1989-re változatlanul Senna és Prost maradt a McLaren két versenyzője, azonban az év elején még senki nem sejtette, hogy ez az idény kapcsolatuk mélypontját fogja hozni.

A szezon március 26-án Rio de Janeiróban kezdődött. Senna megszerezte a pole-t, ám a versenyen az első körben összeakadt Gerhard Bergerrel (Ferrari) és Riccardo Patresével (Williams-Renault), amikor egyszerre hárman próbáltak befordulni ugyanabba a kanyarba. Senna hátraesett és csak a tizenegyedik helyen ért célba. Némi meglepetésre Nigel Mansell (Ferrari) nyert Prost előtt.

A vihar, amelynek fellegei már régóta gyülekeztek a Forma-1 egén, Imolában tört ki. Látszólag a versenyen semmi különös nem történt - Berger balesetén kívül, amelyet a Tamburello-kanyarban szenvedett el és amely ugyan rettenetesnek tűnt, ám az osztrák viszonylag könnyedén megúszta. Az új rajttól Prost jött el jobban, de a pole-ból induló Senna a Tosa-kanyarban megelőzte és vissza sem nézve simán nyerte a versenyt. Hogy valami mégsem volt rendben, az a futam után derült ki, amikor hiába várták Prostot a sajtótájékoztatón. A francia dühös volt. Mint kiderült felháborodásának az volt az oka, hogy szerinte Senna becsapta őt. A verseny előtt ugyanis megállapodtak abban, hogy amelyik McLaren-pilóta először ér az első kanyarba, azt a másik nem támadja. Prost szerint ezt a megállapodást rúgta fel Senna, amikor a Tosában mégis elment mellette.

Ayrton máshogy gondolta. Elismerte, hogy valóban volt közte és Prost között ilyen megállapodás - sőt, már az előző évben is többször, amelyet mindig mindketten betartottak - de félreértésről beszélt. Ayrton elmondta, hogy az első rajt után ugyan Prost indult jobban, de ő (Senna) volt előrébb az első kanyarban. A második rajtra pedig - szerinte - már nem vonatkozott a megállapodás...

Prost ezzel egyáltalán nem értett egyet, Ron Dennis pedig nyomást gyakorolt Sennára, hogy kérjen elnézést a franciától, aki meg is tette ezt - igaz, később elmondta, hogy nem meggyőződésből, pusztán a békesség kedvéért. Békesség azonban nem volt. Prost egy francia lapban azt találta nyilatkozni, hogy Senna egy "nem becsületes ember". Senna nem kívánt nyilatkozatháborúba bocsátkozni, de valami itt megszakadt kettejük között. Mindketten kijelentették, hogy a hivatalos és szükségszerű érintkezésen kívül nem akarnak többet a másikról hallani.

A Monacói Nagydíjon Senna mindentől függetleníteni tudta magát és szenzációs körrel szerezte meg a pole-t, majd sima rajt-cél győzelmet aratott Prost előtt. Mexikóban ugyanez volt a "menetrend" - azzal a különbséggel, hogy Prost most csak ötödik volt. Phoenix-ben újra Sennáé volt az első rajtkocka - immár 34. alkalommal pályafutása során, amivel megdöntötte Jim Clark addig fennálló rekordját.
A versenyt azonban nem fejezte be. Prost nyert Patrese és Eddie Cheever (Arrows-Judd) előtt.

A Kanadai Nagydíjon Ayrton klasszis teljesítményének lehettek tanúi a nézők. A futam esőversenyként indult, de szinte azonnal a verseny elején elállt és Ayrton a negyedik körben már a boxban is volt slick-gumikért. Az első helyről állt ki és az ötödikre állt vissza. Ekkor újra elkezdett esni az eső. Senna ennek ellenére gyorsabb volt, mint azok, akik még mindig esőgumikon hajtottak előtte! Aztán egyre sűrűbbé vált az eső és Ayrtonnak muszáj volt esőgumikért bemenni a boxba a 21. körben. A hatodik helyre állt vissza, egy perces hátrányban a vezető Patrese mögött. De Patrese még nem volt kinn a boxban. Amikor kiment, akkor már csak Derek Warwick (Arrows-Judd) autózott Ayrton előtt, akit aztán megelőzött és pillanatokon belül fölényes vezetést szerzett. Három körrel a verseny vége előtt azonban motorja felmondta a szolgálatot, így végül Thierry Boutsen (Williams-Renault) nyert Patrese és Andrea de Cesaris (Dallara-Ford) előtt. Prost szintén a kiesettek között volt.

Paul Ricard-on Prost indult az élről, Senna mellőle, ám az első körben váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Prost nyert Mansell előtt.
Silverstone-ban Sennáé az első rajtkocka és vezetett is öt körrel a futam vége előttig, amikor is váltóhiba miatt kicsúszott. Prost nyert, megint Mansell előtt.

Hockenheimban újra Senna indult az élről, de a versenyen ezúttal neki kellett a szerencse a győzelemhez Prosttal szemben: a francia három körrel a verseny vége előtt még vezetett, amikor váltóhibája támadt és lassítania kellet. Senna így arathatta le a győzelmet, de Prost azért a második helyet még meg tudta tartani.

A Magyar Nagydíj Mansell nagy napját és pályafutása egyik legjobb versenyét hozta: az első kör után az angol még nyolcadik volt, de aztán szisztematikusan felküzdötte magát és végül Ayrtont is remek manőverrel utasította maga mögé. Senna így második lett, Prost pedig negyedik.
Spa-ban pole következett Ayrton számára, majd rajt-cél győzelem a vizes pályán Prost előtt.

Monzában aztán megint beindult a politika. Kezdődött azzal, hogy Prost bejelentette, hogy év végén elhagyja a McLarent és a Ferrarihoz igazol. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott - sőt, az elsődleges szerepet játszotta - Sennával való megromlott viszonya. Aztán az időmérő edzésen Senna megszerezte az edzéselsőséget Prost előtt - majdnem két másodperces előnnyel! Ez már sok volt Prostnak! A francia nem akarta elhinni, hogy azonos bánásmód mellett ez lehetséges - annak ellenére, hogy azt készségesen elismerte, hogy Senna jobb edzésmenő nála. De nem ennyivel! Itt már másnak is kell lennie! Nem tett lakatot a szájára és azon meggyőződésének adott hangot, hogy a Honda továbbra is jobb motort szállít Sennának.

