRIVÁCIÓ: A szegénységfogalmat ki lehet terjeszteni oly módon, hogy nemcsak az alacsony jövedelműeket tekintjük szegénynek, hanem azokat is, akik más ok miatt (pl.: betegség, alacsony iskolai végzettség) vannak az átlagosnál lényegesen rosszabb helyzetben. Az utóbbi típusú szegénységet szokták deprivációnak is nevezni.
- Megfosztottság valamitől, ai egy adott társadalomban a többség számára elérhető
- Dimenziói pl.: - anyagi - materiális javaktól való megfosztottság, egészségtől való megfosztottság, szeretettől való megfosztottság
- Megjelenési formái: Egyének szintjén - objektív és szubjektív depriváció
Társadalmak szintjén - Abszolút és Relatív depriváció
Towsend a szegénység és egyenlőtlenség problematikájának az összekapcsolása során dolgozat ki "az objektív-relatív depriváció" fogalmát. A lényeg: a súlyosan halmozott hátrány az egyén, vagy a család helyzete nem egykét szempontból rosszabb, mint az átlagos többségé, hanem sok lényeges vonatkozásban. (nincs elég jövedelme életfeltételek, javak melyek a társadalomban szokásosak) Kirekesztődnek az általánosan elterjedt életmódokból szokásokból tevékenységekből.
OBJEKTÍV DEPRIVÁCIÓ:
- Tényleges nélkülözését jelenti a társadalom többsége rendelkezsére álló javaknak
- Nem független a kortól, a társadalomtól, (pl.: USA-ban: akinek nincs kocsija, Kínában: akinek nincs biciklije)
- Nem abszolút érvényeű
- Nem tudatosul az egyénben (pl.: az a cigány gyermek, aki a saját lakókörnyezetén és életmódján kívül nem ismer mást, az nem is tudja, hogy másként is lehet élni)
- Sokkal hátrányosabb helyzetet fejez ki, mint a szubjektív depriváció, mivel nem tudatosul az egyénben és így nem is akarja javítani
- Ferge Zsuzsa: Sokféle fontos szükséglet alacsony szintű kielégítését, sok fontos társadalmi gyakorlatból való egyidejű kiszorulását jelenti
SZUBJEKTÍV DEPRIVÁCIÓ:
- Az egy vonatkoztatási (referencia) csoporthoz képest érzett hátrány - Referencia csoport: Azonos ismérvekkel rendelkeznek (az értelmiségi nem a munkáshoz, hanem a többi értelmiségihez hasonlítja magát)
- A szubjektív depriváció feszültség hordozó. - Oka: A politikai vezetés mérsékelni akarja feszültséget. Enyhíti az objektív deprivációt, holott a szubjektív depriváció a súlyosabb
- A legrosszabb helyzetű csoportoknál hiányoznak az eszközök ahhoz, hogy önmagukra felhívják a figyelmet, hogy saját érdekeikért kiálljanak, pedig ez a saját helyzetük javításának elengedhetetlen feltétele
Társadalmi szintjén értelmezhető
RELATÍV DEPRIVÁCIÓ:
- A szegénység és az egyenlőtlenség problémájának összekapcsolódását nevezzük relatív deprivációnak.
- Ugyanis a relatív szintje a deprivációnak az egyenlőtlenségeknek nem csak a tényét, de a mértékét is figyelembe veszi.
- A relatív depriváció csökkentése nemcsak a rendelkezésre álló társadalmi gazdasági növekedés függvénye, hanem függ a társadalmi erőforrások megosztásaitól
ABSZOLÚT DEPRIVÁCIÓ
- Szegénységi küszöb alatti élethelyzetet jelent. Ennek a szegénységi küszöb kialakításánál nem veszik figyelembe, hogy hogyan alakul a javak elosztása, hanem tételesen meghatároz egy szükséglethalmazt (azon javak, amelyek szükségesek) és az ennek megvásárlásához szükséges jövedelmet. Aki e szükséglethalmaz beszerzéséhez nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel az abszolút deprivált. Ezt a statisztikába fogyasztói kosárnak nevezzük. A kosárba sok száz árú értéke kerül (pl.: Az USA-ban 100$/hó, Etiópiában 20$/hó. (Az, hogy országonként ez az összeg változó az nem érdekes, de az igen, hogy az egy hóra eső összeg a társadalom hány %-nak nem áll rendelkezésére).
- Szegénységi küszöb: Az a jövedelemszint, amelynél kisebb jövedelműeket szegénynek tekintjük. A szegénységi küszöb lehet a létminimum, de meghatározható más módon is, pl. az átlagjövedelem bizonyos százalékában.
Abszolút szgénységi küszöb: A létminimum, az az egy háztartási jövedelem szintje
Relatív szegénységi küszöb: Az átlagjövedelem 50%-nál kevesebb jövedelemből élők csoportja
A depriváció okai: Ferge Zsuzsa:
1. Biológiai - fiziológiai: Már a születés előtti hátrány (pl. fogyatékosan született). Az anya egészségtelen életmódja: (drog, alkohol, stb.). ennek következtében, nem genetikailag determináltan, sokkal több a szegények közt a buta gyermek.
2. Társadalmi eredtű okok: Munkanélküliség. A társadalmi struktúra működési rendjéből következik.
3. Társadalmi és egyéni okok kombinációja: Munkanélküliség hatására kialakult alkoholizmus. Szegény családba születik, alacsony iskolai végzettség, keveset keres, egész nap iszik, elbocsátják a munkahelyéről.
4. Egyéni okok: Lumpen életmód. Tisztán önhiba játszik közre. Ittak, kártyáztak, végül a közüzemi tartozás odáig ér, hogy végrehajtást eszközölnek ellene.
Hátrányos helyzet = depriváció
- Az államszocializmusban a hátrányos- éshalmozottan hátrányos fogalmat használták, mert a szegénység fogalmának használata nem volt kívánatos.
3. tétel: A szociális ellátások szintjét befolyásoló tényezők. Politikai ideológiák szociálpolitikára gyakorolt hatásai
Melyek azok a tényezők, amelyek a szoc.pol-i ellátás szintjére hatnak?
- Gazdasági fejletsége, teljesítőképessége (szükséges feltétel, de nem elégséges) Ez a legfontosabb.
- Társadalom, értékrendje és uralkodó ideológiája: szolidaritás vagy a verseny (USA: funkcionális szoc.pol., azért ad, hogy ne veszélyeztesse a töbséget, nem szolidáris)
- A Társadalom politikai rendszere (pl: diktatórikus vagy...)
- A társadalom erőviszonyai: pl: a brazil társadalom kétharmada szegény, Nyugat-Európában a társadalom egyharmada szegény
- Népesség korstruktúrája demográfiai helyzete: (pl: TB-nél kik vannak többen az aktívak vagy az inaktívak. Ha megbomlik az egyensúly, többen vannak az inaktívak, mint az aktívak, csődbe megy a TB)
- Az ország történelmi hagyományai
A szociális hálózat jóléti szolgáltatások és jogosultságok többé-kevésbé összekapcsolódó rendszere.
