A Williams visszaesése miatt az 1988-as év szörnyen alakult Nigel és új csapattársa, Riccardo Patrese számára. (Piquet a Lotus-Hondához szerződött 1988-ra, miután Ayrton Senna Alain Prost csapattársa lett a McLaren-Hondánál, amely dominált.) Mansell első célbaérésére a szezon nyolcadik versenyén, az esős Brit Nagydíjon került sor. Igaz, hogy ez egy remek második hely volt - és a leggyorsabb kört is megfutotta - de ez nem sokat javított a Williams frusztráló helyzetén. Az előtte való hét verseny a következőképpen alakult Mansell számára: Brazíliában és Imolában elektronikai hiba miatt esett ki, Monacóban önhibájából, Mexikóban és Kanadában motorhibával, Detroiban ismét egy elektronikai hiba következett, majd Paul Ricard-on a felfüggesztés meghibásodása. Aztán jött egy pillanatnyi fellélegzés Silverstone-ban, de a szezon második fele sem ment jobban.

A Német Nagydíjon kicsúszott, a Hungaroringen betegség (bárányhimlő) miatt feladta a versenyt, majd ugyenezen oknál fogva a következő két futamra - Belga és Olasz Nagydíj - nem ment el. (Spa-ban honfitársa, Martin Brundle, Monzában a francia Jean-Louis Schlesser volt a helyettese.) Portugáliában a harmadik helyért harcolt Sennával, amikor koccantak és Nigel emiatt kipördült. Aztán Jerezben újra megcsillogtatta tudását. A második helyről indulva lerajtolta Sennát és üldözőbe vette Prostot, sőt egy darabig szorongatni is tudta a domináns McLaren-Hondában ülő kétszeres világbajnokot! A boxkiállások után aztán Prost mégiscsak elhúzott, ám Mansell elégedett lehetett második helyével - hiszen például a másik McLaren-versenyzőt, Sennát maga mögött tudhatta.

Az utolsó két verseny nem volt ennyire sikeres: mind Suzukában, mind Adelaide-ben kicsúzott. Ezzel zárult le egy nem túl sikeres esztendő, amikor mindössze kétszer ért célba - igaz, mindkétszer a második helyen - és 12 pontot szerezve a világbajnokság kilencedik helyén végzett.

"Il Leone" - 1989

Eljött tehát az idő, hogy Nigel váltson és új életet kezdjen. A Ferrari azóta is rajta tartotta a szemét, amióta két évvel korábban kikosarazta őket, s most, hogy a Williams már nem volt világbajnok autó, Mansell könnyebben "csábíthatónak" bizonyult. 1988 júliusában aláírta szerződését a maranellói csapattal 1989-re. Agusztusban Enzo Ferrari meghalt - így Nigel volt az utolsó olyan autóversenyző, akit a Commendatore még maga választott ki csapatába.
Csapattársa az a Gerhard Berger lett, akivel korábban mindig nagyon jó viszonyt tartott fenn.

A téli tesztek alapján senki sem várta, hogy a John Barnard által tervezett Ferrari 640-es ki fogja bírni 1989 első futamát. Az autó gyors volt, de addig egyetlen tesztelésen sem bírta ki a versenytávot...

Az első versenynek, Rio de Janeiróban Mansell a harmadik rajthelyről vághatott neki. A rajttól csapattársa Berger jött el a legagresszívabban és összeütközött Sennával. Riccardo Patrese (Williams-Renault) hasznot húzott a kavarodásból és az élre állt. Csapattársa, Thierry Boutsen követte, majd őket Mansell. Az angol a harmadik körben megelőzte Boutsent, majd a tizenhatodikban Patresét és az élre állt. Később, a boxkiállások során Prost keveredett az élre, ám kuplungproblémái voltak és Mansell utolérte, majd elment mellette. Később Nigel még egyszer kiment kereket cserélni, így Prost visszakerült vezető pozícóba, ám az angol újra ledolgozta hátrányát pillanatok alatt és megint megelőzte Prostot. Végül pedig learatta a győzelmet! Első futamán a Ferrarival, rögtön győzni tudott és ezzel egy csapásra a tifosik hőse lett. Ekkor kapta tőlük az "Il Leone" (Oroszlán) becenevet. A legmeglepőbb Mansell számára az volt, hogy autója végig kibírta a távot és a következő versenyek meg is mutatták, hogy miért volt ez akkora meglepetés...

Imolában Berger nagyon súlyos balesetet szenvedett a Tamburello kanyarban - műszaki hiba következtében. Gerhard kórházba került, de két versennyel később ismát rajthoz állhatott. Mansell úgy döntött, hogy csapattársa autójának furcsa meghibásodása ellenére rajthoz áll, ám a 23. körben váltóhiba miatt kiesett a harmadik helyen autózva. Monacóban ugyanez történt a 30. körben - szintén a harmadik helyen autózott -, majd Mexikóban is a 43. körben - miközben a második helyen hajtott. Phoenixben, az Egyesült Államok Nagydíján újra a harmadik helyről állt ki - ezúttal a generátor meghibásodása miatt.