A McLaren ezt különböző sajtóközleményekben vehemensen cáfolta, de Prost még évek múltán is úgy gondolta, hogy Senna jobb elbánást, jobb felszerelést kapott nála. Azt is elmondta, hogy Monzára már annyira mélypontra került kapcsolata a csapattal, hogy miközben Senna két autót kapott húsz szerelővel, addig neki egy autó jutott négy-öt emberrel. A szerencse azonban mellette állt: Senna vezetett, amikor a 44. körben motorhiba miatt kiállni kényszerült. Prost nyert és demonstratíve az olasz közönségnek adta győzelmi trófeáját - miközben tudta, hogy Ron Dennis a csapat és nem a pilóta tulajdonának tekinti azt...

A Portugál Nagydíjon megint Sennáé volt a pole és kényelmesen vezetett, amikor egyszer csak Mansell tűnt fel mögötte és agresszíven előzni próbálta. Ütköztek és Senna kiesett. Szokásos versenybaleset, mondhatnánk, ám több volt annál: Mansellnek ugyanis akkor már nem kellett volna versenyben lennie, mivel korábban fekete zászlóval kizárták, mert a boxutcában tolatott. Senna rettentő dühös volt Nigelre, ám az angol váltig állította, hogy nem látta a fekete zászlót és fogalma sem volt róla, hogy ő már "nincs versenyben". Mansell pénzbüntetést kapott és egy versenyre szóló eltiltást, ám Ayrtont ez nem vigasztalta, hiszen tíz ponttól esett el egy ilyen "félreértés" miatt, önhibáján kívül. A versenyt egyébként Berger nyerte Prost előtt.

A Spanyol Nagydíj Jerezben sima ügy volt: Senna megszerezte a pole-t, majd a győzelmet. A hétvége krónikájához az is hozzátartozik, hogy a pénteki időmérőn Senna nem vett észre egy fekete zászlót és most ő kapott büntetést emiatt - ám ő csak pénzbüntetést...

Még két verseny volt hátra és Sennának mindkettőt meg kellett nyernie ahhoz, hogy megvédje világbajnoki címét Prosttal szemben. A Japán Nagydíj azonban ismét döntőnek bizonyult - akárcsak 1988-ban. A pole Sennáé volt, de Prost megelőzte a rajtnál és nagyon magabiztosan vezetett. Senna nem talált fogást rajta, de mindenképpen meg kellett próbálkoznia valamivel, ha világbajnok akart lenni. A 47. körben elszánta magát. A célegyenesben voltak, amikor Prost a pálya bal oldalára húzódott és bár a francia volt előrébb, Senna a pálya első jobb kanyarjában megpróbálta rákényszeríteni Alaint, hogy teljesen nyissa ki a "kaput" előtte. Lehet, hogy ez a taktikája a korábbiakban sokszor sikeres volt, ám ezúttal Prost nem volt ilyen szelíd - egyébként már a verseny előtt jelezte, hogy nem fogja megkönnyíteni többé Senna dolgát. Összeakadtak és kicsúsztak. Prost autója végleg megrekedt, ám Sennát megtolták és folytatta a versenyt. "Nyert", de utólag diszkvalifikálták a versenyből, mivel szabálytalan módon vett külső segítséget igénybe (leállt a motorja és úgy tolták be újra), ráadásul a sikánt is levágta. Prost ezzel világbajnok volt. Senna jellemző módon szilárdan hitt saját igazában és politikát, "összeesküvést" sejtett a háttérben (ne feledjük, a FISA-nak francia elnöke volt ekkor Jean-Marie Balestre személyében). A McLaren pedig óvást adott be - mint mondták nem azért, mert bármely versenyzőjükkel (jelen esetben Sennával) kivételezni akarnának, "csupán a tisztán látás kedvéért". Az óvást végül elutasították, sőt Senna 100 000 dolláros pénzbüntetést kapott és egy versenyre szóló eltiltást hat hónapra felfüggesztve.

Az 1989-es suzukai versenyen történtekről máig erősen megoszlanak a vélemények, Senna azonban megingathatatlanul hitte, hogy rút cselszövés áldozata lett és megfosztották a világbajnoki címtől. Akár igaza volt, akár nem, benne ez élt és ennek a jövőre nézve is voltak következményei: innentől kezdve ugyanis feljogosítva érezte magát, hogy az elszenvedett sérelmet valamikor "megtorolja" Proston...

Az utolsó versenyen, Adelaide-ben Senna még megszerezte a pole-t, ám a verseny felejthetőre sikerült: a zuhogó esőben Ayrton előbb megpördült, majd miután visszaállt, hátulról nekiment a lekörözendő Martin Brundle (Brabham-Judd) autójának.

Az 1989-es év a Forma-1 történetének egyik legelkeseredettebb harcát hozta két gigász között. Végül ezt a csatát Prost nyerte 76 ponttal, Senna pedig 60 ponttal, hat futamgyőzelemmel és tizenhárom pole pozícióval a második helyen végzett. A McLaren-Honda fölényesen nyerte a konstruktőrök versenyét, de egyik pilótájuk sem volt elégedett. Még a világbajnok Prost is pályafutása legrosszabb szezonjának nevezte az évet...

Visszavágó - 1990

Az 1990-es szezont új csapattárssal, az osztrák Gerhard Bergerrel kezdte Senna, akivel messzemenően jobb viszonyt alakított ki a későbbiekben, mint Prosttal. Alain a Ferrarihoz ment, hogy megpróbálja Maranellóba vinni az egyéni világbajnoki címet - 1979 óta először.

Az év első futamán az amerikai Phoenixben némi meglepetésre Berger gyorsabb volt Sennánál az időmérő edzésen. A versenyen azonban Ayrton visszavágott és győzött az ifjú tehetség, Jean Alesi (Tyrrell-Ford) és Thierry Boutsen (Williams-Renault) előtt.

