A kis csapat tábort ütött egy vízesés mellet,már vagy két napja egyfolytában mentek, nagyon éhesek és fáardtak voltak.Inuyasha egy ideig külön volt a többiektől.Sangot Kagome ápolta,Miroku,Shippoua és Myoga segítettek neki.Inuyasha odasétállt hozzájuk,de olyan csendben, hogy észre sem vették.

-Én valamit nem mondtam el nektek...-szólalt meg Inuyasha halkan,alig lehetett érteni a szavait.A többiek eleinte meg is ilyedtek,hiszen fel sem tűnt nekik Inuyasha-nem tudtok rólam mindent...sokmindent..

-Inuyasha-szakította félbe Kagome-nem kell elmondanod...látszik rajtad, hogy

-Igen...nehezemre esik beszélni róla,de..-egy pillanatra elhallgatott-Midoroi a nővérem

Erre a kijelentésre mindenkinek megakadt a lélegzete,nem tudtak mit mondani erre

-Midoroi kiskorom óta velem volt,Midorikó lánya.Sokat foglalkozott velem...azt ígérte soha nem hagy el,ám száz éve küzdött egy Tsuroki nevű szellemmel...aki megölte,én nagyon haragudtam a nővéremre...hazudott nekem-a fiú szemei könnybe lábadak-olyan dolgokat vágtam a fejéhez....

,,Gyűlöllek!!!Útállak!!becsaptál engem....elhagysz!!azt Ígérted mindig mellettem leszel...hazudtál nekem!Nem vagy többé a nővérem!!!!"

Értem....mostmár értemInuyasha mért volt ilyen gondterhelt...-gondolkodott Kagome

Miroku megfogta Inuyasha vállát-Mi itt vagyunk neked,ha bármi gondod van Inuyasha...

-Tudom,és köszönöm.-ezzel elfordult tőlük lehunyta a szemét és próbált aludni.

-Sesshoumaru-nagyúr!!!!Várj meg...ne menj ilyen gyorsan!!!Most Narakut követjük?vagy hova megyünk?

-Jaken,járj utána ,hogy van e kapcsolat Tsuroki és Naraku között...nekem van egy kis dolgom.Aun,vigyázz Rinre.

Azzal Sesshoumaru elindult Narakut keresni.

A testem...egyre csak fárad...meddig birom ki ezt?!?!Nappal a valóságban, éjszaka pedig folytatom harcom Kazumával a harcom....

,,-Monnd ki vagy?Érzem a gonosz aurád....miért jöttél?

- a nevem Naraku.

-Ne gyere közelebb-kirántja a gyémántkardot és megtámadja Narakut.

-Hm...meg akarsz ölni?

-ölni??*mosoly az arcán*,dehogyis!!Csak megtísztítalak-egyenesen a szellem szívébe döfte a kardját-mi???

-*gonosz kacaj*nekem nincs szívem...-kinyujtotta egyik csápját és beledöfte a lányba,aki arccal a földnek esett.

-Na ezt hogy véded ki?-megragadta a karját,és Naraku furcsa érzést érzett,a lány odafutott megragadta nyakát és kiolvasta a szellemből, hogy mi folyik a világban

-Ezt hívod te tisztításnak?-megragadta a lány karját és kihúzta a valóságba..."

Nem értem Narakut....a leggonoszabb szellem,pontosan tudja, hogy csak én tudom legyőzni....miért segített nekem?!?!-Így töprengett magában Midoroi, aki éppen egy kastély közelében sétált.

-Naraku, valaki járkál a kastélyunk közellében....

-Tudom Hakudoushi*gonosz mosoly*

-Mi dolgod azzal a lánnyal?meg kellett volna ölnöd!!

-Nem kell semmitsem elhamarkodni...-azért mentem hogy megöljem....

-Nincs szíved se neked se nekem....tehát nem kell félnünk, hogy ez a lány megjavít minket...a szívet pedig Kanna őrzi.

-Küldd Kohakut és Kagurát, szerezzék meg nekem a gyémántkardot*gonosz kacaj*