Kanadában vízes, ám felszáradóban lévő pályáról indulhatott a mezőny, így két pilóta - Mansell és Alessandro Nannini (Benetton-Ford) kockáztatott és hirtelen ötlettől vezérelve a második rajt előtt (miután az elsőnél Berger leragadt és újra indították a futamot) száraz pályára való gumikra váltott. Ez még úgy is kifizetődhetett volna, hogy így nekik a boxutcából kellett indulniuk. Igen ám, de a boxutca kijáratánál nem működött megfelelően a lámpa és pályabíró sem irányította őket zászlójelekkel, így Mansell és Nannini nem a mezőny után indultak el - ahogy kellett volna - hanem még előttük! Ez diszkvalifikációt vont maga után mindkettejük számára.

Paul Ricard-on klasszis teljesítmény következett Manselltől. A második rajtkockából indulhatott eredetileg, ám a rajtnál Mauricio Gugelmin (March-Judd) tömegbalesetet okozott - többek között Nigel Ferrariját is magával sodorva. Amikor újra indították a futamot, Mansellnek a boxutcából kellett indulnia, ráadásul egy számára nem optimálisan beállított autóval, ugyanis Berger - aki olajszivárgásra panaszkodott - elvitte a tartalék autót, Nigelnek így maradt Berger autója. Ezzel együtt Mansell remekelt: az utolsó helyről indulva a verseny végéig feljött egészen a második pozícióba - csak Prost végzett előtte! Mansell pályafutása egyik legjobb teljesítményének nevezte ezt - és valószínűleg az is volt!

Prost a Francia Nagydíj után bejelentette, hogy a szezon végén elhagyja a McLarent - ahol igencsak megromlott a viszonya csapattársával, Sennával - ám az akkor még nem dőlt el, hogy hová fog szerződni. Berger még a következő verseny, a Brit Nagydíj előtt bejelentette, hogy ő fogja elfoglalni Prost megüresedett helyét a McLarennél, s ennek nyomán rögvest elkezdődtek a találgatások, hogy Prost akkor talán éppen Berger helyére megy majd a Ferrarihoz. Ám a hivatalos bejelentésre még várni kellett.

A Brit Nagydíjakon Mansell az esetek 99 százalékában jó versenyeket futott és ez 1989-ben sem volt másként. Az élről a két McLaren indulhatott, ám Senna a 12. körben megpördült és kiesett. Mansell ezzel a második helyre került Prost mögé. Ugyan a domináns McLarenben ülő franciát komolyan sosem tudta veszélyeztetni, de adott körülmények között remeknek volt mondható a második hely, amelyet végül megszerzett - ráadásul a leggyorsabb kört is ő futotta.

A Német Nagydíjon mindkét McLaren célba ért, Mansell pedig a harmadik helyet szerezte meg mögöttük. Aztán Magyarországon egy újabb emlékezetes futama következett Nigel pályafutásának. A Hungaroringen futott verseny első köre után még a nyolcadik volt. Aztán sorra előzte meg az előtte lévőket - egy olyan pályán, ahol Monaco mellett talán a legnehezebbnek tartják az előzést. Már a harmadik helyen állt, amikor az addig második Senna megelőzte a műszaki problémákkal küzdő Patresét és később így tett Mansell is. Ha csak ennyi lett volna a verseny, már akkor is meg kellett volna emelnünk kalapunkat Nigel teljesítménye előtt. De még nem volt vége! Senna hajtott az élen, mögötte Mansell. Nigel gyorsabb volt a pálya technikás részein, a kanyarokban, ám ott, ahol előzni lehetett volna - a célegyenesben - elhúzott tőle a Honda motorral szerelt McLaren. Így rótták a köröket egymás mögött, amikor a célegyenesben utolérték Stefan Johanssont (Onyx-Ford), hogy lekörözzék. Johansson észrevette az éllovasokat és kihúzódott a pálya bal szélére. Senna jobbról megkezdte az előzést. Nigel ekkor észrevette, hogy Johansson úgy lehúzódott, hogy akár három autó is elférhet egymás mellett. Mansell szemfüles módon úgy határozott, hogy nem sorol be Senna mögé, hanem egészen jobbra húzódik a brazil által szabadon hagyott helyre és megkísérli az előzést. Egy ideig így haladtak egymás mellett: Johansson bal oldalt, Senna középen, Mansell a pálya jobb oldalán. Ez a vakmerőség talán magát Sennát is meglepte és nem tudott mit tenni az elszánt angol ellen. Mansell megcsinálta! Egyszerre körözte le Johanssont és előzte meg Sennát - azt a versenyzőt, aki kora legagresszívebb pilótájának hírében állt a kerék a kerék melletti csaták tekintetében. Ez azonban most Nigel pillanata volt! Meg is nyerte a versenyt és igazán büszke lehetett arra a módra, ahogyan ezt tette. Mansell addigi pályafutásának egyértelműen legjobb versenyének nevezte a mogyoródi futamot.

