|
D. Nagy Lajos : Álmainkból
Távol vagy és oly közel,
Álmodjak, vagy létezel.
Tér és idő távlatából,
Szám a szádhoz érne!
Arcodon ott a felelet,
Szavak nélkül értelek.
Álmainból ébredve
Elolvadunk egy testben
Átölel a mosolyod
A világ megáll, nem forog.
Egymástól így elszakítva
Fojtott vágyam hajszol érted,
Fények által elszakítva,
Örökké kereslek téged.
Arcodon ott a felelet,
Szavak nélkül értelek.
Álmainból ébredve
Elolvadunk egy testben
Átölel a mosolyod
A világ megáll, nem forog
D. Nagy Lajos : Enyém a csend
Enyém a csend, egy szóra vár.
Tied a szó, de nem talál.
Hallgatunk
Minden emlék fáj.
Enyém a kéz, a válladon.
Tied a könny az arcodon.
Hallgatunk
Minden emlék fáj.
Néha még látom az arcod
De reggel az álom már nincs tovább.
Néha még hallom a hangod
De tudom, hogy minden szóért kár.
Fáj a kimodott szó, úgy érzem
Csak sírni volna jó.
A csendből tudom a választ,
Hogy nem minden érzés elmondható.
Enyém a hang a zongorán
Tied a dal, ha rád talál.
Hallhatod
Hogy minden szóért kár.
Enyém a kép én láthatom
De üres a hely, az ágyamon.
Hallgatok
Minden szóért kár.
Fáj a kimodott szó, úgy érzem
Csak sírni volna jó.
A csendből tudom a választ,
Hogy nem minden érzés elmondható.
D. Nagy Lajos : A szerelem éjszakája
Azt meséli az őszi szél
Megbántad, hogy elmentél,
És minden emlék napról-napra
Többet ér.
Eltemette a téli hó
Az esti séták lábnyomát,
És nem találod a régi nóták
Dallamát.
Nem lehet mindig mindent újra kezdeni
Nem lehet mindent elfelejteni.
Két kezed még a vállamon,
De én már rég nem vállalom,
Mert elmúlt minden, amiben
Hittem kedvesem.
Arcodon még a szenvedély,
Egy könnycsepp néha többet ér.
Én elhiszem, amit mesél
Az őszi szél.
Nem lehet mindig mindent újra kezdeni
Nem lehet mindent elfelejteni.
Hol van a nyár,
Az esti séták varázsa.
Csak álom volt talán,
A szerelem éjszakája
D. Nagy és a Frakció : Szabad vagyok
Keresztből furcsa figura
Szent helyek
Kiváltságos pillanatok
A győztesek a sztárok
Szélkakas fent
Övé a mondható monopóliuma
Szobrok alatt tömegek
Elemi kultúra
A szépség modelle megnyugtató utánnyomás
Hagyományok szőtte kötelék
Egyenruhába bújt érték
A kihívás intézményesült
A dolgok időtöltései alacsonyodtak
A lázadás gesztusa
Komolyra fordult a játék!
Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak
Én nem! - mondta a rács
Engem majmok köré zártak!
A szépség-modell:
Szent helyek
Szobrok alatt tömegek
Egyenruhába bújt érték
A lázadás gesztusa
Szabad vagyok! - mondta a rács
Én nem! - mondta a majom
Szabad vagyok!
D. Nagy és a Frakció : Csak egy idegen
Néhány percet még táncolj velem!
S legyek holnaptól csak egy idegen!
Ködfoltos fehér, hideg reggeleken
Nem várok rád majd a megszokott helyen
Néhány percig még vigyázok rád
Kezemben kezed, számhoz ér a szád
Elmondanám most azt, mi el nem mondható
Megkopott már sok becéző szó
Ha a gyertya kigyúl és nem bánt a múlt
sok régi emlék bennünk ég
Csak fénykép lesz az, ami most még igaz
Egyedül oly csendes lesz az éj
Néhány percig még mesélj nekem!
Utolsó szavad majd magammal viszem
Nehéz lesz bár, de megyek, te is jól tudod
Szívem visszahúz, de nem maradhatok
Néhány percet...
