|
 "Nagymamámnak " 
Gyermekszívemet
hála járja át,
és köszöntök ma
minden nagymamát,
akik szeretve
szolgálnak nekünk,
megértő szívvel
örülnek velünk.
Minden örömünk
megtízszerezik,
s a bánatunkat
mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
nemes szívüket,
és jutalmazza
szeretetüket!
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék,
útra kelnék, hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen
fehér holdsütésban
elcsitulnék
jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.
|
Kibédi Ervin
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek,
Úgy érzem, mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind, gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is, maradj gyermek,
Mondd, meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjt is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá, teheted,
Hát menj, rohanj és simogasd meg
a téged védő két kezet,
Amíg lehet, amíg lehet.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő, hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged,
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér, sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset,
Tán még lehet, tán még lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta,
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember, másként nem tehet
És csókold, meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
| | | |
"
Drága Nagyikám fenn a fellegek között ki itt jársz kelsz közöttünk mostanáig .
Boldog Anyák napját kíván unokád és dédunokáid ,
Ibolya.
|
.
EMLÉKEZÉS
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minde3n szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
| | | |
| | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