Funkciói:
- a már marginalizálódott csoportok visszaintegrálása a társadalomba
- a depriváció által veszélyeztetettek visszaintegrálása a társadalomba
A szoc.pol-i rendszer működtetése:
- A kínálatot bővítsék, javítsák, de 1 fő csak 1 ellátásban részesüljön, ne essen ki a rendszerből olyan egyén aki arra rászorult.
- SZOCIÁLISHÁLÓ: Szociálishálónak nevezzük a jóléti szolgáltatások és jogosultságok többé-kevésbé összekapcsolódó rendszerét. Feladata: a már marginalizálódott egyéneket visszaintegrálja a társadalomba.
A szociálpolitika gyakori alapelvei:
- Az állam és az állampolgárok közötti partneri viszony. A partnerség azt jelenti, hogy az állam hozzásegíti a társadalmat és bizonyos társadalmi csoportokat, hogy képesek legyenek érdekeiket artikulálni és érvényesíteni.
- Az állam ismerje el a keresők, az aktív foglalkoztatottak kompetenciáját a dolgozókat érintő szociális problémáinak megoldásában (pl: a szakszervezetnek legyen joga beleszólni a munkabérbe).
- A prevencióra való törekvés: a szociálpolitika célja az egyéni, csoport vagy össztársadalmi problémák lényegre törő valóságos megoldása. Ez akkor valósul meg, ha a feltárás eljut a problematikus jelenségek okáig, sőt megelőzésre is vállalkozik, vagyis nem pusztán a zavaró jelenség láthatatlanná tételére törekszik, hanem ennél többre.
A szociálpolitikai eszközök hatására vonatkozóan megfogalmazható néhány alapelv. Ezek azt írják le, hogy a különböző technikák hogyan kapcsolódnak bizonyos társadalmi értékhez, célokhoz, hogyan szolgálják ezek megvalósítását. A következőkben ezeket az elveket tekintjük át.
1. Abszolút és relatív biztonság:
A szociális biztonság fogalma azt fejezi ki, hogy az ember a különböző természeti és társadalmi kockázatokkal szemben a szolidaritás alapján számíthat a társadalom védelmére, segítségére. Az abszolút szociális biztonság olyan fogyasztási szint biztosítását jelenti, amelyet a társadalom valamennyi tagja számára garantál. A relatív szociális biztonság azt jelenti, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkezése esetén a szociális ellátórendszer a korábbi életszínvonal, vagy az azt közelítő szint megtartását biztosítja.
2. Prevenció vagy korrekció:
A megelőzés azt jelenti, hogy elejét vesszük az olyan élethelyzetek kialakulásának, amelyeknek később negatív következményei lehetnek. A korrekción ebben az összefüggésben azt értjük, hogy ha már kialakult a baj, ennek káros következményeit igyekszünk enyhíteni. (Preventív például minden olyan megoldás amely a munkahely megtartását segíti elő, korrektív pedig az amely a károkat igyekszik enyhíteni - munkanélküli segély - vagy az eredeti állapot visszaállítását szolgálja - munkát szerezni a munkanélkülinek).
3. Integráció vagy szegregáció
Az integráció szociálpolitikai értelemben azokat a megoldásokat jelenti, amely a társadalomba való beilleszkedést segítik elő. A szegregáció elkülönítést jelent.
Napjainkban is megfigyelhetünk szegregációs folyamatokat, amikor a jobb társadalmi helyzetű csoportok a jobb környezeti feltételeket jelentő zöld övezetekbe költöznek, a rosszabb helyzetűek pedig az alacsonyabb presztízsű, rosszabb körülményeket nyújtó városrészekbe. A szociálpolitikai beavatkozást igénylő szegregáció legkirívóbb példái a nagyon sok településen fennmaradt város (falu) széli cigánytelepek
4. Univerzalitás és szelektivitás
Az univerzalitás azt jelenti a szociálpolitikában, hogy a szociális támogatásra feltétel nélkül (esetleg jól körülhatárolt feltételekkel) mindenki jogosult és a támogatás mindenki számára egyenlő mértékű.
A szelekció a szociálpolitikában azt jelenti, hogy a juttatások megszerzéséhez jogosultsági feltételeket határoznak meg, és csak azok kaphatnak támogatást akik ezeknek a feltételeknek megfelelnek valamint a támogatás mértéke is függ ezektől a feltételektől. A szelektivitás leggyakoribb jelentése, hogy a különféle segélyekhez, termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzájutást a rászorultság, a kliens jövedelme és/vagy valamilyen speciális élethelyzete határozza meg.
Szelekciós feltétel volt hosszú évszázadokon keresztül az érdemesség, más megfogalmazásban azok támogatása akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. A szelekciós mechanizmus alkalmzása azonban hátrányokat hordoz. A rászorultság vizsgálata megalázó, stigmatizáló és megosztja a társadalmat
5. Normativitás és diszkrecionalitás
A normativitás és a diszkrecionalitás a jogbiztonság, a kiszámíthatóság kérdését állítja a középpontba. Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, arra keresünk választ ki, hogyan, mi alapján dönt a szociális ellátásokhoz való hozzájutásról. A normativitás a döntési jogkör szempontjából azt jelenti, hogy a szociális ellátásokhoz való hozzájutás feltételei, mértéke és a megállapítás eljárása jogilag szabályozott és a jogi szabályzás mindenkire nézve kötelező
A diszkrecionalitás azt jelenti, hogy a szociális támogatás odaítélésére az állam (önkormányzat) képviseletével megbízott személyt hatalmazzák fel. Ebben az esetben a szociális juttatás nem járandósága az állampolgárnak, csak adható számára.
6. A kisegítőlegesség elve (szubszidiaritás)
A szubszidiraitás (subsidiarius - latin - segítő, kisegítő, támogató) elve azt a gondolatot állítja a középpontjába, hogy az egyén ellátása alapvetően a család feladata és felelőssége. Amennyiben ez elnehezül, a család nem képes tagjairől gondoskodni, akkor a természetes támaszoknak (rokonság, lokális közösségek, stb.) kell először a helyébe lépnie, mégpedig az egyéntől mért társadalmi távolság sorrendjébe. A külső segítség csak akkor lép be, ha a család mindent megtett saját helyzetnének javítása érdekében.
7. A pozitív diszkrimináció
A diszkrimináció kifejezést többnyire negatív előjellel, ahátrányos megkülönböztetés értelmében használjuk. A megkülönböztetés a szociálpolitikában, az ellátást nyújtó szándéka szerint lehet pozitív tartalmú is. A pozitív megkülönböztetés különösen történelmi, társadalmi, egyéni hátrányokkal küzdő csoportoknak nyújt szelektív módon valamilyen kompenzálást. Ebben az esetben valamilyen múltbeli igazságtalanságok a mai eszközök, források átcsoportosításával kívánnak jóvátenni. A pozitív diszkrimináció veszélye, hogy a kedvezménybe részesülő társadalmi csoporttal szembe fordíthatja a többségi társadalmat. Ezért nagy körültekintéssel lehetőleg a többség megnyerésével lehet alkalmazni.
