Napoleon Boulevard : Emelj magadhoz
Szép ugye az álmom, csendben hazakísér,
Simogat az ágyon, egyszer elér.
Nézd meg az arcom, úgy akarom.
Hogy tudd ki voltam,már magam sem tudom.
Nézd meg az arcom, úgy akarom.
Hogy tudd ki voltam, már magam sem tudom.
Gondviselésről nekem Te ne beszélj.
Miért is engem fúj mindig csak a szél.
Zárva az ajtók, jönnek a hidegek.
Nekem ne szólj, mert nem érdekelnek.
Értem ne sírjál, úgysem fog fájni.
Mert várnak a hídnál az éj katonái.
Ó-ó, bocsáss meg érte.
Ó-ó, úgy legyen.
Ó-ó, emelj magadhoz.
Ó-ó, Istenem.
Ó-ó, bocsáss meg érte.
Ó-ó, úgy legyen.
Ó-ó, emelj magadhoz.
Ó-ó, Istenem.
Értem ne sírjál, úgysem fog fájni.
Várnak a hídnál az éj katonái.
Értem ne sírjál, úgysem fog fájni.
Várnak a hídnál az éj katonái.
Napoleon Boulevard : Elfelejtesz, tudom
Testünk lesz a föld
Lelkünk lesz az ég
Álmaink a tűz
Mely mindörökké ég
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Testünk lesz a kő
Szétszór majd a szél
Túl messze az ég
Oda egyikünk se ér
Kérlek, vígasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Nem megyünk oda
Csak fáj, hogy nincs nyomunk
Szertefoszló álmaink
Mi magunk vagyunk
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Napoleon Boulevard : Fogd meg a kezem
fogd meg a kezem, mert holnap túl kemény lesz
félek hogy megbánom, hogy még mindig élek
nincs semmim sem, még túl jól sem élek
se elveim, sem álmom, én egyszerűen csak félek
hol van a hang, ami engem hívna
mondd, lesz-e harang, ami értem szólna
mondd, lesz-e álmom, mondd, lesz-e reggel
ó, annyira félek, a kezem ne engedd el
úgy legyen, ó, én istenem
adj erőt a holnaphoz nekem
adj erőt, hogy bátor legyek
ó, adj erőt, hogy higgyek neked
ma éjjel talán még mit sem sejt sok ember
senki nem kérdez meg: " te miért virrasztasz? mondd el"
ma éjjel talán nem lesz gombnyomásos hajnal
mondd, hogy nem jön értünk a deltaszárnyú angyal
úgy legyen, ó, én istenem
adj erőt a holnaphoz nekem
ó, adj erőt, hogy bátor legyek
hogy higgyem azt, hogy értem teszed
ma éjjel talán úgy érzed: egyedül vagy
fogd meg a kezem, van ki veled virraszt
nincs semmi álmom, jöhetne a reggel
maradj itt mellettem, a kezem ne engedd el
úgy legyen, ó, én istenem
adj erőt a holnaphoz nekem
higgyem azt, hogy bátor leszek
higgyem azt, hogy érted teszek
úgy legyen, ó, én istenem
adj erőt a holnaphoz nekem
higgyem azt, hogy bátor leszek
ó, higgyem azt hogy érted teszek
Napoleon Boulevard : Hiányzol nagyon
Körbevesznek csendesen a megszokott szavak,
Hiányzik már rég belőlem minden indulat.
Hazudhatnék, jól tudom, bár érzem, nem szabad,
De istenemre megteszem, elég egy mozdulat.
Félreértett mondatok és ártatlan szemek,
Mindez együtt olyan szép, hogy igaz nem lehet.
Tolvaj kezek megmotoznak zsúfolt villamoson,
Hidd el, ez sem érdekel, mert hiányzol nagyon.
Szívem majdnem megszakad,
Szétveti az indulat.
Szép, mint egy álom,
Kár, hogy úgy fáj.
Körbevesznek csendesen a megszokott szavak,
Hiányzik már rég belőlem minden indulat.
Hazudhatnék, jól tudom, de érzem nem, szabad,
Megéreznéd mit takarnak a becéző szavak.
Félreértett mondatok és ártatlan szemek,
Mindez együtt olyan szép, hogy igaz nem lehet.
Elveszítem mindenem majd egy szép napon,
Hidd el, ez sem érdekel, mert hiányzol nagyon.
Hazudhatnék, jól tudom, de érzem, nem szabad,
Megéreznéd, mit takarnak a becéző szavak.
Hazudhatnék, jól tudom, bár érzem, nem szabad,
De istenemre megteszem, elég egy mozdulat.
Napoleon Boulevard : Egyszer talán
A hó hullik csendesen, és ellepi a várost
összegyűlik a vállamon, míg jön egy könnyű szél
félek, talán egyszer így lesz majd velünk is
végigsimít rajtunk a könnyű esti szél
Fáj, hogy elmegyünk, és minden így marad
fáj, amit nem mondhattam eló
ó értsd meg, néha fáj, hogy elviszem az álmaimat
és fáj, hogy majd rólam nem mesélsz
ó, tudnom kéne azt, hogy gondolsz néha rám,
hogy mindörökké közel leszel hozzám
a szárnyunk erős, mégsem próbálunk repülni
csillagokra álmodunk, de a földön ébredünk
a hó hullik egyre csak, és ellepi a várost
fúj az esti szél, kérlek mondd, mi lesz velünk
fáj, hogy elmegyünk, és minden így marad
fáj, amit nem mondhattam el
ó értsd meg, néha fáj, hogy elviszem az álmaimat
és fáj, hogy majd rólam nem mesélsz
ó, tudnom kéne azt, hogy gondolsz néha rám,
hogy mindörökké közel leszel hozzám
fáj, hogy elmegyünk, és minden így marad
fáj, amit nem mondhattam eló
ó értsd meg, néha fáj, hogy elviszem az álmaimat
és fáj, hogy majd rólam nem mesélsz
ó tudnom kéne azt, hogy gondolsz néha rám,
mindörökké légy közel hozzám
|