1996. március 10.
Ausztrália – Melbourne

Az év első futama, egyébként pedig a 12. Ausztrál Nagydíj, de az első, amit Melbourne-ben rendeznek meg. A rendkívüli meleg ellenére a helyszínen 150 000 ember várja izgatottan, hogy beinduljon az új szezon.

Van is miért izgulni, hiszen szenzációs dolgok várhatók. Michael Schumacher, a világbajnok Benetton autóból átült a Ferrariba. Mindenki arra kíváncsi, hogy mit tud kezdeni a nem túlzottan ütőképes vörös versenygéppel. Nagy fricska azoknak, akik a milliókat kipengették érte, hogy a rajtrácson a meglehetősen olcsó Eddie Irvine áll előrébb.

Az igazi szenzáció azonban a rajtrács elején ücsörög egy Rothmans Williams Renault-ban. A legendás Gilles Villeneuve fia az, aki most került be az F1-be. Damon Hill vélhetően nem túl boldogan sorakozott fel a második rajtkockához, hiszen tudja, hogy talán ez az utolsó esélye a vb. cím megszerzésére. A nagy mumus –Schumacher- ezúttal talán nem szólhat bele a világbajnoki játékba, erre itt ez a fiatal srác, aki volt olyan szemtelen és 0.138 másodperccel gyorsabban tette meg az 5302 méteres távot.

0.138 másodperc? Talán egy szempillantás is tovább tart ennél, mégis micsoda különbség, hogy valaki a pole-ból vagy a második helyről indulhat. Pláne, ha hozzávesszük, hogy a Forma 1 történelme során Villeneuve előtt mindössze csak három versenyző volt, aki az első versenyén megszerezte a pole-t.

A kanadai srác láthatóan élvezte is ezt a kivételes helyzetet. Mialatt Hill az autójában ülve maga elé bámult, Jacques jókedvűen csevegett a szerelőivel. Talán éppen ez a lelki állapot vezetett oda, hogy Damon a felvezető kör megkezdésekor kilőtt és jócskán maga mögött hagyta csapattársát. Elhaladt a boxutca kijáratánál, majd visszafogta az autóját, hogy a többiek utolérhessék. Valami hasonlóért kapott két évvel korábban Schumacher büntetést, amely büntetés figyelmen kívül hagyása miatt végül ki is zárták abból a versenyből. Meg még néhányból később.

Az rajtnál azonban ismét Villeneuve volt a favorit. Rendkívül jól reagált a lámpák kialvására, de a kerekei kipörögtek. A két Ferrari keményen támadta őt és csapattársát. Az első kanyarig minden rendben volt, ott azonban Damon Hill a kigyorsításkor túl kövér gázt adott. A kerekei kipörögtek, ő pedig harcolt, nehogy máris itt az elején egy csúfos kiperdüléssel búcsúzzon a versenytől. Egészen olcsón megúszta, mindössze a két Ferrari autózta körbe.

Mindez semmi ahhoz képest, ami ez után történt. Mika Hakkinen, aki mondhatni a halálból tért vissza a versenypályákra, egy kicsit optimistán támadott ott, ahol idén Schumacher és Heidfeld ütközött. Mika erőset fékezett és balra behúzódott, ami miatt mindenki hamarabb lassítani kényszerült. Brundle későn reagált, és felfutott az előtte lévő Herbertre. Olyan volt ez, mint az a 2001-es eset, amikor Villeneuve átugratott Ralf Schumacheren. Martin Brundle hatalmasat repült, és amikor az autója a földre érkezett, azonnal kettétört.

A versenyt megállították, hiszen a bukótér is és a pálya is tele volt a roncsok darabjaival. Brundle-t betették egy autóba és visszavitték a boxába. A nem éppen fiatal brit versenyző azonnal rohanni kezdett a pálya hátsó része felé. Mint kiderült, a Forma 1 professzorához igyekezett bejelenteni, hogy neki aztán az ég adta világon semmi baja és szeretne visszaülni az autójába, hogy újra rajthoz állhasson. Professzor Sid Watkins egy picit elgondolkodott, majd „zöld jelzést” adott. Brundle, aki egy jómódú üzletember –Toyotákat árult Angliában- szépen megköszönte és ismét rohanni kezdett. Természetesen vissza a boxba a tartalék autóért. A közönség pedig tombolva ünnepelte a bátorságot.

