Ivett sokat sírt,hogy hagyta magát az orránál fogva vezetni.

Ivett: Még szerencse ,hogy nem szerettem bele abba a gazemberbe.

Miért nem hallgattam Jamesre?

Jajj, Lui,te soha nem csaptál volna be,miért kellett neked meghalnod?

Orvos:Hogy érzi magát?

Mia:Köszönöm jól,csak alig várom már,hogy túl legyek rajta.

Benito:Hello Miácska,te még ebben a rideg kórházi közegben is szexi vagy.

Mia:Benito beszélnünk kell,fontos.

Benito:Persze,hogy beszélnünk kell,hiszen nemsokára megszülöd a fiamat.

Mia:Éppen erről akarok veled beszélni,négyszemközt.

Orvos:Akkor jobb ha én megyek.

Benito:Hallgatlak.

Mia:Én nem adom neked a fiamat,mind a két gyereket megtartom.

Benito:Azt már nem,megegyeztünk,vagy elviszem a fiam,vagy mindent kipakolok rólad.

Mia:Nem érdekel,a fiamat nem adom.

Benito:Mi ez a hírtelen feltámadt anyai ösztön? Mindegy,azt mondta az orvos,hogy holnap megindítja a szülést és akkor jövök a fiamért. Addig is viszlát szépségem.

Mia:Ha tudnád,hogy mennyire gyűlöllek.

Pár óra múlva.

Enrica:Szia édesem.

Mia:Enrice,te meg mit keresel itt? Megbeszéltük,hogy nem jössz ide.

Enrice:Tudom de már annyira hiányoztál.

Mia:Te is hiányzol nekem.

Enrice:Mi a baj? Miért sírtál?

Mia:Á,semmiség,csak tudod a hormonok,egyre erősödik az anyai ösztön.

Enrice:Akkor jó,már megijedtem,hogy valami baj van.

Enrice:Nem valami lakályos ez a kórterem,és miért van két kiságy?

Mia:Ebben a szobában előttem egy kismama ikreket szült és még nem vitték ki az egyiket mert még eddig nem volt rá szükség.

Enrice:Aha, értem. Képzeld otthon már megcsináltam a mi kis hercegnőnk szobáját.

Mia:Ez nagyszerű,de most menj el kérlek mert már elfáradtam.Szia.Szeretlek.

Enrice:Én is szeretlek.