1977 novemberében az Elf-Tyrrell Team bejelentette, hogy Didier Pironi az 1978-as szezonban Patrick Depallier csapattársa lesz. Ken Tyrrellnek döntenie kellett Stuck és Didier között meglepetésre nem a tapasztalat, hanem a testi adottságok alapján döntött. Tyrrell elutasítja a hórihorgas bajort, s a 008-as vezetőülését Pironi foglalja el. Ken nagyon is emlékezett az Elf-es pilóta, Didier 1972-es teljesítményére, amikor győzött a Monacoi Forma 3 Grand Prix-n. Ezen kívül megszerezte az Európai Forma 2 Bajnokság harmadik helyét is. (René Arnoux és Eddie Cheever mögött). PIRONI alaposan rácáfolt azokra a nézetekre, miszerint nem nőtt fel a Forma 1-hez.

A FORMA 1 ELŐTT

Úgy kezdte, mint sok más fiatal srác, akit elbűvölt a száguldás élménye: 1971-ben beíratkozott egy versenyzői iskolába, Le Castellet városában. Két év múlva tette be szekrényébe az első jelentősebb trófeát: egy Elf kormányt. Később egy Renault R-12-essel Didier egy olyan megerőltető versenyt is teljesített, mint a hagyományos Tour de Corse. A közúti autókkal hamarosan szakított, inkább az együléseseket szerette. A versenyzőtársakkal ellentétben az ELF konszern támogatását arra használja, hogy saját csapatot szervezzen. Autókat vásárol, s belép a Renault formulába. Richard Dallest asszisztenciája mellett a szezon végén újabb kupát emelhet a feje fölé a francia bajnok. Ez felkelti az ELF figyelmét és a benzin nagyhatalom segítségével bekerül a Renault Super formulába. Az átdolgozott Martini Mk. 18-assal versenyezve a szezonban 12-szer állhatott fel a dobogó tetejére. Azt hiszem nem kell mondani, ki lett a francia bajnok. A Le Mans-i versenyen 1976-ban egy Porsche 936 turbo-val a 19. helyen ért célba. Egy évvel később a Renault színeiben trófea helyett sajnos csak egy szolid roncshalmazt tudott felmutatni. A rá következő évben viszont a Jassaud-Pironi páros az Alpine Renault-val győzni tudott a Le Mans-i versenyen, új pályarekorddal. A becenevük (apa és fia) picit talán túlzás volt, annyi bizonyos, hogy a két pilóta közti korkülönbség 15 év volt. 1976 végén Pironi egy Chevron BMW-t tesztel, végül az F-2-őt veszi célba, a Martini csapatban kezd versenyezni. Csak úgy mellékesen indul formula 3-ban is, s győz a Monaco-i futamon. Ez a verseny presztízskérdés, ugyanis majdnem mindegyik pilóta, aki itt nyerni tudott, előbb vagy utóbb bekerült a Forma 1-be. Pironi mindössze fél évet várt erre.

