Az úszók sugarakból állnak, amelyek szövetekbe ágyazódnak; a sugarak lehetnek "kemények" (tagolatlanok és merevek) vagy "lágyak" (sok ízesüléssel vagy elágazással). Kis izmok segítségével az úszók összehajthatók vagy kiterjeszthetők.

A farok alatti és hátúszó

A farok alatti és hátúszók kormányként működnek, mozgatásukkal képesek a halak a függőleges helyzet megtartására. Néhány fajnál a farok alatti úszó párzáshoz módosult. Az elevenszülők hímjeinél a farok alatti úszó pálcaszerű csővé alakult, amivel párzáskor a sperma a nőstény ivarnyílásához irányítható. Némelyik pontylazacnál a farok alatti úszón apró horgok vannak, párzáskor ezek segítségével tartja magát együtt a hím és a nőstény.

A farokúszó

Farokként ismertebb. Ez az úszó adja a "döntő meghajtást", ami a halat a vízben előreviszi. Izmok fejlesztik ezt az energiát a test hossztengelye menti, hullámszerű mozgások sorozatában. A farok alakja gyakran jelzi a hal úszási szokásait. A farokúszónak néha nyúlványai vannak, mint pl. a mexikói kardfarkú hal vagy a császárlazac esetében. Ez a nyúlvány megbízható jele annak, hogy az egyed hím ivarú.

A zsírúszó

Néhány hal a hátoldalán hordoz egy kis, különálló úszót, a hátúszó és a farokúszó között. Zsíros kötőszövetében nincsenek úszósugarak, szerepe igazán még nem tisztázott.

A páros úszók

A halak páros úszók segítségével manővereznek. Ezek a mellúszók, amelyek közvetlenül a kopoltyúfedő után helyezkednek le, és a hasúszók, amelyek a farok alatti úszó előtt erednek. Ezek az úszók nagyjából az emlősök végtagjainak felelnek meg, és sokféle mozgásra képesek.

A mellúszók feladata