Ivan:Igen,egy előkelő vendég jött,úgyhogy ne azt a rongyos ruhát vegye fel,hanem azt amiben idejött,az mégiscsak szebb.

Rose kilépett az ajtón és földbegyökerezett a lába.

Rose:Sinclair!

Sinclair:Rose,te meg mit keresel itt?

Rose:Én,vagyis mi most már itt lakunk.

Sinclair:Hogyhogy?

Rose:Hosszú történet.

Molly:Uram ön ismeri az édesanyámat?

Sinclair:Te…,te vagy…

Molly:Molly Sanders vagyok uram.

Sinclair:Te jó ég!

Rose: Foglalj helyett mindjárt hozom a vacsorát.

Sinclir:Nekem nem kell vacsora,csak moeséld el hogy kerültetek ide.

Rose:Majd később,nem a gyerek előtt.

Molly:Ideülhetek önhöz uram?

Sinclair:Persze.

Molly:Honnan ismeri az édesanyámat?

Sincalir:Nagyon régről ismerjük egymást.egy kedves barátomnál találkoztunk.

Molly: Wiliem bácsiéknál?

Sinclair:Igen ott.

Molly:Kár,hogy el kellett jönnünk,nagyon hiányoznak.

Sinclair: Talán egyszer még találkozhatsz velük.

Molly: Á,nem hiszem anya nem engedné.

Rose: kicsikém menj most játszani, beszélgetni szeretnék az úrral.

Molly: És én nem hallhatom?

Rose:légy szótfogadó és menj.

Sinclair:Gyönyörű gyerek akár az anyja.

Rose:igen,szerencsére tulajdonságaiban sem ütött az apjára.

Sinclair:Rendben ne bántsuk egymást. Mesélj.

Rose:nincs sok mesélnivalóm,Wiliem újra megnősült és az új asszony nagyon féltékeny volt. Engem többször is megütött,ez nem érdekelt,de amikor már Mollyval is kezdett ellenségesen viselkedni akkor eljöttünk.

Sinclair:És Wiliem engedte?

Rose: Ő nem volt otthon amikor eljöttünk, különben nem engedett volna el,én viszont nem akartam tovább egy percig sem abban a házban maradni.. Ennyi röviden,most pedig mennem kell.

Molly amikor észrevette,hogy Sinclair egyedül van gyorsan odaült mellé.

Molly: Uram ön sokmindenkit ismer a múltamból az édesapámat véletlenül nem ismerte?

Sinclair: Hát….,ő…,nem is tudom.Az édesanyád nem mondott róla semmit?

Molly:Nem igazán, akkor ismerte vagy sem?

Sincalir: sajnos nem.

Este Molly és Rose mindig megbeszélik a napi eseményeket,most is mikor végre ágybakerültek beszélgetni kezdtek.

Molly:Rendes embernek tünik ez a Sinclair.

Rose: Molly ő neked nem Sinclair hanem..

Molly:De az,megengedte hogy így szólítsam.Tudod mit ha felnövök akkor megkersem és feleségül megyek hozzá,mert úgy érzemhogy nagyon szeretem.

Rose: Mondanom kell valamit,Sincairhoz nem mehetsz feleségül.

Molly:Miért nem,te akarsz hozzámenni?

Rose:Sinclair az édesapád!

Molly:Tessék? De aztr mondta,hogy nem ismeri az apámat,hazudott nekem és te is hazudtál.

Másnap Sinclair távozni készült.

Sinclair:Rose mennem kell,gyertek velem, keresek nektek egy jobbhelyet.

Rose: Hol? A te házadban?

Sinclair: Oda nem vihetlek és főleg Mollyt nem vihetem oda,de egy barátomnál lenne neked munka.

Rose:Nem megyünk veled,maradunk. Ég veled Sinclair,te semmit sem változtál.

Sincalir: Uram köszönöm a vendéglátást,arra szeretném még kérni,hogy nagyon vigyázzon a kis Mollyra.,ő az én lányom.

Ivan: Nyugodjon meg uram,vigyázok rá is és az anyjára is.

Sinclair elment,Molly zokogva rohan utána.

Molly:Sinclair,ne hagyj itt! Hallod? Apa!

Sinclairnak nehezére esett,de nem nézett hátra úgy hagyta ott a zokogó Mollyt.

Rose amikor meghallotta lánya kiabálását ilyedten rohant ki,megkönnyebülve látta,hogy Sinclair elment.

Bent Molly nagyon sokáig sírt és rettentő dühös volt az anyjára.

Ivan újra próbálkozott Rosenál.

Ivan:Ugyan mát mit húzódozol,az a bajod,hogy én nem vagyok olyan előkelő mint az a ficsúr aki a porontyod apja?

Rose: Undorító disznó,hagyjon engem békén. Hozzám ne merjen érni.

Ivan:Mit képzelsz te magadról,te kis….Ha mégegyszer igy mersz velem beszélni megnézheted magad., és ne kényeskedj itt nekem,te aki összefeküdt egy férfival házasságon kívül.