Amikor hazaért kipakolt a szatyrokból megmelegítette a mikróban a tegnap estéről maradt ktumplifőzeléket és a fasírtot,megebédelt és leült tanulni,vagyis inkább csak lapozgatta a történelem könyvet,hiszen igazi tanulnivaló már nem volt,hiszen holnapután vége a sulinak. Itt a nyár,két és fél hónap teljes kikapcsolódás mielőtt elkezdené a gimit.

-Szerencsére már csak két napig kell találkoznom Csabával és Danival,aztán már könnyedén el tudom majd kerülni őket. Utálom a fiúkat!l-mérgelődött magában miközben a fiókban a napló után kutatott. Amint megtalálta levetette magát az ágyra és folytatta tovább az olvasását.

-Júlia:Utálom a férfiakat és főleg az apámat,hogy lehet ilyen? Minek jött akkor ide vissza ha nem akar velünk maradni? Miért nézett úgy anyura ha még mindig Éváékkal akar élni?Miért? Miért?Miért?

     Ma jönnek haza anyuék a kórházból,és ma megy vissza apu Évához. Nem tudom mit érzek,olyan furcsa itt bent a gyomromban és mellkasomban minden. Egyszer nevetgélni támad kedvem,egyszer meg sírni ha az előttem álló pár órára gondolok. Új taggal bővül a családunk,de az egy évvel korábbihoz képest mégsem leszünk többen,hiszen apu elmegy,de anyu és Misike,az öcsém,hazajönnek. Talán ha apu a kezében foghatja majd a fiát akkor meggondolja magát,hiszen mégiscsak egy fiú és azt mondják az apák fiúra vágynak mindig.

Megjöttek, végre valahára.

   Apu mégiscsak elment,de előtte megint jól összevesztek anyuval,egyszerűen nem értem őket, ott a kórházban ahogy Misike feje fölött összenéztek úgy tűnt szeretik egymást,erre ahogy beteszik a lábukat az ajtón máris ordibálnak egymással,vagyis inkább anyu ordibált apuval. ilyeneket pl.

-Pál:Anna azt gondoltam,hogy kéthetente eljönnék hozzátok és vagy itt lennék a gyerekekkel vagy elvinném őket,Júlia is megismerkedhetne a kishúgával…

-Anna:Júliának nicsen kishúga csak kisöccse.

-Pál:De Tündike a féltestvérük.

-Anna:Engem nem érdekel,nem engedem a gyerekeimet annak a nőnek a közelébe!

-Pál:Az én gyerekeim is!

-Anna:Csak Júlia!

-Pál:hogyan?

-Anna:Igen,Misikének nem te vagy az apja.

-Pál:Akkor ki?

-Anna:A Tibor,Júlia matektanára.

-Pál:Ezt nem hiszem el.

-Anna:Pedig elhiheted,már két éve viszonyunk van,és most kérlek hagyj minket békén,menj vissza oda ahonnan jöttél.

-Pál:Ezt még megkeserülöd.

Azzal apu felviharzott a lépcsőn,beledobálta a ruháit a bőröndjébe és elment,még csak el sem köszönt. Legalább engem megölelhetett volna.

-Júlia:Anyu miért mondtad azt apunak?

-Anna:Mire gondolsz?

-Júlia:Hogy Tibi bácsi Misikének az apja.

-Anna:Ó,hát hallottad kicsikém? Ne haragudj,nem akartam,hogy te is meghalld.

-Júlia:De ugye nem igaz,hogy te meg Tibi bácsi..

-Anna:Nem,természetesen nem igaz,csak azért mondtam,hogy nehogy elvigye tőlünk Misikét.

-Júlia: De azt tudja,hogy nekem ő az apám és engem elvihet magukhoz?

-Anna:Sajnos igen,de te már nagylány vagy tudsz magadra vigyázni.

-Júlia:Én nem akarok oda menni,én nem akarok Ritával meg Tomival meg Évával találkozni.

-Anna:Ha rajtam múlik akkor nem is fogsz.

   Megjöttünk,Emese! Hahó elaludtál?-kiáltotta Edina amikor belépett a lakásba,Zoltánna a nyomában.

-Nem aludtam,olvastam.

-Hú de morcos ma valaki,mivan talán citromba haraptál?-próbált jópofizni Zoltán amikor meglátta Emese morcos arcát.

-Ha,ha,de vicces valaki ma este-válaszolt rá Emese nem túl kedvesen.

-Na jó,lepakolok aztán még a vacsora előtt mondani akarok nektek valamiz-csitította őket Edina.

-Csak nem terhes vagy?-kérdezte Emese kicsit nyersen.

-Tényleg az vagy?-nézett Edinára Zoltán fülígérő vigyorral.

-Jaj,dehogy vagyok,milyen hülyeségeke jutnak az eszetekbe. Azt akarom veletek közölni,hogy elhatároztam magam és belegyezem,hogy nyaralónak tartsuk meg az anyám régi házát.Sőtt már a jövő hétre kivettem pár nap szabit,addigra már a sulinak is vége és mi ketten Emesével elmegyünk és egy kicsit kipofozzuk. Így amikor majd már az igazi nyaralásunk lesz nem lesz semmi dolgunk csak süttetetni a hasunkat a teraszon. Na mit szoltok hozzá?