Emese megdörzsölte a szemét,mert a betűk már kezdtek összefolyni a szeme előtt, ránézett az órára .

-Ajaj,már 12:30, ideje aludnom is különben holnap elaszom az órán.

    Másnap az iskolában Adél így fogadta:

-Adél:Na nehogy azt mond,hogy tegnapéjszaka is azt a titokzatos naplót olvastad?

-Emese: De igen majdnem éjfélig.

-Adél: Megőrítesz vele.

-Emese: Mondtam,hogy gyere el és olvass bele te is. Nagyon jó, képzeld már a nagyanyámnak is az volt az egyik fő gondja,hogy hogyan kell csókolózni.

 Nem vették észre,hogy közben megállt mellettük Dani és érdeklődve hallgatta a lányokat.

-Dani: Milyen naplóról beszéltek?

-Adél: Semmi közöd hozzá, mit hallgatózol?

-Emese: Á,ne bánsd. Csak egy régi naplóról amit a nagymamám házában találtam. Nekem tetszik, Adél viszont uncsinak találja.

-Dani: A nagymamád naplója? Az tök jó lehet.

-Emese: Szerintem is az,egyszerűen nem tudom letenni ha elkezdem olvasni.

-Dani: Megnézhetném?

-Emese: Hát…,ő…,nem is tudom. Nem szívesen adnám oda senkinek.

-Dani: Nem gond,akkor valamikor elmennék nálatok és ott nézném meg.

-Adél: Dani állísd már le magad,tudom,hogy régóta nyomulsz Emesére,de tudatom veled,hogy hiába, Emese másba szerelmes.

 Dani kissé zavartan.-Én nem nyomulok, engem tényleg érdekel a napló, és tudom,hogy Emese Csabába szerelmes.

-Emese: Hahó én is itt vagyok, hallok minden szót amit rólam beszéltek.- Mérgesen ráförmed Danira:-És azt a hülyeséget meg nem tudom honnan szeded,hogy én Csabába vagyok szerelmes!

-Dani: Oké,nem mondtam semmit,de akkor ha nem vagy belé szerelmes más sráccal is barátkozhatsz, tehát nyugodta átmehetek és megnézhetem a naplót.

-Emese: Na jó nem bánom,szombaton tízre gyere át.

-Adél: Én is megyek és megnézem.

-Dani: Oké, akkor szombaton,sziasztok

-Adél:Apám,ez úgy beléd van zúgva mint a nagyágyú.

-Emese: Ne beszélj már te is hülyeségeket, na menjünk mert Takács leszedi a fejünket ha elkésünk az órájáról.

     Emese ahogy hazaért egyből a szobájába vette az irányt.

Tegnap anyu és apu összekaptak és anyu sírt,amikor megkérdeztem,hogy miért sír elzavart és mégjobban sírt, apu pedig elszaladt. Amit nem igazán értek,hogy miért pont Ritáékhoz szaladt. Mert Rita mondta,hogy tegnap este ott volt náluk apu és ott is vacsorázott velük, sőt még segített az anyukájának elmosogatni is,itthon soha nem segített anyunak. Ma este itthon fog vacsorázni, kivácsi leszek,hogy fog-e segíteni. Na megyek is enni,majd ha befejeztem akkor leírom a fejleményeket.

   Újra itt vagyok és én olyan,de olyan nagyon buta vagyok. Apu természetesen nem akart segíteni a mosogatásnál és meg megkérdeztem,hogy akkor Ritáéknál tegnapeste miért segített Évána? Na erre anyu megint sírni kezdett, engem pedig felzavartak ide a szobámba. Úgy hallom veszekednek, megyek hallgatózok egy kicsit. Nem hallok semmit.

    Reggel van,este anyu és apu nagyon sokáig veszekedtek az én butaságom miatt. Az éjszaka arra gondoltam,hogy inkább elmegyek itthonról,mert mindig az én buta kérdéseim miatt vesznek össze,ha én nem leszek már velük akkor nem lesz aki felidegesítse őket és akkor újra szeretni fogják egymást ugyan úgy mint régen. Mit is vigyek magammal? Megvan!

Viszek enni,meg a pulcsimat is be kellene tenni,hátha a szabadban fogok éjszakázni és nem akarok fázni. Nem fér bele a táskámba. Hát perssze! Nem viszek könyveket,azokat eldugom az ágy alá és a könyvek helyébe be tudok tenni még pár dolgot. Téged kedves naplóm feltétlenül magammal viszlek.

   Sikerült! Megszöktem! Felszálltam rendesen az iskolabuszra, a következő megállónál leszálltam a többieknek azt mondtam,hogy otthon hagytam egy könyvet és az apukám majd elhoz kocsival .Most itt ülök egy parkban a padon és nem tudom,hogy merre menjek.

      Jaj istenem, de nagy butaságot csináltam megint, nem kellett volna megszöknöm. Annyira fáj a lábam, olyan sokat gyalogoltam, már megettem a szendvicsem felét, bár nagyon éhes vagyok de a másik felét be kell osztanom, pihenek egy kicsit itt az útszélén a fűben aztán megyek tovább, de azt,hogy hová még mindig nem tudom.