1. Tétel: A pszichológia tárgya, rövid története, lelki jelenségek sajátosságai
2. Tétel: A személyiség fogalma, meghatározó tényezői, tipológiák, személyiség elméletek
A személyiség: adott biológiai alapokon természeti és társadalmi környezethatásokra kialakuló testi, szervezeti és pszichés történések egyedi rendezettségű összessége és egysége (Gegesi Kis Pál)
Biológiai alap: az ember vázrendszerrel, szervrendszerrel működő idegrendszerrel születik a világra és izomrendszerrel.
Természeti környezet: nem mindegy, hogy melyik pontjára születünk a világra.
Társadalmi környezet: nem mindegy, hogy milyen társadalmi korba születünk, hisze ez befolyásolja a személyiség alakulását
A személyiség fogalma Allport szerint: A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus organizációja az egyénen belül melyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását.
Pszichofizikai:nem csak mentális de nem is kizárólag fizikai jelenség. A pszichés és szomatikus (testi) a személyiségben elválaszthatatlan egység
Rendszer: Az emberi szervezetben zajló testi-szervezeti és pszichés folyamatok nem egymástól elszigetelten működő folyamatok, hanem kisebb-nagyobb egységekbe, rendszerekbe szerveződnek. Ezek az emberi szeélyiség alkotóelemei, amelyek között hierarchikus (alá- fölérendeltségi) viszony van, és egymással összehangoltan (integráltan) működnek. Ebben az értelemben rendszernek tekinthető a szokás, a tulajdoság, a viselkedési stílus.
Meghatároz (determinál): A személyiség cselekvésében (viselkedésében) fejeződik ki, nyilvánul meg, és abban ismerhető meg. A személyiség stabil, tartós sajátosságai meghatározó tendenciaként működnek. Hajlamosítják, "beállítják" a személyt bizonyos viselkedési módokra. Rendszeresen és többféle helyzetben is megnyilvánulnak. Vagyis: a helyzet változik, a személy viselkedése azonban állandó.
A személyiség fejlődését meghatározó tényezők
a.) Preformizmus
A preformizmus az öröklést tekinti a fejlődés alapvető tényezőjének. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy a pszichikus fejlődés a már készenlévő lkat növekedése
b.) Szociológiai elmélet
A szociológiai elméletek forráas az angol szenzualizmus (Locke). A gyermek születésekor tabula rasa (tiszta lap), vagyis a gyermeket teljesen a környezete formálja olyanná, amilyenné válik. A környezet jutalmazó, büntető, formáló szerepét hangsúlyozó elméletek a fejlődést folyamatosnak tartják, nem találnak olyan pontot, ahol minőségileg valami egészen új történne a fejlődésben.
c.) Kéttényezős konvergencia - elmélet
A kéttényezős konvergencia - elmélet kidolgozása W. Stern nevéhez fűződik. E szerint a fejlődés két tényezője; az öröklött és szerzett tulajdonságok együttesen determinálják a gyermek pszichikumának alakulását. Az öröklött sajátosságok a meghatározóak, a környezet csak a feltételeket biztosítja az öröklött tulajdonságok realizálódásához.
Tipológiák
Hippokratész - Galenosz vérmérsékleti tipológiája
A vérmérséklet a pszichés folyamatok, cselekvések tempóját, dinamikáját jelenti. Hippokratész szerint a testnedvek aránya szabja meg, hogy az ember melyik típusba tartozik.
A típusokat az alábbi szempontok szerint különítette el:
- Az érzelmek kialakulásának gyorsasága.
- Az érzelmi reakciók erőssége
- Az érzelmek tartóssága.
- Az érzelmek hatékonysága: milyen gyorsan késztetnek cselekvésre
- Az érzelmek testi, külső kifejeződése
szangvinikus (+,+,-,+,+)
flegmatikus (-,-,-,-,-)
kolerikus (+,+,+,+,+) kevésbé tudja kontrollálni érzelmeit, lobbanékony
melankolikus (-,-,+,-,-)
A kiegyensúlyozatlan típusok veleszületetten sérülékenyek. Ez a két típus a kolerikus és a melankólikus
A Pavlov-féle idegrendszeri típusok
Pavlov típusait a központi idegrendszer két alapfolyamata az izgalom(serkentés) és a gátlás sajátosságai, viszonya alapján különítette el. Az izgalmi és a gátlási folyamatok sajátosságai megmutatkoznak abban
- mennyire erősek vagy gyengék a folyamatok,
- milyen gyorsan vagy lassan terjednek szét,
- az izgalom és a gátlás egymáshoz való viszonya kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan; az utóbbi esetben az izgalom vagy a gátlás dominál-e?
A lehetséges variációk alapján Pavlov négy típust különböztet meg:
Élénk típus
Az izgalmi és a gátlási folyamatok erősek, terjedésük gyors, kiegyensúlyozottak. A típusra a gyors, mozgékony reagálás, könnyen kiváltható cselekvések jellemzőek, reakcióik azonban kevéssé tartósak, változékonyak
Féktelen típus
Az izgalmi folyamatok erősek és gyorsak, a gátlás azonban gyenge, tehát kiegyensúlyozatlan, izgalmi dominanciájú. A külső hatásokra intenzíven reagál, hajlamos azagresszivitásra. A gátlási folyamatok gyengesége miatt gyakran alkalmazkodási nehézségek jellemzik
Nyugodt típus
Az izgalmi és gátlási folyamatok kiegyensúlyozottak, erősek, de lassúak. A típusra jellemző a tartós, stabil reagálási mód; az idegrendszeri terheléseket jól tűri. Nyugodt, kiegyensúlyozott.
Gyenge típus
Az izgalmi és gátlási folyamatok egyaránt gyengék, lassúak. Az alkalmazkodás nehézkes; az idegrendszeri terheléseket nehezen viseli el, túl érzékeny
Kretschmer: alkati típusok
Kretschmer feltételezte, hogy meghatározott testalkat meghatározott lelki alkattal jár együtt.
Testalkatok: piknikus, aszténiás, atletikus
Lelki alkatok: ciklotim, skizotim, viszkózus
A testalkati típusok jellegzetességei
piknikus: Zömök testalkat, gyengébb csontrendszer, lágy izomzat, a medenceöv szélesebb, mint a vállöv, has előredomborodó. Az arc széles, kerek, a koponya hátul hangsúlyozottan domború.
aszténiás: hosszú, vékony törzs, keskeny mellkas és vállak jellemzik; csontozata vékony, izomzata gyenge, bőre finom. A fej hosszúkás, tojásdad alakú, az orr éles vonalú, az áll csapott
atletikus: hosszú végtagok, erős csontozat, erős rugalmas izomzat jellemzi. A vállöv szélesebb, mint a medence öv. A fej magas ívű, az áll és a csontdomborulatok erősen kiugranak
Lelki típusok jellemzői
ciklotim: szélsőséges hangulati ingadozás, érzelemgazdagság jellemzi. Jó beszédkészséggel rendelkezik, könnyen teremt kapcsolatot, kedveli a társaságot. Jó a humorérzéke, ötletes, nagyvonalú, vállalkozó természetű, életörömökre beállított.