Hazai pályán, a brazíliai Interlagosban Ayrton megszerezte az első rajtkockát, ám a versenyen be kellett érnie a harmadik hellyel Prost és Berger mögött. Imolában ismét övé volt a pole, de kiesett. Riccardo Patrese (Williams-Renault) nyert Berger és Alessandro Nannini (Benetton-Ford) előtt. Aztán jött egy tökéletes monacói hétvége Senna számára: pole, leggyorsabb kör, futamgyőzelem Alesi és Berger előtt. Montrealban megint Ayrtoné volt a pole és a futamgyőzelem Nelson Piquet (Benetton-Ford) és Nigel Mansell (Ferrari) előtt. Mexikóvárosban Prost nyert Mansell és Berger előtt, míg Senna kiesett. Alain Paul Ricard-on és Silverstone-ban is folytatta győzelmi sorozatát, Senna pedig mindkét alkalommal a harmadik helyen végzett. De aztán újra beindult a szekér: első rajtkockát szerzett és nyert Hockenheimban Nannini és Berger előtt, második lett a Hungaroringen Boutsen mögött, majd pole-t szerzett Spa-ban és Monzában és mindkét versenyt meg is nyerte Prost előtt. Estorilban Mansell nyert, Senna második lett, Prost harmadik. Jerezben Ayrton pole-t szerzett, de a versenyen kiesett és Prost nyert. Így jutottunk el ismét Suzukáig egy olyan szezonban, amikor a McLaren-Honda előnye már koránt sem volt olyan meggyőző, mint a megelőző két évben: óriási léptekkel haladt előre a Williams-Renault és úgy tűnt Prost is jó szolgálatot tesz a Ferrarinál. Olyannyira jót, hogy két versennyel a szezon vége előtt még versenyben volt a világbajnoki címért Sennával.

Suzukában aztán megint kitört a botrány. A pole pozíciót Senna szerezte meg, mellőle Prost rajtolhatott. A versenyen azonban a francia lerajtolta Ayrtont és ekkor a brazil "nemes" egyszerűséggel hátulról belement a Ferrariba, aminek következtében mindketten kiestek a versenyből. Ezzel Senna lett a bajnok. Sportszerűtlen cselekedet? Nos, büntetést ugyan nem kapott érte, de évekkel később Senna elismerte, hogy szándékosan tette, amit tett, bár most is - mint oly gyakran - egészen sajátos magyarázattal ideologizálta meg a történteket, amely újfent rávilágított öntörvényű gondolkodásmódjára. Szerinte ugyanis nem ő okozta a balesetet, hanem közvetett módon a FISA francia vezetője, Jean-Marie Balestre....

Senna ugyanis csapattársával, Bergerrel az időmérő edzés előtt elment Balestre-hez, mert szerintük a pole helye a pálya kedvezőtlenebb oldalán volt és szerették volna elérni, hogy ezt megváltoztassák. Balestre ebbe beleegyezett, de amikor Senna szerezte meg a pole-t, mégsem engedte meg a változtatást. Senna ezen rettenetesen felháborodott és sajátos "bosszúra" készült: eldöntötte, hogy ha Prost rajtol jobban, akkor MINDEN ÁRON meg fogja akadályozni hogy az első kanyarba előbb érjen be, mint ő. És így tudta megakadályozni...
Hogy Senna ezt előre kitervelte az azonban csak egy évvel később derült ki, amikor egy interjúban beismerte. Akkor, 1990-ben még megoszlottak a vélemények arról, hogy kinek a hibája volt.

Akárhogyan is, a világbajnoki cím - immár másodszor - az övé volt. Az utolsó versenyen, Adelaide-ben még szerzett egy pole-t, de nem fejezte be a futamot. Összpontszáma így is 78 volt - a második helyezetté, Prosté 71 - szerzett hat futamgyőzelmet és tíz pole pozíciót.

Senna legszebb világbajnoki címe? - 1991

Ayrton 1991-re is maradt a McLarennél, csapattársa pedig továbbra is Berger volt, akivel időközben barátsággá mélyült kapcsolata. A Honda erre a szezonra kifejlesztett egy V12-es motort, amitől több lóerőt vártak, mint a V10-estől. Amikor azonban Senna kipróbálta az új motort elégedetlen volt vele és arra panaszkodott, hogy a Honda megrekedt a fejlődésben. Nem így tűnt, amikor Ayrton az év első négy versenyéből (Phoenix, Interlagos, Imola, Monte-Carlo) négyen pole-ból indult és mind a négyet meg is nyerte....

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a Williams-Renault-k - amelyek versenykörülmények között felvehették volna a versenyt Sennával - ekkoriban még megbízhatatlanok voltak és az első négy versenyen mind Nigel Mansell (aki ekkorra visszatért a Ferraritól a Williamshez), mind Riccardo Patrese csak fejenként egyszer ért célba. De azt mégis érzékelni lehetett, hogy még meggyűlhet velük Senna baja, mert az autó nagyon gyors és egyre fejlődik....

Montreal újra a Williams-ek balszerencséjéről szólt, de most ebből Senna sem tudott profitálni. Patrese indult a pole-ból, ám vezető pozícióban defektet kapott és egy kör hátrányba került. Mansell autója az utolsó körben állt le, így Nelson Piquet (Benetton-Ford) ölébe hullott a győzelem. Senna - aki a harmadik rajtkockából vágott a versenynek - elektronikai problémákkal kényszerült kiállni.

A Mexikói Nagydíjon Ayrton ismét a két Williams mögül indulhatott. A rajtnál Senna megelőzte az élről induló Patresét, ám Jean Alesi (Ferrari) meg őt előzte meg. Aztán a brazil feljött a második helyre Mansell mögé, amikor remek csatában maga mögé utasította Alesit. De a 11. körben Patrese is befogta őt és elment mellette. Az olasz végül saját csapattársát is megelőzte és nyert. Senna harmadik lett Mansell mögött és elismerte, hogy nem tudott mit kezdeni a Williamsek erőfölényével.

A Francia Nagydíjat 1991-ben rendezték először Magny-Cours-ban. Senna ismét a harmadik rajtkockát szerezte meg Patrese és Alain Prost (Ferrari) mögött. A verseny végére is maradt harmadik Mansell és Prost mögött. Silverstone-ban Ayrton a második helyről indult Mansell mögül. Tartotta ezt a második helyet - bár Nigellel szemben nem volt esélye. Aztán az utolsó körben elfogyott az üzemanyag az autójából. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány pontot megmentett azzal, hogy így is a negyedik helyen klasszifikálták. A levezető körben nagyon sportszerű pillanatnak lehettek tanúi a nézők, amikor Mansell felvette és saját autóján vitte be a parc fermébe.

Annál kevésbé sportszerű pillanatok következtek Hockenheimban! Senna a második helyről indult Mansell mögül, majd a versenyen Patrese is elé került és a két Williams újfent külön ligát képviselt. Senna a harmadik helyért küzdött a mögötte haladó Prosttal. A francia nyolc körrel a futam vége előtt előzésre szánta el magát. Senna azonban sosem adta könnyen a bőrét - különösen nem Prostnak! Ezúttal is nagyon keményen csaptak össze: amikor Alain balról Senna mellé ért. Ayrton azonban elkezdte felé húzni az autót, amiből ütközés lett és Prost kiesett. Végül Senna sem szerzett pontot, mert az utolsó körben megint elfogyott az üzemanyaga és csak a hetedik helyen klasszifikálták. De a verseny fő témáját mégis maga az ütközés biztosította és a sajtónyilatkozatokban "természetesen" mindkét fél a másikat vádolta. Aztán a Magyar Nagydíj előtt újságírók előtt közösen megnézték a hockenheimi felvételeket és Prost a csatabárd elásását javasolta.

