Mia:Van a városban egy másik galéria ami sokkal előkelőbb mint az ahol most van a kiállításod,elmegyek és megpróbálok ott is beszélni valakivel.

Enrice:Oké.

Enrice:Gyere játszunk egy kicsit.

Mia:Elnézést,hölgyem egy pillanatra.

Ivett:Igen? Miben segíthetek?

Mia: Mia Riviéra vagyok és azt mondták,hogy ön itt a tulajdonos.

Ivett:Igen, én vagyok,Ivett Landry.

Mia:Tudja a férjem festő,most van egy kiállítása a Zoob galériában,és arra szeretném kérni hogy nem nézné-e meg és ha tetszik önnek akkor itt is rendezne egy kiállítást a képeiből.

Ivett:Sajnálom,de sajnos nincs rá időm,hogy megnézzem,különben is egy évre előre be vagyunk táblázva.

Mia:De ő nagyon tehetséges,a Zoob galéria tulajdonosa már  fényképekről is beleszeretett a képeibe,hát még ha élőben látná őket.

Ivett:Mondtam már,hogy sajnos nem segíthetek.

Mia:Legalább nézze meg,kérem.

Ivett:Tudja ön,hogy naponta hányan jönnek ide ilyen kéréssel,ha mindet megnézném akkor éjjel nappal úton lennék,és nem lenne időm a családomra.

Mia:Ez az,önnek is fontos a családja,nekem is az. Nemrég költöztünk ide Brazíliából és én még nem találtam állást,ha a férjem képeiből nem sikerül többet is eladnunk akkor felkopik az állunk.

Ivett: Sajnálom,de inkább a Zoob galéria vezetőjének kellene mondani, hogy egy kicsit csipkedje magát.

Mia:Maga egy nagyon gonosz és szívtelen  nő.

Ivett:Sajnálom,viszont látásra.

Enrice:Ne legyél már úgy elkeseredve.

Mia:Nem vagyok,de ha nem veszik a képeket akkor miből fogunk megélni?

Enrice:Majd kitalálunk valamit.

Mia:Ma még beadtam a jelentkezésem pár állásra,remélem valahová csak felvesznek.