Spa-ban a Ferrari ismét nem vehette fel a versenyt Senna és Prost McLarenjével, így Nigel a harmadik lett. Ez volt az utolsó pontszerzése az évben. Monzában váltóhibával adta fel a versenyt, aztán jött egy sokat vitatott Portugál Nagydíj. Mansell a boxutcában megfordult, ami nyilvánvalóan szabálytalan, s ezért fekete zászlóval kizárták. Ő azonban folytatta a versenyt - később azt állította, hogy nem látta a fekete zászlót - és összeütkötött a világbajnoki címért versenyben lévő Sennával. A brazil dühe érthető volt: olyan pilóta ütötte ki, akinek már pályán sem szabadott volna lennie. Nigelt eltiltották a következő versenytől, a jerezi Spanyol Nagydíjtól. Az angol ezt túl szigorú ítéletnek tartotta, hangsúlyozva, hogy nem szándékosan hagyta figyelmen kívül a fekete zászlót és különösképpen nem szándékosan ütötte ki Sennát a versenyből. Ezzel együtt a büntetést tudomásul kellett vennie és le kellett töltenie.

A következő futamon, a Japán Nagydíjon vitatott módon dőlt el a világbajnokság Senna és Prost között, amikor a két McLaren-pilóta az első kanyarban összeütközött és így Prost lett a bajnok. Nigel motorhibával kiesett. Az utolsó, Adelaide-ben megrendezett futamon zuhogott az eső és Mansell egy kipördüléssel fejezte be az évet, melynek végén két futamgyőzelmet számlálhatott és 38 pontjával a negyedik helyen végzett a világbajnoki pontversenyben Prost, Senna és Patrese mögött.

Konflitusokkal terhes csapattársi viszony Prosttal - 1990

Ekkorra már hivatalos volt, hogy 1990-ben a világbajnok Prost lesz Nigel csapattársa a Ferrarinál. Mindketten diplomatikusan és jólnevelten nyilatkoztak egymásról és arról, hogy mindig is jó viszonyban voltak, így nem jelenthet majd gondot az együttműködés...

A csapattársi viszony a Forma-1-ben egy nagyon felemás viszony: egyrészt a csapat érdekében együtt kell működnöd legközelebbi kollágáddal, másrészt viszont ő a legnagyobb ellenfeled is - hiszen ugyanolyan technikával mérettetsz meg vele. Ha pedig két "nehézfiú" kerül ugyanazon istállóhoz, abból különösen sok problémával terhelt kapcsolat lehet. Nem volt ez másként 1990-ben sem Mansell és Prost esetében a Ferrarinál.

Prost háromszoros világbajnokként érkezett Maranellóba, Mansell pedig - noha az élversenyzők közé számították - ekkor még nem rendelkezett világbajnoki címmel. Emiatt aztán a francia tekintélye egyértelműen nagyobb volt - Mansell hiába szolgált már le egy évet a Scuderiánál, melynek során voltak briliáns pillanatai is. Nigel később úgy nyilatkozott, hogy Prost, amint betette a lábát a csapathoz, elkezdte maga köré gyűjteni a legjobb embereket és elkezdett ellene intrikálni. Hogy ez tényleg így volt-e, vagy csupán a féltékenység szólt Mansellből - hiszen Prost sikeresebb volt nála 1990-ben - azt kívülről nem tudjuk megítélni. Az eredmények azonban Prost mellett szóltak - s Nigel egyértelműen háttérbe szorult.

Az első versenyen, Phoenix-ben mindketten kiestek (Mansellnél motorhiba) - Senna nyert Jean Alesi (Tyrrell-Ford) előtt. A második futamon, Sao Paulóban Prost nyert, miközben Nigel csak negyedik tudott lenni. Aztán Imolában újra motorhiba sújtotta Mansellt, Prost pedig a negyedik helyen végzett Patrese, Berger és Nannini mögött. Monacóban egyik Ferrari sem ért célba - Mansell akkumlátorhibával esett ki.

Aztán eljött a Kanadai Nagydíj, ahol Nigelnek először sikerült Prost előtt végeznie úgy, hogy mindketten célba értek: ő harmadik lett Senna és Piquet (Benetton-Ford) előtt, míg Prost az ötödik helyen végzett. De aztán jött a visszavágó Mexikóban: Prost második futamgyőzelmét aratta - Mansell és Berger előtt. Paul Ricard-on hiába volt Nigelé a pole és a leggyorsabb kör, a versenyen csak a 18. helyen végzett - miközben Prost újra nyert. És aztán Silverstone - a Brit Nagydíj ezúttal csúcspont helyett az év mélypontját hozta Mansellnek. Vezetett a versenyben, amikor váltóhiba miatt kiállni kényszerült - így Prost ölébe hullott a győzelem. Nigel ekkorra a sok sikertelenség, Prost fölénye és a csapaton belüli politizálás miatt már annyira frusztrált volt, hogy a verseny után bejelenti: a szezon végén visszavonul. Ez döbbenetes bejelentés volt, hiszen az Oroszlánról senki sem hitte, hogy valaha is feladja...

Ezt az elkeseredettséget nem segítettek oldani a következő versenyek sem: Hockenheimban műszaki hibával esett ki, majd Magyarországon csak 17. lett, aztán Spa-ban kezelhetőségi gondokkal ismét kiesett. Közben Prost tovább gyűjtögetett: Hockenheimban negyedik hely, a Hungaroringen kiesés, Spaban második hely.