A szociálpolitika szereplő (alakító) alanyai
Alakítói:
- Állam
- Önkormányzatok: a problémák helyben keletkeznek és ott kell őket megoldani
- Formális (szervezetek) csoportok: amelyeknek a célja az önsegítés vagy önsegélyezés (pl: nonprofit szervezetek: egyesületek, alapítványok, önszerveződő, önsegélyező szervezetek, amelyek bővíthetik az állam szocpolitikai kínálatát vagy átvállalhatják
- Egyházak
- Informális szerveződések pl: szakmai lobbi
- Egyének, önkéntes segítők
Alanyai:
- Egyének
- Társadalmi csoportok (idősek, gyermekek, szenvedélybetegek, fogyatékosok, munkanélküliek)
- A társadalom egésze: ha az egyenlőtlenséget is akarjuk mérsékelni, akkor olyan korrekciókat eszközölünk amelyek a társadalom egészét érintik
Politikai ideológiák, szociálpolitikával kapcsolatos eszméi
Politikia ideológiának nevezzük a hasonló érdekekkel rendelkező csoportok érvelési stratégiáit, világnézetét. Legfontosabb társadalmi funkciója, hogy legitimizálja a politikai cselekvést. Az együttműködők stratégiája olyan elmélet, amellyel meg tudják magyarázni cselekvésük helyességét.
Funkciói:
- a közös helyzetértékelés
- a csoport definíció, miszerint az ideológia összeköti a hasonló érdekekkel rendelkező egyéneket
- a cselekvés irányának meghatározása
- az ellenfelek körének kijelölése
Az ideológiák többnyire politikai eszmeáramlatokhoz kötődnek
- liberalizmus
- konzervatizmus
- szocializmus
LIBERALIZMUS:
Célja: a munka által szervezett társadalom. A feudalizmus ellen jött létre. A társadalom alapeleme az individum az egyén autonomiájának, méltóságának külső befolyástól való szabadságának követelése.
A társadalom fő integráló intézménye a szabad piac. Az állam szerepe minimális, a piac önszabályozó
Alapértékei:
- racionalizmus: az értelem szerepének a hangsúlyozása
- individualizmus: az egyén autonomiájának, méltóságának a követelése
- egalitarizmus-jogegyenlőség
- univerzalizmus- az emberiség morális egysége
- meliorizmus: javíthatóság, tökéletesíthetőség gondolatát hangsúlyozza
KONZERVATIVIZMUS:
Célja: a Status Quo megőrzése, a liberalizmus ellen jött létre. A társadalom alapelemei a kisközösségek, a család értékadók, a vallás az egyház
A társadalom fő integráló intézményei a tradicionális kisközösségek. Az állam szerepe mérsékelt, a piac korlátozó
Alapértékei:
- a ráció elutasítása
- a lokális kisközösségek
- az antiegalitarizmus
- a tradicionalizmus
- a kontinuitás
SZOCIALIZMUS:
Célja: a társadalmi viszonyrendszer átalakítása, a kapitalizmus ellen jött létre.
A társadalmi alapeleme a társadalom egésze, mint szolidarisztikus közösség. A társadalom fő integráló intézménye a politikai intézményrendszer.
Az állam szerepe fontos kontrollálható. A piac redisztributív állami beavatkozás a jellemző, a piaci kudarcok miatt.
Alapértékek:
- egalitarizmus-esélyek egyenlősége
- szolidaritás
- egyenlőség-vagyoni egyenlőtlenségek korrekciója
4. tétel: A Társadalombiztosítás intézményrendszere és működési elvei
A biztosítás a kockázat elkerülésének piaci formája.
A kockázatviselésnek vannak kooperatív formái: - kockázat megosztása - a kockázat átruházása
A rendszeresen fizetett összegekből kockázati alapot hoznak létre, belekalkulálva a várható veszteség bekövetkezésének mértékét is.
Biztosítás típusai:
1. MAGÁNBIZTOSÍTÁS
- tőkefedezeti rendszer
- nyereségorientált
- önkéntes a részvétel
- egyénre szabott
- egycsatornás a finanszírozása (1 befizető van)
- az ekvivalencia elvén működik (befizetéssel szerzett jogosultság)
- nem minden kockázatra köthető
- közvetlen kapcsolat van be- és kifizetés között
- csak a biztosított részére teljesít kifizetést
- befizetésekből (+hozadék) finanszírozza a kifizetést
2. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS: - egészségbiztosítás - nyugdíjbiztosítás (ma nem kötelező)
- kötelező a munkavállaló részvétele
- nem önkéntes
- nem nyereségorientált
- jogszabályi kötelezettség alapján válik biztosítottá az egyén
- többcsatornás finanszírozú (fizet a biztosított és a munkavállalója, illetve közvetlen állami támogatás érvényesül)
- jogszabály írja le, hogy milyen kockázatra köthető
- az uniformizmus érvényesül (egyforma feltétel vonatkozik mindenkire)
- a befizetés és a kifizetés között nincs közvetlen kapcsolat
- a szolidaritás elvén működik (nemcsak a hozzájárulók kockázatát kezelik)
a.) Felosztó-kiróvó alapelv szerint működő Társadalombiztosítás:
- folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi
- vagy kiadásaihoz igazítja bevételeit, vagy a bevételhez a kiadásait
- interperszonális (személyek közötti) újraelosztást végez
- érzékeny a demográfiai ingadozásokra
- nincs címkézett, vagyis korlátozottan befektethető tőke
- így a tőkeáramlás nem korlátozott
b.) Várományfedezeti rendszerben finanszírozott Társadalombiztosítás:
- korábban felhalmozott tőke (befizetések) hozadékából fedezi kiadásait, amelyet a tőke nagysága és jövedelme korlátoz
- intertemporális (időbeni újraelosztás)
- érzékeny a gazdasági (infláció) és politikai ingadozásokra
- az aktívak és inaktívak jövedelme nincs összefüggésben, kizárólag a felhalmozott tőkétől és annak hozadékától függ.
- nagy mennyiségű tőke lekötését igényli
Tehát a társadalombiztosításoknál kétféle gazdálkodási mód ismeretes:
- felosztó-kiróvó (FK): ahol a mindenkori befizetéseket használják fel a kiadásokhoz, tehát az aktív generáció jövedelmének egy része fedezi a nyugdíjakat
- várományfedezeti (VF): ami a járulékok befizetésére épül, azaz a nyugdíjba vonult generáció korábban befizetett járulékait kapja vissza kamatos kamattal.
Ma a Felosztó-kiróvó rendszer az általános, némi tartalékképzéssel kombinálva. A Tb. kifizetései igazodnak az elért jövedelmekhez (ezáltal a hozzájárulás mértékéhez).
A magánbiztosítók klasszikusan a tőkefelhalmozó elven működnek
A Tb. többirányú jövedelemcsoportosítást hajt végre:
- egyrészt az egyes generációk nyújtanak egymásnak jövedelemtranszfert. (Ez a Felosztó-kiróvó rendszerben közvetlenül válik láthatóvá de a Várományfedezeti rendszerben is igaz)
- másrészt az eltérő helyzetű és kockázatú csoportok között is redisztribúció megy végbe.