Elérkezett a második rajt ideje, ahol szinte egy az egyben megismétlődtek az események. A különbség csak annyi, hogy az első kanyarnál Hill nem tolta túl a gázpedált és megtartotta második helyét. Damon innentől kezdve árnyékként követte fiatal riválisát. Általában egy másodperces hátránnyal, de ott loholt Villeneuve mögött.

Kettejük közül Jacques volt az, aki először állt be a boxba, ami ugye azt jelenti, hogy ellenfele a könnyű autóval gyorsabban halad majd a pályán. Ráadásul volt egy kis probléma a hátsó kerekekkel is, ami miatt időt vesztett a boxban.

Hill két körrel tovább tudott kinn maradni a pályán, és ha csak egy hajszállal is de csapattársa elé tudott visszajönni. Villeneuve azonban nem lenne Villeneuve, ha ezt a hajszálnyi különbséget nem akarta volna azonnal ledolgozni.

Az első kanyar utáni egyenesben rámászott a brit hátára, aki a pozícióját védendő a belső ívre húzódott. Hősünk gondolt egyet és nagyobb íven fordult, hogy sokkal nagyobb sebességgel gyorsíthasson ki. Az ötlet bejött. Hill nem tudott mit tenni, kénytelen kelletlen, de engedni kényszerült.

Ettől kezdve felpörögtek az események. Michael Schumacher, aki végig a dobogóért harcolt, a 33. körben feladni kényszerült a küzdelmet. Az élen pedig tovább folyt a küzdelem, amiben ezúttal Hill volt a főszereplő, hiszen tőle szokatlan módon igen keményen támadta márkatársát.

Nem egyszer kerültek olyan helyzetbe, amit vélhetően Frank Williams már nézni sem tudott a monitorokon. Nem szólt azonban rájuk, hagyta, hogy szórakoztassák egymást és a közönséget.

A Schumacher kiesését követő körben Villeneuve olyan nyomás alatt volt, hogy elvétette az első kanyart. Mindössze tizedeket vesztett, de mivel az imént elhagyott célvonalnál csak 533 ezredmásodperc volt az előnye, érthető, hogy a kicsúszás után Damonnal kerék a keréken érkeztek a második kanyarhoz.

A szituáció ugyan az, mint a boxkiállás után, a különbség csak annyi, hogy ezúttal Jacques védte a belső ívet és, hogy Hill hiába próbálkozott, nem tudott fogást venni rajta. Ezek után úgy tűnt, megmarad a sorrend, de öt körrel a vége előtt egy érdekes táblát mutattak az élen állónak a boxutcából.

„Slow”-„Lassíts!” jött az üzenet. Kiábrándító lehet egy ilyen verseny utolsó köreiben ezt a táblát megkapni, de Jacques „vette az adást”, és a következő kanyarban -ahol ezen a versenyen többször is összecsapott csapattársával- elengedte Hill-t és ezzel elvesztette a versenyt.

Mint később kiderült, a motorért felelős emberek aggódtak, hogy az erőforrás idő előtt megadja magát. Villeneuve motorában az olajnyomás ugyanis egyre alacsonyabb lett, mióta átdobálta autóját az első kanyarban lévő füves részen. Damon autóján lévő fehér festés sárgára változott, tehát egyértelműen látszott, hogy „eresztett” a hatos rajtszámú Williams.

Jacques mindezek ellenére nem volt túlzottan maga alatt: „Természetesen nem vagyok boldog, hogy a végén elvesztettem a futamot, de mindenképpen jól szórakoztam. Jót csatáztam Damonnal, amit mindketten élveztünk, és megmutathattuk, hogy milyen erős csomaggal rendelkezünk. Nincs miért aggódnom.”

Jacques Villeneuve bemutatkozása tehát igen érdekesre sikeredett. Majdnem megcsinálta a mesterhármast, hiszen megszerezte az első rajtkockát, megfutotta a verseny leggyorsabb körét, és majdnem nyert is.


Néhány adat a hétvégéről Jacques Villeneuve szempontjából:

Az új pályát tanulandó két plusz edzést iktattak be a szervezők.

1. ismerkedő edzés 4. hely. +1.840

2. ismerkedő edzés 1. hely.

Első szabadedzés 2. hely. +0.237

Második szabadedzés 1. hely

Kvalifikáció 1. hely

Bemelegítő edzés 9. hely +1.068 (Motorprobléma)

Verseny 2. hely +28.020

A verseny leggyorsabb körét Jacques Villeneuve futja:
1.33.421 (27. kör)