A Hungaroringen Sennáé volt a pole. A rajtnál visszaverte Patrese támadását és végig megőrizve vezető helyét győzött. Spa-ban ismét megszerezte az első rajtkockát, de a futamgyőzelemhez a szerencsére is szüksége volt: kezdetben Prost támadta, de a francia motorhiba miatt kiállt. Aztán a kerékcseréknél Mansell és Alesi is Ayrton elé került, de Nigel a 22. körben elektronikai hibával, Jean pedig a 30. körben motorhibával kiállt. A világbajnokságban ez a két győzelem nagy lökést adott Ayrtonnak: a Belga Nagydíj után 71 pontja volt, míg a második helyen álló Mansellnek csak 49 - és még öt verseny volt hátra.

Monzában újra Ayrtoné volt az első rajtkocka, de a versenyen Mansell megelőzte. Senna második lett a brit mögött, de még így is volt 17 pont előnye. Ráadásul a Williams csapat döntő hibát követett el Estorilban: a rajt után Patrese, Mansell, Berger, Senna volt a sorrend. Mansell később megelőzte Patresét és vezetett. Amikor kiment kerékcserére, rosszul rögzítették jobb hátsó kerekét és az elgurult még a boxutcában. Ekkor szerelői utánarohantak és feltettek neki egy másik abroncsot - igen ám, de ez a boxutca olyan területén történt, ahol ez tilos, így Nigelt diszkvalifikálták a versenyből. Senna második lett Patrese mögött, de ezzel is 23 pontnyira növelte előnyét Mansellel szemben - ami három futammal a világbajnokság vége előtt szinte már behozhatatlan volt.

Jerezben Berger megverte Sennát - és másokat is - az időmérőn és megszerezte a pole-t. Ayrton a harmadik helyről indult. A verseny elején Berger megtartotta az első helyet, miközben Senna Mansellel csatázott a másodikért. A boxban Senna megelőzte Mansellt, sőt Bergert is, de taktikai okokból elengedte csapattársát. Úgy gondolta, hogy amíg ő feltartja Mansellt és "elcsatázgatnak", addig Berger egérutat nyer és ha Nigel valahogy megelőzné őt, akkor sem lenne könnyű nyernie, mert addigra Gerhard már annyira nagy előnnyel vezetne. Márpedig Mansellnek égetően szüksége volt mind a 10 pontra ahhoz, hogy megtartsa világbajnoki esélyeit. Végül azonban nem Senna terveinek megfelelően alakult a futam, mert a brazil kipördült Mansell elől a 13. körben és visszaesett a hatodik helyre, később pedig Berger is kiesett, így mégis csak Nigelé lett a győzelem, Senna pedig ötödik lett. De már csak két verseny volt és Ayrton még mindig 16 pontos előnyben volt, ami azt jelentette, hogy Suzukában Mansellnek nyernie kellett.

A Japán Nagydíjon újra Berger indulhatott az élről, Senna pedig a második rajtkockából. A terv hasonló volt, mint Jerezben. Berger elmegy, Senna pedig mepróbálja tartani Mansellt, hogy minél távolabb kerüljön a 10 ponttól. Ez így is volt a 9. körig, amikor Nigel előzésre szánta el magát, ám abban a pillanatban hirtelen kicsúszott - bele a gumifalba. Ayrton Senna háromszoros világbajnok! A verseny hátralévő részében kicsit még versenyzett Bergerrel, aki kímélendő az autóját lelassított. Senna ekkor elment mellette, de később eszébe jutott a verseny előtti megállapodásuk: az nyer, aki a verseny első körében vezet. Ekkor Ayrton megkérdezte Ron Dennist, hogy mi legyen és a csapatfőnök is arra utasította, hogy engedje maga elé Gerhardot, akinek ez volt az első győzelme a szezonban.

Senna egy nagyon elit társaság tagja lett ezen az 1991. október 20-án: Jack Brabham, Jackie Stewart, Niki Lauda, Nelson Piquet és Alain Prost - ők alkották a háromszoros világbajnokok klubját addig és ennél több titulussal csak a nagy Juan Manuel Fangio rendelkezett, de az egy teljesen más világ volt.

Még egy verseny hátra volt Adelaide-ben: Senna pole-t szerzett és vezetett, de az eső miatt a 15. körben "lefújták" a futamot. A csonka versenyen csak az eredeti pontszámok felét kapták meg a helyezettek, így Senna végül is 95 ponttal lett világbajnok 1991-ben. Szerzett hat futamgyőzelmet és nyolc pole-t. Sokak szerint talán ez volt Ayrton legmeggyőzőbb világbajnoki címe, hiszen ekkor már nem alatta volt a leggyorsabb autó. Igaz, sejteni lehetett, hogy ha a Williams-Renault-k egy kicsit megbízhatóbbak lesznek, akkor már majd Senna sem bírhat velük....

Lehengerlő Williams-Renault-k - 1992

Az 1992-es szezon a dél-afrikai Kyalamiban kezdődött. Az időmérő edzésen Mansell szerezte meg az első rajtkockát, Senna a második helyről indult. A versenyen a Williamsek senkinkek nem hagytak esélyt: Mansell elhúzott és rajt-cél győzelmet aratott, mögötte pedig Patrese ért célba, aki játszi könnyedséggel előzte meg Bergert és Sennát a verseny elején. Senna harmadik lett - ez volt a legtöbb, amit elérhetett.

Mexikóvárosban Ayrton balesetet szenvedett a pénteki időmérőn, melynek következtében még szombaton is sántított. A hatodik helyre kvalifikálta magát, de a verseny rajtjánál feljött a harmadik helyre a két Williams mögé, de aztán kuplungproblémák miatt kiesett. Mansell nyert Patrese és az újonc Michael Schumacher (Benetton-Ford) előtt.