- a 3. típusú jövedelemátrendezés a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb felé rányul, épp a "megfelelő szint" biztosítása érdekében.
A biztosítás ára a biztosítottak számának növekedésével csökken. Így a lakosság nagy részére kiterjedő Társadalombiztosítás komoly előnyökkel rendelkezik a versenyző kisebb üzemméretű magánbiztosítókhoz képest. A Tb. teljes lakosságra való kiterjesztésének további előnye, hogy ez lehetővé teszi, hogy a Tb-t gazdasági és szociálpolitikai eszközként használják fel.
A Tb. érdekelt a betegség-megelőzésben és az egészségügyi kutatások finanszírozásában is, mert hosszútávon csökkentheti betegbiztosítási kiadásait. (táppénzkifizetés). Az üzleti magánbiztosító kevésbé érdekelt, mert megoszlik a kedvező visszahatás közöttük.
A Tb. eredményesen közreműködhet a foglalkoztatáspolitikában is. A magas munkanélküliség súlyos egyensúlyi zavarokat okozhat a Tb. számára, ami szükségessé teszi a hiányok költségvetési támogatásból történő fedezését. A születési arányszám csökkenése is destabilizálóan hat a Tb-re.
A nyugdíjrendszer komolyfinanszírozási problémát jelentett az 1990-es években, hisz a magyar társadalom öregszik, ami növekvő teher az államháztartásnak.
A probléma okozója:
- A politikai rendszerváltást követő gazdasági válság (a gazdasági teljesítmények visszaesése)
- foglalkoztatottság csökkenése (munkanélküliség terjedése)
Jelentős emiatt a nyugdíjjárulék-kiesés és a munkanélküliség elől nyugdíjba menekülők száma, ami a nyugdíjkiadás növekedéséhez vezetett. A rendszer tehát szociális védőhálóként működött.
/Változásokra szorul a magyar nyugdíjrendszer:
- nyugdíjkorhatár emelése 62-re, majd 65 évre
- nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szolgálati idő növelése
- a nyugdíj megállapítás módjának megváltoztatása (életéveket alapul véve)/
A magyar nyugdíjrendszerben 1997-ben végrehajtott reformja 2 részre osztható
- a nyugdíjak jelenértékének drasztikus csökkentése (nyugdíjkorhatár-emelés)
- a lehetőség (pályakezdőknek kötelezettség), hogy nyugdíjjárulékuk kb 1/4-ét a Nyugdíjbiztosítási Alap helyett a maguk választotta nyugdíjpénztárba fizessék.
(Ennek mértéke: 98-ban-6%, 99-ben - 7% 2000-ben - 8%)
1. pillérnek nevezzük a FK elven működő Nyugdíjbiztosítási Alapot:
- az esedékes nyugdíjakat az esedékes járulékokból fizetik, és
- nem keletkeznek befektethető tartalékok
- itt generációk közötti íratlan társadalmi szerződés van érvényben
2. pillér a TF elven működő nyugdíjpénztár
- a befizetéseket befektetik (tőkésítik), a nyugdíjakat hozammal növelt befizetésekből folyósítják
- itt mindenki maga gondoskodik a jövendő nyugdíjáról, nem szorul a következő generációk eltartására
A 2. pillérbe történő járulékfizetést járulék-átcsoportosításnak nevezzük. A munkáltató kötelezettsége (98-ban - 24%, 99-ben 23%, 2000-ben -22%) a bruttó bér után a Nyugdíjbiztosítási Alapba járulékként átutalni. Aki nem lép pénztárba, az a bruttó bérből - az évek sorrendjében 7,8,9%-ot fizet a Nyugdíjbiztosítási Alapba.
1. A FK nyugdíjrendszer és az implicit állandóság
A magyar nyugdíjrendszer ígérvénye, hogy akik már nyugdíjasok, azok nyugdíját életük végéig biztosítja, (bérek és árak emelkedéséhez igazítva) akik pedig aktívak - elérve a nyugdíjkorhatárt - bizonyos feltételek esetén jogosultakká válnak a nyugdíjra.
De már a nyugdíjkorhatár betöltése előtt is járhat nyugdíj: - rokkantsági nyugdíj vagy baleseti-rokkantsági nyugdíj
Halál esetén a hozzátartozóknak: - özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátás
A magyar állam nyugdíjigérvénye ennek jelenértéke, a magyar államadósság implicit államadóságnak nevezzük.
Explicit (kifejtett) államadósság - az állam a tőkepiacon piaci kamatozású hitel formájában és adóbevételből törleszti.
Implicit (rejtett) államadósság - a társadalom tagjainak járulékfizetés ellenében adott nyugdíjigérvény, amit az aktívak járulékfizetéséből törleszt, illetve adóbevételből pótól az állam.
Implicit államadósság értelmezése a FK rendszeren kívül számos más területre is kiterjeszthető: pl. egy gyermek születése akinek majd óvodai, iskolai orvosi ellátásra lesz szükség. Ezekből később dolgozók, adófizetők lesznek. Fontos, hogy milyen az iskolarendszer és annak színvonala, hogy hogy készíti fel a jövő dolgozóit azokra a készségekre, ismeretekre amelyre az akkori gazdaságnak szüksége lesz
2. Az állami nyugdíjkötvény
Nyugdíjkötvény elemei:
- Zártkörűen, természetes személyek számára hozzák forgalomba (természetes személy - járulékfizetés ellenében)
- Vásárlása kötelező (törvény írja elő a nyugdíjkötvény mennyiségét)
- Az átruházás korlátozott (csak a tulajdonos természetes személy halála esetén kerülhet sor.)
Új tulajdonos: természetes személy gyermekei, szülő, házastárs, nagyszülő
- A visszafizetés szabályi a futamidő alatt a tulajdonosok számára kedvezőtlen irányban is megváltoztatható
Kapcsolódó jogok: Az a természetes személy válik a visszafizetés jogosultjává:
- aki a 62. életévét betöltötte, 20 éven át vásárolt nyugdíjkötvényt (öregségi nyugdíjt)
- aki munkaképességét 67%-ban elvesztette üzemi baleset vagy foglalkoztatási betegség következtében (baleseti rokkantsági nyugdíj)
- munkaképességét 67%-ban elvesztette és javulás 1 évig nem várható, rendszeresen nem dolgozik (rokkantsági nyugdíj)
- akinek házastársa, elvált házastársa, élettársa elhunyt. Az elhunyt nyugdíjkötvényei automatikusan átruházódnak (özvegyi nyugdíj)
- akinek szülője elhunyt és 16. életévét még nem töltötte be, vagy betöltötte de felsőfokú intézményben nappali tagozaton tanul, legfeljebb 25 éves koráig. (árvaellátás)
- akinek gyermeke (unokája) elhunyt és halálát megelőzően őt gyermeke eltartotta 1 éven át. (szülői nyugdíj)
- akinek hozzátartozója üzemi baleset következtében meghalt baleseti rokkantsági nyugdíjas volt (baleseti hozzátartozói nyugellátás)
A nyugdíjkötvény a mai magyar nyugdíjrendszer első pillérével azonos. A normál államkötvény a Ptk szabályai szerint örökölhető az előbbi korlátok között. A normál államkötvény nem csak természetes személy tulajdona lehet, mint az előző. Nem eladható, venni is csak előírt mennyiségben lehet.