skizotim: zárkózott, befelé forduló, nehezen teremt kapcsolatokat. Érzelmi reakcióiban a túlérzékenység és hűvös közömbösség váltakozik. Képzeletében hajlamos a realitásoktól elszakadni, irreális fantáziavilágot létrehozni. Gondolkodására a rendszerető, absztrakt gondolkodás a jellemző
viszkózus: fegyelmezett, beszabályozott, melyet váratlan indulati kitörések szakítanak meg. Gyakran kedélytelen, mogorva a viselkedése. Gondolkodására jellemző a tapadás, az aprólékos elemzés. Mozgása jól koordinált, nagy fizikai erővel rendelkezik
Jung tipológia
Jung két alapvető kérdésben tért le a pszichoanalitikus útról. Az egyik a libidó, a másik a tudattalan megítélése. Szerinte a libidó minőségsemleges, általános energia. A tudattalant pedig két tartományra bontotta: személyes és kollektív tudattalanra. A személyes tudattalanba tartoznak az egyszerű elfelejtések és az elfojtások, a kollektív tudattalanba pedig, a velünk született ösztönök és archetípusok. (Úgy gondolta, hogy örökletesen rendelkezünk az emberi élet alaphelyzeteit és alapvető viszonyulásait hordozó ősmintákkal: archetípusokkal)
Jungot erősen foglalkoztatták az emberek közötti típusos különbségek. Úgy vélte, hogy ezek hátterében a tudat beállítódásának és a tudat funkcióinak a különbségei állnak. A tudat általános beállítódása szerinte kétféle lehet: vagy kifelé a külső világra irányul, folytonosan ahhoz igazodva - ezt nevezte extroverziónak-, vagy befelé, mintegy védekezve a külvilág erőivel szemben, ezt nevezte introverziónak.
Jung viselkedéses szinten írta le a két típust, amelyek a személyiséglélektan később kidolgozott fogalom- és szókészletét is alkalmazva a következőképpen jellemezhetőek
extrovertált: szociábilis: széleskörű kapcsolatigény, gyors kapcsolatteremtés, élénk, impulziv, kockázatvállalás, változatosság keresése, erősen szabályozzák mások jelzései
introvertált: szűk körű, de mély, tartós kapcsolatokat igényel, távolságtartó, kevésbé jól kommunikál, a nyilvános szereplés zavarja, a megszokott élményekhez és környezethez ragaszkodik, normatartás, rendszeresség, viszolyok az új kiszámíthatatlan helyzetektől, ő maga szabályozza önmagát
Az Eysenck - féle tipológia
Eysenck azt kutatta, hogy a temperamentum típusok elképzelhetők-e két szupervonás magas és alacsony értékeinek kombinációjaként. Az a két szupervonás, amelyet a személyiség mögöttes dimenzióinak tekintett, az introverzió-extroverzió, illetve az érzelmi labilitás-stabilitás.
Személyiségelméletek
Freud motivációs elmélete
A személyiség három fő rendszerből áll, ezek az id, az ego és a szuperego
Az id a személyiség eredendő rendszere, amelyen belül az ego és a szuperego differenciálódik. Az id mindazokból a lelki dolgokból áll, amelyek örökletesek, s amelyek már a születéskor is megvannak bennünk, az ösztönöket is ide értve. Vezérlőelve az örömelv.
Az ego azáltal jön létre, hogy a szervezet igényei megfelelő kapcsolatot próbálnak létesíteni a valósággal. Az id és az ego közötti alapvető különbség abban áll, hogy az id csupán a lélek szubjektv valóságát ismer, az ego viszont különbséget tesz a lelki történések és a világ dolgai között. Ez alapján a realitáselvnek engedelmeskedik. A realitáselv csak ideiglenesen függeszti fel az örömelvet.
A szuperego a társadalom hagyományos értékrendjének és eszmevilágának belső közvetítője. A személyiség erkölcsi fegyvere; inkább az eszményt reprezentálja, mint a valóságot magát -, inkább a tökéletesség a célja, mint az élvezet. Fő feladata annak eldöntése, hogy valami jó-e, vagy rossz, így vezérlő elve a tökéletesség elve
Carl Rogers személyiségelmélete
Minden ember folyamatosan változó, egyéni élményvilágban, ún. fenomenális mezőben él, amelynek ő a központja. Ezt az élménymezőt nemcsak, hogy teljességgel megtapasztalja, hanem a saját szükségletei szempontjából az ún. organizmikus értékelő folyamatai révén pozitívként vagy negatívként minősíti is. A tapasztalatai azonban csak részben tudatosak.
A személy nem az objektív valóságot, hanem a fenomenális mezőt észleli realitásként és arra reagál. A tettei nem az objektív valóságra, hanem az általa valóságosnak megtapasztalt jelenségkre adott reakciót.
Rogers a személyiséget működtető legfőbb hajtóerőnek az önmegvalósítás szükségletét tartotta. Szerinte az ember akkor tekinthető rendben lévőnek, teljességgel működőnek, amikor személyiség működését az önmegvalósítás folyamata vezérli.
3. Tétel: Érzékelés, észlelés, emlékezés általános lélektani jellemzői
A Megismerő folyamatok pszichológiája
Érzékelés: az a közvetlen megismerési folyamat amelynek során a világ tárgyainak, jelenségeinek egy-egy tulajdonsága tükröződik vissza a tudatunkban, s melynek képződménye az érzékleit élmény vagy röviden érzéklet.
közvetlen: azt tudjuk érzékelni, ami az érzékszerv számára jelen van.
egy-egy tulajdonság: az ingermodalitásnak megfelelő élmény
érzékleti élmény (érzet): sós, piros, világos, sima, büdös...
Az érzékelés az érzékszervek útján történú ingerfeldolgozás. Érzékszerveinkben találhatók a receptorok, melyek felveszik az ingert és átalakítják idegingerületté: a keletkezett idegingerület egy afferens (felszálló, érző) ideg pályán felkerül az agykéreg valamely központjába ahol létrejön az érzékleti élmény, s ezen élmény hatására az agykéreg idegimpulzusokat küld az efferens (leszálló, mozgató) pályákon az izmokhoz.
Ahhoz, hogy az érzékszerveink működni tudjanak, ingerváltozásra van szükség, továbbá szükséges, hogy az ingerek megfelelő erősségűek legyenek és elkülönüljenek egymástól.
Abszolút alsó küszöb inger: az a legkisebb ingermennyiség melynek hatására az érzékszerv működésbe lép
Felső küszöb: az a legerősebb vagy legnagyobb ingererősség amely még nem okoz fájdalomérzetet.
Különbségi ingerküszöb: az a legkisebb különbség mely alapján egyik ingert a másiktól meg tudjuk különböztetni.
Minél erősebb az inger annál nagyobb különbségnek kell lenni a megkülönböztetéshez.
Külső érzékelés:
- Látás
- Hallás
- Ízlelés
- Szaglás
- Bőrérzékelés
1. Látás: szem
- képalkotó rendszer
- képátalakító rendszer
Képalkotó rendszer:
elemei: pupilla, fényerőszabályozó, szabályozza a szembe jutó fény erősségét.
szemlencse: egy kettős görbületű lencse, (kétszeresen domború) tudja változtatni a domborulatát
Ha közelre nézünk a szemlencse kidomborodik, ha távolra nézünk a szemlencse ellaposodik.
Változik a lencse fókusztávolsága
Azzal, hogy változtatja a domborulatát a retinán, éles képet hoz létre. A szemlencse létrehozza a valódi fordított állású kicsinyített képet
Retina: ahol a kép keletkezik
Képátalakító rendszer:
Retina: a fényérzékeny sejtek, receptorok helyezkednek el
Két féle receptort különböztetünk meg
- csapok
- pálcikák
A retina egy féllencsényi nagyságú
Pálcikák: a működéséhez nagyon kevés fényre van szükség. Csak a kékre, zöldre érzékenyek. A tárgyak mozgására érzékenyek
Csapok: működéséhez nagy mennyiségű fényre van szükség, a vörösre és sárgára érzékenyek, a tárgyak alakjára
A pálcikák teszik lehetővé a szürkületi látást valamint a mozgás látását és a csapok teszik lehetővé a színlátást és a tárgyak alakjának látását.