Interlagosban a két Williams ismét verhetetlen volt az időmérőn. Senna a harmadik rajthelyet szerezte meg és aztán nagyot küzdött Schumacherrel, aki végül megszerezte a harmadik helyet, de nagyon dühös volt a 17. körben kiálló Sennára (motorhiba). A fiatal német ugyanis úgy érezte, hogy Senna sportszerűtlen módon "szórakozott" vele, amikor utolérte úgy, hogy ahol nem lehetett előzni érthetetlen mértékben lelassított, majd az egyenesekben ismét felgyorsított, hogy kihozza a ritmusból. Ayrton később a Honda motor kihagyásaival magyarázta ezeket a "manővereket".

Barcelonában megint hengerelt Mansell. Mögötte Patrese, Schumacher, Senna volt a sorrend. Ebből a négyesből ketten kicsúsztak az esőverseny végéig: Patrese és Senna. Imolában Ayrton harmadik lett - "természetesen" Mansell és Patrese mögött. Monacóban Mansell, Patrese, Senna volt az első három a rajtrácson. Senna hamar megelőzte Patresét, Mansell azonban egy másik ligában autózott és 20 kör után már 15 másodperccel vezetett. A 30. körben azonban beütött a krach az angol számára: gumidefekt. Be kellett iktatnia egy extra kerékcserét, így Senna át tudta venni tőle a vezetést. Nigel üldözőbe vette Ayrtont és bár a verseny végére utolérte, megelőzni nem tudta: Senna 0,215 másodperces előnnyel nyert. Mansell pedig először kapott ki 1992-ben, ugyanis addig az összes versenyt megnyerte a szezonban.

Montrealban Senna megszerezte első - és egyetlen - pole pozícióját 1992-ben. A rajtnál is megtartotta vezető helyét, noha Mansell keményen támadta. Végül az angol volt az, akinek beletört a bicskája a dologba: a 14. körben kicsúszott, amikor megpróbálta megelőzni Ayrtont. Senna a 37. körig az élen autózott, amikor elektronikai hiba miatt kiállni kényszerült. Csapattársa, Berger nyert.

Magny-Cours-ban a fiatal - és még forrófejű - Schumacher vetett véget Ayrton versenyének, amikor a rajt után hátulról belészaladt. Később új rajtot rendeltek el (Schumacher indulhatott, Senna nem) és a rajtrácson Ayrton odament a némethez, hogy elmondja neki véleményét a dologról. A fiatal német nyilvánvalóan mércének tekintette Sennát és emiatt néha nagyobb vehemenciával támadta a kelleténél. Mivel a versenyt ismét Mansell nyerte Patrese előtt, a világbajnokság gyakorlatilag lefutottnak volt tekinthető.

Silverstone-ban Mansell és Patrese szokás szerint külön kategóriában versenyzett, Senna pedig a harmadik helyért csatázott régi Forma-3-as vetélytársával, Martin Brundle-lel (Benetton-Ford), míg ki nem esett erőátviteli problémák miatt.

Hockenheimban Senna a harmadik helyről indult Mansell és Patrese mögül. Mindkét Williams kiment kerékcserére, míg Senna boxkiállás nélkül ment végig. A kerékcsere után Mansell és Patrese is Ayrton mögé került. Nigel utolérte és megelőzte a brazilt, ám Patrese nem bírt vele és néhány körrel a verseny vége előtt kipördült egy előzési kísérletnél. Ayrton második lett.

A Magyar Nagydíjra már úgy érkezett Nigel Mansell, hogy azon a versenyen bebiztosíthatja világbajnoki címét. Az 1992-es szezonnak ezzel gyakorlatilag vége volt, de a helyezkedés "93-ra már elkezdődött a kulisszák mögött. A Williams-Renault kétségtelenül messze a legjobb autó volt, így Frank Williams nagyon kényelmes helyzetbe került csapatfőnökként: jobbnál-jobb pilóták versenyeztek a kegyeiért - pontosabban a két pilótaülésért. Mansell természetesen szeretett volna maradni, de az 1992-t "önkéntes számüzetésben" töltő Prost is tárgyalt a Williamsszel és Senna is szeretett volna átülni a verhetetlen autóba. Mansellnek azonban kifelé állt a rúdja, mivel 23 millió dolláros fizetést követelt, amelyet Frank Williams "kissé" soknak tartott, amikor mások sorban állnak az ő autóiért. Ráadásul Nigel szeretett volna továbbra is első számú pilótának kijáró elbánásban részesülni - amit Frank Williams egy Prost vagy egy Senna mellett nyilvánvalóan nem garantálhatott. A Hungaroringen a pletykák arról szóltak, hogy Prost már megállapodott a csapattal és ez rossz hír volt Sennának. Nem mintha Ayrton nem lett volna hajlandó újra Alain mellett versenyezni, hanem épp fordítva: Prost állítólag kikötötte szerződésében, hogy Senna nem lehet a csapattársa. Pedig Ayrton a Magyar Nagydíj előtt azt mondta, hogy hajlandó lenne, akár ingyen is versenyezni a Williamsnél. De már túl késő volt - Prost ekkor már aláírt a csapathoz.

A mogyoródi versenyen Senna a harmadik rajtkockából indult Patrese és Mansell mögül. A rajtot Nigel nagyon rosszul kapta el és visszacsúszott a negyedik helyre Senna és Berger mögé. Patrese kényelmesen vezetett, ám a 39. körben kipördült, így Senna került az élre. Mansell közben defektet kapott és a kerékcsere miatt visszaesett a hatodik helyre. Ám legalább másodiknak kellett lennie ahhoz, hogy már Magyarországon világbajnokká koronázzák, így őrül tempót diktálva végül is feljött Senna mögé. Ayrtont azonban már nem tudta utolérni, így a brazilé lett a futamgyőzelem. Ezen a napon azonban ezt talán nem bánta annyira Mansell, hiszen végre megszerezte első világbajnoki címét.

Spa-Francorchamps-ban Ayrton kockáztatott és ez most nem jött be. A verseny szemerkélő esőben indult, de ahhoz nem volt elég vizes a pálya, hogy esőgumikon kezdjenek. Azonban később egyre erősödött az eső, így szép lassan mindenki kiment a boxba kereket cserélni. Kivéve Sennát és Gianni Morbidellit (Minardi-Lamborghini). Talán Ayrton arra számított, hogy eláll az eső és akkor behozhatatlan előnyhöz jut. Vagy esőmenői képességeiben bízott annyira, hogy azt hitte száraz gumikon is meg tudja védeni pozícióját a vizes pályán? A póker mindenesetre nem jött be és a 15. körben neki is meg kellett magát adnia az időjárásnak: ő is bement esőgumiért és a tizenharmadik helyre állt vissza. Innen a verseny végéig az ötödik helyre küzdötte fel magát, miközben Michael Schumacher első futamgyőzelmét aratta.

