Maszong József  Matyibá


                                        Elek mög Julis



Ugyan néz mán ki koma kit fog ez a bolhafészök annyira, mer csak a postásra haragszik az !
- hát Józsikoma biz ez valami sürgönyös féle embör!
- Jó napot kigyelmetöknek ! – van itt valami Dugványpusztai illetőségű Matyi ?
- én vónék az kéröm ! – oszt mi célbul ?
- mer vóna itt égy sürgöny néki !
- te Jó ég tán csak nem az a kelekotya szomszéd gyújtotta föl a házat vagy fúlt a pincébe?-mer tüle kitelik az ilyesmi, ha iszik úgy mögy, hogy tapogati az utat, mint vak a hajnalt, oszt olyankó teli van plézurra a pofája, mintha macskát szállított vóna..
- no kerüjjön bélleb oszt a komám borábú hajtson föl égy –két pohárkáva a nagy sietésre !
- Beusom csillagom sürgöny gyütt hallod-é !
- hallom Matyi ne ordíts, mert még odavarrom az újjam !- azt mondd inkább ki írt?
- mondom én galambom,- aszongya, hogy „Kedves  Matyi bátyámnak” ez csak Terusom löhet, mer ü hí így !
- na mi löhet velük, tán nem tudnak gyünni Dorongvárra ?
Kedves Matyi bátyám ! – így kezdődik, holnapután érkezünk, stop! ne az állomáson várjatok, stop! _ mi ménykűt stoppol annyit?- tán zoknivarrónak állt a tanítás mellett?
- hát ez valami bőbeszédű levél, hallod-é asszony! de kapjuk össze magunkot oszt röggel korán iduljunk néki az útnak, hogy előbb érjünk oda. Mit szól majd, hogy a tesvére nem várja őket! Az égyik pecázik a másik mög a tehenive billög ! – milyen család ez?
- Matyi ?- és mi lesz a sok varrnivalómmal ? – mikor csinálom meg ?
- áthozod Dorongvárra oszt legalább lösz oka a Józsi komámnak átgyünni az asszonykájáva !
- mönnyetök nyugodtan Matyi,-  bologatott igenlően Lököttné, majd béugrunk Józsimma oszt ha köl itt van Gerzson is, sokat jár a Dorongvári nagybanira árulni. Ki is möntem mögnézni a Bandit mög a Kesét, hogy milyen állapotban leledzenek, mer égy trappa lösz az út Dorongra. Még vecsernye után bépakoltam mindön holminkat a szekírbe csak azután hajtottam nyugovóra fejem. Beusom el volt látva röndösen munkáva, úgy hogy nem fog unatkozni Elökné.
Röggel a csak égy kupica szömnyitogatót kaptam bé, oszt a két lovat kivezettem a szekir elé.Sé a Bandinak sé a Kesének nem nagyon akarózott az indulás, el vótak szokva a korai keléstü, ugyhogy ölég hülyén néztek rám, azza a csípás szömükke, mintha aszt sugallta vóna a tekintetük,- mög örűlté gazdánk?
Lökött Józsi a beígért demizson mellé gyugott égy másikat is a szekir végibe oszt jó utat kívánt nékünk. Lököttné asszonyság a gangról intögetött, mer csak úgy pöndölybe gyütt ki, oszt nem akarta, hogy az egész világ lássa az irdatlan nagy bögyeit, ahogy az intögetéstű kibuggyantak, oszt külön életöt éltek, oszt úgy csapdostak, mint a tengerön a hullámok, - ugyan hullámokat még nem láttam, de ezök bögyök ösmerete után félnék is tülük.
Mive a sebességváltó igencsak pattogott a lovak füle tüvin, így koradélután már Dorongon vótunk a Nefelöjcs uccába. Nem vót nehéz mögismerni, mer a korcsma égyedü vót az uccába, mög hát kivót írva rá valami ilyesmi, hogy aszongya „ Földig ér a tatarozás” de háturú mindönki ihat.
Mögzörgettem a nagykaput oszt olyan ösmerös arcvonású asszony gyütt ki rajta. Olyan szélös vót a mosolya, hogy anná mán csak a csípelye vót nagyobb. Rémlött, hogy eszt a fehérnépet valahun mán láttam !

Mint a derült égbű az a bizonyos , úgy vágott belém,- hallod-é ?- nem a Brunyás Géza lánya vagy ? a szömrevaló ( mög máshová) Julis ? Gyerökkorunkba , de sokan kujtorogtunk utánad, hallod-é ?Sokszó kedvöm lött vóna aszt formás hátsód möglapigatni, de mindig kényös votá!
- de biz én vagyok, a Julis,- akkó biztos Té mög az Ezörmestör Matyi ? – vagy legalább is annyi helyrű tanácsoltak - e!
- én vónék biz-a !
- hát Elek, mörre kujtorog mikó gyünnek a rokonyok?
- mörre-mörre,- hát az ivóba kiszogál, mer nem zárhattya csak úgy bé, mit szónának az embörök, na mög a tatarozás sok pizbe kerül.
- de kerüljetök béljebb…! Beusom Té mönny a Julissa , én mög bekvártélyozom a lovakat oszt ha mög lösz a helyünk, bé hordom a holmit is.
Láttam, hogy Julisom karonfogja az én asszonykám és a nagyházba vezeti. A szömem beléfáradt ahogy néztem a távolodó ringó járását, mer akkor fara nem vót , mint Lököttnének, de a szöm mögakadt rajta, oszt belefárad míg időzött rajta.
Ahogy békötöttem a Bandit mög a Kesét, mögjelent az ajtóba az Elek is.
- égymás nyakába borútunk, tán még a könny is kikérecködött égy pillanatra. Tiszta Zsurnyinszki fajta  ez az Elek, de sok van benne a Bekapnály grófék fajtájábú is.  Ami igaz az igaz unokatesvérök vagyunk csakugyan, ha mán szépségné tartunk.
- ahogy ki örömködtük magunkat,- elöszö Elek tért magáhon és invtált béjjebb a házba, hogy mögmutatja a kvártélyunk, oszt pakolásszak be, mer holnapra várja Terusékat.
- mondomis néki, hogy sürgönyt kaptam tüle,- teli stoppolássa, hát nagyon furcsa városi szokás ez!
- Elek csak nevetött rajta, hogy haggyam rá a dógot,- úgy is történt.
Hú de fájintós szobába vezetött be, teli csipkéve mög szönyegge. A két asszony mán javába trécsölt a nagy fotelba elterülve, süteményöket majszolva.
- hát Sanyika merre van Elek ? – mintha úgy emléköznék, hogy gyorsan gyütt a gyerök a jegyzés után !
- az lelköm Matyikám Pöstön jár egyetömre, búgta Julis két sütemény elfogyasztása közt.
- akkó valamiféle tudós embör válik majd belüle? – nohiszen ha nékünk vóna , az apja után ű is nagyeszű lönne !
- nagyon viccös löhetött amit montam, mer a két nő igencsak kacarászott rajta. Hát ilyen humoros embör is tudok lönni.
Gyorsa elökerült a Lököttéktű hozott égyik demizson, oszt mögkostoltuk Elekke. Mer szerintem ráérök bépakolni a holmit  este,  vecsörnye után.



Íródott Dorongon, Elekné mög Julisná a szalonyba…