Fukai Mori
Shei.La. 2007.02.09. 23:07
Fukai Mori
Biztos vagyok benne, hogy a szív, amit hátrahagytam még mindig elrejtve nyugszik a mély, mély erdő szívében.
Kimerülten, erő nélkül, hogy embereket keressek és őket a végtelen sötétségben eltüntessem.
Ha ez az erő olyan jelentéktelen, csodálkozom, miért látom még egyáltalán?
*Amíg életben vagyunk,
kicsivel többet vesztünk.
Valótlanságba burkolózunk és
hazudunk,
Fagyosan állunk hozzá a dolgokhoz, és képtelenek vagyunk kitörni
A napok elmaradnak és változnak, anélkül, hogy valaha felfednék előttünk, valójában milyen kék az ég.
Ha legyőzzük ezt a mesterséges rendszert, és a jelenben élünk, rozsdás szíveink újra dobogni kezdenek!
Ha megtaláljuk az idő ritmusát, újra szállhatunk.
Eljük az életünket, csodálkozunk, hogy az egyszer a földön végetér.Hiszek, és most megkezdem utam veled, a fény keresésében.
*ismétlés
Éljük az életünket, csodálkozunk, hogy az egyszer a földön végetér.Elzárva a visszautat az örökkévalóság felé haladunk.
Éljük az életünket megmaradva ezen a fagyott helyen, képtelenek vagyunk kitörni, örökkévalóságig...
|