Monzában Ayrton szerencsés győzelmet aratott. Mansell indult az élről, Senna mellőle. A rajtnál Alesi megelőzte a brazilt, ám Senna már az első sikánban visszaelőzött. Patrese a negyedik helyen autózott, ám pillanatok alatt feljött, megelőzte Sennát is, Mansell pedig - ezzel megköszönve egész éves segítségét - elengedte. De Riccardo nem tudott élni a lehetőséggel, mert műszaki hiba miatt visszaesett és végül az ötödik helyen fejezte be a versenyt. Mansell hidraulikai problémákkal állt ki, így már Senna volt az élen és aztán nyert is.

Portugáliában Senna harmadik lett Mansell és Berger mögött. A verseny utáni sajtótájékoztatón Prost volt a téma, illetve az a szerződés, amelyet a Williamsszel aláírt 1993-ra és amelyben megvétózta Senna szerződtetését. Ayrton hangot adott azon véleményének, hogy ha Prost igazán nagy bajnok lenne, akkor bárkit maga mellé engedne csapattársnak, így azonban csak a könnyű sikerre törekszik.

Két verseny volt még hátra: Senna Suzukában motorhibával esett ki, Adelaide-ben pedig hátulról belement Mansellbe. Végül 50 ponttal a negyedik helyen zárta az 1992-es világbajnokságot Mansell, Patrese és Schumacher mögött. Nyert három versenyt és szerzett egy pole pozíciót. De még mindig nem volt szerződése 1993-ra....

Búcsú a McLarentől - 1993

Ayrton 1992 decemberében elment az Egyesült Államokba, hogy kipróbáljon egy Penske IndyCar autót. Felmerült benne, hogy esetleg Mansellhez hasonlóan ő is a tengerentúli sorozatban folytatja. A tesztelés jól ment, ám Roger Penske végül mégis Emerson Fittipaldit és a kanadai Paul Tracy-t szerződtette.

Aztán Senna kipróbálta az új McLarent is, amely a Honda kiválása után most V8-as Ford motort kapott. Végül úgy döntött, hogy indul az 1993-as világbajnokságban, de nem egy egész szezonra írta alá szerződését Ron Dennis csapatával, hanem versenyről versenyre hosszabbította azt meg. Csapattársa az amerikai Michael Andretti lett.

A McLarennek egyébiránt volt egy gondja új motorpartnerével: a Benettonnak exkluzív szerződése volt a Forddal, mivel a tesztelés nagy részét ők végezték és ők vették ki legjobban a részüket a fejlesztési munkából, ők látták el a legtöbb adattal a motorgyárat. Cserébe ők választhattak először a rendelkezésre álló motorok közül, a McLaren csak utána következhetett. Ron Dennis ugyan megpróbálta rávenni a Fordot, hogy kapjanak azonos bánásmódot a Benettonnal, de amikor Flavio Briatore (a Benetton csapatfőnöke) felhívta figyelmét arra, hogy ez esetben az is elvárható, hogy ők is ugyanolyan mértékben bocsássák a Ford rendelkezésére adataikat, mint a Benetton, akkor Dennis inkább elállt követelésétől. Ugyanis már ekkor tudta, hogy a Ford számukra csak amolyan szükségmegoldás és saját exkluzív motorpartnert keresnek.
A McLarennek azonban így is volt egy előnye a Benettonnal szemben: méghozzá az, hogy ők már a szezon kezdetétől fogva rendelkeztek az új "csodafegyverrel", a kipörgésgátlóval, miközben a Benetton csak Monacótól tudta azt bevetni.

Az év első versenyén, Kyalamiban Prost indulhatott az élről Senna elől, de a francia a rajtnál visszaesett a harmadik helyre Ayrton és saját csapattársa, Damon Hill mögé. Aztán Hill megpördült, Prost pedig a 23. körben megelőzte Sennát, majd nem sokkal később Schumacher is így tett. A második helyet azonban Senna vissza tudta szerezni a némettől a boxban. Amikor Schumacher a 40. körben ismét támadta, összekoccantak és a Benetton pilótája kiesett. Ayrton viszont végig megőrizte a második helyet Prost mögött.

Interlagosban Senna a második sorból indulhatott. Prost rögtön elhúzott és kényelmesen vezetett, míg Senna a mögötte haladó Hillel bírkózott, aki végül megelőzte őt. Aztán Senna bement a boxba kereket cserélni, majd röviddel ezután egy "stop-and-go" büntetésre is, mert sárga zászlónál körözte le Eric Comast (Larrouse-Lamborghini). De aztán a többiek is kimentek kerékcserékre, Prost beleszaladt az előtte megpördülő Christian Fittipaldi (Minardi-Ford) autójába, utána volt egy Safety-Car-periódus is és a végén ebből az keveredett ki, hogy Hill vezetett Ayrton előtt. S ha már így összerázódtak Senna nem hagyta annyiban: megelőzte az angolt, szép diadalt aratott hazai közönsége előtt és nagyon boldogan ünnepelte ezt meg egy brazil diszkóban.

És aztán jött az 1993-as doningtoni verseny, az Európa Nagydíj - Senna pályafutásának talán legemlékezetesebb versenye. Egészen pontosan az első körről van szó! Prost rajtolhatott az élről az esőversenyen, Hill, Schumacher és Senna elől. Aztán zöldre váltott a lámpa. A két Williams-pilóta simán jött el a rajttól, mögöttük azonban nagy volt a tumultus: Karl Wendlinger (Sauber-Ilmor) meglökte Schumachert, ettől pedig a német Sennát koccantotta meg, de Ayrton megszerezte a negyedik helyet Prost, Hill és Wendlinger mögött. Aztán a Craner Curves nevű kanyarban Senna kívülről előzte meg Wendlingert, a Starkeys Bridge-kanyarban pedig már Hill mögött loholt és meg is előzte! Már csak Prost volt hátra: őt a Coppice-ban érte utól és a Melbourne-hajtűkanyarban előzte meg. Mindezt egyetlen körön belül, s ezt az egy kört Senna ezzel minden idők egyik legnagyszerűbb körévé tette!
A verseny ezután az angliai időjárás sorozatos tréfáiról szólt: hol elállt, hol eleredt az eső - bolondot csinálva ezzel a versenyzőkből és a csapatokból. Prost például összesen hatszor járt a boxban ezen a futamon! Senna azonban végig megőrizte hidegvérét, jó döntéseket hozott és nem utolsó sorban villámgyors volt, úgyhogy learatta élete talán legszebb diadalát Hill és Prost előtt!