Monzában, a Ferrari hazai pályáján Mansell végre újra pontot szerzett, de megint csak csapattársa mögött: Prost második lett, ő negyedik. Aztán felvirradt a Portugál Nagydíj napja: ezúttal minden összejött és a pole-ból indulva sima győzelmet aratott Senna és Prost előtt. Ezzel együtt a világbajnoki címért folyó harcba már nem volt beleszólás - az Senna és Prost között dőlt el.

Spanyolországban, Jerezben Alain nyert is Nigel előtt miközben Senna kiesett. Aztán jött ismét Suzuka és újra Senna és Prost volt a figyelem középpontjában akárcsak egy évvel azelőtt. A történelem ismételte magát abban, hogy a világbajnoki cím sorsa megint vitatott módon dőlt el - de ezúttal Senna javára. Az indulásnál a brazil belerohant Prost Ferrarijába és mindketten kiestek. Noha néhány évvel később Senna elismerte, hogy szándékosan tette, amit tett, de ez semmit sem változtatott azon a tényen, hogy Alainnek már nem maradt esélye, hogy fordítson. Mansell mellékszereplője maradt ennek futamnak: váltóhibával kiesett. Adelaide-ben aztán övé lett a második hely - és a leggyorsabb kör - Piquet mögött és Prost előtt.

Nigel kapcsolata jól indult a Ferrarival 1989-ben, ám Prost érkezése 1990-ben megkeserítette az életét - és persze az a tény is, amit a világbajnoki pontverseny tabelláján lehetett olvasni a szezon után: Alain Prost: 71 pont, 5 győzelem és 2. hely; Nigel Mansell: 37 pont, 1 győzelem és 5. hely.

Ismét a Williamsnél - 1991

Az 1990-es szezon közepén tehát Mansell bejelentett, hogy az év végén visszavonul. Ám ekkor egykori csapatfőnöke, Frank Williams ismét segítő kezet nyújtott neki és felajánlotta, hogy üljön vissza az immár Renault motorral hajtott Williamsbe. Márpedig ez az ajánlat sok jóval kecsegtetett: a Williams ugyanis újra felszállóágban volt. Mansell tehát visszavonulás helyett a Williamset választotta, ahol Riccardo Patrese lett a csapattársa. Ez a viszony sokkal könnyedebbnek ígérkezett a Prosttal való kapcsolatnál. Patrese a boxutcában kedvelt ember volt - mindig és mindenkivel barátságos és szelíd természetű, aki ráadásul sosem nyúlt a pszichológiai hadviselés eszközéhez senkivel szemben. Nagyon kellemes kolléga volt és az intrikákkal teli 1990-es szezon után ez most ideális volt Mansell számára.

Az 1990/1991-es télen a Williams nagy változásokon ment keresztül: leszerződtettek egy akkor még ismeretlen nevű mérnököt, bizonyos Adrian Newey-t, aki az aerodinamika nagy szakértője volt. És persze Nigel visszatérése is jelentős előrelépésnek számított: az angol első Paul Ricard-i tesztjén négy másodperccel megdöntötte a csapat előző pilótájának, Thierry Boutsennek a Francia Nagydíjon futott legjobb köridejét...

Sok szakember már 1991-ben a leggyorsabb autónak tartott a Williams-Renault-t, ami azonban még nem volt elég megbízható. Ezt támasztotta alá az első három verseny: Mansell mind Phoenix-ben, mind Interlagosban váltóhibával esett ki és tulajdonképpen Imolában is ez okozta a "vesztét", amikor leragadt a rajtrácson és hátulról belerohantak. Mindhárom versenyt Senna nyerte McLaren-Hondájával, de a másodikon legalább Patrese megmentett egy második helyet a Williams számára.

Monacóban végre Nigel is célba ért: ugyan remekbe szabott manőverrel előzte meg Prost Ferrariját az alagút utáni sikánban (mézédes pillanat lehetett Mansell számára!), ám Senna McLarenje ellen nem volt mit tenni - így csak a második hely jutott neki. Miután Senna négy futamot megnyert az első négy versenyből Nigel kijelentette, hogy a világbajnokság eldőlt. Ayrton ezzel vitatkozott - talán óvatosságból, talán udvariasságból - ám a tények önmagukért beszéltek: neki volt 40 pontja, Mansellnek - aki talán autója gyorsaságánál fogva felvehette volna vele a versenyt - 6 pont állt a neve mellett.

Montrealban újra lesújtott a Mansell-féle balszerencse. A két Williams az egész hétvégét dominálta: Patrese indult a pole-ból és Mansell a második rajtkockából. Aztán a versenyen a két Williams elhúzott, messze maguk mögött hagyva Sennát és csak egymással küzdve. Ám ekkor Patrese gumidefektet kapott és egy kör hátrányba került. Mansell maradt az élen. Senna ekkor már nem volt versenyben - elektronikai hiba - úgyhogy Nigelnek itt volt a kiváló alkalom arra, hogy tíz pontot ledolgozva mégiscsak valamivel szorosabbá tegye a világbajnoki címért folyó harcot. Az utolsó körben 52 másodperccel vezetett Piquet előtt. Itt már semmi baj nem történhet! Vagy mégis? Biztos előnye tudatában Mansell elkezdett integetni a közönségnek. És ekkor valami egészen hihetetlen dolog történt: Nigel autója lelassult, majd teljesen leállt. A félautomata váltó üresbe kapcsolt és lefulladt a motor...
Gyors autó ide vagy oda, mégis úgy tűnt, hogy Mansellnek semmi sem akar összejönni. Tíz helyett egyetlen ponttal vígasztalódhatott, mert a hatodik helyen klasszifikálták.