Ha a gyertya kigyúl...
D. Nagy és a Frakció : Csalnak a szentek
Ünnepre készül, aki még él
Megjöttek hozzá a díszletek
Az emelvény megint szerény
Előtte csak állni lehet
Lejöttek hozzám a képek
Arcát otthon hagyta mind
Szóltak az ünnepi beszédek
Egymásnak tapsoltak megint
Csalnak a szentek
Övék a rend
Felszentelve, úgy ünnepli a csend
Diktál az idő
Másol a kor
Díszlete ledől
Valamikor
D. Nagy és a Frakció : Eyodus
Hideg van, késő őszi hideg
A táborban most is néma tömeg
Az oltárnál térden áll, ki él
S valaki az otthonról beszél
Itt vagyok, ismét tanu vagyok
Hallgatok, ha már maradhatok
Félhetek, mert körbe vesz a csend
Élhetek, ha befogad a rend
Az álomnak vége
A harang már szól
Gyilkol a béke
Ilyen a kor
Elmennék, azt hiszem már késő
Szólhatnék, nem lennék az első
Hideg van, késő őszi hideg
Harang szól, és némán áll a tömeg
Az álomnak vége
A harang már szól
Gyilkol a béke
Ilyen a kor
D. Nagy és a Frakció : Fuss!
Ki trónból oltárt épített
Ki álarcnak adott hitelt
Ki álmokból ácsolt keresztet
Az felszentelte a félelmet!
Ki abból faragott szentet
Ki őrzi neked a rendet
Ki ünnepelte a csendet
Az felszentelte a félelmet!
A taps volt az egyetlen érték
A hitet is ebben mérték
Ha feljelented a barátod
A rendőr rendőrért kiáltott
Gyanús voltál, ha féltél
Ha nem, már nem is éltél!
Neked is mondták, hogy válassz!
De kérdésre kérdés a válasz
Fuss, hogy ne tudjon elérni!
Egyedül lehet igazán félni!
Szállj, ha el szeretnél szállni!
Nem kell már semmire várni!
D. Nagy és a Frakció : Visszatalálok
Tépd el, engedd útnak a széllel
Tépd el minden fényképemet!
Küldj el, sebezz vassal és tűzzel!
Ölj meg, de elűznöd nem lehet!
Visszatérek, megtalállak, visszatalálok hozzád!
Visszatérek, megtalállak, megbocsátom, hogy megbocsáthasd
Azt, amit soha
Nem követtem el
Nem követtem el én!
Miért nem hitted el?
Már nem érdekel!
Kellesz ahogy a fény!
Megtalállak, visszatalálok újra!
Megtalállak, égek lángokba hullva
Várj meg, büntess, ölj meg és szánj meg!
Ölj meg, kell egy kis feltámadás!
Ölj meg, muszáj, hogy visszajöjjek!
Élet, nincs a számomra más!
Visszatérek...
D. Nagy Lajos : Ha Nem Kellek
Tőlem ennyi tellett, többre vágysz talán,
De nem lehet, nélkülem megy a harc tovább ezután,
Száz csatába elment, fáradt az oroszlán,
Megpihen, gyűlöli már a vért a lába nyomán,
Bánt minden zaj, ha tudom, hogy nincsen baj,
Rémálmok, félek, hogy nagyon unod,
Szólj rám, ha nem kellek, marad minden és elmegyek,
Fáj majd, de nem félek, kiütött párszor az élet,
Szólj rám, ha nem kellek, valahogy majd elleszek,
Szánalmat nem kérek, kiütött párszor az élet
Kőkemény vad évek, elég volt más kell,
Itt vagyok, ez vagyok, ennyit érek, így fogadj el,
Félszavakból értek, döntened most kell,
Rád hagyom, végleg engedj el, vagy ringass el,
Bánt minden zaj, zene van, de mégsincs dal,
Rémálmok, velem nem könnyű a dolog,
Szólj rám, ha nem kellek, marad minden és elmegyek,
Fáj majd, de nem félek, kiütött párszor az élet,
Szólj rám, ha nem kellek, valahogy majd elleszek,
Szánalmat nem kérek, kiütött párszor az élet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
