Kemény koppanások, próba-próba hátán, ráadásul még a korcsolyacipő is szorít: bármelyik összetevő már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy elvegye az ember kedvét a további próbálkozástól. A humoristát azonban mindössze egyetlen tényező dühíti, de az nagyon: a tornász…

Sorozatos esések, kincstári optimizmus és az a bizonyos dalocska: „Nem adom fel!” - íme, az iménti produkciód…

Nacsa Olivér: Igen, ez az én választott zeném. Ebből már ugye ki lehet következtetni, hogy nem vagyok benne abban a háromban, akik profi korisok. A lelkesedés azonban töretlenül él…

Mióta tudsz korizni?

Nacsa Olivér: Tudni nem tudok. Tíz éve azonban jártam ki rendszeresen, akkoriban hokikorcsolyával gyakoroltam. Most viszont úgy érzem, mintha satuba lenne fogva a lábam. Ráadásul van egy recés rész a kori elején, amibe ha beleakad az ember, akkor látható, mi következik: az előbb dobtam egy duplát. Szóval azt mondom: nem érzem még annyira a fejlődést…

Kösd föl a nadrágot, hiszen úgy hallottam, fantasztikus trükköket várnak tőletek!

Nacsa Olivér: Várni lehet, hogy várnak, tőlem aztán várhatnak. Azt mondom – ha reális esélylatolgatásba kezdenék -, akkor a második fordulót tűzöm ki célnak. Úgy érzem, szárazföldön jobban mennek a dolgok. Ez viszont izgalmas és idegesítő is egyben: nagyon-nagyon ingerült leszek, ha meglátom a Csollányt!

Nem is értem…

Nacsa Olivér: Csollány nagyon jó! Egyszerűen annyira feldühít, hogy rossz nézni, és alig várom, hogy ne együtt legyünk a próbán, hanem külön-külön. Egyetlenegy dicséretet viszont kaptam: van egy nagyon-nagyon szép forgásom, amire magam éreztem rá, anélkül hogy tanították volna.

Egyéb téli sportokra nem éreztél rá?

Nacsa Olivér: De igen, síeltem. Régen csináltam ezeket. De talán nem véletlen, hogy nem folytattam. Szóval „pechemre” pont egy ilyen felkérés jött, ám baromira szeretek olyan dolgokat csinálni, ami más, mint amit alapvetően csinálok. A barátaimmal – Harsányi Levivel és Ganxsta Zolee-val – egyébként járunk hokimeccsekre, nagy-nagy szurkolók vagyunk.

Annyira, hogy külföldre is kilátogattok egy-egy jó derbi kedvéért?

Nacsa Olivér: Igen, áprilisban megyünk Ljubjanaba, a Divizió I-es Világbajnokságra, ahol a magyar válogatott is játszik. Májusban pedig, ha minden igaz, akkor Moszkvába, az A-csoportos világbajnokságra. Föl vagyunk osztva: Levi kanadai szurkoló, Zoli finn, én pedig svéd.

A lelkesedés tehát adott. Mennyire tudod összeegyeztetni egyéb feladataiddal a mostani felkészülést?

Nacsa Olivér: Nagyon nehezen, hiszen szabadúszóként dolgozom: a TV2-nél is több produkcióban vagyok jelen, és hát ott vannak a fellépések is.

Ha már fellépések: nemrégiben olvashattuk, hogy rendeződött a kapcsolatod Bagi Ivánnal…

Nacsa Olivér: Igaz, együtt csináljuk ezeket. Egyébként pedig itt lesz, és szurkol nekem, mintha a feleségem lenne. Mindig azt mondom, ő az én Klárikám…

Forrás: www.tv2.hu