43.rész
  2008.03.15. 14:45

Másnap.

Molly:George,nem beszélhetnénk meg a dolgot.

George:Nincs mit megbeszélni,hazudtál nekem és én ezt nem bírom elviselni.

Wiliem:Faim,legalább hallgasd meg,biztos meg volt a jó oka rá.

George:Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodására.

Wiliem.Ne légy ilyen makacs fiam,mert úgy fogsz járni mint én,elveszíted akármennyire is szereted.

George:Én nem te vagyok és ő nem Rose.

Sophie:Atya ég! Emily asszony! Hazajött?

Emily:Igen hazajöttem,gondolom nem örülsz neki .

Molly:Anya,de jó hogy itt vagy.

Rose:Jöttem ahogy tudtam.

Sinclair:Mi ez a hangzavar? Szent ég,Rose!

Sinclair:Rose,te hogy kerülsz ide? Mit keresel itt?

Rose:A lányom hívott és én jöttem.

Sinclair:A lányod?

Rose: Igen a lányunk,Molly.

Wiliem:Rose,tényleg te vagy az? Ezt le sem hiszem,ha tudnád hogy mennyire kerestelek.

Rose:Te kerestél?

Wiliem:Igen,nagyon féltem hogy valami bajotok esett,és bocsánatot szerettem volna kérni a gyávaságom miatt.

Sinclair.Te meg hol voltál? Miért mentél el szó nélkül? Azt hittem meghaltál.

Emily:Gondolom sajnálod,hogy nem.

Wiliem:Én annyira örülök,hogy végül jól alakult a sorsotok,és sajnálom hogy meghalt a férjed. Nem ismertem de biztos jó ember lehetett.

Rose:Igen nagyon jó ember volt és nagyon szerettük egymást.

Wiliem: Jó hallani,hogy boldog voltál.

Rose:Köszönöm,hallottam,hogy a te feleséged is meghalt.

Wiliem:Igen de nem viselt meg túlságosan,tudod amikor megtudtam,hogy miatta mentetek el nagyon eltávolodtunk egymástól,drága anyám halála után pedig ő beköltözött a városi házunkba én meg Georgeal maradtam a kúriában.

Rose:Régen meghalt már édesanyád?

Wiliem:Sajnos igen,először Mathilde hagyott itt minket,majd rövidesen anyám is követte őt. Végig reménykedett benne,hogy egyszer még visszatértek.

Ezalatt az emeleten:

Emily:gyere édes kincsem anyucihoz,már nagyon hiányoztál nekem.