Mexikóban Patrese indulhatott a pole-ból, Mansell mellőle. Patrese azonban nem jól rajtolt és visszaesett a negyedik helyre Mansell, Senna és Alesi mögé. Ez azonban az ő versenye volt. Előbb megelőzte Sennát - akit időközben megelőzött Alesi - majd ugyanezt tette a fiatal franciával is és már ott is loholt Mansell nyakán. Rajta is talált fogást, elment mellette is és nyert. Nigel a második helyen végzett és nyilvánvalóan nehéz volt megemésztenie, hogy tapasztalt, ám nálánál kevesebbre tartott csapattársa ilyen tisztán megverte és megszerezte a Williams első futamgyőzelmét 1991-ben.

Ebben a szezonban rendezték először a Francia Nagydíjat Magny-Cours-ban. A pole ismét Patreseé volt, ezúttal Senna indult mellőle és Mansell mögüle. A rajtot azonban ismét nem kapta el jól az olasz és visszaesett. Prost vágott az élre, mögötte Mansellel és Sennával. Prost előbb egérutat nyert, ám később Mansell utolérte és megelőzte. Aztán - hogy mégse legyen ennyire egyszerű a dolog Nigel számára - a boxban a francia megint elé került. De Mansell ezt is megoldotta és megint megelőzte Prostot. Ezúttal nem állt le az autó sem és végre megvolt Nigel első futamgyőzelme 1991-ben és a tizenhatodik pályafutása során. Ez azért volt mérföldkő, mert beérte Stirling Mosst az örökranglistán - aki addig a legsikeresebb angol versenyző volt a futamgyőzelmek számát tekintve.

Silverstone-ban tökéletes hétvége következett. Megszerezte pole-t és noha Senna lerajtolta, már az első körben visszaelőzte a brazilt. Innentől kezdve semmi sem veszélyeztette győzelmét - és megfutotta a leggyorsabb kört, azaz megcsinálta a pole-leggyorsabb kör-futamgyőzelem "mesterhármast".

A Brit és a soron következő Német Nagydíj között tragédia rázta meg az autósportot, ami Mansellt egészen közelről érintette: az Oulton Park-i Forma-3000-es versenyen halálos versenybalesetet szenvedett a 22 éves Paul Warwick, az egykori Forma-1-es pilóta, Derek öccse. Paul a Mansell-Magdwick csapat versenyzője volt, amelynek Nigel volt az elnöke, ezért Mansellt különösen sokkolta az eset.

Hockenheimban azonban már a versenyre koncentrált: megszerezte a pole-t és sima rajt-cél győzelmet aratott. Senna kezdeti óriási előnyéből a világbajnoki pontversenyben nyolc pont maradt Mansellel szemben.

Magyarországon azonban Senna kissé újra megugrott: a brazil indulhatott a pole-ból, mellőle Patrese és mögüle Mansell. A 45. körben Nigel elment csapattársa mellett és a második helyen kísérte célba a futamgyőztes Sennát.
A verseny előtt mindkét Williams-pilóta szerződését meghosszabbították, így a szezon végéhez közeledve mind Nigel, mind Patrese megnyugodhatott a jövő felől.

Spa-ban Nigel még távolabb került az 1991-es világbajnoki címtől: a második helyen autózott Senna mögött, amikor elektronikai hibával kiállni kényszerült. Monzában Senna hajtott az élen, Mansell a második helyen, Patrese a harmadikon, amikor Riccardo megelőzte Nigelt. Patrese aztán Sennát is megelőzte, ám nem sokáig vezethetett: egy kör múlva váltója felmondta a szolgálatot és kicsúszott. Nigel ismét Senna nyomában volt, majd az Ascari-sikánban - ott ahol korábban Patrese is előzött - elment a brazil mellett és meg sem állt a győzelemig.
Négy versennyel a világbajnokság vége előtt Senna 18 pont előnyben volt Mansellel szemben, tehát matematikailag még semmi nem dőlt el. Emiatt Patrese vállalta a vízhordó szerepét Nigel mellett a hátralévő futamokra.

Portugáliában ennek megfelelően is cselekedett. Riccardo indult az élről, miközben Nigelé csak a negyedik rajtkocka volt. A rajtnál Mansell megelőzte Sennát, majd később Bergert is és már ott volt Patrese mögött, aki engedelmesen lehúzódott előle és elengedte. A gond csak ezután jött. Amikor Mansell kerékcseréje után elhagyta a boxutcát és megtett néhány métert, egyszerűen elszabadult a jobb hátsó kereke. Szerelői utánaszaladtak és visszatették autójára a gumit, ám szabálytalan a boxutca azon területén dolgozni, ezért Mansellt diszkvalifikálták a versenyből Patrese pedig nyert Senna előtt. A brazil egyre közelebb került a világbajnoki címhez...