3. Járulékcsoportosítás
A nyugdíjreform második része a járulékátcsoportosítás. (az első pillérbe fizetett járulék egy részének ezentúl a 2. pillérbe - választott nyugdíjpénztárba - történő befizetése
Az állam vállalta, hogy lemond a nyugdíjrendszer első pillérévé lett 6%, 7%, 200-től 8% egy részéről, ha egy választott nyugdíjpénztárba kerül. A csökkent járulékért cserébe persze kisebb nyugdíjígérvényt ad az állam. Az államnak nyugdíjat kell fizetni hónapról-hónapra, ha lemond a járulék egy részéről az hiányként jelentkezik, amit pótólni kell. Csak a tőkepiacokhoz fordulhat és aktuális piaci kamaton hitelt vesz fel. A tőkepiacon hitelkereslet, de tőkekínálat is megjelenik.
A nyugdíjjárulék-hitel kamata alacsonyabb, az állam által a tőkepiacon felvett hitel kamatánál. A biztosított egyén nyugdíjjáruléka a Tb. nyugdíj fedezetéül szolgál.
A FK és TF rendszer között a különbség:
Az első FK rendszerben a járulékfizetők állami nyugdíjkötvényhez jutnak, addig a TF rendszerben rendes államkötvényhez. A második, hogy a TF rendszerben nem csupán államkötvényre, hanem ennél magasabb hozamot igénylő pénzügyi instrumentumokra is szert lehet tenni.
Tb. ellátások:
A Tb. rendszerében nyújtott ellátások az
1) Egészségbiztosítás
2) és a Nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe
Egészségbiztosítási ellátás
1) Eü szolgáltatás
2) Pénzbeli ellátások: terhesség- gyermekágyi segély - táppénz
3) Baleseti ellátások: baleseti eü. szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék
Nyugdíjbiztosítási ellátás
1) Tb-i saját jogú nyugellátás:
- öregségi
- rokkantsági
- baleseti-rokkantsági
2) Hozzátartozói nyugellátás
- özvegyik
- árvaellátás
- szülői
- baleseti hozzátartozói
5. tétel: A szociálpolitikai juttatások elsoztásának alapelvei, A segélyezés dilemmái és diszfunkciói
A szociálpolitikai eszközök hatására vonatkozóan megfogalmazható néhány alapelv. Ezek azt írják le, hogy a különböző technikák hogyan kapcsolódnak bizonyos társadalmi értékhez, célokhoz, hogyan szolgálják ezek megvalósítását. A következőkben ezeket az elveket tekintjük át.
Fentebb már leírtam ezeket, most csak felsorolás szerűen + ami plusz azt leírom
1. Abszolút és relatv biztonság
2. Prevenció és korrekció
3. Integráció és szegregáció
4. Univerzalitás és szelektivitás
+
1. SZELEKTIVITÁS
Egy adott elleátás nem jár mindenki számára, aki szükséglettel rendelkezik
- meghatározzák a szelekció szempontjait, többnyire vagyoni jövedelmi helyzethez, vagy járulékfizetéshez kötik az ellátási formát
- Legfontosabb alapelve a rászorultság
- Dominanciájának fő oka a forráshiány enyhítése, az erőforrások racionális felhasználása
- Célzás meghatározni azok körét, akik bizonyos rászorultsági feltételeknek eleget tesznek
- Jövedelem és vagyonvizsgálat alkalmazása
A szelektálás mindig tudatos megkülönböztetés következménye a diszkrimináció, szelekció. A szelekció lehet: pozitív, negatív
Az ellátás színvonalának mérése:
- Hatásosság: hatásos a támogatás, ha minél szélesebb a támogatottak köre. A szelektív típusú ellátás mindig kérelemre történik. A hatásosságot befolyásoló tényezők: - Az információ áramlás - A rossz nyilvántartás - A szemérmesség
- Hatékonyság: A ráfordítás és az eredmény egymáshoz viszonyított hatását tükrözi a költség-haszonelv alapján.
A hatásosság és a hatékonyság egymással szembe állítható
-
5. Normativitás és diszkrecionalitás
6. A kisegítőlegesség elve (szubszidiaritás)
7. A pozitív diszkrimináció
Segélyezés diszfunkciói
A rászorultsági elv értelmében a szociálpolitika bizonyos szükségleteket a fizetőképességtől részben vagy egészben függetlenül kielégít azoknál, akiknél a szükséglet felmerült és ebből a szempontból rászorulók. Ilyen Magyarországon az egészségügyi szolgálat.
A szociális szolgálatok egy részénél az általános rászorultsági elv működik. A felnőtt-gondozás hálózata, intézmények, szociális otthonok, öregek napközi otthona stb. csak akkor ismerik el a szociális rászorultságot ha ez a szűk értelemben vett anyagi rászorultsággal párosul.
A politika a relatív egyenlőtlenségekkel összefüggő szegénységet nem vagy kevéssé érzékeli problémaként. Kezelendő jelenségnek az abszolút a létfenntartási küszöb alatti szegénységet tekinti. Célja, hogy a létfenntartási küszöb alatt élő egyének illetve családok helyzetén javítson. A fentiekből következően a szegénység egyéni problémaként jelenik meg ami valamilyen módon összefügg az egyén adottságaival. Ha a politika a felelőséget az egyénre kirítja, akkor a társadalmi segítség-nyújtásánál gondosan kell vizsgálni az egyén adottságait, tulajdonságait mivel a segítséget az egyénnek a köösség pénzéből kell adni.
Amíg a közösség nem ismeri fel, hogy a szegénység mögött többnyire valamilyen társadalmi tény van, addig nem alakulhat ki más segítségi forma, mint az egyéni élethelyzetet gondosan mérlegelő egyéni segélyezés.
A segítségre szorulók gondos ellenőrzése szükségképpen vezet a segítségre érdemesek és a segítségre nem méltó, érdemtelenek megkülönböztetéséhez. Az önhibájukból szegények a köztámogatásra nem számthatnak. Érdemtelennek számítanak a devinás magatartások, valamint azok akik a folyamatosan nem vállalnak munkát. Az egyén érdemtelensége hozzátartozóira is áthárul.
A szegénypolitika első lépése
Az érdemtelen kiszűrése. A segítségre nem érdemesek a társadalom perifériájára sodródnak, a deviánsnak ítélt magatartású család egészét megfosztja a létalaptól. A folyamat szinte elkerülhetetlen vlejárója a gyermekek intézeti elvezetése, amely a család felbomlását is eredményezheti. Az érdemtelenek könnyen válnak bűnbakká.
