Iskola után hazafelé Emese elmesélte Adélnak az égsz sztorit.

-Hú ha,te aztán jó nagy  zűrbe keveredtél,reméljük soha nem derül ki.

-Remélem én is.

-Tudod mit,ne is rágódj rajta,felejtsd  el,lépj túl rajta és kész.

-Oké,megpóbálom. Hopp SMS-t kaptam. Na ehhez mit szólsz?

„Emese,ne haragudj rám,hülye voltam,találkozhatnánk valahol és megbeszélnénk a dolgokat. Csaba”

-Én a helyedben találkoznék vele,már ha még mindig szerelmes vagy belé.

-Fú,nem tudom.

-Nem tudod,hogy szerelmes vagy-e belé vagy sem?Mindegy szerintem egy dumálást megér,és lehet,hogy neked is jobb lesz. Írd meg neki,hogy ma este ott a tónál találkoztok.

-Ma nem lehet,anyám valami nagy családi megbeszélést akar.

-Akkor holnap. Na írjad már,ne várattasd sokáig a válasszal.

-Oké,írom már.

-Na mit válaszolt?

-Neki is jó a holnap este hat.

 Emeséék háza előtt a két lány elköszönt egymástól, Emese fogta a bevásárlólistát és a pénzt és lement vásárolni.

Mindent bepakolt a kosárba,szerencsére nem sokan voltak a boltban,a pénztárban viszont Irma néni ült.

-Csókolom Irmanéni.-köszönt illedelmesen.

-Szerbusz kedveském,milyen szép vagy ma is,biztos van már valami udvarlófeléd is.

-Van bizony,láttam tegnapeste kézen fogva sétálni a Molnár fiúval azzal a Danival-kiáltott oda Irmanéninek Mikibácsi a hentespúlt mögül. Emese odafordult,hogy megcáfolja az állítást de a torkára forrt a szó, a háta mögött kettővel a sorban Csaba ált és úgy nézett rá,hogy Emesének egyből a torkában kezdett dobogni a szíve,és tűzpiros lett az arca. Irmanéni is észrevette,hogy elpirult de azt hitte,hogy zavarba jött a leleplezéstől ezért nagyhangon,nyájasan mosolyogva és Emesére kacsingatva kiáltott oda Miki bácsinak..

- Jó ízlése van a kislánynak,azt mondják az nagyon rendes gyerek,tényleg összeillenek. Az ilyen jól nevelt gyerekekre jólesik ránézni. Ezek szépen udvarolgatnak egymásnak és nem egyből a szexen jár az eszük. Ugye kedveském-nézet hamiskásan Emesére és kedveskedve megpaskolta az arcát.-Vigyázz jól ne dőlj be egyből egyetlen fiúnak sem,amid van az drága kincs,becsüld meg és csak az arra méltónak add oda.

-Úgy lesz-hadarta Emese gyorsan és szinte kimenekült a boltból. Ám akármennyire is igyekezett hazafelés Csaba utolérte.

-Hé,várj már-szólt utána dühösen a fiú és a karjánál fogva visszarántota.-Csak arra lennék kiváncsihogy ha azzal az okostojással jársz akkor miért jöttél tegnap velünk.

-Nem járok senkivel,és főleg nem Danival.-válaszolt Emese dühösen

-Ja persze,akkor miért nem mondtad Miki bácsinak,hogy nem téged látott Danival kézen fogva sétálni?

-Mert Irmanéni nem hagyott szóhozjutni.

-Ha akartad volna akkor el tudtad volna mondani,de te meg sem próbáltad,mert tényleg te voltál az. Ezt nem gondoltam volna rólad,sok lányról el tudtam volna képzelni a suliban,de rólad nem.

-Mit nem képzeltél rólam

-Azt,hogy k…a vagy.

-Te szemét!-sziszegte Emese, pofonvágta Csabát és hazafutott ami két nagy bevásárlószatyorral igen nehezen ment. Csak remélni tudta,hogy a fiú nem jön utána.