A Spanyol Nagydíjat megelőző pilóta-megbeszélés meglehetősen feszült hangulatban folyt. Az eligazítást meglátogatta a FISA elnöke, Jean-Marie Balestre is és állítólag vita robbant ki közte és Mansell között, de Senna és Piquet is erőteljesen bírálta különböző ügyekben. Mansell Bergerrel is összekülönbözött, akit - a szemtanuk szerint - torkon is ragadott.

Magán a versenyen Berger indult az élről, mellőle Mansell, aki végig dominált és nyert. Senna csak az ötödik lett, s ez matematikailag még mindig esélyt adott Mansellnek az utolsó két versenyre, hiszen most 16 pont volt a brazil előnye.

A Japán Nagydíjon Berger indult az élről, Senna a második helyről, Mansell a harmadikról. Ez maradt a későbbiekben is a sorrend. Senna hagyta, hogy csapattársa egérutat nyerjen, hiszen neki elég volt a második hely is a világbajnoki címhez. Mansellnek támadnia kellett volna - és nyernie - ahhoz, hogy az utolsó versenyre halassza a döntést. Ez nem sikerült. Hibát követett el és kicsúszott a versenyből. Ayrton Senna harmadszor is világbajnok volt, Mansell pályafutásába pedig újabb kihasználatlan lehetőségként került ez az év.

Az utolsó versenyt Adelaide-ben a17. körben leintették a szörnyű időjárási körülmények miatt, így az első hat csak a helyezésekért járó pontoknak a felét kapta meg: a győztes Senna öt pontot, a második helyezett Mansell három pontot és így tovább.

Mansell 1991-ben összesen 72 pontot szerzett (a világbajnok Senna 95-öt) és öt futamot nyert. Ez azonban nem volt elég. Ő végre a világbajnoki címet akarta! Ehhez azonban megbízhatóbbá kellett válnia a Williams-Renault-nak.

Az Oroszlán éve! - 1992

És 1992-re megbízhatóbbá is vált! A szezon a dél-afrikai Kyalamiban kezdődött - a Williams-Renault ellenfelei számára sokkoló eredménnyel. Nigel az egész hétvégét dominálta az összes szabadedzésen, az időmérő edzésen és a versenyen is ő volt a leggyorsabb. Csapattársával kettős győzelmet arattak, de Mansell még Patresét is 20 másodperccel verte. Ha az előző évben Mansell azt mondta négy verseny után a világbajnokságra, hogy az eldőlt Senna javára, akkor most az ő ellenfeleiben kezdhettek ilyen gondolatok felsejleni. Egy verseny után persze merészség bármit is kijelenteni egy egész szezon végkimenetelét illetően, ám a speciális elektronikai újdonságokkal felszerelt Williamsek egyértelműen egy másik ligában játszottak a többiekhez képest - ez már az első futam után vitathatatlanul kiderült. A kérdés pusztán a megbízhatóság volt, de Kyalamiban ezzel sem volt gond.

És nem volt gond vele a következő versenyeken sem. Mexikóban ismét pole pozíció és kényelmes győzelem Patrese előtt. Interlagosban mindez megismétlődött - csak Mansell és Patrese voltak ugyanabban a körben...

A barcelonai esőben - "természetesen" ismét a pole-ból indulva - Mansell újra nyert, még úgy is, hogy saját bevallása szerint a verseny közepén volt egy időszak, amikor kihagyott a motor. De a Williams akkora erőfölényben volt, hogy ez sem tudta megakadályozni Nigel negyedik győzelmét az év negyedik versenyén. És még nem volt vége a nagy sorozatnak: Imolában újabb első rajtkocka és újabb rajt-cél győzelem következett.

A média elkezdett háborogni és javaslatokat tenni valamiféle hendikep rendszer bevezetésére, amely kiegyensúlyozná a Williamsek előnyét és "visszahozná az igazi versenyeket". Mások azon a véleményen voltak, hogy nem szabad a brit csapatot és pilótáikat "megbüntetni" csak azért, mert jó munkát végeznek.

Monacóban ráadásul valamelyest megnyugodhattak a kedélyek, hiszen ezúttal nem Mansell nyert - igaz, csak egy balszerencse miatt nem. Ismét a pole pozícióból indult, megfutotta a leggyorsabb kört és a 71. körig vezetett, amikor aztán defektet érzékelt és kiállt kerékcserére. Valójában nem volt defektje, csupán a bal hátsó kerekében jelentkező vibráció zavarta meg, ám ezzel Senna ölébe hullott a győzelem, Nigel pedig a második helyen ért célba.
Montrealban Nigel a 15. körben kipördült a versenyből, amit végül Gerhard Berger (McLaren-Honda) nyert.