A szegénység kezelésének második lépése:
A segítség eszközeinek a kidolgozása. A segítés többnyire az állampolgári léthez tartozó autonómiák csorbításával jár, mivel a magánélet szférájába avatkozik be. Folyamatos a kontrol és a család életének minden mozzanatára kiterjed. Normasértés, ha a gyermek nem kap meleg ételt vagy ha luxusra költ a segélyezett. A szegénypolitika szükségképpen elkülönítő, autonómia - korlátozó, negatív diszkrimináció, amely gyengíti a társadalmi kohéziót a szolidaritást.
A szegénységi és munkanélküliségi csapda:
Ha az egyén vagy a család erőfeszítéseket tesz saját helyzete javítására, akkor jövedelme emelkedésével elveszíti a segélyre való jogosultságot. Ilyen esetben meglehet, hogy az elveszített teljes segély nagyobb, mint a megkeresett összeg.
A segélyezés szinte mindig stigmatizáló.
7. tétel: A magyar TB rendszerek 1990-ig
A bányákban alakultak ki a legkorábban a szociális ellátó rendszerek.
1224! Bányamunkások egymás kölcsönös támogatására önkéntes adományokból a beteg és elagotttársaikat támogatták.
1346! Thurzó János bányájában jött létre először bányatársláda, amely a munkaadók és a többi munkavállalók önkéntes elhatározásából bővült, melyet önkormányzati alapon a bányászlegénység kezelt.
- ápolási pénz
- orvosi kezelés
- gyógyszer segély
- özvegyek, árvák ellátása
1854: létrejött a TÁRSPÉNZTÁR. Az osztrák bányatörvény, amely hatályos volt Magyarországon is, kimondta, hogy minden bányabirtokos a foglalkoztatottak és azok hozzátartozói segítségére társpénztárt hozzanak létre.
Az első TB törvényt 1883-ban Németországban fogadták el. Gyors egymásutánban hoztak a betegségi, az üzemi-baleseti, az öregségi- és rokkant nyugdíjbiztosításról. Modellértékű lett Európa szerte.
A Társadalombiztosítás első korszaka 1883-1919-ig.
1. Német típusú vagy Bismarcki típusú TB jellemzői
- Jellemző kockázati tényezői a betegség és baleset kockázata
- Az ekvivalencia elvére épül, kizárja az újraeolsztás elvét. A befizetések megfelelnek a kifizetéseknek, mindenki azt kapja vissza amit a biztosítási szervezet segítségével összegyűjtött.
- csak meghatározott körre terjedt ki a biztosítás, leginkább a veszélyeztetettek csoportjára (alapvetően ipari munkások).
- célja a társadalomba már beilleszkedett embert megvédeni az őt veszélyeztető kockázatokkal szemben
- Kiadásait járulék címén befizetett pénzösszegekből fedezték
- A biztosítást szervező és lebonyolító szervezet önkormányzati irányításalatt állt, mely a munkáltatók és munkavállalók képviselőiből hoztak létre.
A Társadalombiztosítás második korszaka 1919-1945-ig
Angolszász- Skandináv típus
- Mindenki számára biztosítani kell a megélhetéshez szükséges minimális javakat (alapfilozófiája)
- kezdetben csak a rászoruló szegényekre vonatkozott, később állampolgári joggá tette az ellátásokhoz való hozzájutást
- A működéshez szükséges pénzügyi eszközöket a közadókból teremtették elő. Célja: mindenki számára biztosítani azt a minimumot, aminek birtokában már lehetséges a társadalmi beilleszkedés.
- A rendszer keretei között a szociális célú újraelosztást teremtette meg.
- Kockázatai között megtalálható a munkanélküliség elleni biztosítás és a védelem kiterjedt a családtagokra is.
3. A Társadalombiztosítás Magyarországon: (Magyarországon a TB Bismarcki típusú rendszere épült ki.)
- 1891 Az első kötelező betegségbiztosítási törvény kiadása
- betegség kockázatát vállalta fel, csak kizárólag az iparban és a kereskedelemben dolgozó munkásokra vonatkozott, mezőgazdasági dolgozókra nem
- a járulék 2/3 részét a munkás 1/3-d részét a munkaadó fizette
- Az ellátás minimális szintű volt
- 1907. betegség és balesetbiztosítási törvény. (balesettel egészítették ki a kockázatot)
- csak a munkáltatónak kellett fizetnie járulékot annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavédelmi előírásoknak megfelelően biztonságosabb munkavégzéssel foglalkoztassa a munkásokat.
- továbbra sem vonatkozott a mezőgazdasági dolgozókra és a bányászokra
1927. évi XXI törvénycikk az öregségi rokkantsági és árvasági ellátásra vonatkozó TB törvény.
- mindenkire kiterjedt csak a mezőgazdasági munkásokra nem
- öregségi ellátásra azok voltak jogosultak, akik minimálisan 400 heti járulékot befizettek és 65. életévüket betöltötték.
- rokkantsági ellátáshoz 200 heti járulék befizetése volt szükséges
- özvegyek csak abban az esetben kaptak ellátást, ha a férj az ellátáshoz való jogosultságot már megszerezte
- árvasági ellátást a gyermek 15 éves koráig kapott
- OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) köteles volt korházakat, rendelőintézeteket, szanatóriumokat létesíteni.
1936 - mezőgazdasági foglalkoztatottak nyugdíjbiztosításáról
1938 - gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
1938 - Gyermeknevelési Pótlék fizetéséről szóló törvény (családi pótlék)
1950 - első egységes nyugdíjtörvény
1954 - második egységes nyugdíjtörvény
1958 - harmadik egységes nyugdíjtörvény
1975 - II. törvény a Magyar Társadalombiztosítás
A TB két nagy területre volt osztható
1. Egészségbiztosítás
2. Nyugdíjbiztosítás
Ma is e fenti két területe van, de szervezeti felépítése megváltozott
8. tétel: Szociálpolitika az államszocializmusban
A terméseredmények a háború utáni első években nem fedezték az ország igényeit. A közellátást akadályozta, hogy a fegyverszüneti szerződés értelmében a vörös hadsereg és a szövetségi ellenörző bizottság élelmezését is az országnak kellett biztosítani és a jóvátételi kötelezettség egy részét mezőgazdasági termékekben kellett szállítania.
Legrosszabb helyzetbe a városi lakosság került hisz önellátásra semmilyen lehetősége nem nyílt. A jegyrendszer bevezetésével próbáltak ezen segíteni. Budapesten 1945-46-ban 20 népkonyhát állítottak fel. Ezek száma 1946-ra 300-ra nőtt. A pénz elértéktelenedése megindította a cserekereskedelmet. Áruért árut és a feketepiac burjánzását. Az élelmiszer ellátás javítása érdekében megkezdődtek a begyűjtések, először kenyérgabonából, majd tejből, húsból, zöldségből és gyümölcsből.
A termelés megindításának pénzügyi támogatására a jóvátétel fizetésére egyetlen eszköze maradt a kormányzatnak a bankjegy kibocsátás. Fedezetlen bankjegyek kibocsátásával próbálták a gazdaságot helyreállítani aminek következménye soha nem látott infláció és a bérből és fizetésből élők katasztrófális helyzete lett.
