Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen fehér holdsütésban elcsitulnék jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.
Dzsida Jenő
Óda az édesanyámhoz
Dicsértessél ma Te is itt a földön,
mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
s a földi szívek földig borulását
Te mindenkinél inkább megérdemled.
Nézem, látom a teltzsákú sok évet
és érzem: nekem már semmit se hagy,
de büszke leszek mindéltemig arra,
hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.
Te vagy az, aki mindenkinek ad,
a szenvedőknek virrasztást, vizet,
Te vagy, akinek mindenki adósa,
s akinek jóval senki sem fizet.
... Hadd legyek hát én az igazi zengő,
kis régi gyermek rombadőlt tanyán
és harsogjam el hozsannás hitemmel
Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!
| | | |
|