TYRRELL

Az első F1-es idényben Pironi agresszív vezetési stílusával tűnt ki. Minden egyes pozícióért rendkívül keményen harcolt. A versenyzőtársaknak persze nem tetszett ez a kíméletlen vezetési stílus, s nem éppen a leghízelgőbb jelzőkkel látták el: olyan beceneveket szerzett magának, mint „hazardőr” meg „őrült”. A képességeit azonban senki nem vitatta, s amikor a Renault 1979-ben meg akarta szerezni, a Tyrrell nem engedte el, mivel kétéves szerződése volt vele. A Renault végül Arnoux-t kaparintotta meg, Pironi pedig maradt a brit csapatnál. Az 1978-as szezonban a Tyrrell-Ford 008-as kerül bevetésre, amelyben az amerikai Karl Kempf kifinomult elektronikai eszközökkel látott el, körülbelül ezek lehettek a mai telemetriai műszerek elődei. A szezon nem indult a reményei szerint. Az időmérőn 23., míg csapattársa a 10. rajtkockából indulva egyenletes teljesítménnyel a dobogóra érkezett Andretti és Lauda mögé, míg Didier csak a 14. lett. A következő, élete második Forma 1-es versenyén Brazíliában azonban már pontszerző lett egy hatodik helyezéssel. A verseny előtt megkapta azt az új erékfelfüggesztést, amit csapattársa, Patrick Depailler már az előző futamon is használt. Ennek ellenére az időmérő edzéseken végig Patrick volt a gyorsabb, Pironinak csak a 19. rajtkocka jutott, míg Depailler a 11. helyről rajtolhatott. Pironinak jócskán volt dolga, ha előrébb akart kerülni. A verseny első felében Jacques Laffitte-tal és az akkor bemutatkozó Arrows csapat pilótájával, Riccardo Patresevel csatázott. Ám Patrese és Laffite gumijai elkoptak, és Didier feljött a 6. helyre. Nem sokkal később azonban megpördült, és be kellett jönnie a boxba, hogy a kerékfelfüggesztését megvizsgálják. Szerencsére a sok kiesőnek köszönhetően ezzel nem vesztett helyet és élete második futamát máris pontszerzéssel ünnepelte. A következő állomás a Dél-Afrikai Kyalami, ahonnan szintén egy ponttal tért haza. Monacóban a kitűnő ötödik helyet érte el, egy Ricardo Patresevel vívott párbajban, amit meg is nyert. Ezen a versenyen Depailler győzött. Monzában sikerült először megvernie az időmérőn Depaillert, de sajnos nem tudta a helyzeti előnyét kihasználni, mivel a rajt után tömegbaleset történt, amelynek mindkét Tyrrell áldozatául esett. Az 1978-as szezonban összesen hét pontot tudott begyűjteni. Didier így kommentálja az első F1-es évadját: „A Renault és Ken nem tudtak megegyezni az átigazolás feltételeiben. Ken ragaszkodott az én kétéves szerződésem kitöltéséhez. De ez nem a világ vége. Ez volt a tanulóévem, amivel azonban nem lehetek teljes mértékben elégedett. A Tyrrell 008 nem volt ugyan a legjobb konstrukció, de némely versenyen többet is nyújthattam volna”. 1979 nem tartozott a legsikeresebb évei közé egyrészt azért, mert néznie kellett, hogy megy a Renault szekere, másrészt pedig szó szerint a túlélésért küzdött. Kyalami-ban 200 km/ó-ás sebesség mellett eltörött a jobb hátsó kerék felfüggesztése, és hatalmasat bukott, melynek eredménye egy totális roncshalmaz lett. Csodával határos módon Pironinak a haja szála sem görbült. Hans-Joachim Stuck, aki megállt, hogy segítsen neki, később ezt mondta: „úgy mászott ki a roncsból, mint egy főnix a hamuból.” A Belgiumi Zolderben állt először a dobogóra Scheckter és Laffite mögött. A Monaco-i GP-n Didier a hetedik rajtpozícióba kvalifikálta magát. Ezen a versenyen (is) rendkívül agresszíven vezetett: előbb szó szerint eltakarította az útból Depaillert, majd a 20. körben megpróbálta Laudát kifékezni a Mirabeau kanyarban, de elszámította magát, beleszaladt a Brabham-be, és a korláthoz csapódott. A következő sokkra nem kellett sokáig várni. A Francia Nagydíj időmérőjén Dijon-Prenois pályán 230 km/ó-ás sebességnél kitörött az egyik kereke. Az autó két darabra szakadt. A roncsból ismét épen szállt ki. A versenyben viszont nem volt szerencséje, ott a felfüggesztés törése állította meg. Zandvoortban Didier egy biztos harmadik helyet vesztett el, ezt megint a törött felfüggesztésnek köszönhette. Montrealban két ponttal gyarapodott, majd a szezont USA-ban, Watkins Glen pályán egy remek harmadik hellyel fejezte be, miután Jarier és Daly a másik két Tyrrellel nem fejezték be a versenyt.