A teljes foglalkoztatottság kialakulása:
1947-ben kb. 200.000-re volt tehető a városi munkanélküliek aránya. Az értéktelen inflációs keresetek miatt nem vállalók a gyarapodó számban visszatérő hadifoglyok és a környező országokból kitelepített magyarok Magyarországra költözése miatt. 1949 után létrejött szocialista gazdaság alapfilozófiájává a teljes foglalkoztatottság, a munkanélküliség teljes felszámolása várt. Minderről mint szociális intézkedésről beszéltek.
1950-es években egyszerre folyt harc a teljes foglalkoztatás biztosításáért, munkanélküliség felszámolásáért és ugyanakkor az egyes területeken jelentkező munkaerőhiány megszüntetéséért. Szigorú rendelkezések születtek a munkahely változtatás, a munkaerő csábítás megakadályozására, kötelező munkaközvetítések, a kényszert sem mellőző munkaerő gazdálkodási rendszer kialakítására.
A kiemelt állami gazdasági feladatok ellátására központilag toborozták a munkaerőt és az itt dolgozóknak különleges preferenciákat biztosítottak (lakás, magasabb jövedelem)
1948-ban a szociálpolitika feladata a következő:
1. A termelt javak igazságos elosztása
2. Védelem az élet viszontagságaival szemben baleset, betegségbiztosítás, öregségi biztosítás
1949-ben a hivatalos álláspont szerint a szegénységet már ekkor megszűntnek tekintették, megszűnt a népjóléti minisztérium, a szociális szakszolgálat, a segélyezéssel foglalkozó intézményhálózat. A szociálpolitika kiemelten foglalkozott a munkásosztály helyzetének javításával.
A munkásság érdekeit szolgáló szociálpolitika valójában a munkások esetében is a politikai megfélemlítésnek vált eszközévé. (táppénz kérdése)
A szociálpolitika hangúlyai az un. szocializmus időszakában Magyarországon
Az elméletben a munkásság érdekeit szolgáló szociálpolitika azt a szemléletet is közvetítette, hogy a párt és a jóságos állam az ember minden problémáját megoldja. Az ajándékszemlélet hangsúlyozásával fokozatosan elfelejtődött, hogy a szociálpolitikára felhasznált pénz nem a párt az állam sajátja, hanem a dolgozók által megtermelt és nélkülük elosztott javak tömege. Ez magyarázza, hogy a szociálpolitika hagyományos eszközeit a táppénzt, a szabadságot, s még ikább az üdülést a rossz és a jó munkaerők közötti differenciálásra használták fel, éreztetve ezzel azok jutalom jellegét.
1950-es évek életszínvonalának jellemzői
1. Az élet minden szférájának, így a magánéletnek is az átpolitizálása
2. A gazdasági célok megvalósításához igénybe vett kényszerítő eszközök kiterjedése
3. A gazdaságpolitika, amely a lakossági fogyasztást, felhasználást a gazdasági növekedés egyik fő forrásaként kezelte
A fogyasztási cikkek közül a ruházati termék ára az évtized közepére a háború előtti 17-18 szorosára nőtt, az élelmiszerek áremelkedése 12 szeres volt. A szolgáltatások díjai ezen belül a lakbérek a stabilizációtól kezdve változatlanok maradtak, alacsonyabbak voltak mint a háború előtti években.
Legnehezebb helyzetben a parasztság volt. Alacsony felvásárlási árak, beszolgáltatás, természetbeni adókkal végrehajtott közvetlen elvonás sújtotta őket. Ennek következtében a mezőgazdasággal foglalkozók iparcikk vásárlása a felére csökkent. A természetben kirótt terhek miatt a hiányzó élelmiszert is pénzért kellett beszereznie a parasztnak. A falusi család pénzbevételei egyre inkább elmaradtak a városiakétól. A bérből és fizetésből élők helyzetét a rendkívül alacsony bérek és a nagy állami elvonások nehezítették. Az életszínvonalat rontotta az áruhiány is. (jegyrendszer bevezetése)
Jövedelem elvonás újabb eszköze volt a kölcsön jegyeztetés. Az évtized közepére a munkás és alkalmazotti családok közel 1/4-ed része nem táplálkozott a létminimumnak megfelelően. A nagycsaládosok helyzetét nehezítette, hogy annak ellenére, hogy a gyermekruházati cikkek árát az állam nagymértékben dotálta, egy gyermek ruházkodására csak 20%-kal költöttek kevesebbet mint a felnőttekére.
1957-től 1968-ig
1957 utáni időszakban az életkörülmények egyértelmű javítása vált a legfontosabb feladattá. Rendkívüli béremelések, központileg meghatározott bérminimumokkal. A teljes foglalkoztatottság fenntartásával. Ezen időszakra esik a nők munkába állásának következményeként a gyermekintézmények tömeges létrehozása. Az iparba áramló nagytömegű munkaerő és a lakáshiány munkásszállások létrehozását és működtetését kényszerítették ki a vállalatoktól.
Az 1960-as évek közepére nagyobb mértékben nőttek a társadalmi juttatások, mint a munkaviszonyból származó jövedelmek. Az egyes személyek illetve családok jövedelmi viszonyait jelentős mértékben befolyásolta a munkamegosztásban elfoglalt helye. A mezőgazdasági dolgozók jövedelme elmaradt az ipari munkásokéhoz viszonyítottan. A keresetek általános alacsony szintje miatt e juttatásokat kereset-kiegészítő differenciálási eszköznek tekintették.
A családok jövedelmét alapvetően a családnagyság határozta meg. Az átlagos két gyermekes bérből és fizetésből élő háztartások jövedelme közel 30%-kal elmaradt a gyermektelenekétől.
A legkedvezőtlenebb helyzetben a mezőgazdaságban dolgozó fizikai dolgozók és a nagycsaládosok voltak, 60%-k a létminimum alatti jövedelemből élt.
A népesség legdinamikusabban növekvő rétegét a nyugdíjasok alkották. Az 1952-ben megállapított nyugdíjkorhatár férfiaknál 60 nőknél 55 év lett.
1967. bevezetésre került a Gyermekgondozási Segély, melyet alapvetően népesedéspolitikai okokkal indokoltak. Valóban szülésre ösztönző tényező volt hisz ekkor a kereső szülő nők 75% élt ezzel a lehetőséggel. Mivel a GYES összege jövedelemtől függőenegységes volt, így az alacsonyabb jövedelműek számára volt kedvező.
1968-1978.
Ez a szakasz egybeesik az Új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével. Az új rendszer a szociálpolitikából alapvetően elismerte a vállalati jóléti ellátást, de korlátokat épített be. Ha a vállalat az 1960 évi jóléti ellátást fejleszteni kívánta azt a nyereségből finanszírozhatta. (csak akkor nyújthatott jóléti szolgáltatást, ha nyereséges volt a vállalat)
A munkahelyek az ellátások igénybevételénél, megítélésénél a dolgozók által ellátott munkakör fontosságát, a dolgozók munkahelyi magatartását és a vállalat hatékony működésében játszott szerepét mérlegelték elsősorban.
