Ezután természetesen szorgosan készült az új koreográfia, ez volt a Visai (mezőségi). Április 30-án végre ezt színpadon is megmutathattuk a Bodrogközi mellett, ugyanis a Fény Fesztiválon (Jászfényszaruban) léphettünk fel. (valljuk be őszintén, a mezőségi mehetett volna itt egy kicsi jobban is:P) Innen az összes Viganós csoport (aki részt vett) továbbjutott az úgynevezett középdöntőre, természetesen köztük mi is.
Az együttes benevezett egy tanulmányi versenyre is, aminek első színhelye Székesfehérvár volt, május 12-én. Ekkor a Kis Árendással vettünk részt a versenyen, akik a Gyimesi és a „Csodahegedű” koreográfiáikat adták elő. Itt a zsűri pontozta a koreográfiákat (Bodrogközi, Visai), és ez határozta meg, hogy ki mehet a döntőre. A KisÁrendásnak sajnos nem sikerült annyi pontot kapnia, ami elegendő lett volna a továbbjutáshoz, ám nem szomorkodhattak, nagyon ügyesek voltak.
Nekünk viszont sikerült továbbjutnunk, várt ránk a szekszárdi döntő, amelyre május 25 és 26-án került sor. A mi korosztályunkban 9 csoport vett részt. Próbáltuk a legjobb formánkat hozni, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis az előkelő negyedik helyet sikerült így megszereznünk, amire büszkék lehetünk. Ezt indulás előtt meg is ünnepeltük egy emlékezetes piknik keretében, hála Csabinak és Ákosnak ;) (el is fogyott az a 40 kifli :P)
Ezután a buszon fergeteges volt a hangulat, és még ma is szívesen énekeljük azokat a dalokat, amiket ekkor tanított nekünk Livi és Dani (így-úgy mulassunk... + mond, ugye álom volt ez az egész...)
Ez után közel egy hónapunk volt arra hogy felkészüljünk a középdöntőre (ide Jászfényszaruról jutottunk tovább). Június 22-én el is indultunk Tiszafüredre. Odafele nagyon esett az eső, nagy vihar volt, és ugye tudni illik hogy a busz is olvadt (by Eszti) , de azért jó kedvel, sikeresen megérkeztünk.
A mezőségi jól sikerült, de a Bodrogközi igen emlékezetes marad számunkra, hisz Csabi zsebéből ekkor esett ki a "fekete airways rágó". Talán lehet, hogy ez hozta meg a szerencsénket, talán nem, de a lényeg hogy innen továbbjutottunk a döntőre. Meg is volt a hangulatunk a hazafelé vezető úton, még a sofőrt is sikerült dalra fakasztanunk :).
Ezek után legközelebb július 28-án jött össze a csoport egy újabb fellépésre, a Jász Expóra. Itt érdekesen kezdődött a fellépés, hisz a legelső számnál, a Bodrogközi elején elment az áram, így le kellett állni egy kis időre. De hála a jó helyzetmegoldó képességünknek :P a lányok (Árendás, JNE, Jártató) felmentek a színpadra, és egy rögtönzött magyarbődi karikázót adtak elő. Mire ennek vége lett az áram is visszajött, így zökkenőmentesen ( de azért voltak bakik is :P) mehetett végig a műsor.
Majd ez után végre jöttek az éjjeli táncházak és a Csángó Fesztivál, amit már nagyon sokan vártak :). Úgy gondoljuk nagy megtiszteltetésben lehetett részünk, ugyanis az utolsó napon, a gálán együtt léphettünk színpadra a mezőségi hagyományőrzőkkel. Mindenki számára nagy élmény volt, hisz kiktől tanulhatnánk csak igazán, ha nem tőlük.
Nem kellett sokat várnunk egy újabb fellépésre, hisz aug. 19 és 20-án, Budapesten, a Budai Várban léphettünk fel (ez volt a döntő!). Az örökség egyesület jóvoltából elmehettünk a Parlamentbe, a Néprajzi Múzeumba, illetve részt vehettünk a Mesterségek Ünnepe keretén belül sok programon is (talán sokan a koncerteket élvezték a legjobban -Herczku Ági és Cimbaliband). Mindenki "nagyon élvezte” azt a műsort, amit a Hősök terén nézhettünk meg… :P A fellépések jól sikerültek, bár a Bodrogközi zenéjével volt egy kis gond, de azt is sikeresen megoldottuk.
Épp hogy ki tudtuk magunkat pihenni, várt ránk a következő utazás, méghozzá Szabadkára (aug. 24-25-26). Itt jelentették be Daniké, ők már bizony jegyben járnak (de igazából mi ezt már nagyon is jól tudtuk :D). Első este előadtuk azt a kis koreográfiát, amit számukra készítettünk meglepetésként (lányok: Boldog Szomorú Dal, fiúk: sűrű magyar). A beépített embereinkre (Pityu bácsi és Eszti néni) hárult az a feladat hogy feltűnés nélkül lecsalogassák Daniékat a meglepetés színhelyére. Bár az elején -mikor még nem tudtak semmit- kicsit idegesek voltak ("Idefigyelj Pityu! Engem ne hozz sehova, nagyon ideges vagyok! Eltűnt 40 gyerek!" by Dani) kellőképpen meglepődtek, és természetesen nagyon örültek :).