A csapokban és pálcikákban alakul át a fényinger, idegingerületté. Ez az idegingerület egy keresztező idegpályán kerül fel az elsődleges látóközpontba, ahol a kép megfordul és létrejön a látási élmény. (minden érzékletnek van valamilyen érzelmi színezete is) pl: világos, sötét, nagy, kicsit, halvány, fekete, domború, homályos, sík, áttetsző, széles, magas, fényes, hullámos, fehér, matt
2. Hallás:
Érzékszerve a fül, ingere pedig a levegő rezgése, a hanghullámok.
Alkotórészek: külső fül, mely a fülkagylót és a dobhártyát foglalja magában. A hanghullámok hatására ez rezeg. A dobhártya rezgése áttevődik a középső fülben található hallócsontocskákra, és ezek a kalapács, üllő és a kengyel (Zsolt). Ezek az alakjukról kapták a nevüket. A kalapács átveszi a dobhártya rezgését és megkopogtatja az üllőt. Az üllő is rezgésbe jön és ezt átadja a kengyelnek. A kengyel az ún. ovális ablakon keresztül kapcsolódik a belső fülhöz. A belső fülben található a csiga. Ebben található az ún. alaplap és ezen helyezkedik el az ún. Corty féle szerv, mely a hallás receptora. Itt alakul át a mechanikai rezgés idegingerületté és jut az afferens pályán az agykéreg hallóközpontjába, ahol kialakul a hallás érzékleti élménye. egy jellemző tulajdonság pl: hangos, mély, éles, sercegő
A hanghullám a dobhártyán átalakul mechanikai rezgéssé és ez alakul át a Corty féle szervben idegingerületté
még egyszer sorban: külső fül (fülkagyló és dobhártya), dobhártya, - középső fül - hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel, - belső fül - csiga, alaplap, Corty féle szerv - agykéreg hallóközpontja
3. Ízlelés:
Négy féle alapízt különböztetünk meg s ez a következő 5: édes, sós, savanyú, keserű és szappanos
Az ízek érzékeléséért az ún. papillák a felelősek, ezek az írzérzékelés receptorai. Érzékszerve a teljes szájüreg. Ingere a vízben oldott kémiai anyag
4 féle papilla van az alapízeknek megfelelően
- Fonál alakú (sós)
- Gomba alakú (édes)
- Levél alakú (savanyú)
- Körül árkolt (keserű)
Mindegyik receptor minden ízre ingerlődik valamilyen mértékben. A mértékben van a különbség.
4. Szaglás
Érzékszerve az orr, ingere a légneműen oldott anyag, receptora a szaglóbulbus. Ez egy hagymaalakú szerv. Ennek a gyökereiben történik meg az inger felvétele és idegingerületté alakulása.
Összehangoltan működik a papillákkal (ízlelés). Érzékszervi adaptáció
Az érzékszervnek az ingerviszonyokhoz való alkalmazkodása jellemző
Adaptáció: A bulbus könnyen alkalmazkodik az ingerekhez, ezért a működése gyakran félreinformál. A szemnek is van adaptáiós képessége, de sokkal rosszabb mint a bulgusé. Az adaptációt a pupilla végzi. A pupillának fényerőszabályozó funkciója van.
5. Bör érzékelés:
Érzékszerve a teljes börfelület. Ingerei a hő és a nyomás
A testünk különböző pontjain más-más ingerfelvevő receptorok vannak sokaságban. Pl: hideg érző receptorok, lábunkon és a hátunkon
Nyomásra érzékeny pontok: nagyon sok van a talpunkon, kevésbé a hátunkon
Tapintás érzéklet: kisebb nyomási ingerek hatására jön létre - újjbegyek, ajkak
Megismerő funkciók -
Észlelés
Észlelés: az a közvetlen megismerési folyamat, melynek során a világ tárgyainak, jelenségeinek összjellege tükröződik vissza a tudatunkba. Ez a szemléletes megismerési mód értelmi mozzanatokkal is átszőtt, s melynek eredménye nem csak az érzéki kép hanem a tárgy vagy jelenség tudatosulása is.
közvetlen megismerés: azt tudjuk észlelni, ami jelen van
összjelleg: a tárgy egészlegessége
tudatosulása: az észlelt tárgy jelenség jelentést kap
A csecsemőkor második felétől kb fél éves kortól már nem egyszerűen érzékeljük a világot, hanem észleljük azt.
Észlelőrendszer 3 funkcióját különítjük el
- lokalizáció
- felismerés
- perceptuális konstanciák (észleleti állandóság)
Lokalizáció
1. a tárgyak elkülönítése
2. figura háttérjelenség
3. csoportosítás
4. távolságészlelés
5. mélység észlelése
1. Tárgyak elkülönítése: a tárgy a környezetből való kiemelését jelenti. (amikor a tárgy kiválik a háttérből)
Retinánkon különböző színű és világosságú pontok mozaikja keletkezik. Ezek a mozaikok egy része tömörebbnek tűnik, más része ritkábbnak. A tömörebbet látjuk tárgynak és a ritkábbat látjuk háttérnek.
Azért nehéz észrevenni a piros alapon a piros pettyet mert a tömörségük egyforma. Ahhoz, hogy a tárgyakat jól lássuk a tárgyaknak jól ki kell válni a környezetéből.
2. Figura háttérjelenség: elkülönítésről beszélünk, itt egy inger két vagy több elkülöníthető ingert tartalmaz. A tömörebbet látjuk figurának a ritkábbat háttérnek.
A figura háttér elrendeződés megfordulhat. Egy nagyon speciális esete: Alárendelt fogalma a figura háttérjelenség a tárgyak elkülönítésére.
3. Csoportosítás: perceptuális organizációnak is nevezzük. Wertheimertől származik és 1912-ben írta le.
Tárgyakat sajátos csoportosításba észleljük. Ezek bizonyos szabályszerűségek alapján jönnek létre.
- közelség elve
- hasonlóság elve
- jófolytatás elve
- együttmozgás törvénye
- zártság elve
A közelség elvét a személyes konstruktumok világában is használjuk. Gyakran látunk közel egymáshoz egy fiút és egy lányt (Pár)
A közelség elve révén a tárgyakat személyeket a fizikai közelség miatt egy észleleti élménnyé szervezzük és egy új minőségként tudatosítjuk.
új minőség: 1222, h a m u p i p ő k e
Hasonlóság elve: az egymáshoz hasonlító elemeket hajlamosak vagyunk egy csoportba tartozónak észlelni, és egy élménnyé szervezni.
Jó folytatás elve: bonyolult alakzatokat hajlamosak vagyunk a legegyszerűbb alkotórészekre bontani és úgy folytatni
Együttmozgás törvénye: az észleletben együtt jelenlévő és együtt mozgó dolgokat összetartozónak véljük egy észleleti élménnyé szervezzük. Nyelvi leegyszerűsítéseket tesz lehetővé. pl. autó és vezetője
Zártság elve: nyitott ábrákat zárttá igyekszünk tenni.
4. Távolságészlelés
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy hol a tárgy, ismernünk kell a távolságát. Tárgyakat közelebbinek és távolabbinak egyaránt tudunk látni. A retinán két dimenziós kép keletkezik és a tárgyakat mégis 3D-ben vagyis térben látjuk.