Aztán újra belebocsátkozott a Forma-1-es "nagypolitikába", amikor elkezdett nyomást gyakorolni a Fordra azt állítva, hogy a Benettonnal nem lesz képes világbajnokságot nyerni, csak a McLarennel, ezért nekik kellene a jobb motort szállítaniuk. (Ne feledjük, hogy Senna ekkor vezetett a világbajnokságban. És azt sem, hogy a Benettonnak - bár jobb motorja volt - még nem voltak meg azok az elektronikai segédeszközei - kipörgésgátló - amelyek a McLarennek év eleje óta igen jó szolgálatot tettek, hiszen három versenyből három volt esőverseny és ott ezeknek a "ketyeréknek" különösen nagy a jelentőssége!) Akárhogyan is: ezeknek a nyilatkozatoknak végül is meg lett a gyümölcse, hiszen Silverstone-tól kezdve a McLaren is megkapta ugyanazt a hajtóművet, mint a Benetton. Addig azonban még volt hátra néhány futam.

Imolában Ayrton a második sorból indult és a vasárnap - a változatosság kedvéért - újabb esőversenyt hozott. Eleinte Hill vezetett, majd kipördült és Prost vette át a vezetést és később nyert is. Senna a 42. körben a második helyről esett ki a hidraulikai rendszer meghibásodása miatt. Spanyolországban a második sorból indult és harmadik volt a két Williams mögött, amikor Hill motorhiba miatt kiesett, így végül Arytoné lett a második hely Prost mögött.

Monacóban a Benetton először tudta bevetni a kipörgésgátlót, melynek eredményeképpen Schumacher második volt a rajtrácson Prost mögött, de Senna előtt. Alain kiugrott a verseny rajtjánál, így amikor megbüntették hátra esett. Schumacher vette át a vezetést és növelte előnyét Ayrtonnal szemben, de aztán hidraulikai probléma miatt kiállni kényszerült. Senna learatta hatodik monacói győzelmét, amivel megdöntötte Graham Hill addig fennálló rekordját (az angol öt alkalommal nyert a hercegségben).

Montrealban Senna csak a nyolcadik helyről indulhatott, de a versenyen annál vitézebbül küzdött. A rajt után már hatodik volt, aztán elkezdte a felzárkózást: előbb megelőzte Patresét (Benetton-Ford), majd Alesit (Ferrari). Hillel a boxban tette ugyanezt, de az élen haladó Prost befoghatatlan volt. Ayrton a második helyen autózott, amikor hét körrel a verseny vége előtt elektronikai hiba miatt kiesett.
Magny-Cours-ban - immár egész évre szóló McLaren-szerződéssel a zsebében - negyedik lett a két Williams és Schumacher mögött.

Silverstone-tól tehát a McLaren megkapta ugyanazt a motort, mint a Benetton. Úgy tűnik azonban, hogy nem ez semmire nem volt megoldás: Senna a verseny elején még valemennyire tartani tudta a rajtját elrontó Prostot, de aztán a francia egy kemény és mindkét részről agresszív csatában elment mellette. Végül Prost nyert Schumacher és Patrese előtt, Senna pedig ötödik lett, mivel az utolsó körben elfogyott az üzemanyaga.

A Német Nagydíj ismét összehozta a régi nagy riválisokat: Prost megint elrontotta a rajtot és visszaesett a harmadik helyre. Az élen elhúzott az új generáció, Hill és Schumacher, mögöttük pedig a "nagy öregek" Prost és Senna csatáztak egymással. Ayrton megpróbálta kifékezni Alain-t, de rontott és kicsúszott. A 24. helyre esett vissza, ahonnan azonban nagyszerű versenyzéssel a negyedik helyre küzdötte előre magát. A Magyar Nagydíjon a 18. körig a második helyen haladt Hill mögött, ám ekkor elektronikai hibával kiesett.

Spa-ban a harmadik sorból indult és az első kanyarban megelőzte Hillt és Alesit. Damon később visszaelőzte, s már Schumacher is ott dübörgött a háta mögött. Senna ekkor - a 13. körben, azaz meglehetősen korán - kiment kereket cserélni és végül negyedik lett Hill, Schumacher és Prost mögött.

Monzában a negyedik helyről indult és az első sikánban ütközött Hillel. A tizedik helyen tudta folytatni a versenyt, aztán a kilencedik körben hátulról beleszaladt Brundle-be és ezzel vége lett a versenyének. Portugáliában új csapattársat kapott az addigi tesztpilóta, a finn Mika Häkkinen személyében, aki némi meglepetésre jobban kvalifikálta magát a versenyre Sennánál. (Andretti túl sok autót tört össze a szezon során.) A versenyen aztán Ayrton megmutatta, hogy ki is a főnök azzal, hogy hamar megelőzte az ifjút, ám később motorhibával kiállni kényszerült. Prost egyébként itt bebiztosította világbajnoki címét azzal, hogy a versenyen második lett Schumacher mögött - ráadásul bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Ez pedig jó hír volt Sennának, mert felszabadult a Williams számára!

Suzukában Senna nyert Prost előtt, de nem vele való csatája biztosította a fő témát a verseny után, hanem összetűzése az éppen akkor debütáló Eddie Irvine-nal (Jordan-Hart). Az újonc rettentő mód felbosszantotta Sennát azzal, hogy amikor a brazil lekörözte őt, néhány pillanattal később volt mersze visszaelőzni a háromszoros világbajnokot! Aryton haragja akkora volt, hogy még a verseny után sem nyugodott meg. Felkereste a Jordan boxát és elkezdett üvöltözni Irvine-nal, majd egy ennél is hevesebb pillanatban egyszerűen pofonvágta!

Aryton Senna utolsó versenyét a McLarennel 1993. november 7-én futotta Adelaide-ben és igazán kitett magáért: megszerezte a pole pozíciót (az egyetlent az évben) és másnap megnyerte a versenyt is Prost előtt. A dobogón megfogta és a magasba emelte Prost kezét a megbékélés jeleként. Prost visszavonul, már nem ellenfél többé - békét lehetett kötni!

Az 1993-as esztendőben Ayrtonnak ugyan sosem volt esélye megnyerni a világbajnokságot Prost ellen, mégis remek teljesítményt nyújtott: 73 pont, második hely, öt futamgyőzelem és egy pole pozíció. Talán ez volt az egyik legjobb éve - még ha a Williams erőfölénnyel nem is bírt. 1994-ben azonban már ő fog ebben a Williamsben ülni....

