Szivárványhíd
2007.01.01. 08:45
Egy észak-amerikai indián legenda úgy tartja, hogy azok a négylábú barátaink, akiket nagy szeretet vett körbe életükben, haláluk után e szeretet szárnyán, egy szivárvány hídon jutnak el a legcsodálatosabb helyre, ami létezik.
A szivárvány, ég és föld között ível át, és mindig a legszebb, legélénkebb színekben pompázik. A legcsodálatosabb helyen - lágyan hullámzó dombokon, zöld erdőkben, virágos mezőkön, és a legtisztább vízű patakok partján - a négylábú állatok megfiatalodnak, és megújult erővel várják, hogy gazdáik kövessék őket. Néha azonban előfordul, hogy egy-egy négylábú nem bírja már a várakozást és a gazdája hiányát. Ekkor csillogó szemmel fürkészi a dombtetőt, óriási köröket ír le a vidéken. Ha az égre nézel, megpróbálod meglátni őt. Azon a napon pedig, amikor újra találkozol vele, és karodba zárod, csak akkor ismered fel, hogy ez az a csillogó tkeintet, amit az égre nézve addig kerestél.
(Forrás: Dr. irály Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarártoknak)
|