Közvetett mélységészlelés és van az ún. közvetlen mélységészlelés. (Gestalt)
1980-as években kezdődtek a kutatások és a 90-es években publikálták.
A közvetett mélységészlelést tudattalan következtetésen alapul. Ebben ún. távolsági jelző mozzanatok igazítanak el bennünket. Ha egy szemmel nézünk a világra, ún monkuláris jelzőmozzanatokat beszélünk
Monokuláris jelzőmozzanatok:
- relatív nagyság
- relatív magassági helyzet
- takarás
- lineáris perspektíva
Relatív nagyság: ha egy kép hasonló de különböző nagyságú tárgyakat mutat akkor az észlelő úgy fogja értelmezni a helyzetet, hogy a tárgyak különböző távolságra vannak tőle és a kisebb tárgyat fogja távolabbinak látni. Gyakorlatilag tudattalanul következtetünk a távolságra. Ezt az elvet alkalmazzuk akkor is, ha rajzolunk és a rajzban téri kiterjedést akarunk ábrázolni.
Relatív magassági helyzet: egy látványban a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak észleljük. S ha két dimenzióban rajzolunk és szeretnénk valamit messzebbre ábrázolni, magasabbra rajzoljuk.
Takarás: ha egy tárgy körvonalai átvágják egy másik tárgyét akkor az észlelő az átvágottat látja távolabbinak.
Lineáris perspektíva: az a mélységészlelési mód amikor a párhuzamos vonalakat összetartónak látjuk.
Ha ezeket a 4-et alkalmazzuk akkor képesek vagyunk perspektivikus ábrázolásra
Binokuláris távolsági jelzőmozzanatok:
Akkor irányítanak mnket ha mindkét szem aktívan részt vesz az élményszervezésben
Két fajtája:
- binokuláris parallaxis
- binokuláris diszparitás
A két szemtengely bizonyos távolságra van egymástól a két retinán nem pontosan ugyanaz a kép keletkezik. Ugyanis a jobb szemünk a tárgyak közepéről és bal széléről alkot éles képet. A bal szemünk a tárgy közepéről és jobb oldaláról alkot éles képet. És ebből a két retinális képből keletkezik egy látási élmény.
Az élesszéli képek eredményezik a mélység észlelését.
Mozgásészlelés:
A mozgás észlelésének két fajtáját különítjük el
1. nem valódi
2. valódi
Az ember néha nem azt a tárgyat látja mozogni, amely mozog, vagy olyankor is van mozgásélmény, amikor a tárgy nem mozog, ezt nevezzük stroboszkópikus mozgásnak.
állóképeket gyors egymásutánban vetítenek és ezt mozgásként észleljük.
Indukált: nem azt a tárgyat látjuk mozogni, amelyik mozog, a mozgást ellentétes irányúként észleljük. A látványban kisebbnek látjuk elmozdulni a nagyobbnak látszóhoz képest.
A lokalizáció a tárgy térbeli helyzetéről informál. A tárgy kiválik a környezetéből, a tárgy más tárgakhoz hasonló vagy kevésbé hasonló, egyértelműen értelmezhető vagy sem, vagy áll, vagy mozog.
valódi:
Két fajtája van
- abszolút mozgás
- relatív mozgás
Ha a tárgy mozgását abból vesszük észre, hogy a mintázott háttér hol látszik, hol nem, relatív mozgásról beszélünk.
Abban az esetben pedig, ha a tárgy sötét vagy semleges, s csupán a mozgó tárgyat látjuk, abszolút mozgásról beszélünk.
Felismerés:
Konstanciák:
- szín
- alak
- nagyság
- világosság
Konstanciák: megtanuljuk a tárgyakat állandónak látni
Emlékezés
Az emlékezés közvetett megismerést tesz lehetővé az által, hogy a multra terjeszti ki az információ feldolgozást.
Az emlékezés az a közvetett megismerési folyamat, mely az információk tárolásában lehetővé teszi a múltbéli tapasztalatok felidézését az eredetileg kiváltó ingertárgy szükségszerű jelenléte nélkül is.
közvetett: a jelen nem lévő dolgok ismeretét teszi lehetővé
is: képesek vagyunk fölidézni a tapasztalatainkat valamilyen hívó ingerre. Ez a hívóinger lehet az eredeti ingertárgy, lehet egy ahhoz hasonló vagy lehet egy ráutaló szó
Az információk rögzítése a memóriatárakban történik. Valójában a pszichikus működés szempontjából 3 tárat különböztetünk meg. Az egyik az ún. szenzoros tár, a másik az ún. rövidtávú memória, a harmadik pedig a hosszútávú memória
A szenzoros tár: mint ahogy a neve is mutatja, az érzékszervek adta információtárolást teszi lehetővé. Nem tud különbséget tenni fontos és nem fontos információk között, gyakorlatilag minden féle információ befogadására alkalmas. Csak néhány ezred mp-ig képes megőrizni egy információt. A bekerülő információk nem tudatosulnak. Egy részük tudattalan módon átkerül a rövidtávú memóriába, másik részük pedig nyomtalanul eltűnik. Semmi nyoma nem marad az agykéregben.
Rövid távú memória: rövid ideig képes tárolni az infromációkat. Másik sajátossága, hogy a kapacitása korlátozott. Ez azt jelenti, hogy egyidejűelg 7 plusz-mínusz 2 tétel befogadására és tárolására alkalmas.
A csoportosítások azt teszik lehetővé, hogy a kis tételekből tömböt alkotunk és hozunk létre újabb tételeket és így csökken a tételek száma 1 8 4 8, 1 9 5 6
Általában segítségül hívjuk a hosszútávú memóriát. egy része átkerül a hosszútávú memóriába, a másik része pedig kiesik, elfelejtődik.
Ismételgetés(szorzótábla) Jelentésbeli-értelmezés (megértjük)
Hosszú távú memória: bármilyen időtartamban tudja tárolni az információt. (ha előjön néha). Nincsenek kapacitásbéli korlátai. (a legfejlettebb memóriások is csak kb10%-át használják ki)
Emlékezeti működés 3 alapfolyamat amik a működési mechanizmusát írják le. Sorrendben
1. Kódolás (bevésés): a rövid távú memóriába szenzorosan kódolunk. Közvetlenül az érzékszervek segítségével. A hosszútávú memóriába kódolunk szenzorosan és szemantikusan. Rögzülnek vizuális kódok -> emlékképek, kódolunk auditív információkat-> hangzásokat, hangsízneket. Ízérzékelés, ízharmóniákat, illatanyagok, taktilis érzékletek (tapintási)
Szemantikus kódolás: jelentés alapján kódolódik, vésődik be valami
Szóemlékezet: egyértelműen szemantikus kódolás
De sok szónak nem csak szemantikus kódolás pl: aztal
szemantikus: igen, főnév...
2. Tárolás: a tárolással egyidejűleg zajlik a felejtés
3. Előhívás: annál sikeresebb minél könnyebb a kódolt információ elérhetősége
Az előhívás két féle lehet: felismerés vagy felidézés
Jelen van vagy az eredeti ingertárgy, vagy egy ahhoz nagyon hasonló és gyakorlatilag ráismerünk. Az iskolai rendszerű tanításban a felidézés gyakori. A szavak szintjén történő emlékezeti működést teszi lehetővé.
4. Tétel: Képzelet és Gondolkodás általános lélektani jellemzői
Képzelet:
Közvetett megismerési folyamat mely a megismerés lehetőségeit a jövőre vetíti ki
Képzelet: az a közvetett megismerési folyamat, melynek során a meglévő emlék anyagainak elemeire bontjuk és új struktúrába rendezzük.
