"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
[772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
Húsvét másodnapján
régi szokás szerint,
fogadják szívesen
a locsoló legényt.
Én már a legénységhez
igaz, kissé öreg vagyok,
de azért locsoló legénynek
mégis csak felcsapok.
Esztendő ilyenkor
megint csak itt vagyok,
ha e locsolásért egy
piros tojást kapok.
Licsi...locsi...locsolás. - Ölel: Der Alte. |
Nyúlanyótól kedden,
Hímes tojást vettem.
Puha bélelt kiskosárba
Szépen bele tettem.
Melengeti napfény,
kikel nemsokára,
Sárgapelyhes kiscsibém lesz
Szép húsvét napjára
Nagyon kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok
katibogar
|
Húsvét...
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!
Kellemes húsvéti ünnpet kivánok,
szeretettel gondolok rád,:Angyalka
|
Gyárfás Endre: Húsvéti tojások
Afrikában
Húsvét tájban
Nagy forgalma van a boltnak:
Több festéket vásárolnak,
Nincsen ebben semmi furcsa;
A festeni való tojást
A derék struccanyó tojja.
Brazilia
Bozótjában
Boltra szinte nincs is szükség:
Alig-alig kell a festék.
Nincsen ebben semmi furcsa;
A festeni való tojást
a kolibrianyó tojja.
Drága Napsikám!
Kellemes húsvéti ünnepeket, szép tavaszt kívánok, nagyon sok szeretettel!
Sissi |
|
(Mazsika és a tulipán)
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: gyõzelem az elmúláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,
Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Drága Napsi!
Nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket Kívánok!!!
Remélem kellemesen és meghitten telnek a napjaid!
Szeretettel: Rita
|
Lőrinc Pál: A 3 füles…
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!
|
Csodás Ünnepeket kívánok!
|
Szablya István: Nyuszi- mese
Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...
Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...
Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...
Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...
Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett...
Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...
Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...
Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...
Kellemes húsvéti ünnepeket kíván: Sebzett Angyal
|
"Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz,
Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz.
Nehogy meghátráljál itt a félúton,
Csak tartsál ki végig kedves barátom.
Öröm és boldogság lesz ennek a vége,
Csak ez az út megy fel a csillagos égbe.
Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk,
Jézus Krisztus adja, Õrá számíthatunk.
Kettõezer évvel ezelõtt régen
Megtörte az utat néked és nékem.
Kereszt halálával bebizonyította,
Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta.
Nincs már mitõl félni, nincsen akadály,
Csak hinni kell Benne, elfogadtad már?
Kövessük Õt önként, mindent félre téve,
Csak így juthatunk az örök üdvösségre!"
(Csobolya József: Csak egy út)
Kedves Napsi!
Áldott, Meghitt Húsvéti ünnepeket kívánok Neked és Kedves Családodnak! Puszillak: Manócska |
|
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Puszi.Luna |
Szerző: Szabolcska Mihály
Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!
A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!
A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.
De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!
Drága Napsikám
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok neked,
és kedves családodnak: Zsóka
|
|
Tavaszi ujjongás: Dsida Jenő
Tarka virágnak illata kábít, -
Édes a méz, mit kelyhe kínál;
Lebben a lepke, röppen a méh -
Sok kicsi vándor kedvese
Ajkán csókra talál.
Nincs ma halál, él ma a földön
Mit csak az Isten élni teremtett; -
Harsog a himnusz, hangos a táj! -
Semmi se fáj, minden örömre,
Tűzlobogásra szítja a lelket.
Újra születtünk zöld lobogóval,
Lepkefogóval táncra megint!
Csókot a földnek, csókot a fának,
Csókot a rügynek, mert a hatalmas
Égi Jövendő hírnöke mind!
Hallga, mi szépen csendül a nóta,
Csörtet a csermely, csattan a csók!
Messze az erdő lombjai közt a
Nyár keze int! hirdeti minden,
Hirdetem én is, itt a tavasz!
Drága Napsi
Kívánok szép, pihentető hétvégét, és gyönyörű tavaszi jövöhetet: Zsóka
|
[772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|