Az üzemi szociálpolitikához a következő területek tartoztak elsősorban:
- munkavédelem
- üzemegészségügy
- közművelődés
- környezetvédelem
- pályaválasztás
- szakoktatás
- szociális intézmények létrehozása, fenntartása
- különböző társadalmi rétegekkel (nők, ifjúság) történő foglalkozás és az ebből adódó feladatok.
A szociális munka szűkebb szférájába a következő sorolhatók:
- üzemi étkeztetés
- munkásszállás
- munkás szállítás
- vállalati gyermekintézmények
- vállalati üdültetés
- vállalati lakásépítési támogatás
- szociális segélyezés
- tanulmányi pénzbeli segély
Jelentős szociálpolitikai lépés volt ebben a korszakban az ingyenes egészségügyi ellátás állampolgári joggá tétele.
1978-1990
A magyar gazdaság lendülete és a jövedelmek ennek megfelelő emelkedése kb. 1978-ig tartott. A nemzeti jövedelem növekedése lelassult. A külföldi eladósodás terhei fokozódtak. Az 1970-s évek végétől elkerülhetetlenné váltak a lakosságot érintő szigorítások, jelentős áremelések.
1982-től a nyugdíjjárulék fizetése progresszívvá vált az áremelkedések a legjelentősebben az energia és a lakáshoz kapcsolódó kiadásoknál jelentkeztek, csökkent a nyugdíjak reálértéke. Az áremelkedések legsúlyosabban az alacsonyabb jövedelmű bérből, fizetésből és nyugellátásból élőket sújtották. Az 1980-as évek közepére a létminimum alatti jövedelemből élők számára a lakáshoz kapcsolódó rezsik kifizetése vált aggasztóvá. Megjelent a díjhátralék a közüzemi és lakásbérleti költségeket nem fizetők rétege egyre szélesedett és megoldhatatlan problémákat okozott.
Az 1980-as évek közepétől a foglalkoztatási lehetőségek is jelentősen csökkentek, a munkaerő kínálat meghaladta a keresletet. A legrosszabb helyzetben a szakképzetlen segéd és betanított munkások, ezen belül elsősorban a cigányok és az ingázó vagy munkás-szálón lakók kerültek. Megjelent a munkanélküliség, melynek okát a rendszer az egyén felelőségével, az önhiba hangsúlyozásával próbálta magyarázni. Az elbocsátások alapvetően fegyelmezetlenséggel a szabályok megszegésére való hivatkozással történtek, melyek hatását súlyosbította, hogy az 1990-től bevezetésre kerülő munkanélkülieknek járó ellátásokról az ekkor állás nélkül maradók kiszorultak.
9. tétel: Szociálpolitika a posztszocialista átmenet korszakában
1990-ben a rendszerváltás évében a GDP a reáljövedelmek csökkenése és mintegy 30%-os infláció következett be. A lakosság helyzetének romlása 1991-től gyorsult fel. A munkanélküliség növekedése 1991 második félévétől rohamossá vált. Jelentősen növekedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek.
A szegényedés folyamata és a biztonsági háló gyengesége és kiszámíthatatlansága megrendítette az alapvető biztonságok, az átlagember kiszolgáltatottnak és kilátástalannak ítéli meg helyzetét, jelentősen nőtt a félelem az emberekben a munkanélküliségtől, elszegényedéstől az edigi szerzettektől való lemondástól.
A szociálpolitikában a következő változások történtek:
1. A korábban univerzális ellátások helyettesítése un. célzott ellátásokkal
- pl. korábban állampolgári jogon járó temetési segély valódi segéllyé
- az egészségügyi ellátások biztosítással való átalakítása (tönkrement kisvállalkozókat, munkanélkülieket, hajléktalanokat szorít ki az ellátásból)
- gyermeknevelési pótlék jövedelemigazoláshoz kötése
- a támogatásban részesülők fokozott ellenőrzése és a juttatásokból való kizárása (a fekete munka esetén megszűnik a munkanélküli ellátása)
3. Törekvés a szociális ellátások piacosítására
Az 1980-as évek második felében az a tendencia indult el, hogy a bölcsődétől a szociális otthonig jelentősen növekedtek az igénybevételi díjak. Az állam visszavonult az egészségügy az oktatás területeiről is
- iskolai étkezés piacosítása (1992-ben a családok kb. 10%-a nem tudta az iskolai étkezési díjakat befizetni
- egészségügyben a színvonal csökkenése sokakat a piac felé terel, szaporodnak a magánbiztosítások, magánklinikák. (szabad orvosválasztás, import gyógyszerek választása)
4. Szubszidiaritási elv erősödése
E szerint a problémákat a felmerülésükhöz legközelebbi szinten kell megoldani. Ennek megfelelően a család, az egyház és a kisebb közösségek felelősége az elsődleges. Az államnak csak végső esetben kell szerepet vállalnia.
- A szociális ellátások jogszerű keretek közé emelése. A szociális törvény elfogadása (1993. III. tv). A szociális törvény döntően a gyermek és anyasági ellátásokkal, a minimális megélhetést garantáló támogatásokkal a speciális körülményekhez kapcsolódó dologi ellátásokkal, valamint a szociális ellátásokkal foglalkozik. Rögzíti az egyén jogait és kötelezettségeit és a minimumgaranciákat az alapvető ellátások biztosítása terén. A törvény a rászorultsági elvet hangsúlyozza az állampolgári jogon járó ellátásokkal szemben. A rászorultságot az egy főre jutó jövedelem alapján számolják ki.
- A helyi önkormányzat felelőségének hangsúlyozása. (A szociális törvény elsődleges megvalósítói a település önkormányzatai lettek.) Az önkormányzatok helyi rendeleteket alkothatnak. Eltérhetnek a jogosultsági szintek a hozzájutás feltételei és módjai és az hogy milyen feltételek esetén és mennyi időre zárnak ki egyes családokat az ellátásból.
- A magánjótékonykodás fotosságának hangsúlyozása. (alapítványok, egyház, karitatív tevékenysége)
A magyarországi és közép-európai átalakulás kezdetén kialakult optimista nézetek a változások előrehaladtával egyre borúlátóbbakká válnak. A kezdeti várakozások, melyek szerint az emberek "a politikai felszabadulás mellett olyan piacgazdaságra vágytak, amely megoldja a hiánygazdaság kellemetlenségeit a korlátlan piac hátrányai nélkül, azaz amelyben jelentős marad az állam szociális felelőssége", illuzórikusnak bizonyultak. Sem a gazdaság, sem a politikai struktúrák működése nem az elképzeléseknek megfelelően alakult. A gazdaság összeomlását és az államcsődöt sokan ma már szükségszerűnek tartják a rossz tulajdoni és iparstruktúra, az átstrukturálás kísérő termelés-visszaesés és munkanélküliség, az íly módon csökkenő állami bevételek és új problémák okozta kötelezettségek miatt. A társadalom strukturális viszonyai sem a többség óhajai szerint alakulnak. A demokráciának ez a paradoxona nemcsak Közép-és Kelet-Európára jellemző, ahogyan arra már a korábbiakban utaltunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