A képzeleti működés lényege az átalakítás
Képződményei:
- képzeleti kép: mely szenzoros ingerek hatására kialakuló belső kép. Ezek az ingerek nem kívülről jönnek. Képi tartalom. pl. elképzeljük a vasorrú bábát
- gondolati kép: mely a szavak szintjén megjelent elképzelés. Lehetnek képi megfelelői is. Gondolati kép csírájában minden tudományos felfedezés ötletek.
Az ötlet szintjén mnden jó
- Káprázás: felvillanó kép pontok, foltok melyek mozognak. Testkép. Mindenkinek van a saját testéről és annak működéséről elképzelése ez a testkép. A torzult testkép kihatással van a többi pszichés működésre is. (a hibás vagy torzult testkép pszichoszomatikus betegségeket is eredményezhet pl. anorexia nervosa, bulemia)
A képzeleti működést lehet akaratosan is szabályozni és akaratlanul is.
Aktív és Passzív képzeleti működés
Aktív:
A szándékainkkal irányított
Szándékos két alfaja
1. Reproduktív képzeleti működés
2. Produktív képzeleti működés
Reproduktív: újra alkotó (ami már valakinek a képzeletében egyszer megjelent, lerajzolódott...) a tanulásban elengedhetetlenül fontos
Produktív: alkotó képzeletet jelent. Az alkotás a legváltozatosabb szinteken megjelenhet.
Kifejező alkotási szint:
Feltalálás:
Teremtő alkotási szint: amikor olyan új dolgok jelennek meg ami új értelmet ad a világnak. (Bólyai János: Hiperbólikus geometrikus- ez tette lehetővé az űrhajózást)
Passzív képzeleti működések: nem áll szándékunkban képzelődni de mégis képzelődik akaratától függetlenül
3 féle passzív képzeleti működést különböztetünk meg
1. Álom: az alvás bizonyos periódusaiban keletkező képzeleti kép. Az álomtevékenységben nincs tudati kontrol és az emlékkép töredékek, morzsák szabadon kapcsolódnak egymáshoz. Ha jót álmodunk akkor üdén ébredünk, ha rosszat akkor rosszul.
2. Ábránd: éber állapotban jön létre. Ezek lehetnek valóság közeliek, játszódhatnak reális térben és időben s ha ilyenek akkor a legmerészebb céljaink megjelenítésére alkalmasak.
Lehet, hogy nem reális térben és időben játszódik és ilyenkor eltávolítja az egyént a valóságtól. És a cselekvés helyére lép
3. Hallucináció: olyan képzeletbéli élmény melynek nincs valós alapja. Hallom a hangot ami nincs, látom a képet ami nincs. A nem normális pszichikus működés eredménye. A tudat állapt megváltozása hozza létre. pl. magas láz, alkhol, nehéz drogok
Gondolkodás
A gondolkodás az a legmagasabb szintű megismerési folyamat mely a valóság lényeges tulajdonságait és törvényszerű összefüggéseit elvont és általánosított szinten nagy információ egységekben tükrözi vissza és a beszédre valamint a fogalomrendszerre támaszkodva gondolkodási műveletek segítségével feladatokat old meg vagy addig ismeretlen összefüggéseket ért meg.
Legmagasabb szintű megismerés: az összes megismerő funkcióban legfelül áll, másrészről működéséhez szükség van az összes többi megismerő funkcióra. Közvetett megismerési folyamat, hisz nem csak arról tudunk gondolkodni ami jelen van, hanem ami nincs közvetlenül jelen. Vagy mert nincs ott, vagy a megismerés olyan szférát érint mely az érékszervek számára közvetlenül nem hozzáférhető, vagy egyáltalán nem.
A valóság lényeges tulajdonságait: a gondolkodás teszi lehetővé, hogy különbséget tudjunk tenni lényegse és lényegtelen között. Az információk kiterjesztését, általánosítását teszi lehetővé.
Két fajtáját különböztetjük meg
1. Fogalomalkotó gondolkodás (fogalmi szintű): képződménye a fogalom
2. Problémamegoldó gondolkodás: képződménye a gondolati stratégia
1. Fogalomalkotó gondolkodás:
A fogalom: a dolgok, jelenségek lényegét jelölő szó
A fogalmak elvontságuk alapján lehetnek konkrét fogalmak, illetve absztrakt fogalmak (elvont fogalmak)
Konkrét fogalom: a dolgok jelenségek lényeges, szemléletben adott jegyeit tartalmazza.
Elvon fogalom (absztrakt): a dolgok, jelenségek érzékileg nem adott jegyeti tartalmazza. (a fogalmak kialakulása életkori fejlődés eredménye)
pl: víz (konkrét jellemzői): színtelen, íztelen, szagtalan folyadék, átlátszó, megfagy, párolog
elvon jellemzői: vegyület, van vegyjele, van neki három halmazállapota, kovalens kötésű...
Elemi fogalmi szint: a dolgok jelenségek lényeges és lényegtelen jegyei keverednek
Víz: folyik, anya szokott belőleteát főzni, mosni is szokott benne, halacskák laknak benne
A fogalom mindig gondolkodási műveletek eredményeként jön létre.
Gondolkodási műveleteket végezhetünk a cselekvés szintjén, a képzetek szintén és a szavak szintjén.
Gondolkodási műveletek:
1. Analízis
2. Szintézis
3. Összehasonlítás
4. Lényegkiemelés
5. Általánosítás
6. Konkretizálás
Analízis: részekre bontást jelent. Elemi részekre való szétszedés.
Brummogó maci, mi brummog a maciban?
Szintézis: az analizált részek értelmes egésszé való szervezése
Összehasonlítás: az analizált részek egybevetését jelenti
Lényegkiemelés: (absztanálás): elkülönítjük a lényeges és lényegtelen jegyeket és kiemeljük a lényegest vagy lényegtelent.
Általánosítás: a lényegkiemelésben megfogalmazott szabály kiterjesztése, a főfogalom megnevezése.
Konkretizálás: vagy a szabály alkalmazása, vagy a főfogalom alárendelés
ezek eredményeként alakulnak ki a fogamaink mind az elvont, mind a konkrét fogalmak
Problémamegoldó gondolkodás
Probléma: minden olyan helyzet, melynek megoldását azonnal nem tudjuk de szándékunkban áll megoldani.
Különböző fázisokban zajlik, ezeket a fázisokat nevezzük a gondolkodás makrostruktúráinak. A műveleteket pedig mikrostruktúrának
Szakaszai:
1. Tény megállapítás: adatokat gyűjtünk, illetve az adatok közötti kapcsolatokat írjuk le.
2. Hipotézis felállítása:
3. Megoldási javaslat: mindig megjelenik valamilyen kritikai elem, bizonytalansági tényező, hogy vajon jó-e az a javaslat amit adunk. Egyidejüleg több megoldást veszünk. (Gyakorlati jellegű problémáknál is igaz)
4. Javaslat kipróbálása: a megoldási javaslat a kipróbálás útján derül ki, hogy használható-e
5. Megoldás
6. Ellenörzés
5. Új megoldási javaslat
6. Probléma módosítása
7. Kipróbálás
Minden szakaszban átélünk valamilyen érzelmeket. Mindegyiket speciális érzelmi állapotként éljük át.
Tetszés: meg akarjuk oldani
A megoldási javaslatoknál gyakort fel a kételkedés
vagy a probléma megoldásában kételkedünk
vagy a saját képességeinkben
Önmagában a kételkedés feszültségnövelő hatású.