LIGIER

Két Tyrrell-es év után Didier több ajánlatot is kapott (Lotus, Brabham, Ligier), s bár a brit csapatok ajánlatai ígéretesebbnek tűntek, 1979 októberében Didier mégis a Ligier-t választotta, Laffite (aki 79-ben a 4. helyet érte el a VB-n) mellett, mint második számú pilóta. „Egyszerűen jobban érzem magamat francia csapatban” – nyilatkozta. Nagyon elszánt volt. Az első, Argentin Nagydíjon mindössze 2 tizeddel volt lassabb, mint Laffite, s a harmadik helyről vághatott neki a versenynek, de még az első kört sem volt képes megtenni, motorproblémák miatt. Laffite a 30. körben fejezte be a versenyt, szintén motorhiba miatt. Brazíliában már a második rajtrácsról indult, de már a negyedik körben be kellett jönnie a boxba, mert meglazult a hátsó stabilizátor. A javítás a 21. helyre vetette vissza, de Didier képes volt felküzdenie magát a 4. helyre. Belgiumban már pénteken is jól mentek neki a dolgok, hiszen ő volt a második leggyorsabb Alan Jones mögött. Szombaton esett az eső, és senki sem tudott javítani az idején. Vasárnap szeles, de száraz idő volt. A délelőtti bemelegítő edzésen Pironi csapattárásnak motorja tönkrement, így a Ligier szerelők ennek a kicserélésével töltötték a délelőttöt. A startot Pironi kapta el a legjobban és azonnal az élre állt. Egy darabig Jones még tartotta vele a lépést, aztán folyamatosan leszakadt. Pironi tökéletes stílusban vezetett és megkezdte a lekörözéseket is. A végére csak a két Williams pilóta, Alan Jones és Carlos Reutemann maradt vele azonos körben. A végén még ezt is megtehette, hogy a kopott gumik és a gyengülő motor miatt lelassítson, de így is 47 másodperccel győzött Jones előtt! „Ma nagyon egyszerű volt” nyilatkozta. „Az enyém volt a legjobb autó, és ez a legfontosabb”. A Monaco-i Nagydíjon sikerült megszereznie az első pole position-ját. A versenyen is vezetett, amikor a sebességváltója kezdte kidobálni a 3. fokozatot. Az 55. körben éppen a kaszinó térnél járt, amikor ez ismét megtörtént, és Pironi ennek következtében egy pillanatra elvesztette uralmát a Ligier felett, nekicsapódott a palánknak és elgörbült autójának a kerékfelfüggesztése és defektet is kapott. A montreali versenyt nagy várakozás előzte meg, Piquet és Jones harcban állt a világbajnoki címért, azonban ők ketten a rajt után rögtön karambolt okoztak. Az újraindított versenyen Piquet a tarlék autójának a motorja azonban megadta magát. Pironi szinte az egész verseny alatt vezetett, de mivel kiugrott a rajtnál, megbüntették, így csak harmadik lett. Már a szezon vége előtt világos volt, hogy nem marad a Ligier-nél. Az azonban mindenkit meglepett, amikor hivatalosan bejelentette átlépését a Ferrarihoz. Sokan nem értették: a Ferrarinak 1973 óta ez volt a leggyengébb szezonja, ráadásul a még ismeretlen, kellő tapasztalatokkal nem rendelkező turbómotorok kitaposatlan útjára lépett.


FERRARI

1980 októberében fogadta Enzo Ferrari és Mauro Forghieri, lehetőséget kapott néhány tesztkörre Fioranoban a régi T5-össel. Hogy miért ment Ferrarihoz, hagyta a Ligier-t? Ő maga ezt mondta: „a Ferrarinál nem lesz első számú versenyző, hanem mindkét sofőr egyenlő esélyekkel fog indulni.” A francia, aki folyékonyan beszélt olaszul, a Ferrarinál töltött első évében nem igen kápráztatott el senkit, de Mauro Forghieri konstruktőr nagyon meg volt a szereplésével elégedve. A szezon a Ferrari számára ritka pechesen indult: Long Beach totálkáosz, mindketten kiestek, Didier a benzinadagoló hibája miatt, Villeneuve pedig a féltengely törése miatt. Brazíliában szintén nulla pont, Villeneuve a turbófeltöltő meghibásodása miatt esett ki, Didier a 19 körben Prost Renaultjával ütközött. A harmadik, Argentin Nagydíj sem hozott sikereket, újra kiestek, Didier motorhibával, Villeneuve kardántengely elfáradása miatt. Imolában végre felcsillant a remény: Villeneuve a pole-ban, az ő gyorsasága és harcossága sokat ígérő volt, azonban végül Didier szerzett két pontot, miután Gilles túlspekulálta magát a gumiválasztáskor.
Zolder, a fekete hétvége. Pénteken az Osella mechanikusát Giovanni Amadeot ütötte el Carlos Reutemann Williams-e, súlyos sérüléseket okozva neki. Ez az incidens vezette a szerelőket oda, hogy a munkakörülményeik javításáért tüntessenek. Miután felsorakoztak a célvonalnál, a versenyt nem lehetett elrajtoltatni. Mi több, néhányan ki is szálltak az autókból, szolidaritást vállalva a szerelőkkel. Öt perc múlva véget ért a demonstráció, ekkor a versenyszervezők hibát követtek el, az autókat visszaküldték melegíteni, pedig még nem tért vissza minden versenyző a demonstrációból. Óriási káosz keletkezett. Némelyek elindultak, mások ott maradtak a rajtrácson. Ahogy egy kör megtétele után az első autók visszaérkeztek, Derek Ongaro, a FISA képviselője, a motorok túlmelegedésének veszélyétől tartva hirtelen elrajtoltatta a mezőnyt. Ez is hiba volt, hiszen még nem állt mindenki a rajtrácson, sőt egyes szerelők még a pályán tartózkodtak. Egyikük, Dave Luckett, az Arrows echnikusa éppen Patrese autójával foglalatoskodott, miközben a versenyzők kerülgették őket, ám Siegfried Stohrnak ez nem sikerült, és hátulról belement Patrese autójába, és a technikusnak súlyos sérülést okozott. Bár a pályán segítők tucatjai, mentősök, és egyéb járművek voltak, a versenyt mégsem állították le. Végül az első kör után Pironi és Alan Jones blokkolták le a futamot. A megismételt rajt után Pironinak sikerült vezető helyre kerülnie, ám fékproblémák miatt meg kellett elégednie a nyolcadik hellyel. Giovanni Amadeo, az Osella szerelője hétfőn hunyt el a verseny után. Az 1982-es szezonkezdés politikai színezetű volt. A versenyzők és a FISA közti ellentéteket az ún. „super-license” (vezetői engedély) bevezetése szította. A versenyzőnek muszáj volt szerződést kötnie a csapattal, és ezt bejelentenie. A versenyzők nem nézték jó szemmel, sokan nem írták alá (Pironi, Lauda, Villeneuve). Lauda és Pironi vezetésével a versenyzők szövetsége GDPA kihagyták a csütörtöki szabadedzést. A verseny miatt a FISA elnapolta a tárgyalást. Sajnos, a Ferrarik az ígéretes tesztek ellenére sem hozták az redményt. Előbb Villeneuve turbómotorja mondta fel a szolgálatot, majd Didier esett ki a második helyről. A verseny után Pironi, Prost, Laffite, Giacomelli, Patrese és Villeneuve 10 000 dollár büntetést kapott a 81-es zolderi blokád miatt, a többiek 5000 dollárt. Csak Jochen Mass és Teo Fabi (Lauda szerint: „a jellemtelen kutya”) úszta meg büntetlenül. Ezután Didier értesítette a FISA-t, hogy a versenyzők egyenértékű partnernek tekintik magukat. Végül Didier feloszlatta a GDPA-t és újat alapított - PRDA (Professional Racing Drivers Association). Amelynek az volt a feladata, hogy nagyobb mértékben szerezzen érvényt a versenyzők érdekeinek. Így a PRDA nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rajtrács ismét teljes legyen.

