 A TERRIEREK MEGJELENÉSE
Feljegyzések vannak arról,hogy a római birodalom idején kisebb méretű kutyákat angol vadászkutyákkal kereszteztek.A birodalom fénykorában léteztek olyan apró méretű kutyák,melyek kitűntek harcias természetűkkel.Ezek a latin 'föld' szóból származó 'terrari' nevet kapták.Őket kotorékozásban alkalmazták,azaz elsősorban vadászutyák voltak.Feladatuk az apró rágcsálók-patkány,egér stb.-irtása volt.Ezzel emberi társaikat megszabadították a kártékony rágcsálóktól,önnmaguk számára pedig biztosították az élelmet.Nem tudni miért,de a terrier elsősorban Nagy-Britanniában honosodtak meg és terjedtek el.
A középkori Európában még csak alig tucatnyi létezett.Ám az ipari forradalom a kutyatenyésztésben is nagy változásokat hozott.A 18.században kocsmai versenyek zajlottak a legjobb kutya címért,a 19.századra már szabályok korlátozták a versenyeket,és elindult a komoly tenyésztői munka.
A terrier régi típusú vadászkutya, melyről 1576-ban írt előszőr Flemming, a ,,The English Dogs''-ban.Ebben szót ejt egy kutyáról,mely igen kiváló a róka,a borz és a nyúl nyomának követésében és vadászatában.Ezt a kutyát ,,terrarinak" nevezi.A szó latineredetű,összefüggében van a latin ,,terra" (föld) szóval.A fajta neve tehát ,,York grófsági földi kutyát" jelent.
Erzsébet angol királynő (1533-1603) orvosa, dr.Cajus a ,,De canibus britannicis" című könyvben az alábbiakat írta: ,, A terrar a rókát,a borzot és más káros állatokat vadássza,és zokat mélyen a föld alatt darabokra szaggatja." Leírásában kitér a külső jegyek leírására is: ,, A terrar kutya kisebb példányainak sötét vagy hosszú fekete szőrük van." A késöbbiekben más szerzők is hangsúlyozták a terrierek vadászképességét,mely a tenyésztésnél előtérben állt.1760-ban Daniel a ,, Field Sports" című újságjában megjelent írásában már két kisméretű,hosszú szőrű terrierfajtát különböztet meg,és kiemeli eredményességüket a rágcsálóirtásban.
A bányászok gyakran vitték magukkal kiskutyájukat a munkába,ahol azok a sújtólég és más mérgező gázok kiszagolásában jeleskedtek és ezt hangos ugatással gazdájuk tudomására hozták,megmentve őket ezzel a biztos haláltól.Mivel méretük nem volt túl nagy,könnyű volt őket szállítani,és etetésük sem volt költséges.
A terrierek a malmokban,raktárakban is hasznosították magukat-itt elsősorban rágcsálókra vadásztak.Ugyanakkor jelzőkutyákként is tevékenykedtek-a tolvajokat,betolakodókat éles csaholással fogadták.
A YORKSHIRE TERRIER TÖRTÉNETE
A yorkshire terrier eredete napjainkig nem tisztázott,csak feltételezések,elméletek vannak róla.Tény viszont,hogy megjelenése kb.100 évre tekint vissza.
Angliában már ilyen korán,a 11.században szabályozták a kutyatartás és a vadászat rendjét.A földművelő parasztok nem vadászhattak,így nem állt módjukban túl nagy testű kutyát tartani.A törvény betartását úgy ellenőrizték,hogy amelyik kutya nem fért át egy 7 hüvelyk,azaz 17,8 cm átmérőjű karikán,azt elkobozták.Így értelem szerűen felmerült az igény a lényegesen kisebb méretű kutyákra.Bár fő feladatuk rágcsálóirtás volt,néha a gazda asztalára is került jóvoltkból egy-egy kisebb vad.
A 19.századig Nagy-Britanniában kutyafajták egész sora alakult ki különböző feladatok ellátására.A ,,brit terrier" név a korábbi évszáadokban elsősorban kemény munkakutyákat takart,majd a 18-19 században a terrierek inkáb az ipari munkások körében terjedtek el.