A problémamegoldó gondolkodás rokona az
Alkotógondolkodás:
szakaszai:
1. Előkészületi szakasz
2. Lappangás
3. Belátás
4. Igazolás
Előkészületi szakasz: gyakorlatilag megegyezik a ténymegállapítás, hipotézis felállítással, megoldási javaslattal. Eredménye a kudarc. Nem sikerül megoldani a problémát és akkor sem sikerül megoldani a problémát ha kritika alá vonjuk, akkor sem ha új megoldási javaslatot adunk és akkor sem ha problémát módosítjuk.
Lappangás: nem foglalkozunk a problémával
Belátás: megvilágosodás szakasza, vagy isteni szikra. Nem lehet tudni, hogy mitől de beugrik a megoldás
Igazolás: kipróbálás szakasza. Talán a legdemonstratívabb példát Archimedes.
Az elemi megoldási formája az isteni szikrának a belátásos tanulás.
Az alkotóképességgel bizonyos értelemben véve rokon értelmű szó az intelligencia
Intelligencia: az egyénnek az az összetett vagy más néven globális képessége, amely lehetővé teszi a célszerű cselekvést a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást.
5. Tétel: Érzelmek és Motiváció
Az érzelem fogalma:
Az érzelem (emóció) a valósághoz kapcsolódó szubjektív viszonyulásunk közvetlen átélés formájában.
Tipikusan szubjektív tartalma abból adódik, hogy az átélt emocionális élmény mindig egy egyénhez (szubjektumhoz) tartozik. Ereje, hatása, változékonysága, az emocionális ingerelhetőség mértéke, a megélés mélysége erőteljesen az egyén személyiségtulajdonságainak, illetve az individuum környezethez való viszonyának a függvénye.
Az objektív valóság ugyanaz, annak a szubjektív megélése azonban személyiségfüggően más és más. Az érzelmi élmény szerveződését jellemzi, hogy ugyanaz a környezeti hatás más-más jellegű és dinamikájú érzelmeket vált ki az érzelmi helyzetre fogékony embereknél, mint akik vérmérsékletükből adódóan inkább közömbösek tudnak maradni.
Érzékeny embereknél a minimális ingerhatás is szélsőséges érzelmi, indulati állapotokat gerjeszt, ami azonnal rányomja bélyegét az aktulis viselkedésre, míg másoknál, akik erősebb önkontrollfunkciókkal bírnak, csak a megélt érzelmi élmény egyensúlya bomlik meg, a magatartás - a tudati szabályozás eredményeként - közel változatlan marad.
A megismerési folyamatok elsődleges funkciója a valóságtükrözés, az érzelmek pedig a cselekvésszabályozás dinamikájának (serkentés és gátlás) beállításában kapnak jelentősebb szerepet.
Az érzelem fiziológiai alapja
A szervezet vészreakciói: izzad a tenyerünk, összeszűkűl a gyomrunk, felgyorsul a kiválasztásunk...
A szervezet vészreakcióit a vegetatív idegrendszer szimpatikus ága szervez. Az érzelmi élmény csillapodásakor pedig az energiatartalékoló paraszimpatikus hatás válik dominánsság és visszaállítja a szervezet egyensúlyi állapotát.
Agykutatások igazolják, hogy az emocionális működések kéregalatti és agykérgi struktúrákhoz egyaránt kapcsolódnak. Fontos kapcsoló, szervező és szabályozó központ például a hipotalamusz. A formatio reticularis elsősorban az érzelmek intenzitásának, aktivációs szintjének a fenntartásáért felelős, míg döntően a limbikus rendszerben szerveződnek az emóciók különböző polaritású elményekké.
Az agykérgi kapcsolat jelentős az érzelemk a tudat szabályozó hatása alatt. Bizonyos mértékben tudunk uralkodni érzelmeink felett. Egy érzelmi intenzitásszint átlépése után azonban az érzelmi megnyilvánulás kicsúszik a tudati kontroll alól. Ilyenkor nevetünk vagy sírunk.
Az érzelmek összetevői
Minden érzelem magában foglal valamilyen izgalmi állapotot, aktivációs szintet, ami az érzelmek intenzitásában jelenik meg, és valamilyen asszociációt, tapasztalatot, ami az érzelmek tartalmát, jellegét határozza meg. Ezt a tényt igazolja Schachter és Singer kísérlete melyben adrenalinos injekciót adtak be a klienseknek, az egyik részét tájékoztatták a szer hatásáról, a másikat nem, és akik nem tudtak a szer hatásáról a bohóckodó emberrel együtt hülyéskedtek, akik tudtak, ők visszafogottabbak voltak.
Ez a kísérlte egyértelműen igazolta, hogy az érzelmet a vegetatív izgalmi szint és a helyzet értékelése alapján hozzákapcsolt tapasztalatok együttesen határozzák meg.
Az izgalmi szint önmagában még nem érzelem, szükség van még ehhez egy hozzákapcsolódó asszociációra, egy tapasztalati tényezőre, amelyek kölcsönhatásából áll elő az érzelmi élmény.
Az érzelmek kifejeződései
Az érzelmek kifejezése a megélt élmény rendkívüli összetett kommunikációját jelenti. Testünk számtalan megnyilvánulása lehet érzelmeink kifejezésének eszköze.
Jellemző módon önkéntelen szerveződésűek, de ha akarjuk szándékosan is tudunk megjeleníteni érzelmeket
A tipikus érzelmi kifejeződések a test vegetatív irányítású változásai, mint például a pulzusszám növekedése, a légzés ütemének megváltozása, az arcpír, vagy a sápadás, a fokozott verejtéktermelődés stb.
Vegetatív szabályozású verejtéktermelődés változásának a meghatározása gyakorlati jelentőségű. Ezen az elven működik a galvanikus bőrreflex (GBR), amit mérni, regisztrálni lehet -> hazugságvizsgáló
Az érzelmek legszembetűnőbb kifejeződései az arcon jelennek meg. Ez a mimika. A mimika többféle arcizommozgásból szerveződik egységes egésszé.
A mimikai jelzések mellett a gesztusokban is érzelmek jelenhetnek meg.
A fej gesztusai
A kéz gesztusai
A testtartás, a test közelítő, vagy távolodó tendenciája
A hanghordozás, a hangerő
Darwin szerint az érzelmek kifejezése döntően az ember veleszületett sajátossága. A vakon születetteknél, akik sohasem láthattak érzelmi kifejeződést, ugyanúgy jelenik meg a fájdalom vagy az öröm...
Mint korábban említettük az érzelmek döntően önkéntelen kifejeződések. Valamennyi érzelem azonban szándékosan is megjeleníthető
Az érzelmek főbb csoportjai
Az érzelmek kielégítő, egységes felosztása sokféleségük miatt lehetetlen.
Néhány tipikus érzelemcsoport azonban jól elkülöníthető.
Az érzelmek szubjektív élményjellegének alapvető sajátossága, hogy polarizáltak, pozitívak, vagy negatívak.
Vannak velünk született alapérzelmek:
- öröm
- szomorúság
- félelem
- undor
- meglepődés
- harag
melyek mimikai kifejeződései a világ öszes népénél, nemre és korra való tekintet nélkül nagyon hasonlóak.
Érzelmeink jelentős része tanult. Például a félelem érzelme egy hirtelen ejtő mozdulattal már az újszülötteknél kiváltható. Ezt a tényt igazolja Watson kísérlete a 11 hónapos gyermek ágyába tett fehér patkánnyal és a gong szerű hirtelen hanggal.