A tragédia - 1994

Az 1994-es szezon előtt betiltották az elektronikai segédeszközöket, amivel a pilóta szerepét kívánták növelni az előző évek tendenciájával szemben. Senna álmai csapatában volt tehát, ahol ismét esélyt kapott a világbajnoki cím megnyerésére. Méghozzá nem kis esélyt! Sokan előre lefutottnak vélték a világbajnokságot, mert a Williams-Senna kombináció legyőzhetetlennek tűnt. Ayrton csapattársa Damon Hill volt.

Az első futamon, Interlagosban Senna a várakozásoknak megfelelően meg is szerezte a pole-t, ám a futamon meglepő dolog történt: nem tudta lerázni Schumachert. A német ifjú rendkívül éretten versenyzett, ráadásul nem törte meg a szokásos Senna-féle szupergyors első kör taktikája sem. Végig Ayrton nyomában maradt, sőt a boxban megelőzte és növelni is tudta előnyét. Senna minden erejét latba vetve küzdött, hogy ledolgozza hátrányát Michaellel szemben, ám hibázott, megpördült és kiesett. Schumacher nyert Hill előtt.

A következő versenyen, Aidában ismét Sennáé volt az első rajtkocka, ám Schumacher jobban rajtolt nála és az első kanyarba már ő fordult be elsőként. Nem ez volt azonban Ayrton legnagyobb gondja, hanem az, hogy Häkkinen (McLaren-Peugeot) hátulról beleszaladt és kiütötte a versenyből. A győztes ismét Schumacher volt Berger (Ferrari) és Rubens Barrichello (Jordan-Hart) előtt.

A szezon előtt mindenki azt várta, hogy Senna a Williams-Renault volánjánál könnyedén le fog söpörni mindenkit, ehhez képest két verseny után Schumacher 20-0 arányban vezetett vele szemben. A nyomás fokozódott. Sennának Imolában nyernie kellett...

A San Marinói Nagydíj hétvégéje rosszul kezdődött, amikor Barrichello a pénteki edzésen hatalmasat repült: autóját a Variante Basse kanyarban megdobta a rázókő, az elemelkedett a földtől és szó szerint beleszállt a gumifalba. Kórházba szállították, de szerencsére viszonylag könnyen - egy orrtöréssel - megúszta, úgyhogy ha a versenyen nem is indulhatott, de másnap kiengedték a kórházból és ott lehetett a boxutcában.

A sötét fellegek azonban nem vonultak el. A szombati időmérő edzésen, a 18. percben az osztrák Roland Ratzenberger (Simtek-Ford) több, mint 200 km/h-s sebességgel csapódott a falnak a Villeneuve-kanyarban. Az újonc sisakja nem mozdult. Nem sokkal a kórházba szállítás után meghalt. Tizenkét év óta először történt halálos baleset a Forma-1-ben....

A Williams és a Benetton Ratzenberger iránti tiszteletből nem folytatta az időmérő edzést. Az eset mindenkit nagyon megviselt - Sennát is. Aznap nem akart senkinek sem nyilatkozni. Amint később kiderült, Ayrton este felhívta barátnőjét, Adriane Galisteut és azt mondta neki, hogy ha tehetné, nem indulna a másnapi versenyen....

A verseny rajtjánál ismét baleset történt: a finn J.J. Lehto Benettonja leragadt a rajtrácson, amibe hátulról beleszaladt a portugál Pedro Lamy (Lotus-Mugen-Honda). A két pilótának nem lett semmi baja, de a Lotus kereke kiszakadt, berepült a nézők közé és olyan súlyosan eltalált valakit, hogy az illető eszméletét vesztette. Bejött a Safety Car. Mögé felsorakozott a mezőny, melynek elején Senna hajtott, mögötte Schumacher. Amikor a felvezető autó kigördült, a mezőny újra nekiiramodott. A két éllovas azonnal lerázott mindenkit - mint ahogy az egész év, ez a verseny is kettejük párharcának ígérkezett. Aztán jött a 7. kör és a Tamburello-kanyar, melyben évekkel korábban szenvedett már súlyos balesetet Piquet és Berger is - de mindketten megúszták. Senna autója ebben a körben irányváltoztatás nélkül haladt tovább a betonfal felé....

A becsapódás iszonyatos volt, a sárga sisak pedig nem mozdult. Orvosok érkeztek a helyszínre, mentő autó, helikopter, kórház. Néhány órával később pedig a szomorú hír: az orvosok hiába küzdöttek az életéért....

Sok fájdalmat és sok rejtélyt hagyott maga után ez a baleset. Nézőknek egy generációja nőtt fel azóta, hogy utoljára haláleset történt a Forma-1-ben. S ráadásul a sors most minden idők egyik legnépszerűbb, legkedveltebb versenyzőjére sújtott le. Milliók siratták világszerte ezen a napon és a következőkön is. És persze megkezdődött a találgatás az okokról. Vezetői hiba? Műszaki hiba? Ki a felelős?

Schumacher - aki közvetlenül Ayrton mögött hajtott - azt nyilatkozta, hogy már az előző körben sem tűnt stabilnak Senna autója abban a kanyarban. Aztán kiderült az is, hogy az ütközés erejét talán még megúszhatta volna a háromszoros világbajnok - halálát közvetlenül az okozta, hogy a felfüggesztés egy darabja megtalálta sisakja egyetlen sebezhető pontját és azon keresztül a koponyájába fúródott. FIA megbeszélések kezdődtek biztonsági témákról, új szabályokat hoztak, s szakértők, csapatvezetők, pilóták, Forma-1-es bennfentesek nyilatkoztak a sport elüzletiesedéséről.

Brazíliában közben háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, majd május 5-án a Morumbi temetőben helyezték örök nyugalomra Sennát. Több százezres tömeg kísérte utolsó útjára.

Később Olaszországban bíróság elé állították a Williams csapat vezetőit, Frank Williamset és Patrick Headet, valamint fő tervezőjét, Adrian Newey-t, ám hosszú éveken keresztül tartó procedúra után sem tudták senkinek a felelősségét megállapítani, így 1999-ben megszüntették az eljárást.

Aryton Senna da Silvát őstehetsége, személyiségéből fakadó örökös elszántsága és karizmatikus egyénisége minden idők egyik legnépszerűbb és legnagyszerűbb sportolójává tette. 1994. május 1-jén világszerte milliók-milliárdok érezték úgy, hogy nélküle a Forma-1 világa sokkal ridegebbé, üresebbé vált.