˝Itt még minden, minden a régi.
Gyermek-könyvek meleg meséi
A tiszta lányról,
Ki álmokat fon…˝

     (idézet egy nevesincs-régi romantikus költőtől)



Üres cigarettás doboz asztalomon.
Társa egy céltalan konyakos pohár,
S föl sem ismerem közös képünkön magam…

Ez lettem volna én? S arcomon ez boldog mosoly?
Nem cinikus gúny barázdázza szájam szélét már?
És aki mellettem? Nem csak egy nőstény, ki bosszúságot hoz?

Lám csak! A gyáva Nap, ki sokszor hazudva omlott rám,
Most bezzeg elbujdosik, veszte szégyenében;
Helyet adva új életemet előmosó esőmnek.

Jól van, kicsi vérem! Így gondoltam én ezt valamikor régen;
Kéz a kézben, dacosan állunk, mint ezen a képen,
Egymásra-találtan, mint egy régi gyermek-mesében.