A tanult érzelmek egy csoportját képezik az úgynevezett magasabb rendű érzelmek.
ezek tartalmuk szerint lehetnek
- Erkölcsi érzelmek: melyek az erkölcsi normákhoz, szabályokhoz való szubjektív vsizony átélésében jelennek meg. Ilyenek például a feladattudat, kötelességtudta, felelősségérzet, hazafiság stb.
- Esztétikai érzelmek: a természetben és a művészetben fellelhető széphez kapcsolódó szubjektív viszonyulásaink. Ilyeenek lehetnek a gyönyör, az elragadtatás, vagy a rút megélése
- Intellektuális érzelmek: a megismerési folyamatokat kísérik. Például a kétely, a csodálkozás, az evidenciaélmény, vagy a sikerélmény, melyek egyben szervezik és szabályozzák is a megismerés végkimenetelét.
Az érzelmek felosztása dinamikájuk szerint:
- Az indulat hirtelen fellépő, nagy intenzitású, gyakran úgynevezett indulati cselekvésekben kifejeződő érzelmi folyamat. Az indulattal vezéretl cselekvés tudatos cselekvésforma, de nem céltudatos tevékenység
- A hangulat nem nagy intenzitású, de erősen polarizált, sokszor bizonytalan forrásból származó, viszonylag tartós érzelmi állapot
- A szenvedély egy-egy cselekvéshez kötődő erős és tartós érzelmi késztetés, a személyiség rögzült cselekvési jellemzője
Érzelem és a motiváció kapcsolata
Az érzelmek cselekvésszabályozó hatása nyilvánvaló, de viták folynak arról, hogy az érzelmek szervezik, vagy dezorganizálják a cselekvést.
Általában azt tapasztaljuk, hogy az emocionális feszültségnek van teljesítménynövelő, motivációs ereje, míg a túl magas érzelmi feszültségek inkább teljesítménygátló hatásúak.
A kísérletek azt bizonyítják, hogy a közepes szintű érzelmi aktivációs szint biztosít legnagyobb gyakorisággal optimális teljesítményt. Példák és ellenpéldák vannak, de úgy tűnik, az ellenpéldák inkább kivételek.
Katasztrófahelyzetekben például a hirtelen keletkező, igen nagy intenzitású félelem szinte lebénítja a cselekvést. Máskor ennek az ellentétével találkozunk, amikor a magas aktivációs szint emberfeletti energiák mozgósítására képes. Például olyan esetről is beszámoltak már, amikor egy anya egyautót fel tudott emelni, amikor gyermeke az autó kerekei alá került.
A motiváció
A motiváció fogalma
A motiváció a latin movere (mozgatni) szóból származik, azon folyamatok összessége, amelyek a viselkedésnek intenzitást, meghatározott irányt és lefolyási formát kölcsönöznek. A motiváció mechanizmusai magyarázzák meg, hogy az emberi viselkedés a cselekvési helyzetekben miért és miként irányul a célra, milyen erők szabályozzák a célkitűzéseit, és milyen módon jut el a célig.
A motiváció lényegében valamilyen szükséglet kielégítésére irányuló, cselekvésre ösztönző belső késztetés. Olyan tényező, ami célirányos cselekvést vált ki, illetve vezérel.
A motivációelméletek áttekintése
- Az embert legalábbis részben az érzelem, a víz, a szexuális örömének stb. megszerzésére irányuló ösztönei vezérlik
- A viselkedést olyan jellegzetességei, mint a motiválhatóság éppúgy evolúciós célt szolgálnak, mint a fizikai tulajdonságok
A legtöbb viselkedés elsősorban tapasztalatszerzés és a tanulás hatására alakultak ki, illetve formálódtak. Ezzel egy időben alakult ki a pszichológia másik sajátos szemlélete, amely alapjában minden viselkedést ösztönvezéreltnek minősített.
Sigmund Freud ösztönkésztetéseket látott az emberi viselkedés hátterében. Szerinte két fő alapmotiváció vezérli az embert: az Erósz (élet-vagy nemi ösztön) és a Thanatosz (halálösztön)
S. Woodworth az ellentmodásos ösztönfogalmat felváltotta a drive (hajtóerő, késztetés) fogalmával. A drive az az erő, amely a szervezetet cselekvésre készteti
W.B. Cannon a homeosztázis fogalmát alkotta meg:
A motivációs késztetés arra irányul, hogy redukálja a személy által feszültségként átélt pszichikus állapotot, és a feszültség vagy a drive csökkenése örömet okoz.
Arousal: a tanulási folyamatban a leglényegesebb megerősítés a feszültség csökkentése lenne. Kiderült, hogy maga a közepes szintű izgalmi állapot is jutalom értékű.
Az arousalszint elmélet lényege, hogy minden ember az optimális aktivációs szint elérésére törekszik. Az alapvető fiziológiai szükségletekből fakadó motívumok az optimális szint fölé emelik az arousal szintet, amely olyan viselkedést generál, ami csökkenti a megemelkedett aktivációs szintet. Ha a szervezetet kevés inger éri, és az arousal szint az optimális szint alá csökken, ez a szervezetet az aktivációs szint növelésére fogja motiválni.
H.A. Murray az emberi szükségleteket kezdte vizsgálni a kielégítésükre szánt mechanizmusok helyett. Két szükségletcsoportot különböztetett meg: elsődleges (veleszületett) és másodlagos (tanult) szükségleteket. Szerinte ezek a szükségletek teszik célirányossá az emberi viselkedést.
Maslow az emberi motivációk hierarchiáját alkotta meg az élettani szükségletektől a biztonság, a szeretet szükségletétől, a sikerességen át, az önmegvalósításig. Szerinte előbb az alapszükségleteket kell kielégíteni ahhoz, hogy valaki motivált lehessen bármely magasabb szintű szükséglet kielégítésére.
A behaviorista felfogás szerint cél nélkül nincs motiváció. Minél erősebb a szükséglet, avagy a vágy valaminek az elérésére, annál valószínűbb a siker, bár ezt még nagyon sok egyéb tényező is befolyásolja.
A behavioristák a célra irányulást hangsúlyozzák, és a motiváció három alaptényezőjére hívják fel a figyelmet:
- az ambivalenciára, amelyet a személy gyakran saját vágya tárgyával kapcsolatban érez
- a cél meghatározásának a képessége
- és arra, hogy az egyén mennyire képes kisebb, teljesíthető feladatokra bontani célkitűzését
A motivációk rendszere
A motivációk rendszerszemléletű megközelítése leginkább Maslow elméletében található meg.
Az ember legerősebb késztetései az alapszükségleteiből származnak, amelyektől a létfenntartása függ. Erre épülnek rá a magasabb rendű, de mérsékeltebberejű, és egyben sokkal sérülékenyebb pszichológiai szükségletek.
Alapszükségletek
- fiziológiai szükségletek
- biztonság szükséglete
Pszichológiai szükségletek
- valahová tartozás és szeretettség szükséglete
- önértékelés szükséglete: presztízs, hírnév, becsvágy
- önmegvalósítás szükséglete
Motivációs mechanizmusok
Kiváncsiság és kompetencia motiváció
A kíváncsiság a legerősebb emberi motívumok közé tartozik. Öröklött ösztönalapja az explorációs késztetés. Ez képezi a hajtóerőt a világ megismerésére a csecsemőnél, az iskolásnál vagy az ismeretlen meghódítására vállalkozó tudósnál egyaránt.