Az Argentin Nagydíj politikai okok miatt elmaradt, így a csapatoknak négy hetük maradt az imolai futamra. Az Imolai futam előtti szerdán Didier megnősült, a 29 éves Catherine Bleynie-nek fogadott örök hűséget. A Brazil GP után egy hónappal kizárták a győztes Nelson Piquet-t és a második helyezett Keke Rosberget. Az indok: az autójukat a futam után feltöltötték olajjal és vízzel, hogy elérjék a minimális súlyt. Hogy ezt a jövőben elkerüljék, az FIA hozott egy olyan döntést, hogy az autókat a verseny után azonnal lemérik, nem lehet hozzányúlni. Erre fellángoltak az ellentétek a brit (FOCA) és a nemzetközi (FISA) csapatok között. A FOCA szerinti ez nem felelt meg a Concorde egyezménynek, ezért felszólították a hozzájuk közel álló csapatokat, hogy bojkottálják a versenyt. Ezt az ATS és Tyrrell csapatok kivételével meg is tették, így mindössze 14 autó sorakozott fel az imolai rajtrácson! Amikor a versenyen Villeneuve vezetett, beszóltak neki, hogy kímélje az autót, aki ennek megfelelően vezetett. Pironinak mögötte kellett volna maradnia, ennek ellenére néhányszor megelőzte, de Villeneuve az előzést mindig visszaadta. Didier-nek verseny közben többször is felmutatták a „SLOW” feliratú táblát, de figyelmen kívül hagyta, s amikor verseny után szemére vetették, ezt mondta: "a SLOW azt jelenti, hogy lassíts, figyelj, nem pedig azt, hogy előzési tilalom van”. Az utolsó körben ugyanis meglepetésszerűen leelőzte csapattársát, nem hagyván a kanadainak lehetőséget a visszaelőzésre. Villeneuve úgy érezte, meglopták, kifosztották. Megesküdött, Pironival többé nem beszél, és úgy fog ellene harcolni, mintha más-más csapatban lennének. A belgiumi időmérőn a "mindenáron pole pozícióban lenni" -vágy hajtotta Villeneuve-öt. A lassan haladó Mass a baloldali gyors nyomot akarta meghagyni a közeledő Ferrarinak, ám ugyanabban a pillanatban Villeneuve jobbról akart elmenni mellette. Az ütközés után a Ferrari a levegőbe repült, majd többszöri megpördülés után a földhöz csapódott, Gilles Villeneuve még aznap este meghalt. Pironi alig ocsúdott fel ebből a sokkból, máris belekeveredett egy másik halálos kimenetelű balesetbe, igaz vétlen volt: a kanadai futam pole pozíciójában lefulladt a Ferrari motorja. A hátsó sorokból rajtoló olasz Riccardo Paletti elnézte az álló autót, és kb 200km/ó- ás sebességgel hátulról belerohant. Két óra múlva halt bele sérüléseibe a montreali kórházban.
Hockenheim, szombati időmérő edzés: Alain Prost a Renaulttal éppen a bemelegítő körön volt, amikor a sűrű vízfüggöny mögül felbukkant Pironi a Ferrarival, és belerohant. Prost így látta: „Hátulról jött nekem, és jobb oldalon repült el mellettem. A Ferrari szinte merőlegesen dobott fel engem a levegőbe”. A Ferrari háromszor pördült meg a levegőben, 250 m távolságban tört darabokra, mint Villeneuve autója Zolder-ben. A segítség szinte azonnal megérkezett. Pironi először franciául, majd angolul kiáltozott: „vegyetek innen ki!”. Lábtöréssel szállították kórházba, és öt óra múlva operálták meg. Bármilyen vészes információk is szivárogtak ki a lába amputációjáról, a verseny utáni szerdán már eltávozott a kórházból. Hockenheimben Villeneuve helyettese, Patrick Tambay nyert. Didier-nek a verseny előtt 39 pontja volt, míg a második helyezett Watsonnak csak 30, Keke Rosbergnek viszont csak 23, s később 42 ponttal lett világbajnok, méghozzá úgy, hogy az idény folyamán mindössze egyszer tudott nyerni! Többszöri operáció után Didier ismét megjelent a boxban. Egyelőre mint néző. Visszatérése körül sokat spekulált. A francia AGS csapat kérte segítségét, s Didier többször tesztelt is náluk, méghozzá meglehetésen jól, olyannyira, hogy szerződést is ajánlottak neki. Tárgyalt Guy Ligier-vel is, aki lehetővé tett néhány ”kondíciós” tesztet számára. Az új Ligier JS 27-es kormányánál a csapat első számú pilótájához, Arnoux-hoz megközelítő időket futott. Úgy tűnt, a francia visszatérése pillanatok kérdése csupán.