A YORKIE HAZÁJA
Nagy-Britania területe grófságokra oszlik. A York grófi család az ősi Plantagenet grófi család egyik ága. A ,,shire" szó jelentése grófság, megye. E két szó összetételéből alkult ki Yorkshire grófság neve.
Yorkshire-t az észak-déli vonulatú Pennine-hegység,az Északi-tenger,a Tees folyó és a Humber folyó övezik. A terület gazdag hegyekben, erdőkben, mezőkben,szántóföldekben,folyókban és tavakban. Óceáni éghajlatát jelentősen befolyásolja a Golf-áramlat meleg és párás hatása. Az ipari, kereskedelmi és társadalmi élet központja York városa, mely az Ouse és a Foss folyók összefolyásánál fekszik. A várost i.sz.180-ban alapították. A grófság földjeinek kihasználtsága változatos-az Ouse völgyében a mezőgazdaság, a délnyugati hegyvidékena bányászat volt a fő megélhetési forrás.
1750 elött a legtöbb ember a mezőgazdaságban dolgozott, majd az ipari forradalom nagy változásokat hozott. Az emberek olyan messzire húzodtak Skóciától, amennyire csak tudtak, vitték magukkal családjukat és kutyáikat. Így kerültek erre a természeti kincsekben gazdag vidékre. Yorkhsire-ben kis közösségek alakúltak ki a textilgyárak, bányák, üzemek környékén. A munkások alufizetettek voltak,és már a kisgyermekek is hosszú órákat dolgoztak egész apró koruktól fogva, így soha sem tanultak meg írni és olvani.
Innen származnak tehát a yorkshire terrier első egyedei.
A fajták tehát a vidék munkásemberei tenyésztették ki, több terrierfajta keresztezésével.Egyike volt ezeknek a ,,Waterside"terrier, mely a 18 században élt. Neve,mely vízpartot jelent, annak köszönhető, hogy elsősorban a környék folyói, a tavai mentén űzték a vadat. Ez a kutya,mely rövid lábú husszú szőrű volt,adta yorkshire terrier genetikai alapjait. A ,,Cydesdale" vagy ,,Paisley" terrierek az ún.skót terrierkhez tartoztak, igen népszerüek voltak a szénbányászok körében a skócia Clyde folyó környékén. A ,,skót terrier"elnevezéssel azokat a kutyákat illeték,amelyeknek tulajdonságai az ipari forradalom kezdetén, kb. 1875-től a skót felvidékről települtek át Yorkshir-be.
A különbőző tenyészetek azokról a városokról kapták neveiket, ahol megalakultak , így volt például ,,Sheffield" , ,,Bradford" , ,,Halifax" vagy ,, Hundersfield" kennel. E tenyészetek minden egyede magán viselte a terrier jelleget, némelyeknek hosszú volt a szörzete.
A célírányos tenyésztés a 18. század első felében kezdődött. A munkások számára ez a munka elsősorban nem hobbi, hanem keresetkiegészítés volt. Emiatt a tenyésztési módszereket szigorú titokként kezelték.
Igen alaposan kidolgozott tenyésztési munka eredménye volt Huddersfield Ben, akit valamennyi yorkshire terrier ősapjaként tartanak nyilván.Tenyésztője Mrs.Eastwood volt, tulajdonosa pedig Mr.Foster. 1865-ben születt, 6 évvel később halt meg egy balesetben.
Rövid élet során 70 kiállításon nyert, és nagyszerü eredményeket ért el a hagyományos versenyeken is. Ezek a versenyek nem mást jelentettek,mint azt ,hogy a jelen lévő kutyák összemérték tudásukat a patkányfogásban. A patkányt egy elkerített részen szabadon engedték, és a kutyáknak minél rövidebb idő alatt kellett megfogniuk és megölniük ezeket a néha nem is olyan kicsi rágcsálókat. Azonban a vad patkány igen veszélyes tudott lenni, sok kezdő vagy kevésbé gyakorlott yorkie-nak okozott súlyos sérülést.Ben igen népszerű tenyészkutya volt, és ahogy telt az idő,felismerték,hogy generációkon örökítette típusát, és rendkívül nagy befolyást gyakorolt a fajtára.
 | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