Ám nekünk nem volt elég egy este ünnepelnünk, a második este Ákost köszöntöttük fel nagykorúvá válása alkalmából. (Talán mi sem bizonyítja jobban az örömét, mint az, hogy az ajándékával aludt :D ).
De ezeken kívül is volt még elég mesélni való az útról, pl: ott volt végig velünk a sofőrünk, Gyula, akivel nem először (és reméljük nem utoljára) találkoztunk. Jó a fűben heverészni és nézni a csillagokat, vagy éppen egy tartalmasat beszélgetni... (de jó lenne most is ott lenni :P) Ám nem sok együttes mondhatja el magáról, hogy kijött a rendőrség hozzá :S Mentségünkre szóljon, nem a mi hibánk volt! :P Jankáék ugyanis sikeresen beragadtak a szobájukban, amit csak úgy lehetett megoldani, hogy az ajtót betörték. (a budapesti Tébláb együttes táncosai segítettek). És természetesen ott volt még a teljesen "tiszta" tó is, (nehéz elhinni) de akadtak olyan bátor emberek is, akik belemerészkedtek.. :S Az utat egy hatalmas alvással zártuk a buszon. :)
December 6-án hozzánk is eljött a Mikulás bácsi (aki rá volt ám kattanva Livire :P) , ám hozzánk nem egyedül jött, elhozta magával fiát, Mikóbászt is :D. A két piros ruhás emberke jó hangulatot hozott magával, de talán az tette fel az estére a koronát, mikor a mi drága jó Mikulásunk bejelentette: a 2008-as antológián ott lehetünk, és szerepelhetünk a Visai koreográfiával!!!!! :D
Mondanunk sem kell, megvolt ezek után az öröm :)
Ez után elérkezett a karácsony, melyet a Kis Árendással és a Borbolyával ünnepeltünk meg. A Jézuska gyönyörű nagy fát hozott a táncosoknak, mindenki örömére. A műsor után kaptunk ajándékot is, majd kezdődhetett a táncház. Ez kicsit lassan indult be, ám miután az aprónép hazament, a pincébe kezdetét vette a buli. Indítottak a lányok egy kis Szászcsávásival, majd átköltöztünk a színpadra. Itt már mindenki táncolt – aki maradt.
A Küküllőmenti táncház után Dani bejelentette: „Most egy kicsit más zene lesz, de úgy táncoljatok, hogy ez az utolsó szám!” és ekkor felharsant a Csókkirály! „Meglepő módon” nem ez volt az utolsó szám, még vagy másfél óráig roptuk Hungáriára, és hasonló régebbi zenékre. Azt gondoljuk, nem lódítunk, ha azt mondjuk: mindenki fergetegesen érezte magát! :)
Meg kell még említeni, hogy idén újabb táncosok érkeztek hozzánk, ahogy Dani mondaná: „ a fényszarui delegáció”. ( név szerint : Julcsi, Nóri, Dóri, Bogi, Nóri, Csilla, Zsófi, Márk, Dávid és Matyi ) Reméljük jól érzik magukat a mi kis csapatunkban. :)
Nehéz lett volna mindent belesűríteni ebbe a "pár" sorba, ez az év is tele volt eseményekkel. :) Rengeteg fellépésünk volt (kisebb-nagyobb) amik általában jó hangulatban teltek, persze bakik, kisebb rontások voltak (pl. egy esés a Visai közben, egy szétjött blúz a Bodrogközi közepén vagy egy csapástól szétrepedt nadrág :D).
De mit is érne egy jó csapat kiváló oktatók nélkül!
Nyilván tanárainknak is volt sikereik, élményeik a JNE-sel de talán most csak egy (de nagyon fontos) dolgok emelnénk ki.
Jan. 14-én rendezték meg Békéscsabán a felnőtt szólótánc fesztivált, melyen Lívi is elindult (természetesen Dani oldalán, de ő most „csak” kísérő volt), Livi megkapta az örökös aranygyöngyös táncos címet (Dani már örökös aranysarkantyús volt ekkor is).
Így most már büszkén kijelenthetjük, hogy nekünk vannak a legjobb (és legörökösebb) oktatóink… bár ezt eddig is tudtuk. :)
Reméljük mindenkinek jó volt visszanézni az elmúlt esztendőre, visszaidézni e pár szép emléket, élményt! :)
Reméljük a 2008-as év is ilyen élményekben dús, sikerekben gazdag és örömökkel teli lesz, akár Árendásosként akár már Jártatósként (hisz szeptembertől mi már Jártatósok leszünk).
(Lala & Timi)
(2008. január)
AJÁNLOM AZ OLDALT