EPILÓGUS

Pironi azonban nemcsak a gyors autóknak élt, elcsábították a gyors csónakok is. Még lábadozása alatt tagja lett az olasz Abbate csapatnak, amely Lamborghini motorokat használt. 1985-ben már az Offshore kategóriában állt rajthoz. Pironi egyre jobban beleszeretett a csónakversenyzésbe, saját csapatot hozott létre Team Leader néven, s benevezett a világbajnokságba. A csapat sikeres volt, s Pironi úgy döntött, egyelőre nem tér vissza a Forma 1-be, még a 87-es szezont motorcsónak-versenyzéssel tölti. A Ligier csapatból ismert Jean-Claude Guénard közreműködésével megépítik a Colibri nevű csodacsónakot, amelyet két tizenkét hengeres Lamborghini motor repített a vízen. A Colibri rendkívül gyors volt, viszont több más versenyző véleménye szerint nagyon veszélyes is volt egyben. 1987 aug. 23-án, egy héttel azután, hogy a Pironi-Guénard-Giroux trió megnyerte a Norvég Nagydíjat, a brit partok közelében katasztrófa történt. A Colibri 160 km/ó-ás sebességgel hasította a vizet, amikor egy tankhajó keltette hullámon felugrott a levegőbe, majd ott átfordulva esett vissza a vízre. Itt tudni kell, hogy a versenyzők általában a csónakban állva teljesítik a versenyt, Pironinak a lába a balesete miatt viszont nem bírta volna a hullámokon ugráló csónak okozta megterhelést, így ők más versenyzőkkel ellentétben ültek a csónakban, mi több, le voltak szíjazva. Míg más hasonló esetekben a csónak legénysége a vízbe esik, nekik a felborult csónaktest alatt esélyük sem volt a megmenekülésre.

Didier Pironi

Született 1952 márc. 26
Elhunyt 1987 aug. 23
Jelenlétek: 72
Startok száma: 70
Győzelmek: 3
Dobogós helyezések: 13
Pole pozíciók: 4
Leggyorsabb körök: 5