Aztán újabb nagy sorozat következett: Magny-Cours-ban, Silverstone-ban és Hockenheimban pole pozíció és sima győzelem - igaz, a Francia Nagydíjon ehhez azért kellett az is, hogy csapattársa udvariasan maga elé engedje Nigelt... És úgy érkeztünk el a Magyar Nagydíjra, hogy Mansell akár már ott bebiztosíthatta világbajnoki címét! A második helyről rajtolhatott és megfutotta a leggyorsabb kört. Természetesen szerette volna futamgyőzelemmel ünnepelni világbajnoki címét, ám egy defekt miatt visszaesett a hatodik helyre. Innen újra felküzdötte magát a második helyre - ami már elég volt a világbajnoki címhez, így nem kockáztatott. Senna learatta a futamgyőzelmet, de a hős Mansell volt, aki végre valahára révbe ért és megnyerte a hőn áhított Forma-1-es világbajnoki címet! 1992 minden bizonnyal a legkönyebb esztendő volt számára, ám sok év elszánt küzdelem és rengeteg balszerencse után senki sem sajnálta tőle, hogy most viszonylag könnyedén tudott nyerni egy remek autó segítségével. Anglia természetesen határtalanul büszke volt hősére!

De az évnek még nem volt vége. Spa-Francorchamps-ban a változékony, hol esős, hol száraz időjárás megtréfálta a "nagy öregeket" és az ifjú Michael Schumacher (Benetton-Ford) arathatta le első futamgyőzelmét egy jól időzített boxkiállás segítségével. Mansellnek és Patresének ezúttal a dobogó második, illetve harmadik foka jutott. Nigelnek ezen a futamon is volt egy remek pillanata, amikor a vizes pályán slick gumikon kívülről előzte meg Sennát a Blanchimon-ban.

Az Olasz Nagydíjon Nigel maga elé engedte Patresét - ezzel köszönve meg egész éves segítségét - ám aztán mindkét Williams műszaki hiba áldozata lett: Mansell kiesett, Riccardo pedig visszaesett az ötödik helyre, így Senna tudott nyerni.

Mansell még ezen a hétvégén bejelentette, hogy 1993-ban az amerikai IndyCar sorozatban folytatja pályafutását. A Forma-1-ben elérte a célját és különben is belefáradt már a sok éves küzdelembe. Az amerikai szériában nem olyan kemény a konkurenciaharc, kisebb a nyomás. Mansell döntését az is elősegítette, hogy egyre többet pletykáltak arról, hogy a Williams 1993-ra Patrese helyére Prostot (aki 1992-ben "szabadságon" volt) vagy Sennát akarja.

Estorilban pole pozíció és futamgyőzelem következett Nigel számára, csapattársa viszont hatalmasat bukott, amikor a célegyenesben ütközött Bergerrel. Szerencsére mindketten ép bőrrel megúszták, de félelmetes jelenet volt.

Japánban aztán végre sikerült Mansell terve, hogy megajándékozza Patresét egy futamgyőzelemmel. A versenyt ő vezette, amikor maga elé intette az olaszt. Végül Nigel ugyan motorhibával amúgy is kiesett, Riccardo viszont learathatta első - és egyetlen - futamgyőzelmét az évben.

A sima szezon aztán mégis vitákkal terhelten ért véget Adelaide-ben. Mansell vezetett és Senna üldözte, amikor a brazil "nemes egyszerűséggel" hátulról beleszaladt. Ayrton tovább tudott menni és nyert, míg Mansell kiesett. Sokak szerint Sennának járt volna minimum egy "stop-and-go" büntetés, ám a versenybíróság nem cselekedett.

Mansell így is elégedett lehetett. 108 pontot szerzett és kilenc futamot nyert 1992-ben - ami akkor rekord volt az egy szezon alatt elért eredmények tekintetében. Az egy szezon alatt szerzett 14 pole pozíciója pedig a mai napig az!
Természetesen ez nagyban volt köszönhető a domináns Williams-Renault-nak, de még egy ilyen autóba is kell a klasszis pilóta. Mansell csapattársa, Patrese mindössze 56 pontot szerzett és egy futamot nyert...

Új élet az IndyCar-ban -1993 és 1994

Nigel elköszönt a Forma-1-től és 1993-ban új életet kezdett az amerikai IndyCar sorozatban. A Newman/Haas Lola-Ford csapat szerződtette és ez egy sokkal nyugodtabb világ volt a Forma-1-nél. Először is itt Mansell volt a legnagyobb sztár - a Forma-1-ben "csak" egyike volt a sok sztárnak. Amerikában Mansell saját motorhome-ot kapott és mindenben a kedvét keresték. A szponzori kötelezettség is minimális volt - miközben a Forma-1-ben minden a PR körül forgott. Tehát Mansell számára minden adott volt egy kellemes "levezetőhöz" karrierje számára.