Nincs látható jutalma, a jutalom ebben az esetben magából a tevékenység öröméből származik. A tevékenység ebben az esetben nem eszköz valamilyen cél eléréséhez, hanem maga a cél.
Tehát az embernél a motívumok két nagy csoportra ostja a cselekvés eszközjellegű "instrumentális", vagy céljellegű "önjutalmazó"
A kíváncsiság mellett van még más, nem eszközjellegű, hanem önjutalmazó módon motivált cselekvésünk is. Az ilyen motiváció forrása, hogy az ember képes legyen a környezetében hatékonyan cselekedni, a tárgyi világra kedvező eredményt hozó hatást gyakorolni. Másként fogalmazva törekszünk arra, hogy uraljuk a környezetünket, és ebben a folyamatban kompetensek (hozzáértők legyünk)
Ha hozzáértően elvégeztük a cselekvést az növeli az önbizalmunkat.
Az ügyes hatékony, kompetens cselekvés tehát kettős célt szolgál: az önértékelés és a társas környezettől várt elismerést. Ez a kettős eredmény egymástól szinte elválaszthatatlan, hisz önértékelésünk a környezet követelményeivel összehasonlítva alakul.
Teljesítménymotiváció:
4 kulcsfogalom: siker, kudarc, igényszint, teljesítményszint
Igényszint: az a cél amit az egyén saját maga számára megjelöl. Lehet nagyon alacsony igényszint ami a túlélésre való berendeszkedést jelent. Az alacsony igényszint arra motivál, hogy annyi energiát mozgósítsunk csak amivel a kudarc nagy valószínűséggel elkerülhető. Ha az igényszintet magasabban húzzuk meg, hogy a teljesítése erőfeszítést igényel és teljesítményével ezt el is éri akkor sikerérzés keletkezik az egyénben. Ha nincs erőfeszítés, akkor nincs sikerélmény. Ha átéljük a sikerérzést akkor az igényszintünket egy kicsit megemeljük.
Kudarc: ha az egyén teljesítményszintje nem éri el az általa kitűzött igényszintet akkor az kudarcérzéssel jár. Az egyszer átélt kudarc csak azért is beállítódást eredményez, igényszintet lényegesen nem változtatva késztet az igényszint elérésére. Sorozatos kudarc: ha valamely területen sorozatos kudarcot él meg akkor ez az igényszintjére két féle hatást gyakorolhat.
- leszállítja az igényszintet
- megemeli az igényszintet irreálisan magasra
Az irányított emberi cselekvés.
A céltudatos emberi tevékenység szándékkal, illetve akarattal irányított. A cél megjelenése és a megvalósítás közé ékelődött akadályok szerint két szabályozási szintről beszélhetünk:
- Egyszerű szándékos cselekvés: amikor az akarat a szándék mint pszichés folyamat elindítója, szabályozója és leállítója egy olyan cselekvésnek, ahol a megvalósítás nem ütközik különösebben akadályba
- Valódi akarati cselekvés: amikor a cél megjelenése és végrehajtás közé akadályok ékelődnek, és azok felszámolása akarati beavatkozást, döntést feltétele. Tv-t nézzek vagy tanuljak?
A valódi akarati csekevés szakaszai:
- motívumok megjelenése, felhívás, vágy, kívánság ébredése, célképzet keletkezése, ami mint szükségletérzet az akarati cselekvés elindítója
- motívumok harca, feszítő konfliktusélmény, amely mérlegelésre késztet
- döntés, elhatározás, mint állásfoglalás jelenik meg a lhetőségek és a realitás figyelembevételével.
- cselekvésgondolat, a megvalósíthatóság elméleti stratégiája, a kivitelezési mód végigondoloása
- a megvalósítás közvetlen kiváltó indítéka, a "tedd", vagy "ne tedd" belős parancsa
- a szándék szakasza, a döntés és a tényleges végrehajtás közötti állapot, amikor a cselekvés a döntést követően csak késleltetve valósulhat meg.
Döntési módok közel azonos erősségű késztetés esetén
- rangsorolás
- időbeli eltolás
- kompromisszum
6. Tétel: A személyiség fejlődése ovodás korig (0-3 évig)
Veleszületett reflexek: pislogás, nyelés - azok amik változatlan formában fennmaradnak egyrészt az életbenmaradást szolgálják (nyelés), másrészt pedig védekező funkciót töltenek be. (pislogás, tüsszentés, csuklás)
Fogó reflex kialszik: ki kell aludnia, hogy át tudjunk adni dolgokat és csak akkor ébred fel ha vészhelyzet van. Feltétlen reflex átalakul feltételessé pl: szopó reflex. Ahhoz, hogy a szopó mozgás beinduljon újabb és újabb feltételek kellenek. A gyerek megtanul igazodni a környezet ingerfeltételeihez.
Az újszülött
Az újszülött a maga kezdetleges módján érzékeli a világot.
Látás mint érzékelés: a két szemtengely még nem párhuzamos. Rövid távot lát 0.5-1 métert maximum. A közeledő tárgyakat nagyobbnak a távolabbiakat kisebbnek látja. Aztán eltűnnek.
Hallás: döntően csontvezetéses. Kocsonyás anyag, védő funkció ez a kocsonyás anyag nem eltávolítható de felszívódik hamar. Csak az erős zajokat hallja
Szaglás: gyenge
Ízérzékelés: két ízt különböztet meg: édes, keserű
Bőrérzékelés: hőt érzékelünk vele, érzékeny a hőingadozásra. 36.5 fokos vízben fázik, 37.2 fokos víz már forró neki
Bőrünkön keresztül érzékeljük a nyomást és a fájdalmat. Rendkívül érzékeny a bőre minden nyomásra. Ez később csökkenni fog.
Vannak az újszülöttnek veleszületett érzelmei, ezek meg fognak maradni.
Támaszvesztéstől való félelem, erős ingerektől való félelem, fájdalomérzettől való félelem.
6-8 hetes kortól
Csecsemőkor
Igen intenzív fejlődési időszakunk ami 1 éves korig tart. Egyik legfontosabb jellemzője az érzékes mozgásos fejlődés. Piage szonzomotoros intelligenciának nevezi. Egyre differenciáltabbá válik az érzékszervek működése. Elkezdenek kialakulni a konstanciák, ez tanulás, tapasztalás eredményeként alakulnak ki.
1 éves korra van biztos színkonstanciánk. Nagyság konstancia nagyon bizonytalan és a csecsemőkor vége felé jelenik meg és a fejlődése kb 10 éves korban fejeződik be.
Nagy szerepe van a szenzomotoros próbálkozásnak. Kialakulnak a saját testtel kapcsolatos ismétlődő mozgások/reakciók. Ezek már tanult viselkedésnek tekinthető mely véletlenszerű próbálkozás eredménye. Elsődleges cirkuláris reakció, pl. újszopás, forrása a saját test
Másodlagos cirkuláris reakciók: a külvilág, ami lehet a tárgyi világ és a személyes világ. Feltétele a látás és a mozgás koordinációja/összehangolása.
Van egy önindította cselekvés, van egy külső megerősítés és ezután az utánzás. 4 és 8 hónapos kornál már van.
Szenzomotoros manipuláció: gyakorlatilag két nagy tartalma van
Szenzomotoros koordináció: érzékszerv a látás és a kéz mozgásának az összehangolása. Lényegesen lecsökken a mozgási üresjáratok száma.
Pontosan észlelni a tárgy távolságát és a tárgynak a nagyságát és a tárgynak az alakját. ezek határozzák meg a kéznek a mozgását és a kéztartást.
AJÁNLOM AZ OLDALT
