Pamela:Kicsikém anyának el kell menni,kérsz egy kis tejbepapit?

Lourdes:nem,nem,nem.

Pamela:Jól van,a viselkedj jól apának.

Pamela:Sziasztok mi újság:

Ivett:Semmi,vagyis van valami,gyere és elmesélem.

Pamela távozása után Ivett és Lui még játszottak egy kicsit

De aztán Lui elálmosodott és hamar mély álomba szenderült. Ivett hosszú percekig el tudott gyönyörködni alvó kisfiában.

Pamela:Szia, na itt van?

Ivett:Igen ott az a magas szőke.

Pamela:Húha,nem semmi az a pasi,olyan ismerős valahonnan,majd utána nézek honnan.

Karl:Valami baj van hölgyem?

Ivett:Semmi miért?

Karl:Az a hölgy akivel az előbb beszélgetett  a távozása előtt olyan furcsán nézett rám.

Ivett:Ja,ő a barátnőm,kérem ne foglalkozzon vele.

Enrice:Mi a baj drágám?

Mia:Semmi baj nincs.

Enrice:Akkor miért sírtál?

Mia:Nem sírtam,megyek csinálok valami harapnivalót,te addig megetetted Mirandát?

Enrice:Hát persze,hogy megetetem az én kis hercegnőmet.

Mia:Evett eleget?

Enrice: Igen,és ahogy betettem a kiságyába egyből el is aludt.

Enrice:Finom ez a homár,emlékszem régen még egy pirítóst sem tudtál elkészíteni anélkül hogy oda ne égetted volna.

Mia:Ja,de volt időm mostanában megtanulni főzni.

Enrice:Tényleg Benito nem járt itt?

Mia:Benito,nem,hiszen nincs is az országban.

Enrice:De igen,ez furcsa,délután találkoztam vele a városban és azt mondta beugrik meglátogat.

Mia:Egyedül volt?

Enrice:Igen.

Másnap reggel Mia első dolga volt hogy megpróbálta Benitot felhívni,de a férfi most sem vette fel.