A szezon az ausztráliai Surfers Paradise-ban kezdődött, ahol rögtön meg is mutatta mennyit ér az aktuális Forma-1-es világbajnok: pole pozíciót szerzett és megnyerte a futamot. Phoenix-ben nem tudott rajthoz állni, mert az edzések során balesetet szenvedett, de Long Beach-en már ismét ott volt a pole pozícióban. A versenyen végül harmadik lett, majd a soron következő Indy500-on is harmadik helyet szerzett. Milwaukee-ban győzött, Detroitban ismét a pole-ból indult, ám a versenyen csak 15. lett. Portlandban ismét elsőrajtkocka, majd egy második hely következett a versenyen. Clevelandben harmadik lett, Torontóban pedig műszaki hiba miatt kiesett. Michiganben nyert, majd pole-ból indult és újra nyert New Hampshire-ben. Elkhart Lake-en a második lett, Vancouver-ben a hatodik. Mid-Ohio-ban pole-t szerzett, de csak 12. lett a versenyen, majd következett egy tökéletes hétvége Nazareth-ben: pole és győzelem. A szezon utolsó versenyén, Laguna Secában baleset miatt kiesett, ám ez már nem számított, hiszen ekkorra már 191 pontjával és öt futamgyőzelmével ő volt az IndyCar bajnoka is! Mansell volt az amarikai sorozat történetében az első versenyző, akinek ez a bravúr újoncként sikerült!

1994-re is maradt az IndyCar-ban és a Newman/Haas Lola-Ford színeiben, ám ez az év már kevesebb sikert hozott számára és nem tudta megvédeni a bajnoki címét. Surfers Paradise-ban ismét övé volt az első rajtkocka, ám a versenyt csak a kilencedik helyen fejezte be. Phoenix-ben harmadik lett, Long Beach-en második. Az Indy500-at baleset miatt nem tudta befejezni. Milwaukee-ban negyedik lett, majd Detroitban műszaki hibával kiesett - hiába indult a pole-ból. Portlandban ötödik lett, Clevelandben második. Torontoban és Michiganben egyaránt műszaki hiba vetett véget a versenyének. Mid-Ohio-ban hetedik lett, New Hampshire-ben pedig egy baleset miatt nem fejezte be a versenyt. Elkhart Lake-en a 13. hely jutott neki, Nazareth-ben pedig műszaki hiba miatt nem ért végig. A szezon utolsó versenyén, Laguna Secában nyolcadik lett.

Vissza a Forma-1-be - 1994 és 1995

Ugyanebben az évben - 1994-ben - Mansellt újra láthatták hívei a Forma-1-ben is. Május 1-jén Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett Imolában, így helyére a fiatal skót tesztpilóta, David Coulthard került a Williams-Renault-ba. Damon Hill vált a csapat világbajnoki reményeinek hordozójává, de a csapat vezetősége sokszor úgy érezte, hogy az újonc Coulthard nem képes neki elég hathatós segítséget nyújtani, így Frank Williams újra felvette a kapcsolatot Nigel Mansellel, aki négy verseny erejéig újra beülhetett a Williams-Renault-ba. Az első alkalom a Magny-Cours-i Francia Nagydíj volt júliusban, ahol ugyan Mansell megszerezte a második rajtkockát Hill mögött, ám ez nem sokat ért: Hill nagy ellenfele, Schumacher remekül rajtolt és mindkettejüket faképnél hagyta a verseny elején és aztán nyert. Később Mansell motorhiba miatt kiesett.

Októberben, Jerezben került sor Nigel következő bevetésére. Itt is Schumacher nyert - ezúttal a pole-ból -, Nigel pedig kipördült a pályáról. Még két versenyen indult Mansell 1994-ben: novemberben, Suzukában negyedik lett (csapattársa, Hill nyert a pole-ból induló Schumacher előtt), az utolsó versenyt Adelaide-ben pedig a pole pozícióból indulva megnyerte. Némi szerencsével, hiszen a két világbajnoki esélyes, Schumacher és Hill elment mellette a verseny elején és miután ők ütköztek és mindketten kiestek hullott Nigel ölébe a győzelem. Négy versenyen 13 ponttal végül is Mansell kilencedik lett a bajnokságban ebben a csonka évében.

Forma-1-es karrierje azonban még mindig nem ért véget ezzel! Neve továbbra is jól csengett, így 1995-ben rajthoz állhatott Imolában és Barcelonában a McLaren-Mercedes színeiben. Előbbi futamon a 10. helyen végzett, utóbbit pedig műszaki hiba miatt nem fejezte be. Az eredeti tervek szerint egész évben versenyezhetett volna, ám az időközben 42 éves(!) Mansell annyira "megemberesedett", hogy már alig tudta bepasszírozni magát az amúgy is szűkre szabott McLarenbe, így végül is kénytelen volt a visszavonulás mellett dönteni.

Nigel Mansell 1980-tól 1995-ig tartó Forma-1-es pályafutása számos sikert foglalt magába - ennek ellenére mégis talán a balszerencse és a bukás jutott sokaknak eszébe róla, hiszen több világbajnoki címet is ennek "köszönhetően" vesztett el. Ugyanakkor ez csinált belőle hőst is, akivel az emberek azonosulni tudtak és akinek szívből tudtak szurkolni. A történet vége aztán mégiscsak "happy end" lett 1992-es Forma-1-es világbajnoki címével, amelyet 1993-ban egy IndyCar bajnoki címmel is megtoldott. Több felmérés szerint Mansell a mai napig a legnépszerűbb és legközkedveltebb angol autóversenyző és - noha ma már feleségével, Rosanne-nel és gyermekeivel (Chloe és Leo) Floridában él - néha ma is feltűnik a Forma-1-es boxutcában vendégként vagy szakértőként egy-egy lapban illetve televíziónál.